Esztergom és Vidéke, 1933

1933-04-23 / 32.szám

2 ESZTERGOM éa VEDERÉ, 1933. április 23. Reviczky Gábor II. főjegyző, városunkat Glatz Gyula polgármester, a helybeli bencés rendházat dr. Kemenes Illés c. tankerületi kir. főigazgató, az Országos Tanügyi Tanács alelnöke képviselték. Alighogy elhelyezkedtek a vendégek, megkondultak a monostor összes harangjai. Ekkor indult el a főapát, Jándi Bernardin dömölki apát és Kroller Miksa zalavári apát asszisztenciája mellett a székesegyház felé. Közvetlenül utána vonult be a hercegprímás Esty Miklós pápai kamarás és fényes papisegédlet kíséretében. A szertartás közel kél órát tartott, amelynek során az új főapát arcra borult a primás előtt, amig a szertartás végei nem ért. Végül a primás a főapátra tette kezét, átadta neki a pásztorbotot és a trónszékhez vezette, ahol a Bencés-rend tagjainak hódolatát fogadta. Ekkor nyújtották át a főapátnak két aranyba és ezüstbe foglalt gyertyát, két kenyeret és két hordócska bort az ó-keresztény szeretetlakomák pél dájára. A S7ertartás befejeztével azután fogadta a főapát a küldöttségek végeláthatatlan sorát. A nagy ebédlőben Hóman Bálint kultuszminiszter üdvözölte a kormány nevében az új főapátot, aki válaszában a pápáról emlékezett meg, majd a megjelent főhercegeket, a hercegprímást és Gömbös miniszteréinököl üdvözölte. Feltűnést keltett, hogy a beszéd magvát a miniszterelnök egy legutóbb megtartott szónoklatából vette és biztosította a Szent Benedek rend támogatásáról. Beszéde végén meghatott szavakkal emlékezett meg a premontrei-rendről, amely őt szegény fiatalságában támogatta és igy lehetővé tette előrejutását. Az új főapát egyszerű család gyermeke, az apja a dunántúli Hahót községben volt kovácsmester, de Kelemen Krizosztom édesatyját nem ismerhette meg, mert még mielőtt megszületett volna, az apja meghalt. Három testvérével maradt ár ván Kelemen Krizosztom, akit a keszthelyi premontrei gimnáziumban tanítottak és már hatodikos gimnazista korában ösztöndíjjal küldték ki Rómába. Kelemen Krizosztom nagy tudásának és aszkéta életének köszönheti, hogy ebbe a főpapi állásba került, rendtársainak választása és a pápa jóváhagyása alapján, aki ólompecsétes bullában kö zölte a renddel, hogy tudomásul vette az új főapát megválasztását. Országzászló felállítására készül Esztergom A következő felhívás közlésére kértek fel bennünket: A TESz esztergomi kerülete és az Esztergom városi és járási egyesületek vezetői Esztergomban egy országzászlót szándékoznak felállítani. A zászló felállítása kettős célt szolgál. Egyrészt hirdetni fogja a zászló a város és járás lakóinak törhetetlen akaratát az integer Magyarország visszaállítására, másrészt a félárbocra eresztett zászló, mint a nemzeti gyász jele meg fogja indítani a közömbösek szivét, s öszszefogásra hiv fel minden magyart arra az igaz nagy nemzeti munkára, melynek eredménye gyanánt majdan magasan fog lengeni az országzászló a Kárpátok koszorúzta NagyMagyarország földjén. A zászló felállításának anyagi oldala megoldásra vár. A TESz esztergomi kerülete és levente egyesületek vezetősége felkéri a tagegyesületeket, hogy testületükben gyűjtést rendezzenek s a befolyt összeget legkésőbb május hó 20-ig az alábbi címre beküldeni szíveskedjenek : Müller Gyula takarékpénztári főkönyvelő Esztergom. Amikor a legnagyobb örömmel üdvözöljük ezt az akciót, külön is felkérjük Esztergom közönségét, hogy a mozgalmat karolja fel lelkesedéssel és azok, akiknek van módjuk áldozatkészségre, siessenek a TESz esztergomi elnökségének segítségére. Minden akció között a revízió szent gondolata kell, hogy. az első legyen. Ne múljon el egy nap se, hogy bármilyen formában is kifejezésre ne juttatnánk, hogy minden magyar álma, vágya és szent óhajtása a revízió. Amikor az országban már több helyen, községben és városban leng az országzászló, Szent István városának is siettetnie kell országzászlóval hirdetni a revíziót. Bár még hiányzik a teljes összeg az országzászló felállítására, máris időszerűnek tartjuk megkérdezni: hol állítják fel? Három hely kínálkozik: a Széchenyi-tér, a hajóállomás (szigetorra), a primási palotával szemben és a Rudnay-tér. Leghelyesebb, ha a legmegfelelőbb helyet bizottság választaná ki. Hisszük, hogy mind a helymegválasztás, mind az országzászló beszerzési költsége a legkönnyebben oldódik meg. Több helyen bevezették a természetbeni adófizetést A parlamentben, de különösen a kereskedelmi és ipari körökben többizben felmerült az a gondolat, hogy a mai súlyos adóterheket a kisiparosok és kereskedők csak úgy tudják elviselni, ha adójukat árújukkal vagy munkájukkal fizethetik meg. Az ilyen adófizetésnek azonban a pénzügyminisztérium mindig ellenszegült, úgyhogy hivatalosan nem is lehetett szó ennek a gondolatnak megvalósításáról. A könnyebben és a kevesebb bürokráciával dolgozó törvényhatóságok azonban jelentős lépést tettek az életrevaló terv megvalósítására és Borsod, Heves, Abauj vidékén, elsősorban Miskolcon teljes eredménnyel keresztül is vitték a természetbeni adófizetést. Miskolcon az iparosok és kereskedők például adófizetési érdekképviseletet teremtettek meg. A város tisztviselői fizetésük erejéig szabadon vásárolhatnak az adófizetési érdekképviselet iparos vagy kereskedő tagjainál és a bevásárolt összegeket a város a forgalmiadó kivételével adófizetésnek jogadja el. Más helyeken az iparostársadalom ház- és műhely bérét is fizetheti ilyen árúcsere útján úgy, hogy a háztulajdonos a házbérjövedelemnek adóra eső részét engedményezi a város javára. A borsodi, hevesi és abauji példa más törvényhatóságok figyelmét is felkeltette, sőt úgy tudjuk, hogy az ipari és kereskedelmi érdekeltségek már a kormány figyelmét is felhívták erre az államra is előnyösnek mutatkozó árúcsere-adófizetési formára. Nem lenne üdvös dolog, ha ezt nálunk is beveztnék ? Harisnya, keztyű, habselyemfehérnemű legnagyobb választékban Keménynél. Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyelő m. kir. államrendőrség által engedélyezett magánnyomozó irodája Esztergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes természetű ügyekben nyomoz, okmányo kat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó vagy eltűnt egyéneket felkutat, úgy bel- mint külföldön. Harisnyák, kesztyűk, nagy választékban feltűnő olcsón Illésnél. Idegenben, magyarok közt. Reggel hat óra! Az autók szakadatlan tülkölése, rohanása végig a Rákóczi-úton a keleti pályaudvar felé. Félhétkor indul a különvonat Abbáziába s Laurana-ba. Nagy sürgés-forgás, nem csekély kavarodás a beszállásoknál. Nagy hangyaboly az állomás! Egynek otthon maradt „téved és "-bői az útlevele. Felszáll. Majd csak átcsúszik a hétszáz között! Búcsúzkodás. S a hatalmas mozdony mintegy súlyos feladatának — 15 Pullmann-kocsi 1000 kilométeres megsétáltatására — tudatában méltóságteljesen indul útjára. A már korán kelő nap erősbödő sugarai alig-alig tudnak áttörni az ég kárpitján, borús felhőzetén: Mégis reménykedéssel indul útnak a tenger-vidék szép, kellemes tavaszát élvezni vágyó utassereg. Kelenföld! Rövid várás, felszállás. Buda környékének ködös, párás hegyei hamar eltűnnek. Pusztaszabolcs. A szomjas, kifáradt gőzembert, a mozdonyt, fel kell üdíteni. Rohanás. Dombóvár! Ujabb, utolsó felszállás ! Kaposvár — s hamar itt — sajnos — a magyar,, vérző határ": Gyékényes! Hosszú vizsgálat. Az útlevélhiány itt nem okoz bajt. Szép magyar erdő, mező, magyar levegő, magyar dal... tíz napra Isten veled! Valami összeszorítja szívemet. Lelkem guzsbakötve! A trianoni bilincset mintha érezném egész bensőmben. Hajdan magyar vidék szomorú tájai. Zrínyi folyói: a Dráva és Száva bánatosan, szomorúan folydogálnak rendezetlen medrükben. Egy idegen, hideg zsarnok, megfojtott világ, élet. Szerb uralom! Újabb, veszélyesebb vizsgálat. Az útlevélhiány miatt sokan izgatottak. Mi lesz? Koprivnicától egész Zagrebig — Károlyvároson keresztül — folyt az útlevél-vizsgálat. Nagy ellenőrzés, mégis a tömeg-áldás — részletek elmellőzése — fellélekeztet sok utast, s most már nyugodtan mehet mindenki a cél felé. Egy hosszú borongós út. A nap már lemenőben, szinte „tüzet rakott a felhőben!" Emelkedés. Kezdődnek a Karsztnak — még élettől duzzadó lejtői, kisebb-nagyobb völgykatlanai, meredek sziklái, gyönyörű fenyves erdőrészletei. Nagyobb és nagyobb emelkedés, lassúbb haladás, kisebb, törpe fenyők, puszta sziklák. Egyegy tüzes szempár, fényvillanás a sötétedő esti szürkületben. Fent a Karszton kopárság, kevés élet mindenütt. Gyorsan lefelé. Még egy félóra. Kanyarodás s egyszerre tűnik fel a nemrég még magyar tenger s benne száz és száz fény csillogása az egyetlen magyar kikötőből: Fiúméból. Távol halvány fényárban úszik Abbázia — Laurana a közbeeső partvidék fényvilágával együtt. Fiume. Kíváncsi tömeg várakozik az esti órákban a rokonszenves magyarokra. A hajóállomásra irányítják szerelvényünket. Csomaghalmazok közt állnak a különböző hotelek, penziók alkalmazottjai. Mi hajóra kelünk. Erős, sós levegő hatja át az ember torkát, tüdejét. Az utasok legnagyobb része fáradtan várja a megérkezést. Az is eljön. Kikötünk. Hatalmas autóbuszok szállítanak bennünket a kijelölt helyekre. A hosszú út után megnyugvással ülünk le a terített fehér asztalokhoz. Csak az a baj, a csomagok még, nem.érkeztek meg. Legtöbben nélkülök feküsznek is le. Késő éjjel hozzák meg őket. Mégis édes volt az első éjjel nyugodalma. Nagypéntek! A világtörténelem legtragikásabb napja! Az Isten-ember halála az emberi lélekért. A gyász ünnepe. Gyászol az egyház mély jelentőségű szertartásaival, magábaszálltan ünnepel az ember — sajnos, itt kevesen — de gyászolt itt a természet, az ég is. Szomorún, búsan, könnyezve. „Már pedig, ha nagypénteken esik, három nap esik" — tartja az itteni szólásmód. Nem egészen. A nagy Felfeszítettet megsiratta az ég, de a sírjából kikelt Élet fényt, napot hozott e földre is. Feltámadás! Sokan lélekkel, vallásos áhítattal, sokan — legtöbben — kíváncsiságból csoportosulnak a kis kápolna elé. Ifjú balillák — kissebbek, nagyobbak — sorakoznak fel megkapó látványosságban ! Tűzoltók is. Kevés, szép, rendes minden. S legméltóságosabb megindul egy félórás útra! Az utcákon, hol ezelőtt csak pár perccel is az üres, léha tréfa járta, hol mindenről beszéltek, csak a lélekről nem — most egy pillanatra elhal a szó az ajkakon, megilletődöttséggel szemlél még az istentelen is, mindenütt valami különös, ismeretlen — másvilági szellő, lehellet suhan végig. A tabernakulum örök, halhatatlan lakója láthatatlan, de szinte érezhető sugarakat áraszt ki magából s megérinti a mindenkiben lakozó — bár elfeledett, megtagadott — lelket! Járkálok az utcákon, sétám a tengerpartra visz, megnyugszom a parkban ? Magyarországon a Margitszigeten vagyok talán ? A környezet ugyan teljesen más, de az emberek mintha magyarok volnának? Csakugyan. Jobban figyelek. Csupa magyar beszéd! Egy-két német, olasz. Abbázia legnagyobb része most — a vendégeket illetőleg — magyar. De sajnos, ezt nemcsak a beszéd árulja el. A hölgyek külseje is! A Lipót-városiaké! Mert mig a németek a maguk egyszerűségében kellemesek, kedvesek, a bentlakók kevés része — a tetszeni vágyók! — de főleg a keleti faj hölgyei kirívó sokszor — legtöbbször — bántó ruhaés arcszinezésükkel — ruzsozással és puderozással — hogy ne mondjam egész drogéria-hordozással — lesznek a józan szemlélőre, az igazi magyarra kiállhatatlanok, bántók, egyszerűen — förtelmesek. Persze a nagy Hotelok esti életéhez színpadszerűség, való-csalás, látszat kell — s a magyarok ebben nagy mesterek. Ha van élet — sok helyen — a magyarok csinálják! Az idő nem a legkedvezőbb. Fürdés-próbálkozás egy-két részről. Nem lehet. Néhány tengeri s autóbusz kirándulás. A vidék gyönyörű. Bár kevés a meleg, mégis elég előrehaladott a természet. Szemgyönyörködtető kertek, platók! Csak „nincs nap, nincs nap"; „pénzünkért még egy kis napot sem kapunk" — általános a panasz! Az élet elég drága, különösen a kevés lirás embernek! Talán csak a déli termések — kávé, tea, narancs stb. olcsóbbak! Van is fogyasztójuk. Sokan éppen tétlenségükben, elkeseredésükben. Mert az idő még rosszabbra fordult: egész éjjel s nappal — esik. Sok tervezgetés, kirándulás ment füstbe! Már sokan otthon járnak! Az itteni élvezésektől nem sokat remélnek. Bár az olcsó út megérte az árát még igy is! Horváth Anselm