Esztergom és Vidéke, 1932
1932-12-15 / 99.szám
ÖTVENHARMADIK ÉVF. 99. SZÁM , KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Főszerkesztő: Dr. KEMENES ILLÉS 1932 CSÜTÖRTÖK DECEMBER 15 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Uj választójog felé Az új miniszterelnök, az új kormány tagjai már több izben nyilatkoztak arról, hogy készül az új választási törvény. Azt is elárulták ezek a kormánynyilatkozatok, hogy a titkos választás lesz a gerince az új törvénynek, sőt még egy igen nagy újítást, egy rendkivül radikális változtatást várhatnak a mai- választási rendszerrel szemben, nevezetesen azt, hogy a kerületenként történt választásokat az érdekképviseleti választások fogják felváltani. A titkos választásokra megérett az idő s megmutatták az eredmények, hogy azokon a helyeken, a nagyobb városokban, hol már a legutóbbi választásokalkalmával is titkosan szavaztak, a választók tömegeinek akarata nem idézett fel szélsőséges eltolódásokat. Hisszük, hogy ha a titkosságot a falusi nép szélesebb rétegeire is kiterjesztik, ez a tömeg is képes lesz úgy élni alkotmányosjogaival, hogy a nemzet egyetemességének az kárára nem történik. Az érdekképviseleti rendszerre történő változás azonban sokkal nagyobb probléma, mint első tekintetben gondolnánk. Mert majdnem egy évszázad tradicióit és szokásait változtatja meg és «. választópolgárság túlnyomó nagy tömegei sokkal kevésbbé tudják érvényesíteni kívánságaikat, törekvéseiket, mint eddig történt. Már a jelöléseknél is csak olyanok jöhetnek számításba, kik közéleti és politikai szereplésük révén hírnévre, befolyásra, összeköttetésekre tettek szert. És a jelölések a választóktól legtöbbször távolálló szervek ügyességétől, agilitásától íog függni, úgyannyira, hogy a választók szempontjából egész ismeretlen jelöltek között kell a polgárságnak válogatnia. Vidéki emberek, legyenek azok a legkiválóbbak, a legrátermettebbek, alig jöhetnek majd számításba, mert a fővárosi kitervezések fogják érvényesíteni a maguk erejét és akaratát. Ennek az ellensúlyozására valahogy a vidéki kerületeket okvetlenül fenn kellene tartani még az érdekképviseleti rendszer mellett is, ha ennek a két irányelvnek összeegyeztetése az új választó törvényben sikerül, akkor az újítást az érdekképviseleti rendszer szempontjából is csak örömmel lehet üdvözölni. Az új választásnak egyik ki nem mondott, de a kivitelben érvényesülő eredménye az lesz, hogy azokat a mindenkor kiélesedő választási küzdelmeket, mik az egyes pártok között anynyira kiélesitik az ellentéteket, hogy gyűlöletig menő ellenségekké tette a legjobb barátokat is, meg fogja szüntetni. De megszünteti a megválasztott képviselőnek azt a lenyűgöző, megbénító kínos helyzetét is, hogy idejük legnagyobb részét, munkaerejük teljességét apró magánügyek elintézésével kell szétforgácsolniuk, holott a képviselőknek az volna hivatásuk, hogy minden tevékenységüket az ország, a nemzet összességének boldogulására és az előforduló általános nagy kérdések javára érvényesítsék. Báró Kray István beszéde a gimnázium ünnepélyén Báró Kray István országgyűlési képviselő a gimnázium december 8-án tartott ünnepélyén igen tartalmas, különösen katholikus szempont ból nagyhatású beszédet tartott. A beszédet főbb pontjaiban itt közöljük : „Aki meg fogja egyszer irni a jelenkor katolicizmusának történetét, annak kétségtelenül rá kell majd mutatnia arra a különös ellentétre, amely abban rejlik, hogy mig egyrészt a j hitélet terén a múlttal izemben igen örvendetes haladás és nagy fellenjdülés észlelhető, addig a közélet . terén a magyar katholicizmus helyI zete egyáltalában nem mondható kielégitőnek. Ha ennek a sajnálatos körülménynek okát kutatjuk, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a hiba magában a magyar katholicizmusban rejlik. De ahhoz, hogy ennek a különös jelenségnek minden kétséget kizáró magyarázatát nyújthassuk, szűk séges az is, hogy ismerjük a mult század katholicizmusának történetét. A XIX. század liberalizmusa nr'n denütt, igy hazánkban is óriási pusztítást vitt véghez a vallás terén. Mert elsősorban kiölte az értelmiség túlnyomó részéből a vallásos érzést és öntudatot, tönkre tette a hitéletet és ezzel szemben teret engedeti a szabadkőművesség egyház és vallásellenes irányzatának. A gondolatnak és az azt kifejező szónak legnagyobb mestere, a ma intelligencia fennkölt lelkű apostola, Prohászka Ottokár, aki a magyar katolicizmus történetében korszakalkotó működését fél évszázaddal ez előtt itt Esztergomban kezdette meg, egy a mult század kilencvenes éveiben elmondott beszédében igy jellemezte a század uralkodó eszmeáramlatát, a liberalizmust: „Száz év óta láz gyötri az emberiséget. A ha gyományos rossz szellem, melyet a Szentírás igy mutat be: Szemnek kívánsága, testnek kívánsága, élet kevélysége, csa'tanós nagy mondások alakjában toborozva bejárja Európát. Élvezetet, gazdagságot, szabadságot hirdet, prédikál bort, pénzt, függet lenséget és ad helyette vizet, adót, szolgaságot, az életet pedig minden áron le akarja szorítani arról a keresztény alapról, melyen eddig állt. Az Isten helyébe az állam ült, amit az parancsol, az szent, ha Isten, ha Egyház, ha Tízparancsolat, ha Hét szentség ellen van is. w A liberalizmus tehát hadat üzent Istennek, az Egyháznak, véd- és dacszövetséget kötött az Egyház legnagyobb ellenségével, a szabadkőmivességgel és igy felvértezve a megindította világszerte romboló munkáját. Legelőször rátette a kezét a sajtóra, anyagi bázisként pedig kisajátította magának az egész világon a bankokat, majd ezek révén a kapi talista termelés eszközeit, a nagykereskedelmet és a nagyipart megszerezte a nagyvárosi háztulajdon túlnyomó és a mezőgazdasági tulajd n nagy részét és ilyen előkészületek után rányomta a maga bélyegét a törvényhozásra is úgyszólván az öszszes civilizált államokban. A liberalizmus hozta létre Olaszországban az egyházi Állam elrablását, Németországban a nagy kultúrharcot és Franciaországban az egyházellenes törvényeket. De a liberalizmusnak van még egy másik nagy bűne is és ez az, hogy nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni, ;hogy a technikának a mult században bekövetkezett óriási haladása egy ujabb súlyos problémát vetett felszínre, a szociális kérdést. Ezzel a kérdéssel szemben a liberalizmus a teljes negáció álláspontjára helyezkedett és a tőke öncélúságát hirdető tanával egyenesen reánk zúdította azokat a súlyos gazdasági és szociális bajokat, melyek a mi társadalmi rendünket ma már szinte összeomlással fenyegetik. A liberalizmus bűne tehát az is, hogy a társadalmi rend és béke felforgatására törekvő szociáldemokrácia és kommunizmus oly nagy mértékben megerősödtek az utóbbi időben szerte az egész világon. Az öncélú kapitalizmus förtelmes bűnei, a kisemberek millióit egyéni haszon kedvéért le lkiismeretlenül kizsákmányoló kartelek garázdálkodása mind olyan jelenségek, melyek úgyszólván kizárólag a liberalizmus számlájára írandók. A Genfben székelő Népszövetség is a liberalizmus alkotása és annak vezetői ma is túlnyomó részben a liberális szabadkőmives eszmék által áthatott egyének, a liberalizmus gondolata irányítja a különböze nemzetközi tárgyalásokat is és ez az oka annak, hogy a ma már az egész vi • lágra ránehezedő súlyos gazdasági, pénzügyi és politikai válságot mindeddig nem sikerült megoldani. Az egyetlen tényező, amely ma is állandóan küzd a liberális szabadkőmives világnézet ellen, a katolikus Egyház. Ennek a küzdelemnek két hathatós eszxöze van. Az egyik a hitélet fejlesztése, a másik pedig a katolikus Öntudat felébresztése. Ezek mellett azonban jelentős szerep jut az Egyház szoc ális tevékenységének is. Elmondotta ezután Kray István milyen hatalmas tö negeket tud megmozdítani a katolikus Egyház és kik a ok, akik a kato ikus hitélet fejlesztése terén kimagaslanak. Beszélt azután a magán és a közéletben tapasztalható erkölcsi visszaesésről, a válások rettentő számairól. Majd a katolikus sajtó erős megalapozását sürgette. A közéleti erkölcs iezüllésével kapcsolatban ezeket mondotta: Mindezeket a jelenségeket nagy mértékben felülmúlja az, amit a közéleti züllés terén a háború utáni, magát kereszténynek és nemzetinek nevezett éra produkált. Mert ez a korszak, tehát a mi korunk olyan sorozatát hozta létre a közéleti botrányoknak, hogy e téren ez a szerencsétlen ország ma már a teljes balkanizálódás képét mutatja. Aztán igy folytatta : Szomorú tünete a legújabb kornak, hogy a katolikusok befolyása ujabban erősen csökkent a magyar közéletben és hogy különösen közéletünk vezető, súllyal, hatalommal és befolyással rendelkező tényezői között a katolicizmus nem foglalja el azt a he lyet, amely őt nemcsak történelmi múltjánál, de az ország lakosságának több mint két harmadát kitevő számbeli túlsúlyánál fogva is méltán megilleti. Az elmondottakból világosan kitűnik tehát, hogy a katolicizmus helyzete hazánkban a hitélet terén tapasztalható örvendetes fellendülés dacára sem mondható kielégitőnek. Ha már most ennek az okát kutatjuk, meg kell állapitanunk, hogy kétDecember c p 5 ,« k Luí(üzlet Részv. Társ. I f\ 1 • ._ A •+* Ir n í ii!/wi^4Aly 0% 3 l«>«f A^AII «1 Jll 7 és 9 órakor Amerikai vigjáték a mai üzletekről. MOZGÓBAN
