Esztergom és Vidéke, 1932

1932-08-04 / 62.szám

tak előre a huszárok és mintha a levegőbe úsztak volna. Tábor felől pedig ágyúüteg érkezett négy ágyúval. Pár pillanat és máris dörögtek az ágyúk. Arlotta elragadtatással fejezte ki elismerését. Az olasz fiúk bámultak. — Kár hogy szegény ez a nemzet, mit tudna akkor, ha gazdag lenne?! — mondotta Arlotta. Tizenkét óra felé közeledett az idő. Sikerült a kék sereg zömét feltartóztatni és a visszavonulók útját elvágni. Végül disz/elvonulás következett. A ludovikások a szemben lévő domb lankáján gyülekeztek. Aztán diszmenetben elvonultak az olaszok sora előtt. Elől a gyalogosok, aztán a géppuskásszázad, majd a délceg huszárok, végül a tüzérség. Égy órakor a Ludovika parancsnoksága látta ebéden a Táborban az olaszokat. Fogadtatás Esztergomban. Félháromkor érkeztek az olaszok Esztergomba. Az állomáson a város nevében Glatz Gyula, a helyőrség tisztikara nevében vitéz Lánghy Emil alezredes és Antonio Bonato szalézi pap üdvözölte az olasz előkelőségeket és a balillákat. Megjelent a fogadtatáson a vármegye és város tisztikara is és helyi intézetek növendé kei. Kivonult a leventezenekar és a cserkészzenekar is. Nagy közönség lepte el a perront és az állomás előtti teret. Az üdvözlésekre Arlotta követ megbízásából Oxilia alezredes válaszolt és hangsúlyozta, hogy az olasz nemzet mindig barátsággal fog Érdemes volna elmenni Kőszegre, hogy szemtől-szembe lássák azt, amiről a „Kőszeg és Vidéke" legutóbbi száma ir. Olyan melegség, olyan nagy vendégszeretet, olyan nagy aktivitás árad ki a lapból, amely egyébként nyaralószámként jelent meg, hogy nem tudtuk addig lelenni, mig végig nem olvastuk minden cikkét. Lássuk, mit ír a „Kőszeg és Vidéke" ? Vegyük sorba a cikkeit. „ Üdvözöljük nyaralóinkat!" — olvassuk a vezércikk helyén és mivel mi már tudjuk, hogy mit tartalmaz a lap, visszalapozunk a harmadik oldalra, ahol a nyaralók névjegyzékét találjuk. Van is kiket üdvözölni. Katonatisztek seregét, főpapokat, egyetemi tanárokat, miniszteri tanácsosokat, bírákat, főtisztviselőket és művészeket üdvözöl családjukkal együtt a „Kőszeg és Vidéke". A névsorban esztergom-komárommegyei ismerőst találunk, Alapy Gáspár polgármestert. Az üdvözlő cikkben ezeket olvas suk : n

Mi azt akarjuk, hogy nyara lóink megszeressék ezen nagymultú és régi kultúrájú kis határmenti vá roskát, hogy elvigyék városunknak jő hirnevét. Egy megelégedett nyaraló jobb és eredményesebb propagandát végezhet, mint akárhány jól megírt cikk." Mintha egy nagy család lennének a nyaralók, akiknek mindegyike egyformán szeretett vendég a városban. Az üdvözlő sorok nem sablonosak, a gondosság és törődés, ami a cikkből kiérzik, nem progaganda-izű. Az egész cikk tartalmából azt érezzük, hogy Kőszegen elsősorban a városszeretet tölti be a városvezetőknek és a lakosságnak a szivét és ezek mindannyian azt akarják, hogy ahány nyaraló Kőszegre jön, az mind szeresse a kis ősi várost. Álljunk meg itt egy kissé 1 Szeretjük-e mi is igy városunkat? Lehet, hogy igen. Ha azonban azt kérdezzük, hogy törödünk-e annyit a várossal mint a kőszegiek, akkor azt kell mondanunk, hogy nem. Mi nem viseltetni a magyar nemzet iránt. Végelátatlan sorban indultak meg a város felé. A Hősök emlékénél fassista hódolattal adóztak a hősök emlékének. A Kossuth Lajos utcáról a IV. Béla király-utcán, majd a Vak Bottyán-utcán, a Széchenyi-téren és a Ferenc József-úton át a bazilikába vonultak. Itt megtekintették a nevezetességeket, lenéztek a Dunára, ahol felhívtuk figyelmüket a trianoni határra, az elszakított vidékre. Félötkor meguzsonnáztak, nagyobb része a Fürdőben, mig a kisebb része a Kioszkban. Uzsonna után az olasz zenekar hangja mellett nagy közönség kisérte őket vissza az állomásra, ahol hatalmas éljenzés között fél hatkor indultak vissza Budapestre. Arlotta és Oxilia elismerése. Már említettük, hogy az olaszok el voltak ragadtatva a tábori fogadtatástól, a ludovikások harci gyakorlatától és az esztergomi fogad tatástól. Mielőtt elutaztak volna Esztergomból, Marsik tábornok meleg köszönetet mondott Glatz Gyula pol gármesternek és jelezte, hogy értékes tapasztalataival a honvédéimi miniszternek fog beszámolni, őszinte elismerését és köszönetét fejezte ki Glatz Gyulának Arlotta követ is, hangsúlyozta, hogy a Magyar Róma lelkes és felemelő ünnepségeiről, szives és bensőséges vendégszeretetéről, amely sok olasz szivet hódított meg, magának Mussolininek fog jelentést tenni. Az esztergomi fogadtatás egy láncszemmel szorosabbra fűzte az olaszmagyar barátságot. törődünk eléggé sem az idegenforgalom fejlesztésével és nem törődünk eléggé azzal sem. hogy nagyobb eredményt érjünk el, mint tavaly. Kőszeg nemcsak á'landó idegenforgalmi munkálkodást fejt ki, hanem annyira vitte, hogy az elért eredmény birtokában a városházán hivatalos helyiséget nyitott, hogy mindenkinek az óhajtás t és panaszát meghallgassa és ha szükség van rá, azonnal segithessen is. És amikor segítség kell, a hivatalos város nyújt segítséget és védelmet. És ennek a segítségnek és védelemnek a főőre maga a polgármester, a fáradhatatlan és a városáért élő Jambrits Lajos. Milyen szomorúan kell megállapítanunk, hogy Esztergomban nem érezzük ennek a védelemnek és segítségnek jótékony erejét. Nem mintha polgármesterünk nem tudná úgy szeretni Esztergomot, mint Jambrits Lajos Kőszeget, hanem mert mindannyiunkat emészt az a gondolat, hogy mijis lesz a sorsa a legutóbbi polgármesterválasztásnak ?! Milyen döntése lesz is a közigazgatási bíróságnak: marad-e Glatz Gyula, vagy új választás lesz-e ? Lám, mennyire árt ez a belső emésztés, ez a bizonytalanság. Hiába, emberek vagyunk és ilyen hatás alatt nem tudunk teljes aktivitással dolgozni. Meg vagyunk győződve arról, hogy Glatz Gyula még ilyen helyzetben is a legnagyobb törekvéssel áll városunk idegenforgalma élére, de az már bizonytalanul él bennünk, vájjon a munkatársak politikai pártállás nélkül sietnének e melléje ? Azután még mindig kisértetjárásban élünk, gyakran szembekerülünk az elmúlt év politikai harcának nyúlványaival. Ez mind mind árt a városnak és a lakosságnak. Hányszor hangzott el életrevaló gondolat vagy terv, mit ért, ha az megtört a közönyösségen. De menjünk tovább. Két kérdésre felel a „Kőszeg és Vidéke". Az egyik kérdés : Mit tud Kőszeg nyújtani ?, a másik : Mit kíván a nyaraló közönség ? „ Az idegen, aki idejön — olvassuk — itt lelki táplálékot minden irányban talál: ősi kultúrát, fejlett zenei életet, művelt társaságot és kiváló természetszeretetet. Ez utóbbi teremtette meg Kőszeg bájos hegyvidékén azokat a létesítményeket, amelyek hegyeiket a turisták és kirándulók részére könynyen hozzáférhetőkké, kedvesekké és vonzókká tették. Kőszeg gyönyörű erdői, gesztenye sorai, csobogó patakjai, kristálytiszta forrásai és jól kiépített útjai a természetbarátok eldorádójává tehetik a hegységet." A művelt középosztályra számít Kőszeg — olvassuk tovább, majd tájékoztatást kapunk azokról az ide genforgalmi szükségletekről, amelyek ről a mai kul'urember nem mondhat le. A kőszegi idegenforgalmi munka nagy súlyt helyez a tiszta és barátságos szobákra, mind nagyobb propaganda folyik, hogy minél több szobát adjanak ki a magánháztulajdonosok, útmutatásokat adnak a lakások berendezésére, a lakás fekve ére és külsejére. Ezenkívül gondja van a kőszegi idegenforgalmi vezetésnek, hogy a már beérkezett nyaralókról kimutatást készítsenek, hogy nemcsak rendelke zésére állhassanak a nyaralóknak, hanem, hogy a jövőben összehasonlítást végezhessenek: vájjon javul-e a kőszegi idegenforga

;

om ? Lelki láplálékról Esztergomban is beszélhetünk: ősrégi kultúráról, történelmi kincsekről, fejlett zenei életről, művelt társaságokról, de jó he gyiutakról, általában jó esztergomi setautakról nem. Rosszak nálunk a hegyiutak mindenfelé és ha a szigeten sétálunk, az autók által felka vart portól majd meg fulladunk. Hiába irtunk már százszor, hogy tűrhetetlen állapot uralkodik a Mária Valéria-vXon, amelyet eső idején sár és pocsolya, szárazság idején portenger borít. Külföldre vezető országút ez. Hogy beszéljünk esztergomi idegenforgalomról, ha még ezt a darab országutat sem portalanítják. Mit mond az Esztergomba érkező idegen az esztergomi nyaralásról és mi lehet a véleménye, ha már az országba való belépéskor ilyen állapotokat talál. Nagyszerű nyaralóélet fejlődött ki Kőszegen, csak egy hiányzik. Meg felelő strand. Nekünk van gyönyörű strandunk, kristálytiszta, csodás szinű és meleg vizzel, de egyesek azt hiszik, hogy ha tele van az esztergomi strand, akkor már többet nem kell tennünk az esztergomi idegenforgalomért, A városnak csak akkor lesz haszna az idegenforgalomból, ha nyaranta jó pár száz nyaraló érkezik Esztergomba és ha ezek magánlakásokban helyezkednek el. Mi beszéltünk már fürdővárosról, iskolavárosról és nem tudom miről és most azt kell megállapítanunk, hogy ívikkend város lettünk. Vasárnaponkint jönnek kirándulóhajók, autón és vonaton is felkeresik többen városunkat, de ez a wikkendezés abból áll, hogy a tehetősebbek elmennek a Fürdő szállóba és a strandra, a kevéspénzüek pedig vagy a szatyorjukból étkeznek, vagy már a hajón étkeztek. A közönségnek nagyon kevés, vagy egyáltalában nincs haszna a wikkendezésből. Egy-két vendéglő még megél a vasárnapi wikkendezésből, de tovább azután nincs. Hisz látjuk : a Magyar Király becsukott. És még valamit: korán indulnak vissza Esztergombol a hajók és a vonatok. Vasárnaponkint tapasztaljuk, hogy amikor a kirándulók legjobban érzik magukat, akkor távozniok kell, mert megy a hajó, vagy a vonat. Miért nem indul később a hajó vagy a vonat ? Térjünk vissza Kőszegre. Azt olvassuk tovább a „Kőszeg és Vidéké"ben, hogy Kőszeg üdülő, nyaraló, turista, iskolaváros és katonaváros lett, idegenforgalmi tényező. El is hisszük ezt, mert nemcsak a nagyszámú nyaralók igazolják ezt, hanem a nyaraló hét programmja is, amely most teszi mozgalmassá a várost. Először is nagyszabású kulturestről olvasunk. Jambrits polgármester áll ennek az élén. Ugy látszik a kőszegi polgármester nem megy nyáron szabadságra és ha megy is, szabadságát Kőszegen tölti az idegenforgalom szolgálatában. Nagy zeneesttel, szinielőadással, térzenével is kedveskednek a kőszegiek a nyaralóknak. Azután egymásután szervezik a szebbnél-szebb kirándulásokat. Tervszerint dolgoznak, mindenre kiterjed figyelmük. Még arra is, hogy nyugalmuk legyen a nyaralóknak. — Ha besötétítik a kis nyaraló szobát — irja a „Kőszeg és Vidéke" — legyünk csendben, hogy a messze vidékről jöttek itt megtalálják a nyugalmat és pihenést. — Kérjük a rendőrséget — írja tovább a kőszegi újság — hogy éber szemmel őrködjék az alvók nyugalma fölött. — Csendet kérünk kedves motorbiciklista úr — kiált a „Kőszeg és Vidéke" — és csendet kér az éjjeli csendzavaróktól is. Mindenre gondolnak Kőszegen. Kell is. Más helyen olvassuk, hogy nincs magyar város, ahonnan ne jöttek volna nyaralók. Még Ausztriából is sokan vannak. Igy kell és érdemes is mindenre gondolni. Legközelebb ujabb idegenforgalmi eredményeket mutatunk be példaképpen. Öregcserkész Aniiabal A népszerű öreg Hollók, akik a mult esztendőben elsőnek ismerték fel az Annabálnak Esztergom nya ralóvárosbani jelentőségét és hosszú évek után először elevenítették fel ezt a kedves nyári mulatságot, az elmúlt szombaton ismét gyarapították a már hagyományosari nagysikerű mulatságaik sorozatát. Bár már a legégetőbb honapvége volt, mégis városunk társadalmának, nyaraló közönségének szine java teljes számban megjelent a cserkészjelvényes meghívók szavára a lampionokkal díszített Fürdő-kertben, hogy egy-két vidám táncos órán át feledje a köznapi gondokat. Miként a téli öregcserkészbál, ugy ez az Annanapi mulatság is nemcsak Esztergom közönségét mozdította meg, hanem igen sokan jöttek be a környékről is. A szomszédban manövrirozó Ludovika Akadémia növendékei a kedves „Aksok" a délelőtti bemutató gyakorlat fáradalmai ellenére is feltűnően szép számban jelentek meg, valamennyien kitűnő táncosok lévén nagyban előmozdították a bál sikerét s egyenruháikkal pompásan tarkították Esztergom szépeinek szines lenge seregét. A mindvégig hangulatos mulatságon nagy derültséget keltett a télről ismert piros-süveg, melyből az egyik rendező valóságos konfetti esőt zúdított a táncolókra, aminek az a nagyelőnye is megvolt, hogy a beton terrasz a legkitűnőbb parkettet is felülmulta a rászórt konfettitől. A nagyszámú és ugyancsak vidám közönséget még a kelő nap is ott találta sőt sokan csak akkor gondoltak a hazamenetelre, amikor a piacon már élénk élet honolt — és mindenki egy felejthetetlen éjszaka emlékével hajtotta délelőtti álomra fejét. A felülmúlhatatlan erkölcsi siker mellett, ami különben az Őreg Hollók minden megmozdulásának immár állandó kísérője, a hóvégre való tekintettel az anyagi siker messze elmaradt, de az öregcserkészek mégis elégedettek, mert teljesítették a 8. cserkésztörvónyt: „A cserkész vidám és meggondolt 1" —egy vidám estét szereztük embertestvéreiknek s a meggondoltság parancsa szerint a Tanulságok a kőszegi nyaralásból