Esztergom és Vidéke, 1932
1932-10-30 / 86.szám
Kárpótolni kell a várost, ha leszállítják a borLsztási adbt fogyai Sok szenvedélyes felszólalás, még több heves vita hangzott el a képviselőházban a borfogyasztási adó mai kivetése ellen és a tortermelővidékek képviselői évek óta döngetik a fogyasztási adó kapuját. Nem teljesen indokoltan, de nem is indokolatlanul. A bortermelők ugyanis az ország egyik legnagyobb értéket jelentő társadalma és tagadhatatlan, hogy a mai igen alacsony borárak mellett, nagyon terhes a vevőre nézve a bor áránál magasabb adót megfizetni. A baj ott van, hogy a fogyasztási adó a városok egyéni jövedelme, amely legtöbb városban le van kötve a Speyer-kölcsön fedezetéül s igy megbolygatni igen kényes dolog. Tehát, míg egyfelől a városok háztartása állott, addig a másik oldalról a bortermelők sanyarú helyzete követelte a sürgős intézkedéseket. Már most az a kérdés, hogy a borfogyasztási adó leszállítása segít-e a gazdákon? Olcsóbb lesz-e a bor és a termelő jobban tudja-e értékesíteni a borát ? Annyi azonban bizonyos, hogy a 18 filléres fogyasztási adó sok. Ha ezt felére leszállítják, nem sokat segít. A 9 fillér elosztódik a termelő és a kereskedő között s végeredményben egy-két filléres olcsóbbodást jelent, de a vendéglői borfogyasztást nem lendíti fel. Aki bort akar inni, és teheti, megveszi olcsóbban ezentúl is a termelőt 1 és megissza otthon a borát. Igy megy tönkre ez az érdemes ipar is szemünk előtt, mert a pénz mindig ke vesebb és az emberek a 60—80 filléres vendéglői borárakat nem bírják el. Viszont a termelőnek — summás vásárlások hiján — az ilyen enyhítés mellett is csak nyakán marad a bora. A városok háztartását sem szabad kitenni ilyen erős megbénításnak, amit a fogyasztási adójövedelem csökkenése okozna a mai súlyos gazdasági helyzetben. Pedig itt segíteni kell. Segíteni elsősorban a termelőn, hogy talpraállhasson s termelőn keresztül a fogyasztóig mindenkin, hogy igy az egészséges fellendülés az egész vonalon megindulhasson.* Ez csak úgy lehetséges, ha a vá i m mm************** rosokat kárpótolják más úton az elesett jövedelemért, s ha a megoldást megtalálják, borunk megtalálja majd az utat a külföldre, mert felveheti a versenyt árban és mondjuk ki bátran: a minőségben is a külföldi borpiacon és kelendőbb lesz itthon is. Az állam is jobban megtalálja számítását. Segítsünk gyorsan I Segítsünk okosan ! Oldódjék meg már egyszer a fogyasztási adó tengeri kígyójának kérdése véglegesen ! Egyebekben pedig utalok Vécs Ottó „Esztergom tragédiája" cimű örökbecsű művének 28 ik lapján személyemmel kapcsolatban Írtakra: „Mindig a közérdek vezette és ha elővennők fellebbezéseit, azok Zwillingert igazolnák." A Pilis Vértes Szövetség propagandájához Természeti szépségekben gazdag vidékünknek mind szélesebb rétegekben leendő feltárása, megismertetése ügyében a szövetség elnöksége felkéri az amatőr és hivatásos fény képész közönséget hogy sikerült nevezetesebb táj felvételt ábrázoló fényképeiket bocsássák a szövetség rendelkezésére azon célból, hogy nemes tervei érdekében azok alapján képeslevelezőlapokat készíttessenek. A külföld példái alapján nekünk is ki kell használni azt az előnyös propaganda erőt, amit a célt tudatosan szolgáló levelezőlap képvisel. E végből a fénykép ne a szokványos tájfelvétel legyen, nem egy magaslatról előtáruló távlatot feltüntető kilátás, mert ez sokszorosításra nem alkalmas és hatását vesztené. A tudatosan operáló fényképész kikeresi a természet közeli rejtett szép ségeit és olyan világitás mellett fényképez, melynél a fény és árny foltjai arányosan, amellett festői módon csoportosulnak. Sok lenne felsorolni itt, a célra alkalmas képek tárgyait s csak érint jük, hogy hegyi utak, falusi részié tek, romok stb. mind alkalmas képtémát nyújtanak, megfelelőleg kiválasztott világitás és környezet kikeresése mellett. Festőművészek tájkép reprodukciói is alkalmas anyagul kínálkoznak. Ezen fényképeket kéri a Pilis Vértes Szövetség, esztergomi cimére megküldeni. Zwillinger Ferenc dr. válasza a felebbezések visszavonása ügyében Zwillinger Ferenc dr. városi képviselő, mult vasárnapi cikkünkre vonatkozólag a polgárrnesterválasztás ellen beadott fellebbezések visszavonása ügyében a következő levelet intézte szerkesztőségünkhöz: „Igen tisztelt Szerkesztőség! Az „Esztergom és Vidéke" 85-ik számában irt és engem a polgármesterválasztás ellen beadott felebbezésem vissza nem vonása miatt aposztrofáló cikkre az alantiakban adott válaszom szives közlését ké rem. Dr. Mike, Viola és társai által beadott felebbezéseknek a felebbezők általi visszavonását, minthogy nevezetteket csakis Magos Lajos dr. személye indította a felebbezés beadására, indokoltnak és érthetőnek tartom Magos dr. határozott azon kijelentése után, hogy új választás esetén nem a "ja be pályázatát. Engem azonban nemcsak ezen indok vezetett a felebbezésem és panaszom beadásánál, hanem a nyilvánvaló közérdek, amely nem tűri a választási és szavazási eljárásban elkövetett és előfordult törvénysértéseket és szavazási szabálytalanságokat. Ezek pedig a legcsekélyebb mértékben sem változtak meg Magos dr. vissza, lépése által. Célom sem volt azonos a többi fellebbező céljával. Igaz, hogy új választás és Magos dr. jelölése esetén én is támogattam volna Magos dr.-t és igy nekem is cé'om volt Magos dr. nagy tehetségét és erős kezét megnyerni szeretett városom részére, — de ebben nem me rült ki a célom. Célom volt még és mai is az, hogy bebizonyítsam, hogy a klikk által városunk élére állított Glatz Gyula szabálytalanul lett megválasztva és igy — bár Glatz személyét nagyrabecsülöm és mintegy két évi műkő dese a'att ellene kifogásom nem volt s igazán kellemes volt vele együtt dolgozni, az is célom volt, hogy be bizonyítsam, hogy nem a város képviselőtestületének akarata győzött, nem ezen akarat érvényesült, hanem az akkor még mindenható klikk uralma. A város egyetemes érdeke megköveteli, hogy azon klikk végleges bukása megpecsételtessék. Hiszem és remélem, hogy ezt a pecsétet a a közigazgatási biróság bölcs ítélete nemsokára rá is fogja nyomni. Éppen ezért semmi körülmények között sem vonom vissza panaszomat. Szentül hiszem, hogy ezen fellebbezésem és panaszom is engem fognak igazolni 1 őszinte tisztelettel : Dr. Zwillinger Ferenc városi képviselő. nwww*mmm*immmwmm*mmmmmmmmmi*BBmwt Egy veréb, egy lo és egy szobor a pesti utcán Mindenki lót-fut a pesti utcákon. Senki se jobbra, se balra nem néz. Az élet kergeti az embereket, villamos zörög, autók tülkölnek, nagy városi zaj és — vakon sietnek az emberek. Csodálatos, hogy nem érnek rá észrevenni olyan dolgokat, amelyek eléjük kerülnek, olyen „eseményeket", amelyek a lábuk alatt, a szemük előtt játszódnak le. Persze, nincs idő, senki sem ér rá. Pedig h4t azok az utcai dolgok, azok az utcai események sok élettanulságot rejtenek magukban . . . Egy füstös, uodojj, szárnyaszegett jámbor kis veréb kerül az utcán siető emberek lába elé. Csiripel, ugra-bugrál, de a Vilmos császárúti nagy zajban és sietségben senki sem veszi észre. A rendőr az autók, villamosok és emberek közlekedésének világában él. A siető emberek egymásután mennek el a szárnyát rezegtető és csiripelő veréb fölött. Majd rálépnek. A szürke, kopott veréb azonban el-elugrik a talpak elől és egy villamos oszlop mellett, a járda szélére menekül. Csiripelve tekint az útra, de autó jön. Hová meneküljön ? Égy ember, az is éppen olyan szürke és kopott, mint a veréb, észre veszi a kis madarat. Csipp-csipp kis veréb. Hát mi baj van ? Hej! ha mostan rendőr jönne, elővenné a noteszét, megnyálazná a ceruzáját és megkérdezné: Hogy hinak, hol lakol és hová akarsz menni. Ha nem tudnád magad igazolni, bizony be kellene té ged vinni az őrszobára. — Csip-csip — felel a veréb. — No, ne félj, én nem vagyok rendőr, gyere, viszlek a bazilika bokrai közé. A zsebemben pár szá raz morzsa, lakmározhatsz. És a szürke ember megfogja a szürke kis verebet és kimenti a pesti utca forgatagából. A Nagykörúton csődület A kövezeten öreg csontos igásló fekszik. Elesett, nem bir felkelni. Párja le horgasztott fejjel áll. Vár. Valami baj történt — ő nem érti azt (?) A kövezeten nagy zihálva fekszik az öreg ló. Patái nagyok, gazdájuk egész életéről beszélnek. Mennyi robot, memyi munka! ... Bordái kiállanak. Fejét lefekteti a kőre, fülei lekonyulnak. Szemefénye megtörik. Az emberek megá'lnak, nézik az elesett lovat, aztán tovább mennek. Sokan közönyösen nézik, van azonban, aki megsajná'ja. Talán azért állnak meg, mert már újdonság, hogy lóbaleset történik. Nagynehezen feltápászkodik az öreg ló. A kocsis egy vödör vizzel nyakon önti az igáslovat. Mondják, ez jólesik a párának. — Éljen, felkelt a ló ! — kiáltja valaki, aki előbb fekve láthatta a lovat és másodszor megy el a baleset színhelye előtt. Ez a kiáltás örömet rajzol a bámészkodók arcára. Örülnek, hogy már áll a ló. Égy suhanc is ujong a ló feltápászkodásának és nagy derültség között szól a kocsisnak : — Hamar egy fröccsöt a szegény állatnak. A Szabadság-téren sokan körülállják a „Fájdalom"-szobrát. Nézik, bírálgatják. Pik'or-barátom, akivel együtt láttuk az öreg ló balesetét, sokáig eltűnődik a szobor előtt. — Ez nem fájdalom-szobor — szól csöndben, szinte magának. — Groteszk, erőltetett, semmi fájdalmas vonás nincs benne. Hidd el, barátom, ahogy magam elé képzelem az elesett lovat, abban több a fájdalom, a szenvedés és ahogy lehunyt szemmel nézem a vonaglását ott a kövezeten, megtört izom zatát és szenvedő fejvonásait, szemét ... én ezt a szobrot elfelejtem. És elfelejtem a nevét annak a francia szobrásznak is, aki ezt a szobrot csinálta. Ez nem fájdalom szobor. ( v . o.) Iskolai elírások csíkos és sírni blúz-vásznak, seviott-szövetek nagy választékban ILLÉS divatárú üzletében Széchenyi-tér. HIJBSIK Elmnlt a rózsás tavasz, az aranykalászos nyár, s nyomukban a hűvös őszi éjszakákon szinte gyilkos fuvalom jár, s a nagybeteg természet arcán kigyúl a haldoklási pír. Hervad a határ, hullnak a kikelet virágoltó gyümölcsei, hisz nincs már harmat, nem száll a dal és tűnik a meleg napsugár, mely mindent éltetett. A természet lassan kihal: gyenge már a napfény; nincs vihar ; a pacsirta nem szánt; nem zöngi dalát a csalogány este, reggel. Egyhangúság, egyformaság; legtöbbször nappal is világos éj, amikor is oly unalmas, lanyha csépekkel sír az égbolt is már. Sok ember? A múlton mereng, az elmúlásra gondol, a halottakat látogatja, velük társalog. Mennek az élők a holtak országába ! Holt virágok népvándorlása indul meg a városokból, falvakból a temetők felé, hogy rövid ideig díszítsék meg a rideg sírhantokat, hol már befejezett remények, keserű csalódások, kis fájdalmak, megszakadt örömök alusszák örök álmaikat I A bentlakóktól csendes már a halál birodalma, a csontkezű legyőzte áldozatait, csak a vendégek zajonganak még. Még — mart a „voltunk, mint ti, lesztek, mint mi" örö'< figyelmez sető szavak mindig igazak lesznek — elmúltak — elmúlunk mi is. Mi is, kiket most még a fiúi, hitvesi, gyermeki, testvéri, rokoni, honfi IÍ szeretet kivisz november hónapjában a holtak országába. Látogatunk, vigasztalódunk, de — emlékezzünk! Ismét magukra maradnak halottaink ; hull a száraz falevél sírhant jukra ..., de a bús, a sokszor szinte félelmetes csontváz-országban, á csendes sirok közt vigasztalólag nyúlik magasba a halál fölött is győzedelmeskedő Krisztus keresztje, s ott fenn a keresztfán suttogja a szél : „Kinyilik a rózsa, kihajt a levél." ha.
