Esztergom és Vidéke, 1932

1932-02-18 / 14.szám

rosnak egyhangúlag Erős Andrást választották meg. Zsiga János üdvözölte az uj tiszt­viselőket és rámutatott hivataluk rö­gös és tövises útjaira; önzetlen, ki­tartó munkára szólította fel őket a köz érdekében. Erős Isván elfoglalta helyét, megköszönte a kitüntető bi­zalmat, tisztségét tőle telhetőleg leg­jobb tudásával, tehetségével igyek­szik szolgálni, de ehhez a tagok őszinte támogatását kéri. Kevéssel 5 óra előtt zárta be a közgyűlést Zsiga János dr., akit a ta­gok az új elnökkel egyetemben lel­kesen megéljeneztek. mmwmm$mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Hogyan parcellázott a Földhitelbank vármegyénkben Eszterházy Móric gróf volt minisz­terelnök 1929. év szeptemberében szóvá tette a vármegye közigazga­tási bizottsági ülésén azokat a pana szokat, amelyek a Földhitelbanknak Dad és Bókod község határában végzett parcellázásai miatt felme­rültek. A vizsgálat megállapította, hogy a parcellázás a panaszosokra nézve előnytelen, mert a bank például hol­danként 450 pengőért vette meg a földbirtokosoktól a holdanként 1100 pengőért kiparcellázott földet. Az ügy később bűnvádi útra tere­lődött és Palkovics László alispán jelentése szerint „alapos gyanú van arra, hogy a parcellázó bank a szer­ződéseket is megmásította. Neveze­tesen a szerződések egyik paragra­fusa az aláírás időpontjában üres volt és a bank utólag, a vevők tudta nélkül vette be azt, hogy a vevők tudomással birnak arról, hogy a kér­déses ingatlanokat kőszénkutatási és kiaknázási jog és kegyúri teher is terheli." Beigazolódott az is, hogy a Föld­hitelbank a parcellázok által adott váltókat leszámitoltatta, a további földtulajdonosok javára esedékessé vált vételárat azonban nem fizette ki, úgyhogy ezek a földet visszaperlik. A parcellavásárlók a váltólejáratkor a vételár egy részét törlesztették, a hátralékról ujabb váltót adtak, a régit nem kapták vissza, a bank az ujabb váltót más pénzintézetnél leszámitol­tatta, anélkül, hogy az első váltót bonifikálta volna. Így vannak olyan panaszosok, akiket az eredeti vételár kétszeresére, sőt háromszorosára pe­relnek különböző pénzintézetek. Az alispáni jelentés nyomán a megye törvényhatósága felir a föld­mivelésügyi, pénzügyi és igazság­ügyminiszterhez. A panaszosok kára nagy, valamennyien kisemberek. Mezőgazdasági kiállítás lesz Budapesten Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület Budapesten folyó évi már­cius hó 17—21. napjain országos mezőgazdasági kiállítást és ennek keretében díjazással egybekötött te­nyészállatkiállítást és vásárt rendez, a tenyész és haszonállat vásártele pen. Ezt a szokásos gépkiállításon kivül ismét egyéb különleges kiállí­tások rendezésével (tejtermékek, ve­tőmagvak és termények, háziipari cikkek, az állami szakoktatási és ki­sérletügyi intézmények gyűjteményei stb.) fogják értékesen és tanulságon kiegészíteni, hogy az iránta megnyil­vánuló és egyre fokozódó széleskörű érdeklődóst minél nagyobb mérték­ben és minél több irányban állithas­sák a mezőgazdasági haladás szol­gálatába. Azzal a kéréssel fordul a várme­gyei gazdasági bizottság a vármegye közönségéhez, hogy a gazdák egy­részt jelentsék be tenyészállatjaikat és termékeiket, másrészt mint vevők keressék fel a vásárt tenyészállat és egyéb szükségletük kielégítése végett. Selejtes artyagot felküldeni nem célszerű, mert ennek részére megfe­lelő értékesítés lehetőségét remélni nem lehet. Azonban csak a selejtes anyagnak a távoltartását tartják szük­ségesnek a kiállításról, mert a sze­rényebb igényű községek és tenyész­tők részére a megfelelő fajta jelleg­gel és külemmel rendelkező közepes jóminőségű, nem túl drága tenyész­állatokra elég nagy számban van szükség, tehát ezeket a kiállításon való részvételtől elriasztani koránt sem kívánatos. A részvétel feltételei a vármegyei mezőgazdasági bizottság elnökénél, Stieber Antalnál (Tata, gróf Eszter­házy* uradalom felügyelősége), vagy jegyzőjénél, vitéz dr. Zsiga Jánosnál (Esztergom, Vármegyeház) betekint­hetők. Ugyanott a kiállítás és a vá­sár iránt érdeklődők rövid úton tá­jékozást is nyerhetnek. De közvet lenül az OMGE-hez (Budapest, IX ker. Köztelek-utca 8.) is fordulhat minden érdeklődő nyomtatványokért, tájékoztatásért és bejelentő ívekért. Körséta a Pilisben IÍI. Mielőtt elindulnánk magaslati ki­rándulásainkra, vessünk egy tekin­tetet a Szent István szülőhelyével és a Bazilikával megkoronázott Várhe­gyünkre. Történelmi nevezetességén kivül ez a Dömösi-szoros kapuja és a Pilis egyik fontos előreugró vég­nyulványa. Nézzünk fel a mi Vas kapunkra is és örüljünk, hogy irigy­lik tőlünk az ide vándorló idegenek. De ne kerüljük el a Dömösi-szoros másik kapuja; sem, a királyi romok­kal ékesített Visegrádot. Es amikor kielégítettük lelki gyönyörünket, vág­junk neki a magaslatoknak. Az úgynevezett Öreg-téglaháztól egy félóra alatt sűrű erdőn keresztül feljutunk a Velkászkala és Bilászkala, turisták szerint Kétágú-hegy nyer gébe. Egy kis nekirugaszkodással fel­érünk a Velkászkala 505 m. magas kopár, szíklaormára. Egy kis karsztra értünk. Fehér, izzósziklák verik vissza a napsugarakat. Nyugat felé szép rónaság terül el, mig a többi égtáj hegységeket mutat. Pompás látképet nyújt innét Dorog és a dunamenti többi iparteleg Esz­tergom képével együtt. A fehér sziklákon erősen tűz a nap. Menjünk a Pilis remek parkja nak árnyas sugárútjára. Pompás erdei úton haladunk délnyugati irányban fem a gerincen. Három határdomb­hoz érünk. Álljunk meg I Esztergomi, közalapítványi és a káptalani erdők találkozó helye ez. Ha északra ve­zető ösvényre lépünk alig észreve hető emelkedésen feljutunk az 568 m. magas Fekete-hegyre. Kelet felől mély szakadékot kerülő páfrányok kai és borostyánnal díszített, sziklába vágott, több ponton remek kilátást nyújtó szerpentin úton is feljuthatunk Háromnegyed körben gyönyörköd­hetünk a legváltozatosabb képben. Előtűnik a börzsönyi hegyek ki­rálya a 639 m. magas Csóványos és a Vác felett meredező 652 méteres Nagyszál. Előttünk fekszik Gerecse tömege is. Csak nehezen tudunk megválni a csodás körképtől. Visszamegyünk a határdombokhoz és folytatjuk kirán­dulásunkat az erdei úton. Beérünk a Pilisnyeregbe. Négy jelzőtábla fehérít a fákon. Aki fáradt lemehet balra Pilisszen­lélekre, vagy jobbra Klastrom puszta menedékházába. Amig emezek ott pihennek, mi ruccanjunk fel a szikla­tornyos Feketekőre. (Tótul Hreben­nek hívják, ami fésűt jelent és tény­leg olyan is.) Ismét pompás kép tárul szemünk- elé. A Pilisnyeregből északkeletnek for­dulunk és egy jó óra alatt fenn va­gyunk a hegység magván, a 757 m. magas Pilis tetején. Hullámos fen­sik. Nézzünk körül és boruljunk le Pilis-hegység szépsége előtt. Mit mond­junk felőle? Jobb ha semmit sem mondunk, mert a sok is kevésnek bizonyulna. A hegy keleti peremén sétálunk, amikor alig észrevehető és levezető ösvényhez érünk. Mintegy 40 mé­ternyire haladunk lefelé, amikor cso­dálatos két 15 és 25 méter nyílású sziklaivet látunk meg. Az ívezet 2—3 méter széles bolthajtás. Ez a Pilis­vaskapu. Még a geológusok is ritká­nak mondják az évszázezrek eme rombolva épitő munkáját. Ismét felkapaszkodva folytatjuk utunkat. Két bükkfa nyergen át fel­megyünk Dobogókő bokros, virágos, szénaillatos fensikjára. Kiülünk a vaskorláthoz. Este van. Száz meg száz lámpafényt, egész sor lámpát látunk. Budapest lámpái ezek. Lent a völgyben, illetve sza­kadékban, a Szerkövek között a föld nyári ködpárája gomolyog. Tücskök cirpognak csak, különben csend, fen­séges csend van. Báró Eötvös Lóránt menedékház­ban vitéz Kecskés vendéglős pom­pás vacsorájának elköltése után nyu­galomra térünk, hogy pihenve fo­gadjuk a napkeltét. Ez a látványok ko­ronája. Ezt látni kell, nemcsak olvasni felőle. C súcsok, egymásra nyomuló gyüremlések, völgyek, szakadékok, a Duna, a főváros csillogása, apró falvak foltjai váltakoznak a képen. Semmi sem tart örökké. Menjünk haza. Mert völgyekben már eleget jártunk. Hegedűs bércen, Ilona-pihe­nőn és Czakó-nyergen át leérünk Körtvélyes-pusztára, majd egy fiata­los fenyvesen a Téry-uton Dömösre érünk. Hajón jöttünk haza. Egy félnapra érdemes a Zamard­hegyre is fellátogatni. Nyugati és északi részéről szép kilátás nyilik. Ha azonban rászánunk egy napot, végigsétálhatunk egy másik erdei gerincsétányon. A maróti országúton kimegyünk a Lázkereszt alatti Hidegforráshoz, melyet az Einczián Turista Egyesü­let építtetett ki szépen. Elég kapta­tón felérünk a Hosszúhegy ormára, felújulnak szemeink előtt az eddig látottak, de más változatban. Csak­nem egyenesen délnek tartva, pom­pás gerincúton, a Maróti-gerincen bandukolhatunk. Itt ott egy völgy­nyilásba nézünk be s nagyszerű er­dők közepén kissé jobbra kitérve, Ecsel-sziklákon találjuk magunkat. A Pilis-hegységtől nyugatra elterülő vidék a Szentléleki-patak völgyével lábunk előtt fekszik. Az erdei parkon megyünk tovább Kis kanyarodóval fent vagyunk a milleniumi obeliszkkel megjelölt Hirsch-ormon. Igazi Jorom. Nyolc-tíz tagú társaság alig fér el rajta. Ismét más zsánerű körképet látunk. Alat tunk fekszik a szép Hamvaskői rét s lent kanyarog a Malom-völgy. In­nét nincs tovább. Vagy a malom völgyön mehetünk le Pilismarótra, de Pilisszentlélekre is mehetünk. Amikor igy bejártuk a Pilis északi és nyugati oldalait, megismertük Esztergom mesésen szép távolabbi környékét. De be kell ezt járni, mert csak az tud abban igazán gyö nyörködni, aki végig élvezte a völ­gyek és magaslatok re-nek válto­zatait. Talán egyszer kirándulunk a Pi­lis keleti és déli részére is. Viszontlátásra! Vitái István. Az Öregcserkészek köszönete Amikor csapatunk 1931-ben újjá­alakuló gyűlését tartotta program­munkul a társadalom elcserkészíté­sét, a cserkészparancsoknak és eré­nyeknek a társadalom nem cserkész rétegeiben való elhintését tűztük ki. Alig fél év múlott el ezen célkitű­zés óta és munkánkat máris siker koronázta: mert mi lenne más, mint a 3. cserkésztörvénynek diadala az az áldozatkész támogatás, melyben minden oldalról részesültünk jóté­konycélú előadásunk és bálunk al­kalmával. A 3. törvény szerint ugyanis: „a cserkész ahol tud, ott segít" és mind­azok, akik anyagi és erkölcsi ere­jükkel és tekintélyükkel mellénk áll­tak a nem cserkészek közül, akik színpadi kellékek kölcsönzésével és természetbeni adományokkal lehe­tővé tették karitatív munkánkat, azok jóllehet nem is hordják szivük felett a cserkész liliomot, tanúságot tettek arról, hogy életmódjukkal vallják a 3. cserkésztörvényt. Es ez a mi leg­szebb és legértékesebb sikerünk. Midőn kedves támogatóinknak há­lás köszönetet mondunk, első helyen kell megköszönni az esztergomi saj­tónak azt az előzékenységét, mely­lyel dr. Katona Gábor cserkésztest­vérünknek a báli és előadási útját egyengető cikkeit mindenkor és min­den terjedelemben leközölte. A különböző irányú támogatásért fogadják hálás köszönetünkéi: a ben­cés gimnázium igazgatósága és ház­főnöksége, az erdészeti szakiskola, érseki tanítónőképző intézet és reál­iskola igazgatósága, Hungária Vili. Rt. igazgatósága, özv. Jedlicska Re­zsőné, Kapisztrán János kp. zlj. pa­rancsnoksága, dr. Katona Sándorné, Magyar Általános Kőszénbánya Rt., m. kir. póstafőnökség, Magyar Tu­rista Egyesület esztergomi osztálya, Marosi Ferencné, Marosi József és Fia cég, Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., Sebák János — aki a színpad festési munkáit végezte ingyenesen — és Vak Bottyán kp. zlj. parancs­noksága. Hálásan köszönjük az alábbi ösz­szegű felülfizetéseket: dr. Machovich Gyula 20, Palkovics László 12, dr. Mattyasóvszky Kasszián 10, dr. Ke­menes Illés 8, Brutsy Jénő, Orosz Antal, Pfalcz Tibor 6—6, dr. Eg­genhofer Béla 5'20, Csanády László, Glatz Gyula, Gyulai Endre, dr. Hu­szár Aladár, dr. Kőmives László, dr. Oravecz Gyula, Szmatlik Antal, Wer­ner Gyula 5—5, v. Dudás László, v. Sághy Antal, Slabey Imre 4, dr. Drahos János, Dióssy Ákos, dr. Gidró Gergelyné, Kerschbaummayer Ká­roly, dr. Saly Arnulf, Strély Antal, v. Szivós-Waldvogel József 3—3, dr. Gönczy Béla, Jaksics Sándor, Karcsay Miklós, dr. Katona Sándor, dr. Lepold Antal, Madaras Aurél, dr. Meszlényi Zoltán, N. N., Világhy István, Hegedűs József 2—2, Bruck­ner Jenő 1'40, dr. Bartmann Miklós, Búkor Gyula, Császár Gyula, Dezsé­nyi Ferenc, Sül Ede. N. N., N. N. 1 — 1, N. N. 50 filkr. — Rendezőség. Menhely! gyermekek azonnal elhelyezhetők. A gondozásba venni óhajtók érdeklődhetnek a telepfel­ügyelőnőnél Simor utca 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom