Esztergom és Vidéke, 1932

1932-02-28 / 17.szám

Méltóságos Alispán Ur, Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Ghyczy Elemér bizottsági tag úrnak most elhangzott indítványát nem fogadom el azért, mert a jelenlegi rettenetes gazdasági viszonyok között, ebben az iszonyatos nyomorban, midőn csak Esztergomban naponkint 540 ingyen ebédet kell ki osztani, hogy az emberek éhen ne vesszenek, és midőn a vármegye az inségmunkára csak 10.000 pengőt volt képes előirányozni; tehát az inségakcióra nincs fedezet, akkor semmiképen sem lenne helyes, ha a távozó főispán úr arcképének megfestésére költekeznénk. De továbbá dr. Huszár Aladár volt főispán úr nagy békétlenségnek volt előidézője, midőn biboros főpásztorunk, dr. Serédi Jusztinián őeminenciájával, Esztergom vármegye örökös főispánjával szembehelyezkedett, ami miatt kellett a főispáni székből is távoznia, amint ezt ő maga is beismeri az „Esztergom" c. hetilap szerint, amelyben a következő nyilatkozata olvasható. „A kormány magasabb érdekekre való tekintettel módot kivan arra adni, hogy Esztergomban a teljes és zavartalan békeség helyreálljon." Tehát ő maga elismeri, hogy a béke meg van zavarva és csak az ő távozásával csillapulhat le a békétlenség. Ha mindezek dacára egyes bizottsági tag urak a távozó főispán úr iránt érzett hódolatukat az ő arcképének megörökítésével óhajtják nyilvánítani, ám tegyék a saját költségükre, de ne a vármegyének adókkal agyongyötört polgársága terhére. Javaslom tehát, hogy Ghyczy Elemér úr indítványát a közgyűlés ne fogadja el." mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Iparosaink sérelmeit rendelettel orvosolta a kormány A kézművesiparosok részéről állán doan panaszok merültek fel amiatt, hogy az 1922. évi XII. t. c. 4., 45. és 47. szakaszai a gyakorlatban nem nyújtottak elég védelmet számukra. A gyárszerű iparűzés a közkereseti és betéti társaságok ipargyakorlása, az iparos munkaegyesitési jogának keretei és a kereskedők rendelésátvételére vonatkozóan Kenéz Béla dr. kereskedelemügyi miniszter rendelet-tervezetet állított össze. A Budapesti Közlöny február 21-i száma már közölte a kereskedelemügyi miniszter fenti kérdéseket szabályozó 1932. évi 113906 számú * rendeletét. A rendelet egyes intézkedései a következők: Azoknál az iparoknál, amelyeknél a munkát nem kizáróan műhelyekben, hanem jelentékeny részben műhelyeken kivül végzik, igy a szerelő, tetőfedő, mázoló, épületbádogos, épületlakatos, épületasztalos, stb. iparoknál, a külső munkákon dolgozó, de műszakilag egy-egy ipartelepről, vagy műhelyből irányított műszaki tisztviselőket, segédeket és szakmunkásokat be kell számítani abba a létszámba, amelyet a törvény a gyárszerű iparűzés megállapításánál megkíván. Azokban az ipari szakmákban, ahol a termelő munkát az ipar telepen, vagy a műhelyben végzik, az ugyanannak az iparosnak a község területén fenntartott ipartelepein, műhelyeiben vagy üzleteiben alkalmazott munkaerőket a gyárszerű iparűzéshez megkívánt alkalmazotti létszám szempontjából csak abban az esetben lehet számításba venni, ha valamennyi ipartelepnek, műhelynek vagy üzletnek munkáját az ipartelepek vagy üzletek egyikéből irá nyitják. Ezeknél a rendelkezéseknél mint szakmunkás csak az számit, akinek munkája végzéséhez bizonyos gyakorlat szükséges. A közkereseti és betéti társaság iparűzése esetében a törvény világo san kimondja, hogy a társaság egyik tagjának saját személyében kell igazolnia az előirt képesítést és hogy annak a társasági tagnak, akinek képesítése van, egyszersmind az üzlet vezetésére is jogosítottnak kell lennie. A most megjelent rendelet kimondja, hogy a törvény ilyen irányú rendel kezesének érvényesítésére az ipar hatóságok, ha a közkereseti, vagy betéti társaság valamely képesítéshez, vagy képesítéshez és engedélyhez kötött ipar gyakorlására kér iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt, azt is meg kell vizsgálni, hogy a tagként bejelentett személy, valóban tag-e és nem minősíthető -e csupán a társaság alkalmazottjának. Ezért az iparjogositványt kérő beadványhoz a társasági szerződés eredeti, vagy hitelesített fpéldányát kell csatolni, vagy szóbeliség esetén a társaság tagjainak az iparhatóság előtt ki kell nyilatkoztatniok, hogy az előirt képesítési társasági tag az üzlet vezetésére is jogosult. Ha a képesítéshez kötött iparra szóló iparjogositványért folyamodó az iparát valamelyik kereskedőnek üzlethelyiségében kívánja gyakorolni, a jövőben ezt a körülményt az iparjogosítvány kiadására irányuló beadványában a kereskedő nevének és az üzlethelyiségnek feltüntetésével, okvetlenül be kell jelentenie. Az ipar hatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy a kereskedő az "illetőt nem csupán az iparjogositvány kedvezményeinek elnyerése céljából fogadja-e be üzlethelyiségébe, holott az a valóságban alkalmazottja. Kimondja az uj rendelet, hogy az iparost az a jog, hogy saját műhelyi, vagy üzleti berendezését, saját gépeit, szerszámait és egyéb üzleti eszközeit kezelje és karban tartsa, akkor is megilleti, ha ez a kezelés és karbantartás iparához nem tartozó munkákat tenne szükségessé. Ebben az esetben azonban az iparos kizáróan saját berendezését és munkaeszközeit kezelheti, mások részére ilyen karbantartási munkát nem végezhet, Az 1922. évi XII. t. c. a kereskedőnek kifejezetten csak az üzletkörébe tartozó áruk előkészítésére szóló megrendelések átvételét engedi meg és csak az általa eladott áruk átalakításának és javításának elválla lását engedélyezi. Amennyiben a ke reskedő ellen a korlátozás túllépése miatt panaszt emelnének, az uj ren delet szerint az eljáró hatóságoknak mindenekelőtt meg kell állapítania, hogy a kérdéses Iparcikk az illető kereskedő üzletkörébe tartozik-e, s ennek megállapításánál az üzleti szokásokat és a kialakult gyakorlatot figyelembe kell venni. Ha a kereskedő ellen azért emeltek panaszt, mivel meg nem engedett átalakítási vagy javítási munkát vállalt, meg kell állapítani, hogy az átalakításra, vagy javításra szoruló árut az illető kereskedő adta-e el. Az 1932 évi XII. t. c. 47. §a megállapítja, hogy a kereskedő a nála megrendelt iparcikk elkészítését, úgyszintén az általa eladott áru átalakítását és javítását, ha ezen munkák képesítéshez kötött ipar munkakörébe tartoznak, csak az illető munka végzésére jogosult iparossal végeztetheti. A kereskedő ezeket a munkákat alkalmazottaival még akkor sem végeztetheti, ha az illető alkalmazottja iparjogositvánnyal rendelkezik. Hogy a törvény intézkedésének megtartását hatékonyan ellenőrizni lehessen, minden kereskedő, aki a képesítéshez kötött ipar munkakörébe tartozó és üzletkörébe eső iparcikk elkészítésére, az általa eladott ilyen áru átalakítására, vagy javítására megrendelést vett fel, köteles a kiadott munkákról naplót vezetni s abban feljegyezni, hogy mely napon milyen ipari munkát és melyik iparosnak adott munkába. Az iparos nevén felül annak szakmáját, telephelyét és teljes címét is fel kell tüntetnie, mivel feljelentés esetén az előljáró hatóság a munkanapló bemutatását is kívánhatja. A most megjelent rendelet pontosan meghatározza, hogy azokban az esetekben, amikor valaki kereskedő üzlethelyiségében üzi a képesítéshez kötött ipart, ÍZ illetőt kötelezni kell árra, hogy az üzlethelyiség külső részén saját cégtábláját is szembetűnően kifüggessze. Marko leányvári főjegyző kálváriája Mintegy hat évvel ezelőtt, juttatta Reviczky Elemér főszolgabíró bizalma főjegyzői álláshoz Markó Aurélt, a politikai, nemzetiségi és vallási viszálykodásairól is közismert Leányvár községbe. Igy került ez a különben szerény és tartózkodó modorú főjegyző, mint a közigazgatás exponense, különböző torzsalkodások és nem kívánatos egyéni törekvések ütköző pontjába. Pártatlansága és szolgálati hűsége ugyanakkor, amikor a lakosság jobbjainak és a felettes hatóságnak bizalmát biztosította részére, egyben ellenségeivé tette azokat, kiknek destruktív, vagy önös érdekeket szolgáló törekvéseit gátolta. Ellenségei ekkor szinte megszervezetten összefogtak ellene és miután több izben eredménytelenül kísérelték meg, hogy a község lakosságát a főjegyző ellen összefogásra bírják, olyan ténykedésekkel vádolták meg, melyek azonfelül, hogy különböző bűncselekmények fogalmát merítették ki, alkalmasak voltak arra, hogy Markótól felettes hatósága bizalmát megvonja. A vádak következtében fegyelmi hatósága Markot főjegyzői állásától felfüggesztette, a kir. ügyészség pedig vádat emelt ellene osztály elleni izgatás, levéltitok megsértés és hatóság megrágalmazásának • büntette miatt. A megtartott főtárgyalásokon egymásután semmisültek meg ezek a vádak, mert Markot minden egyes vád alól jogerősen felmentették. Leg tovább tartotta magát a Reviczky Elemér sérelmére elkövetettnek állított hatóság megrágalmazássának vádja. Itt Markó ellenségei saját vallomásaikkal igazolni kivánt valótlan vádjaikkal Reviczky főszolgabírót hozták abba a helyzetbe, hogy hivatali becsületének megvédése célja ból kénytelen volt főjegyzőjét a bíróság elé állítani. A törvényszék a mult év tavaszán tartott ebben az ügyben főtárgyalást és az ellenséges tanuk vallomását valónak fogadván el, Markot fogházbüntetésre itél'e. Dr. Jármy István, Markó védőjének felebbezése folytán az ügy a budapesti ítélőtáblához került, ahol a tanuk szavahihetőságét illetőleg széles körű bizonyítás lett lefo'ytatva. A befejező főtárgyalást a napokban tartotta meg az ítélőtábla Gadó tanácsa dr. Kéler Béla főügyész, a vád képviselője és dr. Jármy István védő jelenlétében. A főtárgyalás során megrendítőleg bontakozott ki az az aknamunka, melyet Markó ellenségei abból a célból fejtettek ki, hogy Markot felettes hatósága előtt lehetetlenné tegyék. Dr. Jármy, aki egyébként Markot előbbi sikeres befejezésű ügyeiben is képviselte, a védőbeszédben meggyőzőleg fejtette ki, hogy a vádnak ténybeli alapja nincsen és hogy az nem egyéb, mint Markó ellenségeinek rosszindulatú ráfogása. Az ítélőtábla ezek után megállapította, hogy az ellenséges és egyébként is megbízhatatlan tanúvallomásokra ítéletet alapítani nem lehet és ezért a törvényszék Ítéletét megsemmisítette és Markot a vád és következményei alól felmentette. A felmentésben a vádat közérdekből képviselő főügyész is megnyugodott és az igy jogerőre emelkedett. Végre sikerült tehát az ellenségei fondorlatos vádjaival szemben Markónak közel két evi kálvária után tisztára mosnia magát felettes hatósága és az őt pártfogoló főszolgabirája előtt. IBEK Vérbosszú — párbaj. Századok multak el, megváltoztak szokások, erkölcsök. A mi már eléggé fejlett, haladott, finomabb erkölcsű meggyőződésünkkel, a jogrend mai korszakában bizonyos borzadállyal gondolunk arra a korra, amelyben még divat volt az Ököljog s a vérbosszú. Megdöbbenünk, fellázadunk a mult ezen igazságtalanságai ellen, — mert csak az erő és ügyesség diadalmaskodott — kárhoztatjuk a multat, de ugyanakkor a jelenben eltűrjük, hagyjuk gyakorolni, sőt — mint a szereplők szeretik magukat igazolni — a „társadalmi közfelfogás" követeli ennek az embertelen, igazságtalan intézménynek új kiadását: a párbajt. Ezen merőben külsőleges önérvényesítésnek, a vérbosszúnak maradványát akarja az úgynevezett „társadalmi közfelfogás" elégségesnek találni arra, hogy valaki megsértett férfibecsületét visszaszerezze. De nagyon helytelenül. Még pedig azért, mert vagy egyáltalán nincs is megsértve a férfibecsület, — az igazi férfiasságot, erkölcsi sérthetetlenséget holmi könnyű fajsúlyú egyén, meggondolatlan ifjú vagy izgága természetű ember megsérteni nem tudja — vagy ha igen, a becsület ilyfajta megvédése egyáltalán meg nem engedett, de nem is elégséges. Meg nem engedett az ily becsületvédés, mert e túlzott mértékű elégtételadás ellentmond a józan észnek, tiltja ezt az embertelenséget mind a pusztán természetes, mind a keresztény erkölcstan, tiltja az isteni parancs.