Esztergom és Vidéke, 1933

1933-08-24 / 66.szám

viseld szerencsével, Isten nevében! Lelkes éljenzés zárta be az ünnepséget. A közönség ezután közelebbről is megszemlélte a két gépet. Négy repülés, két vizsga. Az ünnepség legnagyobb eseménye az esztergomi sportrepülés első bemutatkozója, délután 5 órakor volt a tábori Strázsahegy en. Többen ki is utaztak a Táborba a 4 órai vonattal, hogy jelen legyenek az első repülésnél, bár nem volt biztos és nem jelentette a vezetőség, hogy repülés lesz. A vasútállomásról már látni lehetett a hangárt és körülötte a sokaságot. Nagy élénkség volt a repülőtéren. Először megtekintettük a hangárt, amely terméskőből épült meg és amely minden tekintetben megfelel céljának. A Strázsahegy az alatta elterülő völggyel, szakértők véleménye szerint, kitűnő, elsőrangú hely a vitorlázó repülésre. Az első próba repülés az orosz temető mellett lévő magas dombról történt. Az előkészületeket nagy szeretettel végezték az esztergomi Movero növendékei. Felvitték a dombra az „Esztergom" nevű gépet és a gummikötéllel a starthoz állottak. A gép ülésére Heintz Frigyes ült. Feszült figyelem közben láttuk a növendékek mozgását a szemközti dombon, megfeszült a gummikötél és az „A 1001 Esztergom" elröppent a földről a levegőbe. — Repül, repül — morajlott a közönség. A nekilendülés után kissé emelkedett a gép, egy kis irányt is változtatott, de Heintz Frigyes meghúzta a kormányt és szép lassan 800 méter távolságot siklott le a felszállás helyétől. Szép siklórepülés volt. Történelmi pillanat az esztergomi sportrepülésben. Megtörtént szerencsésen az első repülés 1 Következett a második repülés Ismét Heintz pilóta ült a kormányhoz. A fehér gép újra fellendült a levegőbe. Most magasabb ivet vett és gyönyörű siklással elúszott a völgy hosszában és hamarosan földet ért. A repülés után beszéltünk Heintz Frigyessel és megkértük, mondjon valamit lapunk részére. — Csak annyit mondhatok — mondotta Heitz —, hogy ennél lelkiismeretesebben nem építettek még meg siklógépet Magyaországon. Nagyon erős, tökéletes és pompásan érzékeny. Többet nem is tudott mondani az első esztergomi pilóta, mert alig győzte fogadni a gratulációkat. A jó munka Mitter Lajost dicséri, ő építette meg a két gépet. Természetesen Madaras plébánost is üdvözölték, hiszen őt illették meg elsősorban a gratulációk, mert nélküle nem lenne még ma repülés Esztergomban. Érdekes megemlíteni, hogy milyen lelkesedést váltott ki az első repü lés. Többen a megjelent fiatalok közül megkérdezték Madaras plébánost, hogy hol lehet beiratkozni az egyesületbe. Mindenki repülni akar. Ezután meglepetés következett. Sólymos Albert pilótanövendék ült a gépbe. Sólymos még nem repült motornélküli repülőgéppel. Ha sikerül a repülése, akkor letette az első vizsgát. A harmadik repülés is sikerült. Sólymos Albert letette az „A" vizsgát, ami azt jelenti, hogy 30 mp-ig volt a levegőben és hibátlanul leszállt. A közönség tapsolt és éljenzett. Most Pintér István pilótanövendék repülése következett, ugyan csak szép sikerrel 40 mp-ig maradt a levegőben. Ez volt a második vizsga. A Strázsahegy alatt nagy volt az öröm, mindenki boldog volt, hogy sikerültek az első repülések, és hogy jelen lehettek a bemutatásokon. Amikor távoztunk az volt az érzésünk, hogy az esztergomi repülősportnak a mai naptól kezdve mindig több és több hive lesz és, hogy az esztergomi közönségnek dédelgetett egyesülete lesz az esztergomi Movero. Ezt kívánjuk is az egyesületnek, reméljük, hogy még nagyobb csodák is fognak történni. Gabonában is lebet adót fizetni Szombaton jelent meg a hivatalos lapban az a kormányrendelet, mely módot ad a gazdának, hogy hátralékos adótartozását gabonával természetben megfizethesse. Az erre célra szolgáló búzának és rozsnak a budapesti árú- és értéktőzsde szabványainak kell megfelelnie, az átvétel, illetőleg a beszolgáltatott buza és rozs elszámolása napi áron történik és a bolettát is a gazda javára számolják el. Az 1933. "évre előírt adókat nem lehet terményekben kiegyenlíteni, hanem készpénzben kell kifizetni. Vállalatok és társulatok adóhátralékukat terményekben nem róhatják le, csak azok a mezőgazdák, valamint azok a kereskedők és iparosok, akik leginkább mezőgazdákkal állanak közvetlen üzleti összeköttetésben, róhatják le gabonaneműekben az 1932. év végén nyilvántartott adóhátralékukat. Mezőgazdáknak nem csak az elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó birtokosok, hanem a haszonbérlők, az állandó mezőgazdasági alkalmazottak, valamint az időszaki mezőgazdasági munkások is tekintetnek. Abban a kérdésben, hogy valamely adózó jogosult-e adóhátralékát terményekben leróni vagy sem, vitás esetekben, jogorvoslat kizárásával, a pénzügyigazgatóság dönt. Az az adóhátralékos, aki hátralékát, vagy ennek jelentékeny részét terményekkel kívánja törleszteni, köteles ebbeli szándékát legkésőbb szeptember 5-ig írásban vagy szóval a községi elöljáróságnál vagy a városi adóhivatalnál bejelenteni és a fel ajánlott terményeket a termények átvételével és egybegyűjtésével megbízott „Futura" által megállapított időben a kijelölt helyre beszállítani és ott vasúti kocsiba, hajóba vagy raktárba berakni. A beszállítás és rakás költségei fejében az adózó semmiféle térítést nem igényelhet. Az adóhátralék törlesztésére általában véve csak ez évi termésű, egészséges, legalább 79 kgr. fajsúlyú száraz, rostált, legalább 2 százalék idegen keveréket tartalmazó, őrlőképes, üszök és dohmentes búzát avagy ugyanolyan minőségű, de legalább 71 kgr. fajsúlyú rozsot lehet felhasználni. Az adóhátralékok törlesztésére fel ajánlott terményeket a kincstár abban az értékben számolja el az adóhátralékos javára, amely érték a termények átvétele napján a beszolgáltatott termények helyi piaci árának és a gabonajégy értékének együtt megfelel. A termények helyi piaci átvételi ára a budapesti árú- és értéktőzsdén az illető gabona származási helyére és minőségére vonatkozólag jegyzett hivatalos középárfolyam alapján fog kiszámíttatni, levonva ebből a feladó állomás és Budapest közötti, az átvétel időpontjában érvényes va suti fuvardijat, mérlegdijat és kövezetvámot. A beszolgáltatott termények után járó gabonajegyek az adóhátralékosnak nem szolgáltatnak ki, hanem teljes értékükben az átvételi árral együtt az adóhátralék javára számoltatnak el. Az az adózó, aki az 1933. évben előirt adóösszegének megfelelő öszszeget készpénzben befizeti és ezenfelül akár csak terményekben, akár terményekben és készpénzben együtt olyan összegű befizetéseket is teljesít, hogy az esetleges törlések figye lembevételével a késedelmi kamatok és esetleges adóbehajtási illetékek kiegyenlítése után terhén az 1933. év végén legalább 50 százalékkal kisebb hátralék mutatkozik, mint az 1932. év végén fenállott tartozása, a terményekben lerótt adó összege után az átvételi áron felül még külön térítésben is részesül. A térítés összege azoknál az adózóknál, akiknél 1933. év végéig az 1932. év végén fenállott hátralékuk legalább 50 százalékkal csökken a terményekben lerótt adó összegének 10 százaléka, azoknál az adózóknál, akiknél az 1933. év végéig az 1932, év végén fennállott hátralékuk legalább 75 százalékkal csökken, a terményekben lerótt adó összegének 15 százaléka, azoknál az adózóknál pedig, akik az 1933. év végéig az 1933. évi előíráson felül az 1932. év végén fenállott hátralékukat, a térítés összegének betudásával telje sen kiegyenlítik, a terményekben lerótt adó összegének 20 százaléka Ez a kedvezmény azonban csak azt az adózót illeti meg, aki a kedvezmények feltételéül megszabott lerovásokat az 1933. év végéig teljesítette. A térítés rendszerint csak 1934. január havában iratik az adózók javára, mert csak akkor állapítható meg az, hogy az adózót megilleti-e és hány százalékos térítés. Ha azonban az adózó tartozását még az év folyamán teljesen kiegyenlíteni óhajtja, ebben az eset ben részére az utolsó fizetés teljesítése alkalmával úgy a terményben lerótt adóösszeg után járó 20 százalékos térítést, mint a folyó évi tartozás teljes kiegyenlítése után járó 2 százalékos kamattérítést meg kell állapítani és javára azonnal elszámolni. Ha olyan adóhátralékos terhéről, aki elsősorban a mezőgazdaság jövedelméből él és elemi csapás folytán az 1933. évre előirt adók összegének megfelelő összeget készpénzben befizetni nem képes, az illető községben előirt 1933. évi földadójának legalább 40 százaléka elemi kár cimén leíratott, részére a pénzügyigazgatóság abban az esetben is engedélyezheti, ha a hátralékos folyó évi előírásának csak annyi százalékát befizeti, ahány százaléka az 1933. évre előirt földadójának fenntartatott. Etter Ödön takarékpénztári elnök igazgató huszonötezer pengős aján dekának utóhullámai Emlékezetes, hogy Etter Ödön takarékpénztári elnök-vezérigazgató huszonötezerpengős ajándékát igen erős és érthető bírálat érte annak idején, sőt a közvélemény nem csekély megítéléssel fogadta annak hirét. Az általános vélemény az volt, hogy a mai súlyos időkben, amikor minden vonalon leépítést és redukciót tapasztalunk, nem lehet és nem szabad tisztességes és jó fizetés mellett külön ajándékot adni, illetőleg elfogadni. E vélemény mellett szól az a körülmény, hogy nem tudunk a közelmúltból arról, hogy egy állami tisztviselő, egy törvényszéki biró, egy tanár, vagy bárki más is hasonló ajándékozásban részesült volna, mint Etter Ödön, aki egyébként, mint a Takarékpénztár elnök-vezérigazgatója, olyan szép fizetést élvez, hogy magát a fizetését elegendő összehasonlítani a fenti állami tisztviselők fizetésével. Talán napirendre tért volna Esztergom közönsége a huszonötezer pengős ajándék fölött, ha nem követte volna az ajándékozást rövidesen a takarékpénztári tisztviselők fizetésének 20 %-al való leszállítása. Ezt nyomban meg is írtuk akkor és megtettük rá a szükséges észrevételeket, amelyek nem annyira a mi részünkről, mint inkább a védtelen részvényesek részéről hangzott el. Olyan szinben tünt fel a gyors fizetésleszállitás, mintha a 25 ezer pengős ajándékot akarnák behozni. A fizetésleszállitást újabb bírálat kisérte városszerte, sőt a takaréki tisztviselők körében nem kis visszatetszést keltett a hirtelen fizetésleszállítás. A bírálat nem abban nyilvánult meg, hogy helytelenítették a fizetésleszállitást, hanem abban, hogy nem az igazgatóság, hanem az igazgatótanács szállította le a fizetéseket, nyilván Etter Ödön kezdeményezésére, holott a takarékpénztári alapszabályok 26. §-ának C) pontja világosan kimondja, hogy az igazgatóság intézi a részvénytársaság ügyeit és mint ilyen határoz a tisztviselői fizetések megállapításánál és megváltoztatásánál. Az igazgatóságot e célból nem hivták össze, a fizetésredukcióról ilyenformán nem is tud. Érthető tehát, hogy ismét visszatetszést keltett ez. most már a második feltűnő intézkedés. A fizetésredukció után egy harmadik feltűnő körülmény kiséri a a történteket. Harmadik hullámját érezzük a huszonötezer pengőnek. Van ugyanis egy miniszteri rendelet, mely szerint a részvénytársasági tisztviselők fizetésének leszállítását a részvényesek is kérhetik. Úgy látszik ez a rendelkezés nem jutott korábban az eszébe az illetékeseknek, mert most a fizetésleszállitás után gondolnak erre és aláírásokat gyűjtenek a részvényesektől, hogy ők maguk kérik a takaréki tisztviselők fizetésének a leszállítását. Ismét a részvényesek érdekeinek védelmében kell megírnunk, hogy most már teljesen érthetetlenül állunk szemben az elnökvezérigazgatóval. Az ujabb eljárás méginkább igazolttá teszi, hogy igen súlyos bírálatok kisérték a huszonötezer pengős ajándékot és, hogy az elnökség mindent elkövet ennek az ajándékozásnak a mentésére. Bár nincs itthon Etter Ödön, mégis azt kell hinnünk, hogy tud mindezekről, ha pedig nem tud, akkor helytelennek kell minősítenünk azokat az intézkedéseket, amelyeket az utóbbi időben az ajándékozással kapcsolatban tapasztaltunk és amelyek bizony ártalmára vannak az intézet tekintélyének és jó hírnevének. A felelősség végeredményben Etter Ödönön van és el is várjuk, hogy választ az ő részéről kapjunk: miért nem hivatta össze az igazgatóságot a fizetésredukció miatt és miért utólag gyűjtenek aláírásokat a részvényesektől. Nem tudjuk megérteni, hogy amikor ilyen fontos ügyekben az igazgatóságnak kell intézkednie, akkor önhatalmú intézkedéseket tesznek. Már egy alkalommal kifejezést adtunk azon véleménynek, hogy legfőbb ideje lenne más szellem érvényesülésének a Takarékpénztárnál és legfőbb ideje lenne annak is, hogy az elnökvezérigazgató önmagával szemben mielőbb vonja le a konzekvenciákat. Ne felejtse el az