Esztergom és Vidéke, 1933

1933-04-13 / 30.szám

havi fizetést. Olyan fizetés ez, amelyből egy vezérigazgató is, meg egy elnökigazgató is gondtalanul megélhet. Ilyen fizetés mellett kapott Etter Ödön huszonötezer pengős ajándékot, fáradhatatlan, buzgó és tevékeny munkásságának elismeréseképpen. Tagadhatatlan, hogy nagylelkű ajándék, tagadhatatlan, hogy nagylelkűek a részvényesek is. De ne gondoljuk, hogy az ajándék csak huszonötezer pengő erejéig nyitja ki a Takarék páncélszekrényét. A huszonötezer pengő után adót is kell fizetni. Ennek az adónak az összege tízezer pengő. Ez eddig összesen harmincötezer pengő. Még nem állhatunk meg, mert az elnökvezérigazgató bizonyára az idén is kap remunerációt, mondjunk csak ötezer pengőt, ez összesen negyvenezer pengő. Bankett is volt a jubileum után. Ki kívánhatja, hogy a bankett költségeit az elnök-vezérigazgató úr fizesse? Nem túlozunk tehát, amikor azt mondjuk, hogy Etter Ödön 40 éves jubileuma közel ötvenezer pengőbe került. Most foglalkozzunk az ajándékozással szociális szempontból és érdem szempontjából. A szociális szempont arra vezet, hogy ilyen nagyösszegű ajándékozást ma megengedni nem szabad. Amikor manapság olyan nagy a nyomorúság, a pénztelenség és kétségbeejtő a folyton növekvő munkanélküliség, amikor a földmívesnek az iparosnak, a kereskedőnek szinte verekednie kell, hogy fenntartsa magát, amikor a tisztviselő erősen redukált fizetéssel küszködik és amikor az emberek tele vannak gonddal, bajjal és adóssággal, akkor egy nagyobb összegű ajándékozás, fényes fizetés mellett, óriási disszonanciát kelt az emberek lelkében. Ilyen esetben destruál az ajándékozás. Érdem szempontjából is mérlegre kell tenni az ajándékot. Tudomásunk szerint a strandfürdő létesítése és.