Esztergom és Vidéke, 1933

1933-04-13 / 30.szám

r»TFR(,(rt e ,7l)tK ÖTVENNEGYEDIK ÉVF. 30. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1933 CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 13 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Hnsvéttalan magyarság Áz a pár nap, amely Jézus elfogatásától kereszthaláláig telt el, az evangélisták leírása és a fennmaradt keresztény hagyo­mányok szerint a legteljesebb emberi tragédia számára szol­gált keretül. Ártatlanabb, fehé­rebb lelkű s tisztább szándékú embert még nem ért annyi bán­tás és megalázás, mint az is­tenembert, Jézust, a Passió fáj­dalmas hősét. Élete : örök szim­bólum. Sorsa: a legteljesebb tragédia, amit harmadnapra fel­épülő templom valóravált pél­dázata, a dicsőséges husvét­vasárnapi feltámadás is csak enyhíteni tud. A nemzetek Krisztusa a ma­gyarság. Az ő élete, sorsa, tra­gédiája ugyanaz, mint Krisz­tusé. A legujabbkori magyar történelmet olvasni annyi, mint­ha Máté, vagy Márk evangé­listákat olvasnánk. Attól az idő­ponttól kezdve, hogy a rákény­szerített háború első puskalö­vései eldördültek, a magyarság elindult a trianoni Golgota felé. Farizeusok áskálódtak mö­götte, Sátán csábította, fondor­latos írástudók csalogatták az előkészített vermek felé s mi­kor elaléltan ellenség kezébe került, idegen martalócok tép­ték le róla köntösét. Bánátot, Erdélyt, bocskoros legionáriu­sok vesszőzték végig s azután a feluszított csőcselék ordíto­zása, gúnyos pillantása s szenv­telen rosszindulata közepette vonszolták a trianoni birák elé. Ott is volt talán egy-két jó­szándékú, de tétova Pilátus, de ß többség vérszopó Heródesek­ből s gonosz Kai fásokból ál­lott, akik harminc ezüst pén­zeket fizettek az ezeréves or­szág Judásainak s titkos ara­nyakat szórtak annak a sajtó­koncertnek vezetőihez, akik a bujtogatott jeruzsálemi nép vak dühével ordították a „feszítsd meg"-et. S az elitélt magyarság elin­dult töviskoszorúsan, fájdalmas vesszőcsapások között halálos verejtékkel a Koponyák He­gyére. Az európai népek cir­kuszi zsivaja között vitte a ne­héz keresztet. Közülük, csak néha-néha sietett segítségére egy emberségesebb szív: egy cirénei Simon, vagy egy sze­líd Veronika, aki ártatlanságá­nak fehér keszkenőjével hom­lokáról letörölte a vércseppeket. Felszegezték a keresztre, koc­kát vetettek ruháira, azután le­vették e keresztről, sirbatették. Követ hengerítettek a sir ajta­jához : a békeszerződések ezer­nyi, gúzsbakötő rendelkezéseit s ez elé is fegyveres Őrt állí­tottak : a keresztrefeszítők fegy­veres érdekszövetségét, a kis­antant katonai erejét. Most ott fekszik a magyar­ság a trianoni sírboltban. A szikla még áll s az őr fegy­vere még csillog. De a harmad­nap közeleg. Nemsokára majd pehelyként gördül el sirról a nehéz szikla s vak félelemmel menekül az őr. S ha elmen­nek a volt sirhoz azok, akik­nek lelkében sebet ütött a tria­noni itélet, a magyarság Gol­gotajárása s a keresztrefeszí­tés, egy fénylő ruhás alakot fognak találni a sírnál, aki majd igy szól hozzájuk: „Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített magyarságot ke­resitek. Nincs itt, mert feltá­madott?" m$mmmmmmmmmmwmmmmmmwm$mmmmmtmwmmm\ Az alispánválasztás kérdése és útépítési ügyek a kisgyűlés előtt Kedden délelőtt Lingauer Sándor dr. főispán elnökletével vármegyei kisgyűlés és közigazgatási bizottsági ülés volt. A kisgyűlés kiemelkedő ese menyeként szerepelt az alispánvá­lasztás és egy útépítési ügy. A tárgyalások megkezdése előtt Lin­gauer Sándor dr. főispán néhány szóval megemlékezett az elhunyt Palkovics László alispánról. Ünne­pélyes elparentálása a közgyűlésen lesz. Ugyanekkor indítványozni fog­ják, hogy Palkovics László emlékét jegyzőkönyvileg megörökítsék, arc­képét pedig a közgyűlési terem szá­mára megfessék. A temetési költsé­get a vármegye viseli. Az összeg 3546 P. * Az alispán-választás, úgy látszik, kényes ügy. Ezt abból gondoljuk, mert a főispán kijelentette, hogy személytelenül kezeli a kérdést. Úgy látszik, sem esztergomi szempontból, sem komáromi szempontból nem akarja magát exponálni. Következik ebből az is, hogy Komáromból is, Esztergomból is pályáznak. Bejelen­tette a kisgyűlésen, h ^gy szabad­futás lesz. Csak egy óhajtása van a főispánnak az alispán-kérdésben, hogy az új alispán a vármegye ér dekeinek érvényesülését tartsa szem előtt, a jó vezetés, a béke és az össz­hang biztositéka legyen. Kívánja, hogy az legyen az új aliipán, aki ennek a hármas követelménynek megfelel. Valószínűleg tehát, hogy a kettős vármegye részére Komá-om vár­megye választja az új alispánt. Igen erősen beszélték Esztergom ban, hogy Frey Vilmos dr. ország­gyűlési képviselő jön a legkomo­lyabban szóba az alispán választás kérdésében. A kisgyűlésen beszél­tünk Frey Vilmos dr.-al, aki kije­lentette, hogy komáromi pályázó mellett nem aspirál az alispáni ál­lásra. Ezt közölte már a főispán­pánnal is. Lapunk nem foglal állást ebben a kérdésben. A kereskedelemügyi miniszter a transzfer-alapból 60 ezer pengő köl­csönt bocsájt a törvényhatóság ren­delkezésére a Tát—Mogyorósbánya —Naszály és a pilismaróti hajó­állomáshoz vezető út elkészítésére. Ezekkel az útépitésekkel kapcso­latban Lőke Károly bizottsági tag a szomódi út megépítését is sürgette. A főispán bejelentette, hogy a 60 ezer pengőn kivül is van fedezete a törvényhatóságnak és a szomódi ut ebből a külön fedezetből épül meg. Vártuk, hogy a kisgyűlésen fel­szólalást hallunk az esztergomi utak sürgős megépítéséről is. Igy halaszt­hatatlan az Esztergom— Visegrádi út, a Mária Valéria-út és a vasút­hoz vezető-út alapos megjavítása. Sajnos, erre vonatkozólag nem hal­lottunk felszólalást. Az esztergomi utak ügyében ezért Ujszászy Imre műszaki főtanácsos­hoz fordultunk, aki azt mondotta, hogy az esztergomi utak a városra tartoznak. Egyébként ő maga is mozgatja az ügyet. Az előbb emlí­tett utak megépítésén kivül szorgal­mazza a két keramit-szakasz közötti út Összeépítését keramitburkolattal. Ha ez meg lesz, a dorogi-úti vám­tól a Fürdőig egyfolytában tart a keramit út. Mi ezért mégis szer ttük volna, ha nemcsak komáromi utakról hangzik el felszólalás, hanem az esztergomi utakról is Utóvégre lehet kérni a kisgyűlés támogatását. Átnéztük a kisgyűlés tárgysoroza­tát is. A következő községek nevét olvastuk: Felsőgalla, Kömlőd, Kör­nye, Tata, Vertesszőlős, Neszmély, Vértessomló, Dunaszentmiklós, Ács . . . és igy sorban a komáromi köz­ségek. Csak a legvégén találtunk esztergommegyei községeket. Apró ügyekben szerepeltek. Csolnok a községházát renoválja. Lábatlan a jegyző hadipótléka tárgyában irt át. Tokod f >ldbérleti kérdésben szere pel. Mindeneseire ezen lehet gondol* kőzni. * A közigazgatási bizottsági ülésen csak jelen esek voltak. Hozzászólás az Takarékpénztár részvé­nyeinek értékcsökkenéséhez Nagy hibát követett el vélemé­nyem szerint az Esztergomi Taka rékpénztár igazgatósága, amikor a nehéz ga'dasági viszonyok között az intézet részvényeinek az 1932. évre járó osztalékát a névértéknek csak 6 százalékában, vagyis 4 pengő 20 fillérben állapította meg. Ugyanerre az időszakra, vagyis az 1932. évre az adózó polgárok, akik között sok takarékpénztári részvé­nyes is van, az elmaradt adójuk után 12 százalék kamatot voltak kénytelenek az adóhivatalban leróni. Ha a magyar királyi államnak joga volt 1932. évben 12 százalék kama tot követelni az adóban fekvő tőke­pénze után, az esetben a részvénye­seknek is joguk van szintén 12szá­zélékos osztalékhoz, annál inkább, mivel a rendelkezésre álló 143 061 pengő és 80 fillér nyereségből he­lyes beosztással 6 százalék helyett 12 százalékot könnyű szerrel lehe­tett volna juttatni. Tudjuk azt, hogy az Esztergomi Takarékpénztár részvényeinek az ér­téke a világháború előtt évről-évre eme;kedett; a részvény névértékének az évi jövedelme pedig, a betétka­matnak legtöbbször a kétszeresére emelkedett. Ennek azután természe­tes következménye volt, hogy az el adásra kerülő részvények minden pillanatban eladhatók voltak a név­értéken felül, mert a vevő abban a meggyőződésben volt, hogy befekte­tett pénze egyrészt állandóan maga­san kamatozik, másrészt, ha néha egyeseknek meg kellett válniok a részvényektől, azokat már a vásár­lók csoportja készenlétben várta. Ezen tényekkel szemben napjaink ban az látjuk, hogy a részvény név­értéke nem emelkedik, az osztalék ellenben csökken, ami az 1932. év­Április 15., 16-án, szombat, vasárnap 7 és 9-kor 3. 5, 7 és 9-kor Egy éjszaka angyala mm Zenés vigjáték egy feltalálóról MOZGÓBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom