Esztergom és Vidéke, 1932

1932-03-03 / 18.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 18. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932. CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 3 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 120 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér mmmmmmmm*m*tmißmmtmmm^ Nagyböjtben Isíen. Magyarok Istene. Urunk Jézus. Kinek nevével ajkunkon őseink száz halálba mentek, száz csatán Várnától, Mohá­cson át Bécsnek büszke váráig, Muhitól Szigetig, hamut hintve bűnös fejünkre, szőrcsuhában görnyedünk, a szent feszület lábánál és könyörögve kérünk : áldd mej a magyart. Áldd meg népedet, mely mi­óta e földre tevé lábát és ott­honát leié itt, súlyos megpró­báltatások pokoltüzén keresztül védte szent Keresztedet, védte tanításodat a pogányok minden támadása ellen. Oh, nem, ne jó kedooel áldj meg minket Uram, ma nem ezt kérjük Tőled Üdvözítőnk. Adj erőt, főleg erős idegeket, kitartást, nehogy martalócok há­lójában vergődve, a Te szent hitedet megcsúíoló úgynevezett béke idején nagyböjtünkben, sanyargattatásaink alatt össze­roppanjunk. Óh, ne áldj meg bőséggel Atyánk ! Csak annyit adj, hogy minden magyarnak egyként meglegyen a betevő falatja, hogy szeretteit ne lássa nélkü­lözni, éhezni, fázni, szenvedni. Nyisd meg azok szivét, akik­nek van, hogy juttassanak az öveikből az elesetteknek, a síny­lődőknek. Ne hagyd el szenvedő népe­det, nyújts jeléje védő kart, hiszen körülíogtak ellenségeink és sanyargatnak és egymás el­len lázítják a testvéreket, hogy gyönge legyen e nemzet és széthúzó, ha újra jön a meg­próbáltatás napja, ha küzd el­lenséggel. Atyánk! Nem.bosz­szú vezet minket. Nem kíván­juk mi senkiét, csak a mién­ket add vissza nekünk. cBalsors akit régen tép, e szenvedő csonka ország hatá­raiért kiált. Egy nép, melyet mióta felvette szent Kereszted jelét, saját bűnei, torzsalkodása, széthúzása mellett a pogány hordák dúlása, a hálás nyugat magyar vér festette vasa szinte szüntelen sanyargatott. Oh, ez a nép talán még bű­neiben sem egészen érdemte­len. Oh, ne ítéljed pusztulásra Jézusunk. Töröld le redős, ve­rejtékező homlokáról a „mene, tekéi, ufarzint" és hozz reá víg esztendőt. Ha vétkezett is súlyosan isteni törvényeid ellen, megbűnhődte már e nép a reázúdult kemény ökölcsapá­sok alatt, hitvány cenkek kor­bácsa nyomán kifreccsenő vé­rével, özvegyek, árvák és gyer­mekeiket vesztett anyák sóha­jával, keserves könnyeivel azt a multat, melyben hűen kitar­tott adott szava mellett s jö­vendőt, melyben ha kell, újra és újra ott lesz az elsők kö­zött, akik szent Keresztedért vérüket fogják ontani. —ss. á prépost-plébános! méltóságtól a nyer­gesújfalui szalózi kolostorig A nyergesújfalui szaléziánus ko­lostorba uj lakót várnak. A nagy sárga épület komoran áll a téli csend­ben, odabent pedig, mintha a világ folyása, ezernyi baja nem tudna be­hatolni a szerzetesi falak közé, Is­tennek szentelt munkában szorgos­kodnak a szalézi papok. Bozsik Pál volt gyöngyösi prépost­plébánost várják a nyergesujfalui ko­íostorban. És ha majd megérkezik az uj lakó, egy regény végét fogja visszhangzani a kolostor becsapódó ajtaja. Vájjon melyik ablak mögött fog körülnézni és térdel majd le könnyes szemmel, lelki zokogással Gyöngyös volt prépostplébánosa ?... Melyik lesz majd az a szerzetesi szoba, amelyben felejtenie kell a multat, hogy egyszer méltóság, nagy tekintély, hatalom és tisztelet vette körül és hogy lelki vigasztalásban, megnyugvásban békéljen meg a je­lennel . . . Bozsik Pál Egerben végezte ta­nulmányait, Budapesten megszerezte a hittudományi doktorátust, majd az egri főkáptalan karkáplánja lett. 1915 ben nevezték ki Gyöngyös plébánosává. Később megkapta a préposti cimet. Az apáti keresztet Szmrecsányi érsek személyesen vitte el részére. Akkor még nagy kegy­ben állott Bozsik. Nagy ambícióval, tele tervekkel dolgozott és akkori­ban igen nagy jövőt jósoltak a ki­tűnő képzettségű és éleszeszű Bo­zsik Pálnak. Megválasztották nemzet­gyűlési képviselőnek is, úgy hogy ettől kezdve tekin élye, tudása a politikai pályára is átívelt. ^;Ez az ív egyre emelkedett. A meg­boldogult Vass József miniszternek bizalmas barátja lett, vele igen sok és nagyjelentőségű kérdéseket tár­gyalt meg. Bozsik Pálnak talán itt kezdődik a tragédiája. Láttunk már karriereket, amelyek máról-holnapra omlanak össze. Ha papi ember po­litikai pályán működik, különösen ki van téve a karrierösszeomlásnak. Rendkivül magas tekintélyt kell tar­tania, hogy ezt elkerülhesse. Óva­kodnia kell, nehogy a politikai má­mor megszédítse. Ha plébános is a papképviselő, legfőbb gondja a hit­élet és a társadalmi béke megóvása kell, hogy legyen. Bozsik karrierjé­nek végét Vass József halála is je­lentette. Még emlékezünk, hogy amikor Vass miniszter meghalt, előtte való nap Bozsik Pál vendége volt. Külö­nös előérzettél búcsúztak el egy­mástól és ki hitte volna, hogy Vass miniszter örökre búcsúzik és a halálba utazik. Bozsik prépostot lelke mélyéig megrendítette Vass József halála Ezt a lelki depressziót más körül­mények csak fokozták. Bozsik Pál már régen tudta, hogy egyházi és politikai pályája megállt. Reménye szertefoszlott. A gyöngyösi plébánosi állás mindenkor lépcső volt egy na­gyobb méltóság elnyerésére, az egri kanonoki stallumba. Bozsik nagyon jól tudta, hogy az ő prépostsága nem vezet az egri stallumba és soha­sem lesz kanonok. A politikai pá­lyán is ehhez hasonló érzés figyel­meztette, hogy pályája nem ivei ma­gasabbra. Amikor a kultuszminiszté­riumban az államtitkári állás évek­kel ezelőtt megüresedett, Bozsik Pál komoly jelölt volt. De sem kanonok, sem államtitkár nem lett. Semmi sem sikerült ettől kezdve Bozsik Pálnak, sőt mintha folytonos szerencsétlenségek, balsikerek üldöz­ték volna. Konfliktusok sorozata kezdődött. Ellentétek ellentétek után következ­tek. Egy napon arra a tudatra éb­redt Bozsik Pál, hogy éles harc köz­pontjában áll. Hideg viszony fejlő­dött ki közte és az érseki udvar kö­zött is. Gyűlölet, viszály, békétlen­ség mindenfelé. Hivei is lassan-lassan elmaradoztak. A Szent Bertalan­plébánia templomból egyre fogytak az emberek. Azzal demonstráltak el­lene, hogy a ferencrendi templomba jártak misét hallgatni az elszakadt és papjukkal meghasonlott hivek. A várospolitikában is súlyos tá­madások érték. Azzal vádolták, hogy mindenható ura akart lenni Gyön gyösnek, főpolgármester a polgár­mester mellett. Ekkor már vége felé járt a harc. Az egri érseki aula nem tűrhette tovább tovább az állapoto­kat és vitéz dr. Subik Károly ér­seki irodaigazgató, radikális eszkö­zökkel vetett véget az évek óta tartó éles harcnak. A mult hétfőn Bozsik Pált felren­delték az aulába. Megelőzőleg ötven­napos vizsgálat volt. Hogy milyen beszéd folyt le az aulában, azt senki sem tudja, csak annyi szivárgott ki, hogy amikor Szmrecsányi érsek eléje­tárta a vádakat, Bozsik tiltakozva mondotta : „Papi becsületemre jelentem kí Excellenciádnak, hogy én azt a bi­zonyos kijelentést nem tettem meg. De kijelentem, ha valami kis hitelt adnának is a vádlóknak, lemondok méltóságomról, plébániámról és ki­lépek az egyházmegye kötelékéből." Bozsik Pál hazament és várta a fejleményeket. Másnap levél jött, pecsétes levél az érseki aulából. Benne csak ennyi: „ Az érsek úr őkegyelmessége a le­mondást elfogadta." Éppen látogató érkezett Bozsik Pálhoz. A látogató az asztalra bo­rulva, sirva, zokogva találta Gyön­gyös egykori nagytekintélyű, hatal­mas, minden ügyeket intéző volt prépost-plébánosát. Két napig maradt Gyöngyösön Bozsik Pál. Elintézte ügyeit. Intéz­kedést hagyott hátra magánvagyo­nának értékesítésére vonatkozólag, levetette piros cingulusát, arany ke­resztjét, gyűrűjét és egyszerű papi ( ruhába öltözött . . . Aztán csütörtö­j kön este összecsomagolt pár darab fehérnemű, kis kézitáskájába tette és elutazott. A vasútról könnyes szemekkel, magába fojtott zokogás­sal vett búcsút attól a várostól, ahol közel tizennyolc esztendeig méltó­ságban, nagy tekintélyben műkö­dött. A Bertalan templom tornyai, mint felkiáltójelek zárták le előtte a multat. Esztergomból is többen ismerik Bozsik Pált. Mátéffy Viktor belvá­rosi prépost-plébánoshoz meghitt ba­rátság fűzi. Ez a barátság még Vass miniszter életéből ered. Az esztergomiak bizonyára eltű­nődve tekintenek Nyerges felé. Mintha ismerős lenne az az út, amely a kolostor magányába vezet.. . Mintha tükröt látnánk, melyben a kép Gyön­gyösről vetődnék ide . . . Mentsük és segítsük a szegény és züllés veszedelmének kitett gyermekeket! Az esztergom-szenttamási napközi gyermekotthon folytatja jótékony mű­ködését. Minden a jó lelkek könyö­rületes felkarolásától függ. Azért kérjük a gyermekmentő lelkeket, ne fel dkezzenek meg a szenttamási gyermekotthonról s pénzbeli, vagy természetbeli adományaikat szíves­kedjenek, mint az előző években is, a vízivárosi plébániára küldeni. Pelczmann László\ u férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135 £ I Uri öltönyöket I em felöltöket = a legújabb divat szerint mérsékelt áron készit kedvező fizetési °- feltételek mellett, samaran^ Úgyszintén hozott szövetből is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom