Esztergom és Vidéke, 1932

1932-06-23 / 50.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 50. SZÁM KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1 9 32 CSÜTÖRTÖK, JUNIUS HÓ 23 Szerkesztőség,kiadóhivatal: Simor-u.20 Főszerkesztő: Előfizetésfár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenként kétszer Dr. KEMENES ILLÉS Csütörtökön 10,'vasárnap 20 fii. Komáromi harangozás... Néhány szekér és néhány autó a komáromi templomtéren. Innen is, onnan is emberek jönnek, komáromi és megyebeli magyar gazdák. Cso­portokba verődnek, beszélnek — és harangozásba vegyül a szavuk. Élesen és mélyen, ércesen és ke­ményen konganak a komáromi ha­rangok. Az összeverődött emberek beszéde zsongás a zsongásban. Hall­gatjuk ezt a zsongást, hallgatjuk a harangok és emberek egybeolvadó beszédét. Egyszerre, mintha visszhangot hallanánk. Mintha a komáromi ha rangok visszafelelnének. Csöndesen, mélán és hívogatóan. Nagykomárom harangjai szólnak túl a Dunán. Az öreg Szent András­templom harangjai felelnek vissza, egymással beszélnek a testvérharan­gok. Beszélnek, panaszkodnak, sír­nak és imádkoznak. Aztán a komáromi gazdák, a ko­máromi föld népe a nagyvendéglő udvarába vonul. Beszédek hangza­nak. Mintha ezek a beszédek is harangozás lennének. Szijj Báint felsőházi tag, Tildy Zoltán a Független Kisgazda Párt ügyvezető elnöke, Kun Béla és Sza kacs Andor országgyűlési képviselők a nagy szónokok. Pártösszejövetelt tart a Független Kisgazda Párt. Dél előtt pártértekezleti beszédek forma jában, az ebéd alatt felköszöntők formájában hangzanak el a Független Kisgazda Párt kinyilatkoztatásai. Az első alkalom, hogy a Függet­len Kisgazda Párt programmját élő­szóval hallhatjuk. Jól tudjuk, hogy Esztergomban a Keresztény Gazda sági és Szociális Párt a hivatalos párt, de jól tudjuk azt is, sajnos, hogy a Keresztény Gazdasági Párt nem áll azon a biztos talajon, amely a primási városban megilletné. Szá­molnak már a párt reorganizálása val, de minden eshetőségre, tartani akarjak a párt hatalmát. Amikor erről szó van, maga a tény igazolja, hogy a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt nem váltotta be a tíz évvel ezelőtt hozzáfűzött reménye­ket. Ezért is, meg azért is, hogy a tíz év alatt igen megváltoztak az idők is, az emberek is, meg kell hallgat­nunk a komáromi beszédeket. Ne csináljunk struccpolitikát. Nézzünk s?ét egy kicsit és nyissuk ki a fülün­ket. Tíz éven keresztül azt hallottuk, hogy egyedül csak az Egységes Párt, vagy a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt üdvözít. Úgy mondták, hogy más párt programmját meg se érdemes hallgatni. Igy aztán elfásul tunk, lassan közömbösek és az igéret­progranim hallgatag személyei lettünk. Beszédek és Ígéretek múltak el fölöt­tünk — tettek nélkül. Hogy a közeljövőben kormány válság fog bekövetkezni, az kétség­telen. Hogy melyik párt fog uralomra jutni, azt csak sejtjük, de határozot­tan nem merjük állítani. Hogy pedig melyik párt fogja tartósan a kormány­kereket kezébe ragadni, azt éppen olyan bizonytalanul érezzük, mint amilyen bizonytalan idők járnak felet­tünk. Csak egyet tudunk biztosan: így nem mehet tovább . . . Hallgassuk meg a komáromi be­szédeket. Azt mondja Szijj Bálint, hogy a mai Független Kisgazda Párt a hu­szonöt évvel ezelőtt szárnyatbontott nagyatádi Szabó István-párt folyta­tása. Szijj Bálint a reprezentánsa a nagyatádi Szabó István-féle mozga­lomnak. A kis emberek tábora a Független Kisgazda Párt, nem a ké­véseké, hanem a millióké. Nem a kevesek uralmát jelentené a Független Kisgazda Párt, ha uralomra jutna, hanem a tömegek, a milliók uralmát. Tildy Zoltán a keretet adja meg. Kitűnő szónok, szuggesztív erővel hat minden szava. Nem programm­ról beszél, hanem a valóságról. Min den szavából kicsendül, hogy a munkaembere és most életbéli és po lítikai tapasztalatait önti szóba. Ami­kor beszél, senki sem kérdezi maga ban, hogy milyen világnézethez tar­tozik Tildy Zoltán, mert amit mond, azt minden ember, légyen az bárki a milliók közül, elismeri és átérzi. Mindenkinek van beleszólása az ország ügyeibe, csak ennek a nép­nek nem, amely törzse a magyarság­nak — mondja Tildy Zoltán. — Olyan fegyvereket használtak a nép elhallgattatására, amely nem méltó a magyarhoz. Amikor a népmozgalom pár évvel ezelőtt megindult, Tildy Zoltánnak egy Betlhenhez közelálló politikus mondotta : Bethlen István nem fogja megengedni hogy a magyarság meg­szerveződjék. És tudjuk, hogy a népmozgalom, a kisemberek, a milliók akarását meg is akadályozták. De elfojtani a magyarság akarását nem lehetett. Minél több volt az erősza­kosság, annál óbban lángralobbant az emberekben, a milliókban az új idők utáni vágyakozás. El fog jönni az idő, amikor hálásak lesznek azért, hogy ez a lángralobbanás erőre ka­pott és hálásak lesznek azoknak, akik időben észrevették, hogy az ország szekere rossz útra tévedt. Eljön a? idő, amikor elhangzik a hála, hogy voltak emberek, akik erről a rossz útról levezették a népet. A magyar nemzetnek a magyar nép ad jövőt. Addig, amig a ma gyar nép akarata nem jut szabad­ságra, a jövő mindig bizonytalan. A magyar nép pártját nem felülről alkották meg, nem a hatalmon le­vőktől indult ki, hanem magából a népből. Egy napon elhagyta ház elnöki méltóságát Gaál , Gaszton és Szijj Bálint mellé állt. És jöttek ez­után a többiek : Ullain Ferenc, Eck­hardt Tibor, Farkas Tibor, Kun Béla, Hegymegi-Kiss Pál, Szakács Andor és mások. Olyanok jöttek, akikben volt erő, hogy megállítsák a hengert, amely a nép felé tartott. Ujabban gróf Hunyadi Ferenc, gróf Somsich Géza, Rakovszky Tibor, Grieger Miklós, Turchányi Egon és mások fognak csatlakozni ehhez a párthoz. Mi a Független Kisgazdapárt tu­laj donképeni célja ? Egy mondatban felel erre Tildy Zoltán: megfordí­tani a magyarság mai sorsát. Az igaz, hogy van világválság, de ha a kormány más uralmat folytat, mint amilyent folytatott, akkor ma könnyebben viselnők a világválság hatását. Nekünk van kenyerünk és ha csak azt tette volna a kormány, hogy egyformán osztja el a kenye­ret, a magyar nép könnyebben ki­bírná a vihart, amely a világ felett dühöng. Ez a kormányzat és parlament képtelen a kormányzásra és képte­len kivezető utat találni a katasztro­fális helyzetből. Csak olyan kor­mányzat képes bennünket kivezetni a bajokból és az ország sorsát meg­fordítani, amelyet a nemzet küld össze és élő összeköttetése van a néppel. Ennek feltétele a titkos vá­lasztás. Mit tenne a párt, ha uralomra jutna ? — kérdezi Tildy, mint ahogy ezt a kérdést hozzájuk már sokszor intézték. — Ti sem tudtok mást és ti sem tudnátok a bajokkal megküzdeni — mondták mindig a kormánypárt ré­széről. Mi tehát ez a más ? Nincs létjogosultsága annak a párt­nak, amely csak kritizálni tud. Se­gíteni is kell tudni, meg kell találni a kivezető utat. Segíteni pedig csak akkor lehet, ha egy következő kor­mány erélyesen szünteti meg azokat a bajokat, amelyek a magyarságra halálosan ránehezednek. A mai sú­lyos helyzetben nem lehet bizonyos érdekek megsértése nélkül kibonta­kozni. Az első teendő: a lerongyolódott és eladósodott polgárságnak legalább egy esztendei türelmi időt kell adni: ál­talános moratóriumot. Meg kell adni a moratóriumot, hogy lelkileg meg­pihenhessen ez az ország. És ki kell jelenteni a moratoriummal azt is, hogy mi tiszteltetjük a külföldet, de nem fizetünk. Nem fizetünk azért, mert szétszedték az országot, nem fizetünk azért, mert azok a kölcsö­nök, amelyeket külföldről kaptunk, uzsorakölcsönök voltak. A másik nagyon fontos lépés a hitelrendezés. Gaal Gaszton évekkel ezelőtt azt hirdette a parlamentben, hogy 3—4%-os legyen a kamat. Sötétenlátónak és demagógnak ne­nezték ezért. Nemrégiben Bethlen István gróf Debrecenben 1—2%-os kamatról beszélt. Demagógia volt az is, amikor Gaal Gaszton a költség­vetés és a háztartás rendezését sür­gette. Akkor még demagógia volt 840 milliós költségvetésről beszélni, most éppen ennél a számnál tar­tunk, bár még ez is sok. Sokszor vádolták azzal a Függet­len Kisgazda Pártot, hogy nem védi a tisztviselők, iparosok és kereske­dők érdekét. Tény, hogy a párt sok­szor intézett támadást, de nem a kistisztviselők ellen, hanem azok ellen, akik hatalmi érdekből át­lépték a törvény határát. A mai Magyarország nem bir el ak­kora tisztviselői kart, mint amivel rendelkezünk. Nem azt akarják Gaal Gasztonék, hogy a kistisztviselők fi­zetését redukálják, hanem azt, hogy szűnjenek meg az álláshalmozások és senki se élvezhessen több jövedel­met, mint amennyi a létfenntartás­hoz síükséges. Kell találni módot arra, hogy ne kapjon nyugdijat az, aki állásban van, vagy pedig ne kap­jon állást, aki nyugdijat húz. Azok­nak kell munkaalkalmat adni, akik­nek évek óta nem volt állásuk és akik dolgozni akarnak. Uj magyar falvakat kell létesíteni, hogy ezzel a kisemberek kérdése megoldható le­gyen. Aztán egy nagy adósságot is le kell rónunk a hadirokkantak és ha­diárvákkal szemben. A komáromi harangok elhallgat­nak és mind gyakrabban éljenzés és taps zúg fel. Kun Béla kezd most beszélni. Nem párt már a Független Kis­gazda Párt — mondotta — hanem tábor, hatalmas sereg. Kossuth-tal mondja : a nép szava Isten szava és a nép jogát, szabadságát senki el nem veheti. A plutokráciáról, a bankokráciáról és a kartellekről be­szél, mint mai nyomorúságunknak legfőbb okozóiról. Meleg szavakban emlékezett meg Kun Béla Serédi Jusztinián dr. bi­bornok hercegprímásról, akinek a párthoz intézett levele szerint vallás és felekezet nélkül kell dolgoznunk és imádkoznunk az ország boldogu­lásáért. Vallásfelekezetek szerint imád­kozunk, de a hazaszeret vallásában egyek vagyunk. Nem az a célunk, hogy válaszfalakat teremtsünk. Vá laszfal csak abban lesz, hogy ki tudja jobban teljesíteni kötelességét fajával, nemzetével és városával szemben. Szakács Andor képviselő így kezdi beszédét: Titkos választás, jöjjön el a te országod. Ismét Kun Béla beszédjére kell visszatérni: a titkos választás azért kell, hogy felszabaduljanak a száz­ezrek és milliók, akik eddig rablánc­ban éltek. Ne féljenek attól, hogy ez a nép nem érett meg a titkosságra, ne féljenek, hogy a titkos választás­sal nem fog megmaradni a polgári és nemzeti alap. Újra megszólalnak a komáromi harangok és most ebben a harang­zúgásban az esztergomi Toldy János Juntas hó 23.-án csütörtök 5 és 8-tól folytatólag „Szivek szimfóniája" A KÜLTD (Zwei Herzen im 3 / 4 Takt.) MOZGÓBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom