Esztergom és Vidéke, 1933

1933-04-16 / 31.szám

púit fogja megnyitni! És végül — békesség a nemzetközi politikában, békesség, amely csak az Igazságon épülhet íel és amely meghozza megcsonkított és kifosztott, Trianonban keresztre feszitett hazánknak is : a J^eítámadástí harcai után ennek a nagymultú városnak, a tekintélytiszteleten, az egymás megbecsülésén, az egyéni hiúságnak és a magánérdekeknek a közérdek alá rendelésén alapuló béke, amely a Magyar Róma előtt egy új, reményteljes, virágzó jövő ka1933 HÚSVÉTJA Irta: KRAY ISTVÁN báró országgyűlési képviselő Az idei húsvét ünnepének különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy az egész világ kereszténysége most ünnepli Jézus Krisztus keserves kínszenvedésének, kereszthalálának és dicsőséges feltámadásának ezerkilencszázadik évfordulóját. Ebben az esztendőben van ezerkilencszáz éve annak, hogy az emberré lett második isteni Személy, Isten egyszülött Fia, életét áldozta fel a keresztfán az emberiség bűneiért. A keresztény kornak tizenkilenc évszázada folyamán sokszor virradtak már nehéz napok az emberiségre. Az első századok véres keresztényüldözései, a népvándorlás súlyos pusztításai, gyilkos háborúk, dögvészek és egyéb csapások is az idők folyamán nem egyszer súlyos szenvedéseket zúdítottak a keresztény világra. De ha lapozgatunk a történelem könyvében, nem igen fogunk ott olyan időket találni, amikor a szenvedés oly általános lett volna, amikor a nyomor oly nagy tömegeket sújtott volna, amikor a súlyos válság az egész világon az emberiségnek olyan széles rétegeire terjedt volna ki, mint napjainkban. A gazdasági és pénzügyi világválság jelenségei annyira közismertek már, hogy szükségtelen azokra külön rámutatni. Olyan súlyosak ezek a jelenségek és olyan mérhetetlen nyomorúsággal sújtják világszerte az emberek százmillióit, hogy a szenvedések pörölycsapásai alatt vergődő emberiség vágyik, sóvárog a javulás után, de ennek a javulásnak egyelőre még komoly jelei nem mutatkoznak, sőt az idők haladásásával évről-évre, hónapról-hónapra még elviselhetetlenebbek lesznek ezek a szenvedések. Ha az orvos meg akar gyógyítani egy beteget, vagy ha a gépészmérnök ki akar javítani egy valamilyen hiba folytán üzemképtelenné vált gépet, először a betegség vagy az előállott hiba forrásait kell kikutatnia, mert csak azok ismeretében lesz képes a gyógyítás vagy javitás célravezető eszközeit megtalálni és azokat a baj megszüntetése érdekében alkalmazni. A világ sorsának intézői is mindaddig hiába törik a fejüket az egész világot fojtogató súlyos válság megszüntetésének lehetőségein, amíg nem ismerik annak forrását és nem küszöbölik ki az okokat, melyek ezt a válságot előidézték. A világot sújtó bajok forrását mi abban látjuk, hogy a világ hatalmasai letértek arról az útról, amelyet ezerkilencszáz évvel ezelőtt Jé zus Krisztus a kereszténység részére kijelölt. Jézus Krisztus a keresztény vallás legerősebb pillérévé a szeretetet tette, amikor felállította legfőbb parancsát, hogy: „Szeresd a te Uradat, Istenedet — és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat." Bizonyos, hogy ha a krisztusi szeretet uralkodnék az államok életében és ha ez a szeretet irányítaná a nemzetközi politikát is, nem volna gazdasági és pénzügyi világ-válság, de bizonyos az is, hogy mindaddig, amíg a világ hatalmasai nem szereznek érvényt az egész vonalon a krisztusi szeretet parancsának, a szenvedések tengerében elmerülő emberiség hiába várja sorsának jobbrafordulását. A világháborút a gyűlölet, az irigység aljas érzelmei idézték fel, és amikor a hadviselő felek végkimerülése véget vetett a több mint négy évig tartó kegyetlen embermészárlásnak, ismét a gyűlölet, az irigység és a bosszúvágy hozta létre a békeszerződéseknek nevezett nemzetközi határozatokat, melyeket a győzők egyoldalú akarata kényszerített reá a legyőzött nemzetekre. Ez év őszén lesz már tizenöt esztendeje annak, hogy Európa harcterein az utolsó ágyú eldördült. Ez alatt a tizenöt esztendő alatt több' nemzetközi konferenciát és tanácskozást tartottak, mint azelőtt egy fél évezred alatt és mindennek dacára a világ ma távolabb áll az igazi békétől, mint a világháborút közvetlenül megelőző időben. Amikor a mult század második felében a technika nagymérvű haladásával kapcsolatban mint új súlyos probléma merült fel a szociális kérdés, az akkor uralkodó bölcs pápa, XIII. Leo, „Rerum Novarum" körlevelében Krisztus evangéliuma nyomán rámutatott ennek a problémának egyetlen helyes megoldására, a felebaráti szeretetet téve a szociális lis kérdések tengelyévé. A világháború vérzivatarában Krisztus akkori földi helytartója, XV. Benedek pápa volt az egyetlen tényező, amely a krisztusi szeretet nevében ismételten emelte fel szavát a béke érdekében. A liberális-szabadkőműves irányzatnak hódoló kormányok azonban nem hallgattak sem XIII. Leo, sem XV. Benedek szavára. A szociális problémákat nem oldották meg a szeretet szellemében és a liberálisszabadkőmives befolyás alatt álló kormányok támogatása mellett világszerte naggyá nőtt az egyéni haszon kedvéért kisemberek millióit lelkiismeretlenül kizsákmányoló öncélú kapitalizmus, míg az így modern rabszolgasorsba kergetett proletártömegek a szociáldemokrácia és kommunizmus karjaiban kerestek menedéket a kereszténytelen nagytőke túlkapásai ellen. De a háború alatt is süket fülekre találtak a pápa békeszózatai és Krisztus földi helytartóját, akinek pártatlansága pedig minden kétségen felül állott, nem vonták be a béketárgyalásokba és így születtek meg a gyűlölet és bosszúvágy jegyében az egyoldalú békediktátumok, amelyek a szociális problémák rendezetlensége mellett legfőbb okai a mai súlyos gazdasági és pénzügyi világválságnak. Az isteni gondviselés gondoskodott arról, hogy ezekben a nehéz időkben ismét egy bölcs és kiváló képességű férfiú üljön Szent Péter székében. XI. Pius pápa már 1925ben kiadott „Quad Primus" körlevelében rámutatott arra, hogy csak Krisztus király korlátlan uralma fogja biztosítani a keresztény népek és országok nyugodt fejlődését, majd pedig két évvel ezelőtt a „Quadragesimo Anno" enciklikában újból követelte a szociális problémák megoldását Krisztus evangéliumi parancsainak szellemében. Megállapítható, hogy XI. Pius pápa szavai ezúttal nemcsak a hithű katholikus hívek körében találtak visszhangra, de látunk már a nemzetközi életben is olyan jelenségeket, amelyek feljogosítanak minket arra a reményre, hogy nincs már messze az az idő, amikor a krisztusi szeretet magasztos elve a világ sorsát intéző legfőbb nemzetközi fórumomokon is diadalt fog aratni. Az Amerikai Egyesült Államok új elnöke nemrégen meghajotta az elismerés zászlalát a „Quadragesimo Anno"-ban lefektetett nagyszerű gondolatok előtt. Mussolini és Macdonald béketerve is azt mutatja, hogy a szeretet és kiengesztelődés szelleme kezd már teret hódítani a nemzetközi életben. Igaz, hogy ma még távol vagyunk attól, hogy az összes illetékes tényezők fenntartás nélkül elfogadják azt az igazságot, hogy a világ tartós békéjét csak a kölcsönös megértés és szeretet alapján lehet elérnünk, aminek viszont az a legfőbb előfeltétele, hogy jóvátegyék azokat az égbekiáltó igazságtalanságokat, amelyeket a békekötés alkalmából a gyűlölet és bosszúvágy szellemében elkövettek. Mindazonáltal úgy látszik, hogy az eddiginél kedvezőbb légkörben léptük a Jézus Krisztus keresztáldozatának ezerkilencszázadik évfordulója alkalmából meghirdetett Szentév küszöbét. XI. Pius pápa Útban mindig Emmausz felé Be nem vallva, hogy kiábrándultan, mert nem lett mind arany a fényből, baktatni búsan Emmausz felé, ki az éjből. fl szürke hajnal fáradt derengése nem vígasztal, a tegnap még az emlék, a tegnap tartja megfeszített gúzsban a szívet és az elmét. fl régi hitre visszaemlékezve mégsem hinni a meghaladott hitben, hogy bosszúálló és megtorló fenség, nagy Jehovánk, az Isten. magunkat rágva kínzón tépelődni, hogy mért lett így s nem úgy ahogyan [nincsen, hogy itt a földön osztozkodhatnánk már királyságon és kincsen. fl végtelenség országútját róva mindenkitől az irányt tudakolni, hogyan lehetne Emmauszt elérni s ott megnyugvást dalolni. Útitársunk, a higgadt Ismeretlen boncolgatja a soktitkú írást, hogy elállítsa szomorú szemünkben a keserű sírást. Útitársunk hűen mellénk szegődött, nem hagyna el a megpihenő célig, s mi nem sejtjük, hogy Ő az, hogy Ő ihlet szinte mosollyá félig. megyünk Vele az esti félhomályba, megszokjuk Öt és hogy maradjon, kérjük, mert a magányt, mely Hála nélkül várna, rettegjük és féljük. 5 ami ezután történik, más lapra jegyeztetik, mert a földnek szeme vak már reá, olvasni úgy sem tudná, gyenge a lét szeme. megismerjük a kenyértöréséről, fényessé lesz a húsvét asztalán és mindörökre meghal gyarló bennünk minden sápadt talán. megértjük, hogy végig így kellett lenni, utolsó szóig, ahogy velünk történt, hogy bölcs az Úr és hogy megváltott Jézus kis életünk hajója történ. Térdre esünt? s a kétkedő Tamásnak örök sóhaja ajkunkon terem és szégyenkező boldogsággal búgjuk: én Uram, óh én Istenem ! mfl6fl5l ARTÚR. Krisztus szülőföldjén — Lippay Latos dr. könyve — Mint Marconinak, a zseniális föltalálónak egyszerű elektromos kapcsolója működésbe hozza a 8000 km. távolságban lévő brazíliai elektromos művek telepét, fényözönbe borította a 300 méteres Corcovádóhegy tetején felállított óriási méretű Krisztus-szobrot, úgy sugárzik elénk Krisztus Urunk szent alakja is 1900 év szédületes távlatán keresztül. Sőt a mai kornak szinte hihetetlen technikai teljesítménye is messze áll Krisztus Urunk áldott erejétől, amely ma is 2000 év óriási messzeségén keresztül is, s a földkerekség minden tapotnyi helyén is világít, erősít és követésre buzdít egyrészt, másrészt pedig millió és millió embernek ad békét, megnyugvást és enyhülést. Sőt az ilyen krisztusi erőnek birtokosa, továbbadója, az egyház, — amelyet ellenségei mindjárt születésekor vérrel kereszteltek meg, s amely ezt a vért mindig arcán hordta s hordja —, ez az üldözött, sokszor halálra keresett kereszténység él, ma sokkal erősebben, mint valaha. Hisz soha annyi hive nem volt az 1900 év előtt, mint ma. S ez az Egyház most jubilál. A legszebb, legfönségesebb jubileumát, Alapítójának, Krisztusnak, e földről távozását ünnepli. Ebben az ünneplésben különösen kétfelé irányul a katholikus világ figyelme, szeme. Egyrészt a „Szent Város"-ba, Rómába, hol a kereszténység vérkeresztsége révén igen gazdag emlékekben ; másrészt azonban elszáll képzeletünk még messzebb, Keletre, hol a kereszténység bölcsője ringott, hol az isteni alapító született, élt s kereszthalált szenvedett. Ennek a Szentföld felé tekintő, sóhajtozó keresztény lelkeknek lehet-e szebb, kedvesebb, érdekesebb ajándék a most kezdődő Szentév alkalmával, mint megismertetése, bemutatása ennek a helynek, hol az Istenfia földi életét leélte? Bizonyára nem! S így igen értékes, időszerű, alkalmas, tanulságos s mindenekelőtt élvezetes munkát végzett Lippay Lajos dr. teológiai tanár, a jeruzsálemi magyar zarándokház volt elöljárója, aki félévi szentföldi tartózkodásának gazdag tapasztalatait foglalta össze s adta ki „Krisztus szülőföldjén" címen. Csodás, gazdag világ tárul elénk ebben a könyvben! A történeti és modern Szentföld megismertetése az iró célja. Ismertetésének kiindulópontja a Szentföld metropolisa, Jeruzsálem. Ez az igazi nemzetközi és vallásközi város bemutatása a maga három fő vallásával — zsidó, keresztény és mohamedán, azok különböző jelképeivel: Siránkozók fala, Szentsír-bazilika, Szenszikla-mecset —; a cionista mozgalom, a palesztinai zsidóság mai helyzete; a keresztény uralom, a protestáns szekták tárgyalása, mind-mind élénk, szines kép, rajz, mely lebilincseli, gyönyörködteti képzeletünket, foglalkoztatja elménket. Meggyőző erővel, világosan, a történetíró alaposságával tárgyalja a mohamedánok elterjedésének, diadalmaskodásainak az okait s visszautasít, kárhoztat minden történeti ferdítést. Fényes apotheozisát adja a pápaság munkájának, melyet az Európát meghódítani akaró mohamedánokkal szemben tanúsított, Jeruzsálem változatos, szines mozaikképei után elvezet bennünket az iró a város falain kívül Krisztus életének legfontosabb, legszentebb állomásaira. Mindenütt gyönyörködtet minket a hely jellemző eseményeivel, fényes leírásokkal. Betlehem karácsonykor; Getszemáni-kert, Kereszt-út, Kálvária, Szentsír húsvétkor, Sión-hegye pünkösdkor — mind megható, föl-