Esztergom és Vidéke, 1932

1932-03-20 / 23.szám

a kezelés szörnyű fájdalmas és ezer­felé látható vagy láthatatlan érdek­szálak, felsó és alsó földalatti veze­tékek nehezítik azt. De egyszer mégis meg kell kezdeni a nagybeteg embe­riség kezelését; meg kell kezdeni a tisztogatást elsősorban kinek kinek önmagában. Meg kell kezdeni elszántan, még pe­dig tisztességes emberek vezetése alatt, amilyenek — Istennek legyen hála — akadnak még kül és belföldön a kisebbek és nagyobbak között. Igaz ugyan, hogy a tisztességes emberek már puszta becsületességükkel ma­gukra zúdítják az önzők haragját, hiszen feddhetetlen életükkel állan­dóan elitélik a tisztességteleneket, de azért a tiszteletet — legalább bensejükben — még legádázabb el­lenségeik is kénytelenek megadni nekik, amint ezt nemes, puritán, tiszta erkölcsi háttérrel biró férfiak esetében itthon és a külföldön ma­gunk is tapasztaljuk. És nincs két­ség benne, hogy a tisztességnek előbb-utóbb biztosan diadalmaskodnia is kell. Azonban itt nem elég csupán egyes tisztességes emberek magánakciója, mert a baj már annyira elharapód­zott, hogy intézményesen kell gon­doskodni biztos ellenszeréről: a tisz­tesség diadaláról. Azért a politikai élet irányítására csak tisztességes embereket kell megválasztani, akik önzetlenül csakugyan a közjót szolgálják, a köz- és társadalmi életben vezetőállásokba szintén csak tisztességes embereket kell juttatni, a tisztességtelene­ket pedig okkal-móddal el távolitani. A tisztességes vezetőemberek azután folytassák a tisztogatást lefelé : büntessék a visszaéléseket, távolitsák el a meg nem ja­vuló tisztességteleneket. Tegyenek lehetetlenné minden tisztes ségtelen érdekszövetséget és legott megta'alják a biztos utat az igazi békéhez, amely az igazságon és az erkölcsi törvényeken nyugszik. A biboros-hercegprimás beszédét azzal fejezte be, hogy a tisztesség jegyében mozgósítani kell a sajtót is és minden anyagi és erkölcsi erővel tá­mogatni kell a tisztességes sajtót! Lelkes taps és éljenzés fogadta a hercegprimás beszédét. A hatalmas és nagyhatású beszédet Zichy Ala­dár gróf köszönte meg. Négy nap a fflanrézában... A kékes ködbe vesző János-hegyen fehér hótakaró. Apró pihékben hull az égi üzenet s messze tájra mély­séges, álmodó csend borul. Néhány kilométerrel lejjebb, zúg, zajong a bábeli város. Rikkancsok üvöltik tán a nagy szenzációt pódiumokon nagy szavak dörögnek, villamosok csö­römpölnek, az egyik gyilkos felett halálos Ítéletet mondanak ki, a má­sik sötét szándékkal szivében tán most indul útjára, hogy megint em­bert öljön. És itt, a Manréza folyosóján ár­nyak suhannak és borongó folyosók homályán Fra Angelico barátja áll ajkára szorított ujjal, nem szólva, csak intve: silencium. A Bábel va­lahol messze zengve zakatol, rossz szive sípol, a Budakeszi-úton egy autótülök vonyít. Itt mindez alig hal­latszik. A világ zaja ide csak a kép­zelet szárnyain jár. Minden szobá­ban az Angyali Festő barátja áll. Mélységes, álmodó, boldog és béke­séges csend van a szobákban. És a vízcsapról halkan a mosdóba hull egy kiszivárgó csepp .. . A hulló vízcsepp valóságos lárma a kis szobában. A Manréza: a hósivatag palotája itt künn a távoli Zugligetben. Fehé­ren és égneknyúlva áll itt, mint a zajló Bábel fellegvára. Négy frontján végtelen ablaksorok vigyáznak a vi­lág minden tája felé és karcsú tor nya az ég felé int Kempis Tamás alázatos igéit hirdetve: Veszíts el testvérem mindent, hogy mindent megtalálj... A fellegvárnak 50 szobája van. Valamennyin tisztaság ragyog. Fel­szerelésük szerzetesien egyszerű, mégis gazdagabb a palo ák komfort­jánál, mert bennük az is van, ami amazokban nincs: csend és béke­ség. És a ragyogó ablakok előtt nem hangos, hanem néma film játszik. Néhány emberi árny vonul a havas úton, egy-egy autó suhan, távolabb kékes füst kavarog egy kéményből. Mindez végtelen messze van. Mint­ha nem is valóság volna. A valóság álom itt és az álom valóság. Egyet­len zaj a vízcsepp lehullása és a zsebben lévő óra ketyegése. * Amikor a látogató mögött bezárul az ajtó, négy napra számára künn megszűnt a világ. A novicius ha'k laudéturt mormol, a hatalmas ajtó tölgyszárnyai összecsukódnak és akit előbb nem szédített a lárma, most egy pillanatig kábán áll a csendben. Ezernyi szál pattan szét benne, ami két perce még rohanó élet' ez fűzte : hogy milyen csendesek az utcák és milyen rongyosak az emberek .. . hogy holnap tüntethetnek a munka nélküliek ... hogy megbukik a kor­mány ... hogy megbukik az ellen­zék ... Itt egyszerre semmivé válik mindez. A kapu bezárul. Atlantic elsüllyed. Tüzes karddal cherub nem áll az ajó előtt, ide mégse léphet be a világ. A folyosón fra Angelico ba­rátja int szájára tett kézzel: silen­cium. S az ember egyszerre csak hallja a zsebében lévő óra'ketyegé­sét. És ha jobban figyel, még a szive dobogását is. * Az egyik hallgató négyszáz kilo­métert tett meg, a másik háromszá­zat, kétszázat, vagy éppen a Bábel bői — az ország minden részéből, író, ujságiró, nagykereskedő, sovány és pirosképű, letört és bizakodó, koldus és gazdag. Amikor belépnek és megüti sziveiket a csend, az örökké­valóság szimfóniája, egyforma vala­mennyi. A szemekből kilobban az izgalom, a zaklatott szív üteme egyen­letessé válik, a rángatódzó ajk sze­líd mosolyba simul. Harminc szelí­den lehajtott fej van csupán, har mine alázattal tele lélek, amelynek egyetlen antennája reszketve fogja az evangéliumi üzenetet: Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik vesződtök, s terhelve vagytok és én megeny­hitlek titeket... És jönnek. A Manréza lelkigya­korlatos házban nincsen dekonjunk­m tura. Egyszer ötven politikus zárkó­zik falai közé, majd orvosok, ügy­védek, irók, újságírók, papok, katona­tisztek, tanárok, tanítók, munkások, iparosok, cserkészek, inasfíúk. És mennél zajlóbb és hangosabb oda­künn az élet, annál igazabb és gyó­gyitóbb itt benn a csend, amely bölcs Salamon szavait hirdeti: hiú­ságok hiúsága és minden csak hiú­ság . .. Hitler, Gandhi, Mussolini és Sztálin hangjainak harsogásában nincs századrészannyi szuggesztivitás, mint a halott barát néma intésében: si­lencium. A Manréza csendje túl­harsogja a világ lármáját. Az előadói emelvényen aszkéta arcú pap: páter Révai. Három éve még prelátus volt Kalocsán. Mél­tóságos úr. Most egyszerű páter. Tisztelendő úr. Arca pergamen, de szemeiből végtelen békesség árad, az ajka örökké mosolyog. Szavai egyetlen egyenest húznak tévelygő görög bölcseken keresztül a zara­thustrai gőgig, az enciklopédisták lázadásától a sztálini istentagadásig. Az egyenesen, mint végtelenbe nyúló nyárson felszúrtan fityeg gőg és tu­domány, vakság és szenvedély, gyű­lölet és pénzvágy : az inferno min­den primadonnája és összes statisz­tái. És szikár ujja felfelé mutat: Vedd fel keresztedet és kövesd őt I Mert a szenvedés az igazak egyen­ruhája . . . (cs) «ttfiM HIEEK A hercegprímás ajkán százszoros, ezerszeres súllyal hangzott az a beszéd, amely a köz­életi tisztaság sürgetéséről szól. Min­den szava igazság, arany betű, szó­zat, a már-már csüggedő, reményét vesztő, küzdő emberek előtt. Égő fáklyaként lobbant fel az útvesztők­ben : irányt mutat a megmenekü­léshez, a tisztuláshoz. Programmot adott a hercegprimás És ebben a programmban a sajtó is szerepet kapott. Szükség van a sajtó segítségére a közélet tisztogatásában. Azt mondotta a biboros-hercegprimás, hogy a sajtó, amely közéleti vissza éléseket agyonhallgat, vagy szépítget, csak a korrupciót mozdítja elő és igy bomlaszt és zülleszt. Nem is olyan régen azt mondották itt Esztergomban, éppen megfordítva, hogy a sajtó kritikája züllesztő és bomlasztó. Azt mondták, hogy amit mi folytattunk, kritikánk az eszter­gomi közéleti eseményekkel szem­ben, a legnagyobb destrukció. Meg­fenyegettek bennünket, hogy ne mer­ünk kritikát gyakorolni az esemé­nyekkel, a közélettel kapcsolatban. Tekintélyrombolóknak minősítettek minket, mert felemeltük szavunkat az összeférhetetlenségek, a törvény­telenségek, a közérdekre káros ha­tással lévő intézkedésekre, mert til­takoztunk a hatalmi túlkapások ellen, mert azt követeltük, hogy ne az önző egyéni érdek vezesse a veze­tőket, hanem a nép, a polgárság, a közjó érdeke. Hajszát indítottak el­lenünk, mert azt követelték tőlünk, amit most a hercegprimás a legna­gyobb bűnként ró fel: a hallgatást. Es mivel nem hallgattunk, mivel nem tettük meg, hogy agyonhallgassuk az eseményeket, a visszaéléseket, a törvénytelenségeket, a meghurcoltatá­sokat, a hatalmaskodásokat, az önző érdekeket, sértéseket, a közjó, az igaz­ság s a közéleti tisztaság hiányát, ránk akarták sütni a destrukció, a züllesz­tés és a bomlasztás bélyegét. Ugy mutattak ránk, mint a leprás be­tegre. Parancsot adtak ki, hogy tilt­sák ki lapunkat, hogy mondjanak le az előfizetésről, hogy a tanitó, a jegyző, a gyógyszerész, a közhiva­talnok és munkás ne merje járatni a lapunkat. Igen sok nevet tudnánk megemlíteni, sőt leveleket is kö­zölni. Igazságos megítélést követel ek ar­ról az oldalról, amelyről bűnnek mi­nősítették a sajtószabadságot és kri­tikát, mindazt, amit a hercegprimás csütörtöki beszédében hirdet. Az ő igazságos megítélésük abból áll, hogy nem engedik a megtámadott közéleti férfiak félreállítását, tekintélyük le­rombolását. Az ő igazságos megíté­lésük az, hogy a kritika némuljon el és azokat kell kipusztítani, akik közéleti tisztaságot követelni mernek. Igen : legyen igazságos megítélés. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha azok, akiket jogos kritika vagy táma­dás ért önmaguktól előállnak és azt mondják: vizsgáljuk meg az ügye­ket és derítsük fel a valóságot. De nem ezt teszik. Izgatóknak bélyeg­zik azokat, akik közéleti tisztaságot, tisztességes vezetést követeltek. Éppen az ellenkezőjét annak, amit a hercegprimás mondott. A hercegprimás Budapesten. Serédi Jusztinián dr. bíboros herceg­primás kedden délután a fővárosba utazott, ahol szerdán a püspöki kon­ferencián, csütörtökön a Szent István Társulat közgyűlésén elnökölt, pén­teken délután fogadta a képviselőház katolikus tagjainak tisztelgését. Szom­baton a hercegprimás hazajött szék­helyére, hogy ma, vasárnap a bazi­likában barkaszentelési szertartást el­végezze. Huszonötéves tanári jubileum. Glatz Gyula polgármester a váró i közgyűlésen megemlékezett Ember József reáliskolai tanári működésé­nek 25 éves jubileumáról. A polgár­mester meleg szavakkal ismerte el Ember József érdemeit, amelyeket jegyzőkönyvi megörökítésre ajánlott. Uj orvos. A pécsi kir. m. tudo­mányegyetemen folyó hó 19 én avat­ták az orvostudományok doktorává Kazella Józsefet, Kazella Ignác táti jónevű vendéglős fiát, az esztergomi bencés gimnázium volt tanítványát. Halálozás. Wenninger Mátyás uradalmi tanácsos, nyugalmazott fő­apátsági gazdasági felügyelő, volt cs. és kir. tart. hadnagy, a hadi- és jubileumi érmek tulajdonosa, mun­kás életének 75-ik évében f. hó 14-én hirtelen elhunyt. Temetése f. hó 16-án volt Tatán nagy részvét mel­lett, Konferenciai beszédek a Kath. Körben. Az Esztergomi Kath. Kör helyiségeiben f. hó 20, 21 és 22-én (vasárnap, hétfőn és kedden) délután 6 órakor Jeszenszky Kálmán dr. prelátus kanonok nagyböjti konferen­cia beszédeket mond, melyre felhív­juk katholikus közönségünk figyel­mét. Egyházközségi képviselőválasz­tás. A belvárosi róm. kath. egyház­község képviselőinek választása már­cius 27-én délelőtt 11 órakor lesz három helyen: a városház közgyű­lési termében, a belvárosi Olvasó­körben és a tábori fiúiskolában. A szavazatszedő bizottság elnöke Laping Miklós písta és távirdafőnök, jegyző Ammer József, bizottsági tagok Csere József, Horváth Mihály, Kerényi Rezső és Kubovics János. Választó lehet az egyházközség minden 24. életévét betöltött tagja, aki a név­jegyzékbe fel van véve. Választójogot csak [személyesen lehet gyakorolni. ÁRAKAT NEM HíRDFXEK de rend!sivül olcsó árban árusiíom a legszebb tavaszi újdonságaimat, ugy mint ni „ M ,. f női és f érfi gyapjúszöveteket, selymeket, harisnyákat, keztyfiket és az összes divatárúkat ELLES SANDOli divatárukereskedése fiteztergOlll Széchenyi-tér21

Next

/
Oldalképek
Tartalom