Esztergom és Vidéke, 1932

1932-02-14 / 13.szám

A vármegyei kisgyűlés állástfoglalt a fizetéscsökkentések ellen Győr szabad királyi város törvény­hatósági bizottságának átirata kap­csán a vármegyei törvényhatósági bi­zottság felir a kormányhoz és az or­szággyűlés mindkét házához az állami és önkormányzatok személyi kiadá­sainak csökkentése ügyében a kö­vetkező móddal: állapíttassák meg egy méltányos létminimum, amely nem csorbítható. A fizetéscsökken­tés, a családfő által eltartandó csa­ládtagok számának figyelembevéte­lével módosittassék akként, hogy a tényleges szolgálatban álló valamint nyugdíjas, nőtlen és hajadon közal­Esztergom város közönségét mos­tanában talán a világpolitika legna­gyobb eseményei sem érdeklik any­nyira, mint az a kérdés, hogy ki lesz az új főispán. A kormány — úgy látszik — nem tartja sürgősnek a főispáni kineve­zéseket. Győr is hosszabb idő óta volt főispán nélkül. A győri és esz­tergom-komáromi főispáni székeknek egy személlyel való betöltését, — amiről egy időben szó volt — a kormány nem tette magáévá. Az esztergomi főispáni állásra különböző nevek jöttek forgalomba. A kormány­nak azonban még nincs jelöltje erre az állásra. A közönségnek talán van­nak jelöltjei, de a főispánt nem a közönség akarata emeli méltóságába, hanem egyedül a kormány bizalma. Ezért ma még a személyi kér­déssel nem is lehet komolyan fog­lalkozni. Sokkal érdekesebb a főis páni állás közjogi jellegének, a tör­vényben megállapított hatalmi köré­nek sajátosságait vizsgálódás tár­gyává tenni, amelyekben sok olyan különleges fonákságot találunk, amely a főispáni működést igen kedvezőt­lenül determinálja. Törvény és régi gyakorlat alapján a főispánnak, mint a kormány bi­zalmi emberének joga és kötelessége, hogy a kormányt informálja és a törvényhatósági önkormányzatot el­lenőrizze. Az 1886. évi törvény azon­ban ezen túlmenve olyan valóságos hatalommal, beavatkozási és rendel­kezési jogokkal ruházta föl a főis­páni, hogy a törvényha óság életébe mélyen belenyúlhat, a közigazga­tásra irányító befolyást gyakorolhat, a kormány minden akaratának ke­resztülviteléhez szükséges eszközök­kel rendelkezhetik. Nagy alkotmányjogi viták előzték meg annak idején ennek a törvény­nek elfogadását. Az ellenzék a fő­ispánnak ilyen hatalommal való fel­ruházásában a vármegyék önkor mányzati jogának csorbítását látta, s ebben igaza is volt. A kormányt azonban két — nyíltan be nem val­lott — szempont indította arra, hogy a főispáni hatalomnak ilyen kiter jesztését megvalósítsa, egyrészt az, hogy a folyton erősödő független­ségi párt térfoglalásának — amely­től a bécsi udvar mindig félt —, másrészt az ország belső békéjét zavaró nemzetiségi mozgalmaknak a főispáni hatalom gátat vethessen. A főispáni hatalomnak ez a nagy mérvű kiterjesztése tehát nem a köz­igazgatás érdekében, hanem a pártpoli­tika érdekében történt, aminek okszerű következménye volt, hogy a gyakorlat­ban a főispán működése mindinkább a pártpolitika szolgálatába sodródott. Elvárták, megkövetelték tőle, hogy azt a nagy hatalmat, amelyet a tör­vény adott neki, arra használja, hogy a kormányt támogató pártot erő­sítse. Azt a feladatot, hogy a kor­mány akaratát érvényesítse, nem csupán a kormány által kiadott ren­kalmazottak fizetéscsökkentése ,ma­radjon meg az elrendelt kiszabott mértékben, ellenben a családos, tény­leges és. nyugdíjas alkalmazottaknál a fizetéscsökkentés az eltartandó gyer­mekek számához képest aránylago­san enyhittessék, mig a 4 vagy több gyermekkel biró családfő illetményei csak a lehető legkisebb mértékben csökkentessenek. Végül az olyan háztartásban élő házaspároknál, ahol a férj és feleség is közalkalmazott és mind a kettő külön-külön lakbér élvezetében áll, egyikük lakbér illet menye ideiglenesen szüntettessék be. gátja mindenkinek a panaszát. Ilyen eljárással lehet a kormánynak híve­ket szerezni, lehet lelkeket hódítani és mégis lehet, sőt könnyen lehet szigorú rendet és fegyelmet tartani. A ka'onai szolgálatban ismertem olyan parancsnokot, aki sohasem ki­abált rá az alantasaira, aki úgy be szélt a tisztjeivel és a legénységével, mintha mindnyájuknak édes apja lett volna, úgy tudott a lelkükre hatni, hogy egy dorgáló szava elég volt arra, hogy szégyeneljék azt amit vé­tettek. Igen ritkán büntetett és ezre­dében a legnagyobb rendet és fegyel­met tudta föntartani. Az emberekkel való ilyen bánás­mód mellett a tekintély és a fegye­lem fentartása fáradsággal, gondos munkával jár és a művelt lélek finom­sága, a nagy tudás szellemi felsőbb­sége is kell hozzá. Akiben azonban ez hiányzik, vagy aki nem tartja ér­demesnek, hogy erre gondot fordít­son, aki a vezetésére bízott közön­séget nem testvérének tekinti, hanem csak alárendeltjének, az a dolognak a könnyebb végét fogja meg és nem megnyerés és meggyőzés által, ha nem letörés, lehengerelés, elnyomás által hajtja végre akaratát, amiben az emberek egy része mindig kész segítségére lenni az emberek másik része ellen. A hibát abban látom, hogy a fő­ispánnak a törvény megadja a hatal­mat erre és ennek a hatalomnak a tudata a legtöbb embert arra csá­bítja, hogy ezzel a hatalommal való­ban éljen, sőt visszaéljen. A főispáni méltóság fonákságát abban látom, hogy a törvény olyan nagy hatalom­mal ruházta fel, amely több baj elő­idézésére alkalmas mint amennyi baj elhárítására szükséges. Okolicsányi László dr. A főispáni móltóság fonáksága deletek végrehajtására vonatkoztat­ták, hanem arra is, és főképen arra, hogy a választásokon a kormány kí­vánságának megfelelő eredményeket tudjon elérni. A főispán pedig en­nek a feladatnak a hatalmában álló minden eszközzel törekedett meg­felelni, mert tudta, hogyha ez neki nem sikerül, állásában egy napig sem maradhat meg. A főispáni állásnak ilyen felfogása, amely & a gyakorlatban mindinkább megerősödött, megszokottá vált, a főispánokat igen fonák helyzetbe hozta, régi méltóságukat nagyon le­szállította, egykori tekintélyüket erő­sen csorbította, megtámadhatóvá, sebezhetővé tette. Hiszen a válasz­tók akaratának szabad megnyilatko­zását a törvény különböző intézke­désekkel biztosítja s ugyanakkor a törvény olyan jogokat ad a főispán­nak, amelyekkel a választókra be­folyást gyakorolhat, hogy még aka­ratuk ellenére is ugy szavazzanak, amint a főispán kívánja. Ezt a befolyást természetesen a főispán nem csupán a választás nap­ján és nem közvetlenül előtte gya­korolja, hanem gyakorolja gondos előrelátással évek során át, minden állás betöltése, minden jog adomá­nyozása vagy megvonása, kedvez­mények és büntetések alkalmazása eseteiben akár saját határkörében való intézkedései, akár a kormánynak adott véleményezései által. Óriási és félel­metes hatalom az, amelyet a tör­vény a főispán kezébe adott Nem is hiszem, hogy ekkora hatalomra a főispánnak valóban szüksége van hivatásának jó betöltéséhez és még kevésbbé hiszem, hogy ekkora disz­krecionális hatalom a mai kor szel­lemével összeegyeztethető volna. Az államkormányzat szempontja ból helyes az, hogy a főispánnak, mint a kormány bizalmi emberének föladatává tesszük, hogy a kormány­nak híveket, barátokat szerezzen, a kormány helyzetét erősítse, a kor­mány akaratát és rendelkezéseit vég rehajtsa, de ennek a feladatnak a betöltését más módon és más eszkö­zökkel is, — sőt talán még jobban és szebben el lehet végezni, mint a hatalom kényszerítő eszközeivel. Az embereket nemcsak kényszerí­teni, hanem megnyerni is, nemcsak legyőzni, hanem meggyőzni is lehet és az ilyen győzelem sokkal becse­sebb, hatása maradandóbb, mint a hatalom eszközeivel elért eredmény. Aki ilyen győzelmet akar elérni, annak foglalkoznia kell az emberek­kel, meg kell értenie törekvéseiket, küzdelmeiket, fel kell ismernie és elő kell mozdítania érdekeiket, meg kell becsülnie meggyőződésüket, még ha ellenkezik is az övével. Az emberek nagyon megbecsülik a-it, aki barát­ságosan, szépen beszél velük, na gyon megérzik azt, ha valaki szere­tettel, jó akarattal foglalkozik az ő ügyes-bajos dolgaikkal s ha nem is tud mindenkin segiteni, de meghall­Megszigorították a városi vadászbérletet Esztergom szabad királyi megyei város erdejében gyakorolható vadá­szati jog a régi szerződés megszű­nése folytán szabaddá vált, miért is a város vezetősége intézkedett an­nak ujabb hasznosítása iránt. A vadászatról szóló 1883 : évi XX. törvénycikk rendelkezéseihez képest a képviselőtestület megállapította az árverési feltételeket és időpontot, a város vezetősége a kitűzött határ­időben megtartotta az árverést, amely­nek eredményét és a megkötött adás­vételi szerződést a város képviselő testülete jóváhagyta. E határozat ellen Zwillinger Fe renc dr. ügyvéd -fellebbezést adott be, amelyet a vármegyei kisgyűlés elutasított és a fenti határozatot és szerződést azzal a feltétellel illetve kiegészítéssel hagyta jóvá, hogy az árverésen legmagasabb ajánlatot tevő utólag szerződési kötelezettséget vál­lal egy lehetőleg szakvizsgázott vadőr tartására, valamint a vadgazdálko­dás és kímélés, a vadállomány fenn tartása érdekében kiadott vármegyei szabályrendelet vonatkozó rendelke­zéseinek pontos betartására. A vármegyei szabályrendelet u. i. kötelezőleg előírja, hogy a 2000 hol­dat meghaladó községi és városi va­dászterülethez a bérlő köteles egy lehetőleg szakvizsgázott vadőrt al­kalmazni és okszerű gazdálkodást folytatni. Takarékosságból nem lesz új választói névjegy­zék csak kiigazítják a lajstromokat A belügyminiszter a képviselőház csütörtöki ülésén két törvényjavas­latot terjesztett be. Az egyik tör­vényjavaslat az országgyűlési kép­viselőválasztók névjegyzéke kiigazí­tásának egyszerűsítéséről szól és célja az, hogy az államháztartás mai sú­lyos helyzetében megkövetelt takaré­kosság a választói névjegyzékek ki­igazításánál is megvalósítható legyen. Ezért a törvényjavaslat a névjegy zékek kiigazítását az 1932—1935 években az összeíró küldöttségek ki­kapcsolásával magára a központi választmányra bízza és egyben meg­állapítja, hogy a névjegyzékbe kiket kell hivatalból és kiket kell kérelemre felvenni. A hercegprímás böjti szózata Serédi Jusztinián dr. biboros-her­cegprimás idei böjti körlevele most jelent meg. A hercegprimás a katho­likus magyarságot Krisztus követé­sére, a szenvedések hősies elviselé­sére buzdítja a feltétlenül bekövet­kező jobb jövő reményében. — Meggörnyedünk a kereszt súlya alatt, de ^az aki előttünk viszi ke­resztjét, erőt sugároz belénk példájá­val. A szenvedő Krisztus mellett nem lehet ideál egy vigadó folyton öröm­mel telt egyház, mert az egyház Krisztus életét folytatja a földön, az egyház Krisztus titokzatos teste, már­pedig, ha Krisztus valódi testét vé­resre tépték a szenvedések, mi, mű­vének folytatói, nem maradhatunk el az isteni mester példaképétől. De hi­szen a szenvedést úgy sem kerülhet A törvényjavaslat kimondja azt is, hogy a kiigazítási eljárás során igénybevehető jogorvoslatokra nézve továbbra is az országgyűlési képvi­selők választásáról szóló törvény megfelelő rendelkezései az irányadók. A törvényjavaslat a közérdek és a választójogosultak jogainak sérelme nélkül teszi lehetővé a kiadások csök­kentését. Ha a javaslat törvényerőre emel­kedik, akkor majd figyelmezletni fog­juk a közönsége^, hogy mindazok, akik a legutóbbi választáskor nem gyakorolhatták kihagyás folytán vá­lasztói iogukat, azok kérelmezzék, hogy a választói névjegyzékbe őket felvegyék. jük el. Ez a világnak, a történelem­nek, a létnek és haladásnak kikerül­hetetlen eszköze. De ha már kikerül­hetetlen, legalább csináljunk erényt abból, amit úgy sem kerülhetünk el. Ezután a szociális kötelességekről szól a hercegprimás. — Ma ebben a világban, ebben a hazában olyan könyörülőnek és a kereszt hordozásában annyira kész­ségesnek kell lennünk, annyi közös­séget kell vállalnunk a szenvedőkkel, hogy e kötelességből jő keresztény, jó hazafi ki nem vonhatja magát, hacsak némi jutalomra és ^elnézésre is számit Istentől és hacsak vala­mennyire is óhajtja, hogy felebarátja és önmaga előtt némi becsülete le­gyen. Vállalnod kell most ember a különös szeretet munkáját, vállalnod kell az öntudatos lemondást kapzsi­ságodról, álláshálmozásodról fényes­kedésedről és minden társadalom­ellenes konok érzésedről. Az igény­telenség darócába kell öltöznöd, leg­alább most. — Jegyezd meg, hogyha kevélyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom