Esztergom és Vidéke, 1933

1933-06-04 / 44.szám

Nyomott, ideges hangulatban folyt le a vármegye tavasat közgyűlése Kettős gyűlés volt szerdán délelőtt a vármegyeházán. Kilenc órakor kisgyűlés, utána törvényhatósági gyűlés. Mindkét gyűlést a nagyteremben tartották meg. Talán nem is igen tudja a közönség, hogy a kisgyűlés és a törvényhatósági gyűlés majdnem egy és ugyanaz. Igy azok, akik a kisgyűlés tagjai, sokszor unatkoznak a nagy gyűlésen. Meg is jegyzi egy törvényhatósági tag: — A legfőbb ideje lenne a vármegyei szervezetet egyszerűsíteni. De miért késnek vele oly soká? A kisgyűlés is, a közgyűlés is vontatottan, ideges hangulatban folyik le. Száraz és eseménytelen mindkettő. A kisgyűlésnek valamelyes mozgalmasságot, a bizottsági tagokban érdeklődést, legalább is figyelmet Garzuly József dr. ügyvéd felszólalása ad. Troykó Béla tatai főszolgabiró nyugdíjaztatási kérelme ügyében kérdést intéz a főispánhoz, hogy kérte-e kifejezetten Troykó Béla nyugdíjaztatását? Az előadó Karcsay Miki s adja meg a feleletet: igen. A bizottsági tagok nagy kérdőjel előtt állnak: miért kérte Troykó Béla oly hirtelen és váraélanul a nyugdíjaztatást? Hiszen nem készült nyugalomba, igazolja ezt, hogy pályázott az alispáni állásra. Nyilván ezzel van összefüggésben a lemondása és nyugdíjaztatási kérelme. Feltétlenül ez az ok — a politika — de az ok tiszta képét csak a benfentesek látják. E kérdéssel kapcsolatban mingyárt átugorhatunk a nagygyűlésre. A kisgyűlésen úgy sem történt más és Troykó főszolgabiró lemondása nyugdíjaztatási kéreime. vagyis az alispánválasstás kérdése a közgyűlésen folytatódik. Még csak annyit, hogy Garzuly József szóvátette Reviczky István főszolgabiró kérelmét, hogy Komáromból helyezzék át Tatára, Troykó helyére. Garzuly óvást emel ez ellen, kéri a törvényhatóságot, hogy amig a megüresedett alispáni állás betöltése jogerőre nem emelkedik, addig ne töltsenek be semmiféle főszolgabírói állást. Különben is a főszolgabírót megválasztják, tehát ne vágjanak ennek elébe. Áthelyezés csak közérdekből történhetik. Valami van Garzuly szavai mögött, a tataik nem Reviczky Istvánt akarják főbírónak, hanem Mihályi Géza. tb. főbírót. Igaza van Garzuly nak, a járá- megelégedésére kell betölteni a főbírói állást. Ilyen előzményekkel kezdődik a közgyűlés. Elég mozgalmas a terem. Az esztergomiak is, a komáromiak is szép számban jelentek meg. Csoportokban tárgyalnak a törvényhatósági tagok. Külön csoport alakul a fötspán körül, a csoportban Szijj Bálint felsőházi tag, külön Eszterházy Móric gróf v. miniszterelnök körül, a baloldali szélső asztalnál Báthy László, Fehér Gyula prelátusok és Schmidt Sándor bányafőtanácsos tárgyal, Drahos János prelátus több pap-törvényhatósági taggal beszélget. Glatz Gyula polgármestert Mátéffy Viktor köti le. Egy vidéki törvényhatósági bizottsági tag szeretne a polgármesterrel beszélni, de nincs rá ideje, mert már kezdődik a közgyűlés. Lingauer Sándor dr. főispán elfoglalja elnöki székét és megnyitja az ülést. Megnyitó szavai után elparentálja az elhunyt Palkovics László alispánt. Nem beszédet mond, hanem csak elismerő, kegyelettel teli szavakat, búcsúzót. Az emlékből szedet Báthy László prelátus mondjaj el teljes átérzéssel, szép gondolatok •§ kai. Közvetlen, magávalragadó be-' széd volt. Érdekes, amikor lapunkban elparentáltuk Palkovics Lászlót, megjegyezték, hogy kár volt belevenni a a cikkbe, hogy Palkovics Lászlónak két testvét öcse tragikus módon halt meg. Báthy László a nagygyűlésen a vármegye közönsége előtt elmondta azt a tragikus halált, hogy a daliás Palkovics testvérek életét golyó oltotta ki. Beszélt arról a rettentő anyagi gondról is, amely a két testvér halálával Palkovics alispánra nehezedett. Ebből csak az a tanulság, hogy nem kell rosszat keresni ott, akol nincs. Szép, nemes Báthynak az a pár mondata, amelyekkel Palkovics nemes gondolkodását, puritánságát jellemezte. Azt mondja, hogy Palkovics egyszer felkereste őt és azon tépe lődött, hogy nem helyes, ha elfogadja at egyik esztergomi pénzintézetnél felajánlott igazgatósági tagságot. Pedig hát miniszteri engedélye is volt rá Le is mondott a tagságról később. Azt is mondja Báthy László, ez a vonás a tiszta közélel alapja. Németh István ácsi plébános tiltakozó beszédet olvas fel Triannon ellen. Láttuk, hogy a beszédet Lepold Antal prelátus-kanonok igen nagy figyelemmel hallgatja. A beszéddel kapcsolatban azt szeretnők megjegyezni, hogy az ilyen alkalmakkor előzze meg a beszédet egy bejelentés. Németh István trianonellenes beszéde szinte belecsöppent a közgyűlésbe. Az ilyen beszédeket jól elő kell készíteni, különben nincs hatásuk és csak tárgypontnak tűnnek. Bár dicséretes munkát végzett Németh István, mégis fel kell hívnunk figyelmét, a mai reviziós mozgalom, igazságunk keresése nem szabad, hogy csupán tiltakozásból álljon. Tiz évvel ezelőtt mondtak ilyenhangú beszédet, ma már annak nincs helye. Uj stílust kell követnünk I (Lásd Hunyady Ferenc reviziós beszéde.) Ezután kapcsolódott bele a közgyűlés a kisgyűlés eseményébe. Tomanóczy József állt fel szólásra. Erre várt mindenki. Az alispáni állás betöltésének kérdése került a közgyűlés elé. A karzaton is nagy érdeklődés mutatkozott. Azt mondotta Tomanóczy József, hogy három tényt ismer a közönség az alispáni állással kapcsolatban. Az egyik: az alispáni állás megürült, a másik : a pályázatot meghirdették, a harmadik : az állás betöltésére való engedélyt visszavonták. Tudjuk azt is, hogy ketten pályáztak az állásra: Karcsay Miklós és Troykó Béla. Utóbbi visszalépett, egyedül Karcsay Miklós maradt. Karcsay Miklós régi, kipróbált ember és teljesen birja Komárom szimpátiáját. Kétségtelen, hogy meg is választanák, mert hiszen Komáromvármegye dönti el a kérdést. Esztergomvármegye ezt be is látta és deferalt a kortézia során. Azt a kérelmet — nem indítványt — terjeszti a főispán elé, legyen azon, hogy a vármegye tisztikara ne legyen csonka és töltessék be mielőbb az alispáni állást. Meg kell mondanunk, nagyon kevesen tapsoltak ennek a kérésnek. Sorban tudnánk megnevezni azokat, akik nem tapsoltak. Legyünk csak őszinték ! Szijj Bálint is felszólal és szintén az alispáni állás betöltését sürgeti. A A komáromiakat fájdalmasan érinti, hogy nem töltik be az állást. Kerekbetörték az ő törekvésüket! Kéri a főispánt, mondja m^g őszintén, mi az oka annak, hogy nem töltik be az á'lást? Egyszer adnak engedélyt az állás betöltésére, azután meg viszszavonják ? I Nem kap Szijj Bálint választ, mert hiszen az előadó már megmondotta, hogy az állás betöltésére azért vonták vissza az engedélyt, mert a vármegyei szervezet egyszerűsítése a takarékosság ismét előtérbe lépett. Érre mindenki megnyugodott. De nekünk, akiknek nemcsak az események regisztrálása a feladatunk — amint a Kormányzó Ur őfőméltósága az elmúlt napokban a külföldi újságíróknak mondotta — hanem az események mögötti igazság keresése, elsősorban nem elegendő az előadói válasz. Hát egy hónappal eze lőtt, amikor az engedélyt megadták az alispáni és fokozatosan a tiszt viselői állások betöltésére, akkor nem gondoltak odafönn a vármegye egyszerűsítésére, most egyszerre Esztergom- és Komáromvármegyén akarják a takarékosságot és az egyszerűsítést megkezdeni? Másutt tudtak állásokat betölteni ? Esztergomban nem ? Igaza van Szijj Bálintnak. Őszinte felvilágosítást kérünk. Ha nem a főispán majd mi megadjuk a feleletet. Azért nem lehet és nem szabad az alispáni állást betölteni, mert nincs elegendő pályázó, mert Esztergom is mást akar alispánnak, Komarom is. Ha pedig most választás lenne, abból bajok, heves, erős ütközetek származnának. Ismételten csak azt mondjuk, hogy az ügyet a főispán bölcs belátására bízzuk. A kisebb ügyekről híreink között irunk. megkezdik a Baross-út átépítését A kereskedelmi miniszter utasította a Mávot, hogy sürgősen tegyen jelentést, van e és mennyi anyaga a Baross-út kiszélesitési munkálatainak megkezdésére. Ez azt jelenti, hogy a miniszter engedélyezi a vasúthoz vezető út átépítését. Mint értesülünk, a MÁV az út szélesítését ingyen végzi. Tizenöt méter széles lesz az út. A vasútra menve, a baloldali fákat kivágják és az árkot betöltik. A város 200 m* követ ingyen bocsát az útépítés céljára. A munkálatokat mielőbb megkezdik. Amikor erről a fontos munkáról beszámolunk, nem mulaszthatjuk el hogy elismeréssel és köszönettel emlékezzünk Ujszászy Imre műszaki főtanácsosról, az államépitészeti hiva tal vezetőjéről, aki eléggé nem di csérhető buzgósággal szorgalmazta a Baross-út átépítését. Buzgóságában Esztergom iránti szeretetét is látjuk. Esztergom közönsége megbecsüli Ujszászy Imre főtanácsos fáradozását és jóindulatát és reméli, hogy a jövőben is jótékonyan fogja érezni közbenjárását. M IHK Iá aTÜJUWIIJ WHIM IIIIIHI ——•— Jaaias 4. Trianon Azt a pirosbetűs ünnepet, mit a mai napra belerajzoltak a naptárcsinálók naptárainkba, elfeketiti még mindig, most tizenhárom esztendő multán, is a trianoni gyász is el fogja feketíteni a minden ünnepnapunkat magyar földön mindaddig, mig csak kegyetlenül és igazságtalanul megcsonkított határaink között rabsorompóba ütközünk Hegyeshalomnál és Szegednél, Komáromnál, ' Esztergomnál, Sátoraljaújhelynél és Siklósnál éá a többi szomorú határvárosnál, hogy mindanytszor újra fel tépett sebekkel sirjuk Kelet, Nyug it, Észak, ós Dél elvesztett hegyeit és rónáit, lankáit és bérceit, falv.ut, városait ós drága véreinket. Nem tartunk gyászünnepet és nem tiltakozunk, mert gyászunk meg-meguju'ó folytonosság, tiltakozásunk pedie eleven örök jaj, élő felkiáltójel, égő tűzoszlop, mi kietlen éjszakánkat egyedül világítja be. Mondják, hogy érik már jaj kiáltásunk, mártiromságunk, igazságvárásunk vetése, az mondják, hogy hajnalodik számunkra nyugat felől 1 Várjuk azt a vigasztaló aratást, azt a kisértetűző virradatot. Talán most már nem sokáig és nem hiába várjuk! Erősség Lelke A tél hidegében, a természet alvásakor elhangzott a karácsonyi jellegzetes ének: „Dicsőség a mennyben az Istennek, békesség a földön az embernek." A tavasz kezdetén, a természet új életretámadásán, húsvétkor a győzelem éneke csendült meg ajkunkon: „Föltámadt Krisztus e napon, alleluja, hála legyen az Istennek!" Nyár eleién, a természet gyümölcsérlelésekor, pünkösdkor, a jó, az erős Lélek után való sóvárgás, vágyódás késztet bennünket az énekre: „Jöjj el Szentlélek Isten, ereszd reánk teljesen mennyből fényességedet !" És karácsony a maga minden szépségével, bensőségével és kedves melegségével; húsvét mélységével, megható, fenséges nagyságával mindnyájunkra csak azért magasztos, azért hatásos, eredményes ünnep, mert utánuk következik pünkösd, a jó jelek, az Erősség Lelkének adományozó ünnepe. Karácsony hite, húsvét reménye, pünkösd szeretete nélkül semmi — „zengő érc és pengő cimbalom." Ugyanis a bethlehemi jászol igazi örömét, a húsvéti sír allelujáját csak a jó és erős lélek tudja megérteni s egyben élvezni, zengeni. Az igazi, tiszta öröm és lelkes alleluja a jó lélek ajándéka ; az erő nélküli lélek öröme ingadozó, allelujája könnyen elhaló. Ezért kell a keresztény léleknek a két nagy ünnep — karácsony, húsvét — mellé a harmadik is, pünkösd! Azért, hogy a gyermeki, hívő lélek örülhessen a karácsonynak, a bízó, reménykedő lélek allelujázhasson. És erre a jó lélekre, az Erősség Lelkére mindig szüksége volt e földi élet rögös utait rovó embernek. Fokozott mértékben van szüksége erre a „ma" emberének. Szükséges a jó és erős lélek, mert valahogy a világháború s az azt követő események nemcsak anyagi károkat, veszteségeket okoztak, hanem megtépázták, lesüllyesztették — sőt nagyon soknál teljesen el is pusztították — az egyedüli igaz, örök értékeket : a jó és erős lelkiséget. Abban a nagy próbaidőben, amelyet főleg a háborút követő nehéz megélhetési viszonyok zúdítottak e világra, sokan nem találják meg az igazi utat, ide oda kóvályognak, támolyognak, jobbra balra ingadoznak, jóformán emberiesen sem élnek, nem képesek, hogy megállják a helyüket. Nem úgy, hogy akár maguknak, akár családjuknak, s a köznek, nemzetnek hasznára, megfelelő boldogulására válhatnának. S eme nagy bizonytalanságnak, alapnélküliségnek, boldogtalanságnak az oka a jó lelkület, az erős, a biztos lélek hiánya, az Erősség Lelkének isteni kegyelme. A háború előtti úgynevezett Jó világ "-ban a legtöbben egyszerű, átlagos lelkülettel, közepes lélekkel is megtalálták anyagi jólétüket, legalább is a szoros mindennapi szükségletet. De amidőn a jó világ helyett jöttek a nehéz, borús idők fellegei, amelyek már erős lelket, acélos akaratot követeltek meg, akkor ezután sokan megtántorodtak ; a régi jó módot nem lehetett megtartani, s a lemondás, kicsinnyel való beérés helyett jött a meghasonlás, a tűrés helyett a zúgolódás, a kereszt helyett a golyó, a méreg, a kötél — a nehéz élet megélése, megküzdése helyett a könnyű halál úgynevezett megváltása.