Esztergom és Vidéke, 1933

1933-03-19 / 23.szám

A Szépítő Egyesület tevékenysége Az Esztergomi Sétahelyszépítő Egye­sület anyagi segítsége megfogyatko­zása folytán nehéz küzdelmekkel, de célkitűzéseit tekintve, lankadatlan lel­kes munkával folytatja működését városunk utcáinak és köztereinek mind vonzóbbá tétéle érdekében, mely működését f. hó 11-én tartott választmányi ülésén, majd az azt követő közgyűlésen számolt be a szép számban egybegyűlt tagjai előtt. Dr. Perger Kálmán ny. rendőrfő­tanácsos, elnök terjedelmes beszá­molót adott a legutóbbi fásitási és virágosítási idényről. Az ő közlései­ből tudjuk, hogy amig 1925-ben 1520 P, 1926-ban 5560 P, 1927­ben 3565 P, 1928-ban 5647 P, 1929­ben 3707 P, 1931-ben 4914 P, addig a legutóbbi 1932. évben már csak 1770 P állott az egyesület rendelke­zésére. Esztergom város az eredeti­leg 2400 P-ben megállapított ellát­mányt 1930. évben 1200 P-re, 1931­ben 800 P-re mérsékelte, majd az 1932. évben teljesen beszüntette. Az 1933. évre a város ismét semmit sem juttathat az egyesületnek és így tisztán saját erejére, illetve a város­szépítésért lelkesülő polgárság áldo­zatkészségére lesz utalva az egylet. Az egyesületnek jelenleg 218 tagja van. Legutóbb az Árok-utcában lé­tesült a fásítás, hol 125 darab sorfa került kiültetésre. Ezzel karöltve a városi kertészet befásitotta a Simor­utca külső részét és a Mária Teré­zia-utca egy részét. Parkírozást léte­sített az egylet a Hévíz közben, Er­zsébet-parkban, Hajóállomásnál, Pri­A bíboros-hercegprímás felhívása a kath. Egyházközségek megszerve­zése körül valóban élénk tevékeny­séget váltott ki az esztergomi plébá­niák területén is. Komoly szervez­kedés felébresztette a lelkeket, hogy necsak a gazdasági és erkölcsi le­züllöttség hatása alatt kétségbeesve, tétlenül nézzük a további rombolá­sokat, hanem: „Segíts magadon, az Isten is megsegít" igazmondás elve alapján szervezkedjünk és szociális tevékenységgel siessünk egymáson segíteni. Ez is a katholikus akcióhoz tartozik. Ezen eszmék hatása alatt számolt be a szentgyörgymezői kath. Egyház­község f. hó 8-án tartott egyházköz­ségi tanácsülésen és az azt követő március 12.-Í közgyűlésén. Kevés közgyűlés váltott ki oly nagy ér­deklődést, mint a szentgyörgymezői Egyházközség közgyűlése, mert a kebelében működő Temetkezési Se­gélypénztár áldásos működése nem­csak szentgyörgymezőieket, hanem a város egész területén lakó pol­gárait is érdekkörébe vonzotta. Már 11 óra előtt szorongásig megtelt a Szentgyörgymezői Kath. Olvasókör nagy díszterme, úgy hogy a köz­gyűlés kezdetén már a mellékhelyi­ségek is megtelve az érdeklődő ta­goktól, várták a vezetőség jelentését. Madaras Aurél plébános, egyházi elnök örömmel állapította meg, hogy a nagyszámban megjelent tagok me­leg érdeklődéssel viseltetnek a szent­györgymezői Egyházközség műkö­dése iránt. Szeretettel üdvözölte a város más egyházközségéből megje­lent tagokat is, kik bár nem tartoz­nak a mi Egyházközségünk kebe­lébe, de a mi Egyházközségünkben alakult Temetkezési Segélypénztár közelebb hozta őket is a mi műkö­dési körünkbe. Kéri a megjelent ta­gokat, hogy szeretettel karolják föl az Egyházközségek ügyeit, mert csak közös erővel lehet ellenállni azon romboló áramlatnak, mely minden más-téren, Káptalan-téren és Rud­nay-téren. Az immár 8 éven át foly­tatott fásítási tevékenység során ösz­szesen 3263 darab különféle fa dí­szíti utcáinkat és tereinket. A „Virágos Esztergom" propagá­lására lelkes hölgybizottságot alakí­tott az egyesület, melynek vezetője vitéz SZÍVÓS- Waldvogel József, öröm­mel láthatjuk e téren a nagy fejlő­dést, a virágos ablakok és udvarok folytonos szaporodását, a gyalogsé­tányok mentén a gyepesítéseket és a virágos ágyak üdítő és gyönyör­ködtető szépségeit. A közgyűlés új­ból megválasztotta az egyesület tisz­tikarát a rég kipróbált következő ta­gok személyében: díszelnök Zsiga Zsigmond, ügyvezető elnök Perger Kálmán dr., alelnök Sólyomi Lajos, mérnök Dudás László, titkár jegyző Vörös József és pénztáros Marosi József. A régi kapcsolatok folytán az egyesület üléseit az Esztergomi Ta­karékpénztár tanácstermében tartotta, mely intézmény állandó, leglelkesebb támogatója az egyesületnek. Etter Ödön elnökvezérigazgató a strand­fürdő és környéke virágos!tása és parkosítása körül kifejtett tevékeny­ségével már évek óta fáradozik és jelzi azt az irányt, melyet városunk díszítése érdekében az idegenforga­lom emelés szempontjából követnünk kell. Ezt a jó érzékkel irányított mozgalmat az anyagi eszközökkel szűkölködő egyesület mind lelkesebb támogatásával fel kell karolni min­den városát szerető polgárnak. nemes és szépnek ádáz ellensége. Mint egyházi elnök beszámolt az Egyházközség temetőgondozó bizott­ság jelentéséről, melyből megálla­pítható, hogy a temetőben a 33 évet meghaladó sírkövek értékesítéséből diszes vaskapu, valamint tartós és csinos drótkerítés készült közel ezer pengős költséggel. Ezen kiadás a hitközség polgárait semmivel sem terhelte. A szegénygondozó bizottság még a kezdet nehézségeivel küzd, rész­ben a nyomasztó gazdasági viszo­nyok miatt, amennyiben csak cse­kély összeg állt rendelkezésére, ame­lyet a karácsonyi szeretadományokra fordíthatott. Oltóssy Rezső gyáros, egyházköz­ségi pénztáros meglepetésszerű szá­madást terjeszt a közgyűlés elé, ami­dőn beszámol az 1932. dec. 31-ig befolyt bevételről és kiadásról. A 10 filléres befizetésekből és beirási di­jakból (30 fill.) befolyt 14.703 pengő 65 fillér. Kiadás 12.813 pengő 80 fillér. 1933 évre átvitelre maradt 1889 pengő 85 fillér. Hegedűs Sándor ny. ig. tanitó, vi­lági elnök részletes előadással szá­molt be a Temetkezési Segélypénz­tár működéséről. Meggyőző érvekkel igazolta, hogy csak az összetartás­ban és kölcsönös megértésben van erő, mely képes arra, hogy eredmé­nyes munkát végezzen. Temetkezési Segélypénztár oly áldásos működést fejt ki, hogy a minden megerőltetés nélkül befizetett 10 fillérekből szép összegekkel lehetett segítségére azok­nak, kik ezen szociális intézmény magasztos voltát megismerték és tagjaivá lettek. Alig másfél éves intézménye ez a szentgyörgymezői Egyházközségnek, s már is tetemes összeggel járult hozzá, hogy a csapássújtotta tagjai­nak segítségére legyen. Eleinte 80 pengő, ma már 180 pengő temetke­zési segélyt jizet ki tagjainak. Köz­gyűlésünk napjáig 15.500 pengő te­metkezési segélyt fizetett ki pénz­tárunk működésének kezdetétől 115 esetben fizetett ki temetkezési se­gélyt, minden levonás és késedelem nélkül. Kölcsönös megértés és szeretet hozta létre ezen más egyházközsé­gekben is utánzásra érdemes intéz­ményt, mely hivatva van, hogy min­den haszonlesés nélkül, tagjainak anyagi megerőltetése nélkül, feleba­Az elmúlt vasárnap lélekemelő ün­neplésnek volt színhelye a dorogi bá­nyásztemplom, majd a munkásott­hon. Köztudomású ugyanis, hogy a Do­rogi önsegélyző és önművelő Egye sülét nemcsak a bányászok szellemi életével, a tudás és a lélek művelé­sével foglalkozik, hanem szociális intézkedésekkel a bányászok anyagi érdekeit is biztosítani akarja. A szo­ciális munkálkodás különösen a nyo­morba jutott, munkaképtelen, elag­gott, vagy megrokkant bányászok megsegítését célozza. E célból ala­pítványt tettek a munkásotthonban, előbb a tisztikar adott jelentősebb összeget, majd Chorin Ferenc járult sz alaphoz százezer pengővel. Emel­lett a bányászok Önkéntesen tagsági díjat fizetnek, hogy a bányánál hosz­szabb időt eltöltött munkások tőkét biztosítanak arra az esetre, ha mun­kaképtelenek lesznek. Azok, akik 30 évnél tovább szolgálják a bányát, 5000 pengőt vagy ezzel egyenlő ér­tékű családi házat kapnak. Eddig öten kaptak 5000 pengős segélyt, illetőleg családi házat. Az önsegélyző egyesületnek tehát ez a munkássága áldást jelent a bányászok életében. Mondanunk sem kell, hogy ennek a munkának az élén agilis tisztikará­val Schmidt Sándor bányaügyi főta­nácsos áll. Amikor nemrégen részesítettek ilyen jelentős jutalmazásban bányászokat, most ujabb jutalmazás és kitüntetés volt Dorogon. Az ünnepség a bá­nyásztemplomban ünnepi misével kezdődött. A szentbeszédet Szom­szélyi Antal bányalelkész mondotta, a hallgatóság nagy megilletődése kö­zepette. Mise utan a Munkásotthon hatalmas épületébe vonult a bányász nép és a báyyavezetőség. Itt azün­Az „Esztergom vidéki Régészeti és Történelmi Társulat" f. év március 9-én Dr Lepold Antal prelátus kano nok elnöklése alatt választmányi ülést tartott, melyen szóba került, hogy a társulat múzeumát máshová elhelyez­ve, nem lehetne-e az idegenek szá­mára jobban megközelíthetővé tenni ? Sinka Ferencz Pál társulati igaz­gató több argumentumot hozott fel az áthelyezés leheteüensége mellett. A múzeum egyik helyről a másikra vándorolva sok évi küzdelem után jutott az Obermay er-házba, ahol ad­dig marad, mig csak a számara ál­landó múzeum nem épült. Az uj ellemi iskola építéséhez ágyanis, a vallás és közoktatásügyi miniszter, boldog emlékű Klebelsberg Kunó gróf oly kikötéssel adott más­félmilliárd korona államsegélyt és 500 millió korona törlesztéses kölcsönt, ha az építkezés által megüresedő Deák Ferenc utcai ellemi iskola a társu'at muzeális gyűjteménye szá­mára lesz átengedve. E faltételhez a város képviselő testülete kész öröm­mel járult. Minthogy azonban időköz­ráti szeretettel segítsen embertársain is, meg önmagán is. Minden propa­ganda nélkül rövid működése után 2500 tagot számol. Elhaltak /zelyeit ujjakkal pótolja. Minden testvérün­ket szívesen veszünk tagjaink közé, kik 10 filléres adománnyal járulnak elhalt testvéreik temetkezési költsé­geihez. Ugyanakkor ezen csekély ösz­szeg ellenében ők is temetkezési se­gélyben részésülnek. Szentgyörgymezői. népséget közgyűlés keretében dr. Schmidt Sándor nyitotta meg szép, tartalmas és szivbemarkoló beszéd­del. Szomszélyi Antal évi jelentése után dr. Schmidt Sándor előadta, hogy az önsegélyző Egyesület 25 ezer pengős építési kölcsönt szerzett, továbbá sikerült olyan biztosítást kötnie, hogy az idei évtől kezdve olyan bányászok is kapjanak ötezer pengő segélyt, akik 20 és 30 év kö­zötti bányaszolgálattal bírnak. A te­metkezési segélyre vonatkozólag úgy határozott a közgyűlés, hogy az egy éves gyermekek elhalálozása után a szülők 80 P-t, az 1—12 éves korig 140 P-t, a 12-16 éves korig 250 P-t, a nagyszülő után szintén eny­nyi jár, a családfő vagy feleség ha­lála után 300pengő lesz a temetke­zési segély. Ezután a tisztújítás következett, amelynek során elnökké Schmidt Sándor dr. bányaügyi főtanácsost, alelnökökké Gácser János bányaigaz­gatót, Roth Kálmán főfelügyelőt és vitéz Sághy Antal felügyelőt válasz­tották meg. Ügyvezető alelnök Szom­szély Antal lett. Végül kiosztották a kormányzói kitüntetéseket és jutalmakat. V. osz­tályú bronzérmet kapták Kossier Ferenc és Milkner Lőrinc bánya­mesterek, a bronzérmet Nemetz An­tal gépkezelő és Graf József iroda szolga. A pénzügyminiszter elismerő oklevelét és 50 pengő jutalmat kap­ták: Csermák János, Turczer Jó­zsef, Sztankó János, Zgyerka Fe­renc, Jeszenszki Károly, Veitzig An­tal, Vieder József, Drexler János, Eichardt János és Czibor János bá­nyamunkások. A felemelő ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget. ben a főreáliskolának a barátok épü­letéből való k költöztetése vált ese­dékessé, azt a megüresedett Deák Ferenc-utcai iskolába helyezték el, a múzeum számára pedig az Ober­mayer ház engedtetett át. Dr Balogh Albin múzeumi igazgató nagy fáradságai költöztette át ide a muzeumot, és a régiséggyüjte nényt, amely Esztergom város és vármegye egész múltját feöleli sok szakértelem­mel, korok szerint rendezte el. Ezt most megbolygatni annyival inkább sem lehet, mert a múzeumnak más­hol való felállítására senki sem fog válalkozni. Ez alkalomnál felelevenítjük azt az életre való eszmét, hogy az Ober­may er- és Lieb-házak telekkomple­xuma, mely egészben a város tulaj­donát képezik, idővel újonnan beépít­tessék. A Deák Ferenc utcai részen egy városi bérpalota épülne, megfe­lelő lakásokkal hivatalbeli helységek­kel, a Duna felőli részen pedig az állandó múzeum épülne fel államse­géllyel. Városunk fia Hajnaly Ödön épitész-mérnök ingyenes terveket és mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm A szentgyörgymezői kath. Egyház­község első közgyűlése Kitüntetett dorogi bányászok ünneplése mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm A múzeum áthelyezése és Esztergomnak a törő köktől való visszafoglalása 250 éves évfordulójának megünneplése

Next

/
Oldalképek
Tartalom