Esztergom és Vidéke, 1932

1932-10-27 / 85.szám

lanat, ép olyan közvetlenség töltötte be a termet. Két nemzet egymás­iránti nagy barátságát éreztük mind­annyian. A Tesz-albumok átnyújtása után felejthetetlen érzéssel távoztunk. A kihallgatás után a quirináli kö­vetségen Hory András követ vacso­rát adott a Tesz-küldöttség tisz­teletére. Itt is a legfigyelmesebb tiszteletben és előzékenységben volt részünk. Kezünkbe veszünk egy ilyen ebédre szóló meghívót, egy-egy Menű lapot Mindegyikén arany korona ékeske dik. A pápánál. 18-án reggel már fél 9 kor ismét körutazást tettünk a városban. Nem akarok a nevezetességekre kitérni, hiszen Rómáról már sokat hallot­tunk és olvastunk. Délután a fas­cista nagytanács előtt tisztelegtünk, hol a párt főtitkára, Starace tábor­nok fogadott minket. A következő nap, 19-ike prog rammjának legfőbb pontja volt a Vatikán város megtekintése és ki­hallgatás a Szenlatyánál. A pápa őszentsége déli 12 órakor fogadta a Tesz-küldöttségét. Magyar katholikus nem felejtheti el ezeket a fönséges perceket. Felejthetetlen és felemelő volt a szentatya megjelenése fehér ruhájában Mi, katholikusok térdenállva üdvözöltük Őszentségét és mindannyian megcsókoltuk Halász­gyűrűjét. Szent Péter utódja, Krisz­tus földi helytartója állt előttünk. Emléklapot ad elénk Ett r Ödön. Felső felében a pápa fényképe, alsó részében a következők : Etter Ödön és családja Szentséged lábai elé bo­rulva alázattal kéri az Apostoli ál­dást .. . stb. Az emléklap érvényes­ségét aláírások igazolják. Beszél még Etter Ödön Endresz és Bittay emlékoszlopának leleplezé­séről, az olasz repülők tiszteletadá­sáról és bravúros mutatványairól, majd a dejeúnéről a miniszterelnök­ségen és a harmadik és negyedik nap látványosságairól. A visszautazás. A két utolsó nap programmja az volt, hogy a küldöttség Nápolyba és Pompeibe rándul ki és innen elláto­gat Capriba és Sorrentóba. Éz a két kirándulás elma>adt. Ehelyett Ve­lencébe utaztak. A római pá'yaud­varon a búcsúzás felemelőbb volt, mint a fogadtatá-. Olaszország és Magyarország éltetése zúgott lelke­sedéssel a pályaudvaron. Velencében minden világhires ne­vezetességet megtekintettek. Itt al­kalmuk volt látni a világ legnagyobb tengerjáró hajóját, a Conte di Savoyát. A legmodernebb berendezéssel ké­szült ez a hajó, minden kényelem­mel ellátva. Végül Mussolini Olaszországáról beszél Etter Ödön. Mindenki azon a helyen dolgozik, amelyen a köznek használ. Aki nem odavaló, azt félre állítják Vezetőállásokban, nagy po ziciókban csupa fiatal tehetség és munkaerő. A nagy cél, Olaszország naggyátétele,- Mussolini államalkotó elgondolását érvényrejuttatni. Óriási lelki és erkölcsi erő rejlik ebben Nem érdektelen megemlíteni, hogy amig nálunk azt, aki alkot, kritika kritika után éri, Olaszországban a kritika helyett segítőtársak jönnek, hogy az alkotnitudás és akarás még jot. ban érvényesüljön. Még valamit elmond Etter Ödön. Amikor Barcza György vatikáni kö­vetnél vacsorán voltak, a követ fe­lesége végtelen örömének adott ki fejezést, hogy esztergomi küldöttel is találkozhatott. Esztergomot jól is­meri, mert minden évben pár napot tölt gyönyörű fürdőtelepén. Nyaranta Glatz polgármesterek vendége és ilyenkor sohasem mulasztja el, hogy a csodásvizű strandfürdő: üdülés cél­jából fel ne keresse. (v. o) Etter Jenő dr. a Szenttamás-Vízivárosi egyházközség új elnöke Vasárnap, f. hó 23 án tartotta a Szenttamás-Vizivárosi egyházköz ség képviselőtestületi gyűlését a Szenttamás Vizivárosi Kath. Körben, a tagok élénk részvétele mellett. Töb­bek között jelenvoltak Orosz Antal hercegprimási erdőtanácsos, mint a kegyuraság képviselője, Hajdú 1st ván m. kir. gazdasági főtanácsos, ny. primási jószágigazgató, Blasko­vics Piacid leánygimnáziumi igazgató, Mike Lajos dr. kir. közjegyző, Per­ger Kálmán dr. m. kir. rendőrfőta­nácsos, Sebők Ferenc dr. ny. bank­igazgató, Heischmann Ferenc ny. gyárigazgató és még sokan mások. Az egyházközségi gyűlésen Keményfy K. Dániel szentszéki tanácsos, vizi­városi plébános, az egyházközség egyházi elnöke elnökölt, aki meg­nyitó szavai után meleghangú, ke gyeletes emlékbeszédben emlékezett meg az egyházközség elhunyt elnö­kéről, Bleszl Ferencről, akinek emlé két a képviselőtestület jegyzőkönyv­ben örökítette meg. Az új elnök megválasztására ke­rülvén a sor, Keményfy plébános ki jelentette, hogy ebben a kérdésben több szűkebbkörű értekezletet tar­tott az egyházközség vezető tagjai­val s mindegyiken egyhangúlag az a vélemény alakult ki, hogy elnökül fiatal, agilis, mélyen katholikus ér­zésű, a közéletben élénk szerepet vivő férfiút kell megnyerni s igy bár az egyházközség idősebb, tiszteletre­méltó tagjainak a neve is szóba ke­rült, az értekezleteken résztvevők egyhangúlag Etter Jenő dr. városi tiszti főügyész mellett foglaltak állást. Erre a képviselőtestület is egy­hangú lelkesedéssel Etter Jenő dr. városi főügyészt választotta meg az egyházközség világi elnökévé. A megválasztott új elnököt Ke­ményfy plébános üdvözölte az egy­házközség nevében. Rámutatott Etter Jenő dr.-nak közéleti és hitéleti te­vékenységére, akinek működése elé a legteljesebb bizalommal néz az egyházközség, annál is inkább, mert Etter Jenő dr. törzsbeli esztergomi egyén s a városrész ügyeinek ala­pos ismerője és támogatója. Ezért érte őt a megtiszteltetés a képvise­lőtestület részéről történt egyhangú megnyilatkozásban. Etter Jenő dr. elfoglalva a társ­elnöki széket, meghatottan mondott köszönetet a megtisztelő bizalomért, amely őt a felelősségteljes pozícióba juttatta. Programmját is mintegy ki fejtette beszédével, melyben rámuta­tott a plébánia-kerület — Esztergom ezen legősibb plébániájának — és az egyházközség ügyeire, amelyekkel egynek érzi magát. A plébános hű­séges munkatársa kivan lenni. Majd hálásan köszöni Keményfy plébános­nak üdvözlő szavait. „Az az érzés — mondja —, amely őt az egyházi Elnök Úrhoz fűzi, nem egyszerű tisztelet, amelyet minden hívőnek éreznie kell plébánosa iránt, nem családjaiknak évszázados baráti kap csolatából származó ragaszkodás, nem is a fiatalabb embernek elisme rése az egész életét munkában töltő megőszült idősebb férfiú iránt, ha­nem ezeknél sokkal melegebb, sok­kal szorosabb kapocs: szeretet és elismerés az igazi lelkipásztor iránt, aki egész életén keresztül nem kin cseket gyűjtött, nem hatalmat kere­sett, hanem dolgozott csendben és ki artóan azon a helyen, ahová Fő pásztora állította, hivei, a város leg szegényebb néposztálya között, köny­nyeket törölt, sebeket gyógyított, ha a sors úgy kívánta, hívei jogaiért még a harcot is megvívta, önzetle­nül dolgozott a közért úgy, mint az egyesért s azzal a kenyérrel, amit minden évben hivei nyomorgó kis gyermekeinek nyújtott, a szivét is vele adta !" Ezután a szociális munka fontosságát fejtegette az új világi elnök a biboros Főpásztor legutóbbi körlevele alapján. Rámutatott, hogy tradicionális szokás az egyházban a plébánia védőszentjének különös tisz telete; a vizivárosi templom Loyolai Szent Ignác tiszteletére van szentelve, az ő bátor hitvédő szellemében kell élni s az Egyházért bármikor sikra szállni. Végül meleg szavakkal hó­dolt elődjének, Bleszl Ferenc emlé­kének is. Az elnöki székfoglaló után Ke­ményfy K. Dániel plébános, egyházi elnök bemutatta az új vizivárosi templomgondnoknak Reviczky Ele­mér főszolgabírónak, a biboros fő pásztor részéről történt kinevezését, amelyet a képviselőtestület örömmel vett tudomásul. Az egyházközség tavaszi állásfog­lalásával szemben bejelentette Ke­ményfy egyházi elnök a szenttamási iskola* ügyét. Ismertette az iratokat, melyek szerint az iskola tervezett beszüntetési akciójával szemben az I. és II. osztály visszaállításával az iskola integritási alapja s különállási joga biztosítva van, noha még min dig elég szép számmal van a Szent Imre iskola szenttamási s vizivárosi gyermekekkel benépesítve, a szent­tamási iskola tanulólétszámának ro­vására és az igazgatói állás elvo­nása is ellentétes a szenttamási is kólának a második miniszteri rende­lettel elismert külön iskola jogával. Végül az egyházi elnök, idézve a biboros főpásztor felhívását a kari­tatív inségenyhitésre nézve, buzdí­totta a képviselőtestületet a karitatív akciók támogatására, különös tekin­tekintettel a plébánia-kerület ínség­ügyére. Nagy szőrmevásári Weisz Mór posztóárúházában eladásra kerülnek az összes nemes szőrmék fél áron alul, mert pótlás nincs. Forgalomba­kerülnek továbbá a legdivatosabb nemesitett bárányok és egyéb szőr­mék hallatlanul potom árakon, hogy a gyönge időjárás miatt a szőrmék jövőre vissza ne maradjanak. Az árak kirakatainkban láthatók W. S. A hercegprimás közel ezer autót áldott meg vasárnap Budapesten Mult vasárnap, október 23-án zaj­lott le Budapesten, a Margit szigete i lévő Jáki-kápolna előtti téren és az azt környező vonalon a budapesti ér­seki helytartóság, s Királyi Magyar Automobil Club és a Budapesti Sport Egylet rendezéséeen az eblső buda­pesti autószentelési ünnep. Nyolc órakor kezdtek gyülekezni az automobilok, amelyeknek sorai­ban a személyautókon kivül motor­kerékpárok, mentőkocsik, tűzoltó és katonai autók vonultak fel. A jáki-kápolna előtti téren fél 9 órakor kezdtek gyülekezni az előke­lőségek. Az Automobil Clubot And­rássy Sándor gróf elnök, Belicska Sándor másodelnök és Teleky Jó­zsef gróf alelnök képviselték. A fő­város részéről Liber Endre dr. he­lyettes polgármester jelent meg, mig a katonaság részéről Izsépy Nándor altábornagy, városparancsnok.' 9 órakor érkezett meg József'kir. herceg Auguszta kir. hercegasszony­nyal, közvetlenül utána Serédi Jusz­tinián dr. biboros hercegprimás, őt kövefe Gömbös Gyula miniszterel­nök. A fényes segédlettel celebrált mise után tartotta meg a hercegprimás maga sszárnyalású szentbeszédét, a mely után az előkelőségektől kisérve sorra járta a felsorakozott gépjármű­veket, amelyeket megáldott. A menet ezután végigvonult a Stefánia-úton lévő Szent Kristóf szob­ra elé, amelynek talapzatára József főherceg virágokat, Serédi Juszti­niád dr. biboros-hercegprimás pedig babérkoszorút helyezett el, A me­net azután tisztelgett a Hősök em­lékműve előtt és ezzel az ünnepség, amelyen közel ezer jármű sorako­kozott fel, véget ért. Kegyeletes exhumálás a szentgyörgymezei teme­tőben A szentgyörgy mezői temető ren­dezése alkalmából Madaras Aurél, Szentgyörgymező buzgó plébánosa felfedezte a szentgyörgy mezői első plébános sírját, mely fölött a kőke­reszt mélyen a földbe volt sülyedve. Elődje iránti kegyeletből intézkedett, hogy a 101 év előtt meghalt lelki­pásztor az őt megillető helyre le­gyen temetve. Október hó 20-án délelőtt 11 óra­kor a hivatalos hatóság dr. Berényi Zsigmond városi tiszti főorvos és dr. Sántha József városi tanácsos közbenjöttével megtörtént az exhu­málás. Minden kétséget kizárván megál­lapittatott, h)gy a 101 év előtt elte­metett és feltárt hamvak a volt plé­bános hamvai. Felismerhetők voltak a reverenda foszlányokból a sűrű gombozat, a derékon volt cingulus, valamint a pluviale két csattja. A hamvak egy kis koporsóba let­tek újból elhelyezve és temetési szer­tartások között újból eltemetve a kápolna előtt nyugvó többi lelkipász­tor közá. A temetési szertartáson az egyházközséget Hegedűs Sándor ny. igazgató-tanító, világi elnök és 01­tósy Rezső botgyáros, egyházköz­ségi pénztáros képviselte. A feltárt régi sírkő megújítva ere­deti állapotában lett az új sírdomb fölé elhelyezve, melyen a következő latin felírás olvasható : Hie Jacet adm. Rdus Do ni .us MICHAEL NEUMAVER ab anno 1801 primus in comitate Oppidi S. Georgii pastor fiialis animarum fidelium Obbiit die 10 octobr 1831 aetatis suae anno 64. BIBÉK Arany Nem az arany, hanem az igazi arany: Arany János, a költő. Nem szerencsés némelyek páncélba zárt kincse, hanem mindenkié, minden} ma­gyar lélek java és épülése. Hogy valakié, nem szegényebb tőle senki. Szinte fáj is valahogy, hogy Arany­nak hívják, vagy talán, hogy annak a fémnek is, amely oly sok ember­milliót tesz boldogtalanná szintén aruny a neve. De milyen jó, hogy az ő kincsének részelese nem füg^ emberi kegyektől, mindenki annyit vesz belőle, amennyit szivével és lelkével ki tud meríteni. Minden versszaka, minden sora egy soha ki nem ürülő szekér, amely örömökkel, boldogsággal s a szép­ségek mámorával roskadásig rakott. Csak kaput kell tárnunk, hogy át­haladjon az életünkön s ahogy ha lad, kincsét egyre szórja, gyémánt­tal rakott saroglyája egyre hullajtja csodálatos kincseit. Ma a XX. szá­zadnak zűrzavarában távol, rettene­tesen és fájón távol a mult idők szépséges, nyugodt, boldog és haj­szálgyökeréig magyar világától, szinte az imádságos könyv áhítatával nyú lünk a Toldi után s olvassuk szár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom