Esztergom és Vidéke, 1933
1933-01-29 / 9.szám
délyi román, a szász és a magyar saját faji testvérétől bizonyos fokig különbözik, de mind a három közös transilván vonásokat mutat. Az a nemzet, amely először állítja be veszteségbe ezt a jelenséget, a valóságos helyzettel számol A holnap politikája. fiatalompolitikai szempontból a ma és a közvetlen holnap politikájának eszköze a szervezkedés. A hatatom politikája dönti el a ma vagy a holnap kérdését. A szervezkedés nagyarányúsága, hatalmas kiterjesztése hatalmat adhat a kézbe. Példa erre a szovjet szervezkedése, a német Hitler-párt óriási térhódítása, nálunk Magyarországon pedig a Független Kisgazdapárt szervezkedése. Hitler is a szervezkedésen keresztül akarja a hatalmat meghódítani. A békerevizió közvetlen eredménye nem egyes ország reveziós mozgalmától függ, célt csak akkor lehet elérni a békeszerződések revidiálásában, ha a revízió világmozgalommá, európai mozgalommá fejlődik. A revízió csak akkor lesz valóság, ha az nem a magyarság érdeke, hanem európai érdek lesz Ezen minden revizióellenes hullám megtörik. Hiába kiált Prága, a cseh politikusok próbálgatásai nem bírnak jelentőséggel, ha a revízió szüksége egész Európán végighullámzik. Az idő ma mellettünk és a revízió mellett harcol. Külföldön az emberek meg vannak győződve, hogy a revízió nélkül nem lehet tartós a béke, nem lehet béke Európában. Olyan embereknek kell munkálkodnia a revízió terén, akik a revíziót diadalra is tudják vezetni. „Tegnap" azt mondták, hogy a Bethlenféle revíziós politika volt a legjobb, „ma" azt mondják, hogy Gömbös politikája hozza meg a diadalt. Mind a kettő hasonlít egymáshoz, csak az a bajuk, hogy nem a földből nőttek ki. Nekünk a „Holnap" revíziójára van szükségünk. Az utóbbi években revízió alatt a határok mechanikus kitolását értették. E felfogásnak az volt a keserű sorsa, hogy, amikor minden legkisebb területátengedést nyereségnek kellett volna venni, a mindent vagy semmit elvéhez kellett ragaszkodni. A legnagyobb baj az volt a tegnap revíziós politikájában, hogy szellemi téren elmaradt a kortól. Nem látták be sohasem, hogy államhű kisebbség nem volt. Mennyi tűszúrások érték kisebbségeinket és lassanlassan teljesen elidegenítették őket tőlünk. A. Bethlen kormánynak főhibája az volt, hogy nem látták be, hogy hibát követtek el. Legyünk nacionalisták. A mostani idő felfogása a nemzeti öncélúság gondolatából indul ki. Sajnos azonban, szeretik a nemzetet összetéveszteni az állammal. A nemzetet nemcsak a csonka ország területén élő magyarság alkotja, hanem a megszállt területeken és az egész világon élő magyarság. Ezt a magyarságot szeretni kell, ennek a magyarságnak kedvezni kell, hogy visszakívánkozzanak hozzánk. Ezt elfelejtették a múltban figyelembe venni, mert álmokon építettek mindig ... A revíziót a magyar nemzetnek kell kiépítenie. A háborús generáció politikai felfogása teljesen más, mint a háború előttié! Itt hivatkozott Hunyady Ferenc Apponyi Alberttel folytatott beszélgetésére, amelyen résztvett Mannteufel német politikus is. Azt mondotta akkor Apponyi, mintegy a mai fiatalságnak válaszolva: Ti semmire semmire sem tudtok világos választ adni. Ez könnyen megérthető és könnyen magyarázható. Amikor Apponyi még fiatal volt, a liberalizmus szelleme ki volt fejlődve, a nemes liberalizmus eszméit készen kapták. Mi semmit sem kaptunk készenés nekünk kell uj fogalmakat és meghatározásokat megteremteni. A mai időkben uj eszmék vannak kialakulóban. Uj fejlődésnek, új világnézetnek vagyunk a harcosai. Az új fejlődés érvényesülése csakhamar be fog következni, de tíz-tizenöt év múlva ismét új fejlődés, új haladás előtt fogunk állani. Ennek a nemzetnek missiója van, mert hatást tudtunk gyakorolni a múltban és hatást tudunk gyakorolni a jövőben is. De ugyanakkor kell, hogy a magyarság vezető gondolatnak elfogadja a nacionalizmust, hogy a magyarság e feladatának megfelelhessen, szükséges, hogy elsősorban megismerje a megszállt területi magyarság lelkiségét, ismernünk kell a velünk kölcsönhatásban álló és a rájuk erős befolyással biró nemzetek nyelvét, irodalmát, jogát és közgazdaságát. Mi a tennivaló ? Nacionalistáknak kell lennünk, fiz legyen a magyar nevelés tengelye. De hangsúlyozni kell, hogy ami szent nekünk, az más nemzeteknek is szent. Sohasem fogunk célt érni a vaskalapossággal, amely sokat ártott nekünk már eddig is ezen a téren. Az elszakított területek népének a lelkületét is meg kell ismernünk. Szeretettel, megértéssel és türelemmel kell lennünk hozzájuk^ Uj nevelés. Mindezekből az következik, hogy először kitűzzük a revízió politikai feladatát, másodszor a holnap revíziójának feladatát, azután £Ojidosk9g^njjjik_Jiejl^^ dás eszközéről": ä nevéJésroT^A ,Jíolnap^éMétőrTiezave nem a kormány, hanem a társadalom nevelése irányítja a jövőt. A nevelés — Abban a megtisztelő szerencsében részesültem, hogy miután Kray báró úr influenzában megbetegedett, helyette a zárszót én fogom elmondani — mondotta nagy figyelem közepette Nádler István. Az én feladatom ebben az eset ben nagyon egyszerű: a mélységes köszönetnek a szava a gróf úrhoz, aki eljött ide tanítani bennünket. Szavai nyomán valóban beleéreztem magam a múltba, a török világba, amikor az ország szét volt darabolva; azzal a különbséggel, hogy a közepét elfoglalták a törökök s csak a nyugatnak és keletnek egy része volt a magyaroké. S mily különös! Épp azok a területek volvoltak a magyar nemzetéi, amelyen idegen nemzetiségek éltek és a magyarság a maga szupremáciáját azokon a területeken mégis fenn tudta tartani s vissza tudta velük hódítani a színmagyar területeket. Ennek az időnek nagy politikusa, a nemzet nagy nevelője gróf Zrínyi Miklós volt, aki a „Török áfium ellen való orvosság" cimű munkában ébresztgette a mákonyos álomba süppedt magyarságot. Beleéltem magam a XVIII. század végének, a XIX. század elejének válságos korszakába, azokba az időkbe, amikor ugyancsak államférfiak és politikusok szálltak ki a városokba és lettek a nemzetnek nagy nevelőivé — mint Wesselényi, Deák, Széchenyi, Eötvös — akik megvetették a fundamentumát a máig is életben lévő nemzeti nevelésnek. íme, most ezekben a nagyon nehéz és nagyon válságos időkben, ezekben a sorsdöntő órákban, íme, a magyar politikusok ismét pedagógusokká lesznek és eljönnek hozzánk, hogy tanítsanak bennünket. Megtanítanak arra, hogy a revíziónak a gondolatát hogyan kell elképzelni gazdaságpolitikai, kulturális és hatalmi szempontok szerint. Célkitűzést adnak nekünk a jövőre és megtanítanak, mit kell tennünk, milyenné kell lennünk, hogy a revízióra alkalmassá legyünk; hogy milyenekké kell lennünk, hogy a revíziót nemcsak a magyar, hanem Európa minden népe* eljön a revízió — mint ahogy el kell jönnie, ha Európa és a Nyugat azt akarja — nem a régi alapokon fog egyesülni a magyarság a szentistváni korona területén lévő nemzetiségekkel, hanem széleskörű kulturális engedményeket kell majd nekik adnia. És nem fogunk többé ellenséges szemmel nézni rájuk, hanem azt fogjuk mondani: ti csak másnyelvű tagjai vagytok ennek a magyar testnek. Meg kell hódítani őket a magyar nemzeti gondolatnak és meg fogják ők majd tanulni a mi nyelvünket maguktól is szeretettel, ha nem kényszerítjük rá őket. Mi itt gazdag gondolatokat kaptunk. Úgy hullottak itt le, mint jó mag a földbe. Arra vár ez a magvetés, hogy harmatozza be az Isten és szárba szökkenjék, hogy bennünk kifejlődjék és centrális gondolata legyen lelkünknek. Nekünk a revízió gondolatát többé elfelejtenünk nem szabad! Amit az eszünkkel most felfogtunk és megértettünk, a szívünk szeretetével ápoljuk magunkban. Mert nem elég csak megértenünk : a gondolat szerelmeseinek kell lennünk. Szeretnünk kell a mamagyar nemzetet a maga teljes egységében, amelyet nem engedhetünk kisajátítana, mert mégis csak képtelenség, hogy Hunyadyt a románok, "grinyit a szerbek, Rákóczit, Kassát, Pozsonyt a csehek elvitassák tőlünk. A szent magyar faj üde piros virág a nemzetiségek között. Mi egészen mások vagyunk, mint a germánok, mint ez a germán-latin vagy szláv világ itt körülöttünk. Mint Vörösmarty mondja: „testvérieden nép a népek óceánjában." Annál látva, hogy az ő gazdasági élete \S ohh ™ ^j, mikor magyar a magyarra ohu a , »«» m , ^^ocóm ^„có.uv acsarkodik, hiszen nekünk arra van alapján szükséges egy olyan embertípus kialakítása, amely birtokában van a nyugateurópai műveltségnek és a keleteurópai ismereteknek, amely az európai gondolkozást megérti. A nevelés szellemének irányítása ne ellentéteket, hanem közösséget keressen. Szolgálnia kell a nemzeti értékek megőrzését és fejlesztését, de egyben a nemzetek közötti harmóniát is munkálni kell. Minden középiskolának fegyvert kell adni a kezébe: egy nyugati és egy keleti nyelvet. Csak olyan államférfiú tad\ kegyelme, hogy csirát verjen a cél felé közeledni, aki a nyugat ismeretén kivül a kelet érdekeit is szem előtt tartja. Az érdekek kiegyenlítésének elvét kell hirdetnünk és ez a szellem visz bennünket közelebb a revízióhoz. Hunyady Ferenc gróf beszédét többször lelkes taps és helyeslés szakította félbe. Végül hosszantartó éljenzés honorálta az illusztris szónok hatalmas és nagy tetszésre talált beszédét. Esztergomban beszéd még nem ragadta magával ilyen nagy hévvel a közönséget, mint Hunyady beszéde. A beszéd után Nádler István pápai kamarás, a tanítónőképző intézet igazgatója szólt a közönséghez Hunyady Ferenc gróf felkérésére. Ebben a szellemben akarok nevelni holtomig,.. minden elszakított nemzetiség, be ehhez a nagy gazdasági egységhez van kötve, hogy politikája nem lehet más, mint a magyarság politikája, amelyet igazolt az ezeréves mult, és hogy jövőjét csak r itt tudja megtalálni. (Úgy van! Élénk helyeslés.) És én hiszem, hogy ez a szomjúság és ez az éhség a ruténekben, tótokban és Erdélyen belül mind nagyobb és nagyobb lesz, mert „ki a Tisza vizét issza, szíve annak vá gyík vissza." Aki ivott a magyar gondolatból, a magyar múltból, aki egyszer ette a magyar föld kenyerét, aki egyszer érezte a magyar szó édességét, aki látta hogy a magyar ezer éven át békén meghagyta és nem irtotta ki a nemzetiségeket, ket, az vissza is kell, hogy vágyjék ide. r * Én, aki a nagy pedagógus mellett csak szerény pedagógusnak tartom magam, de mindenesetre leendő tanítóknak tanítója vagyok, ebben a szellemben neveltem és akarok nevelni holtomig és meg akarom értetni velük azt, hog y nekünk a aá * iát^övőnk _mell£tCTneriL_ szabadba, szükségünk, hogy összefogjunk. Szűnjék meg a viszály, ne legyen többé elválasztás. Ne nézzük: ez tót, vagy nem tót, tanult, vagy tanulatlan, iparos vagy entellektüell. Mindegy az! Egyazon testnek tagjai vagyunk, ne vessük meg egymást. Ha a magyar csak egyszer tudna annak értékére rádöbbenni, hogy mit jelent az, ha egységes, — a jövőt jelentené ez! Én bízom abban, hogy ilyen értékes oktatás után a szívek megmozdulnak, hogy ezeket a gondolatokat felveszik és ápolják magukban, mert ez az út' hozza meg nekünk a magyar jövőt, a Magyar Feltámadást. Hosszantartó taps és éljenzés fogadta Nádler István beszédét. A Hymnus eléneklése után a gyűlés rendben szétoszlott. nemzetiségeket magunktól elriaszT^mTTTeJüink_azoltat j_jrj^inji_jérdékében magunkhoz kell öidnünk.. Mi, magyarok, jól éltünk és könynyen éltünk a dúsantermő vidéken. De a kevésből való megélhetést a tótság mutatta meg a sovány Felvidéken — és íme — most az ő példájukon okulunk és tanulunk. A másik, amire példát mutatnak, hűség a szentistváni gondolathoz. Jól tudjuk, hogy a tótok magyarnak vallották magukat és valóban magyarok is voltak a lelkük mélyéig. De elriadtak. Apró tűszúrásokkal inge-j relték őket és különösen a közigaz-n kész pontossággal kezdhessék meg gatás követett el baklövéseket velülqaz előadást és minél korábban heiz Öregcserkészek felhívásai báljak vendégeihez Pár nap választ már csak el az idei farsang nagy eseményétől a legendás Öregcserkészbáltól, A lelkes Öreg Hollók már az utolsó simításokat végzik, az előkészületek és a színdarab befejezéshez közelednek és február 1-én este V 9 8 órakor szeretettel várják vendégeiket a Rendezők; És itt adják elő egyik kérésüket, melyet az egész közönséghez intéznek valamennyi táncoló nevében, de a számozatlan helyek miatt az összes megjelenők érdekében: pontos megjelenést kérnek, hogy cserszemben, amikor kultúrájukat akarta ejn^ mni "es^ iskoláikban nem engedte nyelvüket ér vériyesüínTr Gonä^üTTel, mit éreznénk mi hasonló esetben! De hisz meg is történik most velünk a megszállott területeken, mert elhódított magyarjainkra éppúgy szorítják rá az idegen nyelveket. kívánja; hogy örömmel és szereteti Értsük meg: nem jogtalan kívánlel jöjjön és kívánkozzék ide w'sszaj ságok voltak azok részükről és ha lyezhessék Karnevál herceg lábai elé farsangi áldozatukat: a rózsa piros táncos jókedvet A második kérelmüket azokhoz intézik, akik ruhagondok miatt akarnak elmaradni a farsang legpompásabbnak igérkeaő mulatságáról. Már a meghívókon is jelezték, hogy az estélyi ruhák sem az uraknak, sem a hölgyeknek nem kötelezők. „A cserkész takarékos l" — mondja a
