Esztergom és Vidéke, 1933

1933-07-30 / 60.szám

Ábogy Kenéz József megírta a csévi esetet A Tatán megjelenő „Komárom­Esztergom Vármegyei Hirlap" cimű hetilap foglalkozott legutóbb a „csévi rejtély"-lyei, ami azt jelenti, hogy három kisgazda ádáz harcban áll a csévi főjegyzővel. A cikk lényege az, hogy a szóban forgó három kisgaz­dát ki akarják utasítani a község­ből, mert az öregapjuk nem sze­rezte meg a honosságot. Lapunk kö­zölte, hogy erre visszatér és ez a legközelebbi számunkban meg is történik, mert sikerült megszerez­nünk azokat az adatokat, amelyek teljes megvilágításban tárják fel a közönség előtt a „csévi rejtély"-t. Elöljáróképpen most alább közöl­jük fiacher Gyula csévi főjegyző vá­laszát a tatai újságnak: „De nagy legény Kellner (Kenéz) Jóska, amikor az embert nem látja." Amikor bibi van ház körül, csakha­mar beadja derekát. Hogy is ne, amikor az ember viszont revolvert szegez mellének, bizony akkor talán még a nálánál daliásabb legények is beadnák a derekukat. Igy történt az az elmúlt év október 7-én is, ami­kor személyesen beletekintettem an­nak az újságszerkesztőnek a bátor szemébe, aki azt híreszteli önmagá­ról, hogy ő az igazság útján f halad, őt senki sem vezetheti félre. Ő har­col, küzd az igazságért, sajnos, de le kell szögeznem, hogy „az éji ho­mályban". Ma, amikor közösen egybefogott, összetartó, hazafias munkásságra van szükség, amikor felebarát fele­baráttal karöltve kell, hogy édes — sajnos — csonka magyar hazát szol­gálja, rémes látni, miként falja fel egyik felebarát a másikat, amikor egyikének-másikának a létérdekéről van szó. S amikor az egyiknek ég a talaj a talpa alatt, hogy kikerülje a to­vábbiakat, a következő megállapo­dást köti : MEGÁLLAPODÁS, melynek értelmében Kenéz József, a „Komárom-Esztergom Vár me gyei Hirlap" szerkesztője kötelezi magát arra, hogy „A csévi jő­jegyző botránya" cimen a fenti lap­ban megjelent cikkeket likvidálja illetőleg további cikksorozatban (három egymás után követő lap számban más-más szöveggel) tel jesen rehabilitálja Hacher Gyula főjegyzőt, illetve ennek felvilágo sításait interjú formában közli az esetben, ha Hacher Gyula főjegyző magára nézve kötelezőleg kijelenti, hogy a már 1932. október 6-ig meg­jelent cikkekért sajtópert nem in­dít. Aláírások. Ez a megállapodás teljesen Kenéz Jóskára vall. Hogy az ember elke­rülje a mostani nehéz világban a felesleges kiadásokat, kénytelen vol­tam a megállapodást elfogadni. Kijelentem, hogy ez nem könyör­gés volt, amint ez Kenéz József lap­szerkesztő úr beállítja s közlemé­nyeit, minden hiteles információ nélkül teszi közzé, hanem komoly dolog volt, mert ha nem kaptam volna megfelelő elégtételt, ugy min­den bírói beavatkozás nélkül vettem volna elégtélelt rajta. Sajnálatos körülmény az, hogy éppen mi, akik a Hazáért a vérün­ket ontottuk, akik elfogyott erőnk dacára még ma is teljes erőnkkel küzdünk a boldog Nagy-Magyaror­szág feltámadásáért, akik a szépet, a jót a kellemessel és hasznosat a köz érdekében szeretjük megvalósí­tani, akadnak emberek, akik ezeket dorongokkal szeretnének agyonütni, csak azért, hogy a saját egyéni ér­dekeiket szolgálhassák. Tekintettel arra, hogy a rólam a fenntebb hivatkozott lapban eddig közölt cikkek a legsötétebb éjszaká­nál is sötétebbek s amely cikkek csupán arra szolgálhatnak, hogy te­kintélyemet csorbítsák, még sem ve­szem azokat komolyan, mert fel­sőbb hatóságaim, valamint közvet­len jó barátaim és ismerőseim, akik­nek a tények valódiságáról van tu­domásuk, ellenkezőleg ilélik meg a tatai újság egyoldalú beállításait A lapszerkesztő úr éppen ugy adja le a dolgot, mintha nekünk felettes hatóságunk lenne s neki a hivatalos ügyek mikénti lefolyásáról jelentést kellenne tennünk. Ez igazán furcsa dolog. Különben mindenki seperjen a maga portája előtt! Csév, 1933. évi július hó 26-án. Hacher Gyula főjegyző. Esztergomi különlegesség a világjamboreen A gödöllői világjamboree üzletvá­rosában, az 58. sz. fülkében eszter­gomi különlegességet fognak árulni a világ minden részéből egybesereglő cserkészeknek. „A Gödöllő Hungária" szabadal­mazott hátizsáklakat ugyanis, amely most került forgalomba, esztergomi találmány, amely rövidesen ott lesz minden cserkész, turista és kiránduló hátizsákján, mert egyperc alatt rá­erősíthető bármely hátizsákra, véko­nyan simul hozzá, el nem veszhet kulcsa nincs és szerkezetének a sza badban való élet semmi viszontag sága sem árt. Csak a tulajdonos ál­tal ismert titkos számra beállítva nyitható ki. Fedőlapjára a tulajdonos neve is könnyen rávéshető s igy a hátizsákon a külön névjegyet is pó­tolja. Ára csinos dobozban, haszna lati utasítással, tiszta sárgaréz, tör­hetetlen, masszív kivitelben, három szines izolit számtárcsával, 1000 kü lönféle zárnyitással, jótállási jeggyel csak három pengő. Esztergomban Batthyány Lajos-u. 21. sz. alatt, va­lamint Katona Andor cserkészbolt­jában kapható. Használata mellett a legnagyobb tömegben is mindenki percek alatt megtalálja saját hátizsákját. Közös utazásoknál tévedések ellen biztosit, s az esetleg elhagyott vagy elcserélt hátizsák tulajdonosa azonnal meg található. Súlya csak 7 és fél deka Ezer különféle zárkombinációval ké­szül és csak a titkos szám birtoka ban nyitható a névjegyes hátizsák­lakat, amely mint magyar és eszter­gomi különlegeség remélhetőleg ha marosan az egész művelt világon ismertté válik a jamboree révén. ERDŐIRTÁS. Őserdő-szívem nagy pompája nem illet meg, nincsen jogom, hogy enyém legyen illatos titokban minden, mi szépet álmodom. Fejszémnek már ezüst a színe, szünet nélkül fát, bokrot írtok, folyondárt tépek, fészket fosztok, hegy legyek kenyér-termő birtok. Ekém néha már boldogan fut, gyökértelen már sok barázda és azt hiszem, hogy végre itt van a vénülők harmóniája. De az őserdő messze mélyén hol még nem voltam, dal rezeg, ismeretlen madárka skáláz s kezem az ekén megremeg. Futnék, száladnék szünet nélkül a páfránypadlás rengetegbe . . . De csak egy perc, csak egy múló perc s újra kezemben már a fejsze .. . S kivágok mégtöbb álmot, vágyat, csak lennék már egész üres, búvóhely nélkül óriás rét, melyen zöldülnek gyógyfüvek. S az örök bérben éhes másért, kocog tovább csorbás ekém. Kenyér kell, soha el nem romló s én e kenyérért küldetem. Magasi Artúr Kemenes Illés dr. távozása Esztergomból Nem irjuk azt, hogy Jíeme­nés Illés dr. főigazgató búcsú­zik Esztergomtól, mert mint ő maga is mondotta, amikor most felkerestük, hogy távozásakor pár szót mondjon az esztergo­miaknak és a szülőknek, nem búcsúzik, mert irányítás szem­pontjából nem szakad el Esz­tergomtól, Tudvalévő, hogy a kormányzó Kemenes Illés dr. bencésigaz­gatót kinevezte a közoktatás­ügyi tanács alelnökévé és főigazgatói cimet kapott. Áz utóbbi cim azt jelenti a köz oktatás gyakorlatában, hogy Jíesay István tankerületi fő igazgató utódja lett. — Nem búcsúzom el senki tői — mondotta Kemenes Illés dr. főigazgató — mert új mun kám Esztergomhoz is köt. Ott folytatom, ahol két évvel ez­előtt abbahagytam — a mikor először kértünk interjút — a ma iskolájának az életre kell nevelnie, nélkülözésre, lemondásra, kemény munkához hozzászoktatni az ifjúságot. Fontos feladat, hogy anyagiak­ban hóna alá nyúljunk az ifjúságnak. Amit lehetett, ezen a téren megtettünk mindent Ebben a város társadalma — hálás köszönet érte — szép támogatást nyújtott. Más szempontból csalódtam. Sokkal szorosabb kapcsolatra van szükség a szülők és az iskola között, mint itt tapasz­taltam, mintha a nevelés problémái nem keltettek volna elég érdeklődést a szülőkben. Az esztergomi gim­náziumnak múltjánál, tradíció­jánál és a belőle kikerült nagy diákok visszagondolásának ere­jénél fogva vezetőszerepet kell betöltenie. Ez elsősorban szükségessé teszi, hogy a szü lők törődjenek az iskolával. — A jövőre vonatkozólag még nem tudok nyilatkozni — — mondotta Kemenes főigaz gató. Most csak annyit, hogy az új iskolai életnek átalakító munkája folyamatban van. Ez azt jelenti, hogy az iskola éle­tét közelebb kell hozni az élet hez, szükséges az ifjúságnak kellő kiválogatása és a nem doktriner pályára való tanu­lóknak a gyakorlati pályára való irányítása. Megemlékezett még Kemenes Illés dr. főigazgató Eszter­gomról, mint iskolavárospól és elismerőleg nyilatkozott a meglévő és kitűnő iskolavárosi feltételekről. Mint Gserr[oeh Drimás, ő maga is nem győzi eléggé hirdetni Esztergomnak, mint iskolavárosnak rendkívül előnyős helyzetét. Ebben csak annyit a többi között, hogy a békeidőkben is Esztergomnak volt a legjobb statisztikája az iskolai növendékekről a járványos betegségekkel kap­csolatban. Mint az „Esztergom Vi­déké (í-nek a volt főszerkesz­tője is pár szót mond Keme­nes Illés dr. — cMindig jó intenciók jó szándékok vezettek főszer­kesztői munkálkodásomban. A város békéjének a szemmeltar­tása irányított, mert a békétlen­ség igen sok erőt fojt el. Soha­sem voltam a szélsőségek és a harcok embere, helyesebbnek tartottam mindig az érvekkel való meggyőzéssel dolgozni. Azt hiszem az átmeneti időt megteremtettem a harcok kö­zött és ha nem is teljes mér­tékben, mégis közelebb jöttek egymáshoz az emberek. Még megígéri Kemenes fő­igazgató, hogy Esztergomnak, mint iskolavárosnak a fejlesz­tését a maga részéről mindig készséggel támogatja. Mi sem búcsúzunk el, csak annyit mondunk — a viszont­látásba, (v) Személyi hir. Berényi Zsigmond dr. városi tiszti főorvos szabadsá­gáról visszaérkezett. Gyászhir. Id. Fray Ágoston ny. vármegyei tisztviselő f. hó 27-én 74 éves korában elhunyt. A Szent István-napi országo­Szent Jobb körmenet. A mult ha­gyományaihoz híven, augusztus 20­án, Szent István napján, Budavárá­nak ősi falai között vonul végig az Országos Szent Jobb körmenet. A Szent Jobb körmenetet Serédi Jusz­tinián bibornok, Magyarország her cegprimása, a királyi várplébánia­templomból kiindulva, a koronázó főtemplomhoz vezeti, ahol a herceg­prímás ünnepi szentmisét mond, majd utána a menet a Verbőczy-utcán, a Nádor-téren és az Űri utcán keresz­megy vissza a királyi várplébánia­templomba. Adományok az országzászlóra. Dorogi Athlétikai Club 10, vitéz Szivós-Waldvogel József 10, Szom­szély Antal Dorog 15, Pilismarót község 7, Tokodaltáró Olvasókör 18-50, Elöljáróság Dorog 25'30 Csa­nády László 14 80, Piszkei Kánai Olvasókör 10, Keményfy Kálmán adománya a Szt. Tamási Kör nevé­ben 20, Tokodaltáró Bányaaltisztek Köre 20, Stefánia Szövetség 8, Nyer­gesujfalusi Kaszinó 10, Magyar Tu­rista Egylet 10, Szt. Erzsébet Egylet 21, Brutsy Jenő 10, Kerschbaum­mayer Károly 5, Nádler István ta­nitónőképző-intézeti igazgató 10, dr. Lingauer Sándor főispán 20, Jakobek Jenő 1, Prouza Vilmosné 2, Tóth Imre 2. Kamenszky Gyula az Osztge nevében 20, Városi és járási leven­ték 61, Drahos János prelátus-kano­nok 10 P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom