Esztergom és Vidéke, 1932

1932-10-06 / 79.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 79. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u.20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Főszerkesztő: Dr. KEMENES ILLÉS 1932 CSÜTÖRTÖK, OKTÓBER 6 Előfizetési*ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. A termelés célja Egyik honi iparpártolást és fejlesztést szolgáló közgazdasági lap egy cikket közöl, amelyben a névtelen tanítvány fölényes hangon leckézteti volt tanárát, a néhai minisztert, mert megbélyegzi azt a termelést, amely csak arra törekszik, hogy minél kisebb kiadással, minél nagyobb nyereségre tegyenek szert. A tanítvány rémülten kap a fejéhez, mert szerinte ez a megállapítás megrendíti a gazdasági tudományba és törvényeibe vetett hitet. Hiszen minden gazdálkodásnak az az alaptörvénye, — mondja, — hogy minél kevesebb áldozattal, minél nagyobb hasznot érjen el. A tanítványnak részben igaza van. De csak részben és látszólag, s azért megállapítása egyoldalú és megtévesztő. Minden gazdálkodásnak törekednie kell a haszonra, még akkor is, ha teljesen altruista célokat szolgál. Mert minden — a vezetőség hibájából, hanyagságából — elmaradt haszon nemcsak az érdekelteket károsítja meg, hanem tágabb értelemben az egész nemzetet. Nem is az a bűne a kapitalista felfogásnak, hogy minél nagyobb haszonra törekszik, hanem az, — s ezért vált ki világszerte nagy ellenszenvet s gyűlöletet —• hogy a hasznot, „a mennél több hasznot" állítja oda minden törekvésének legfőbb céljául s ebben az elvakult profitéhségben legázol minden isteni és emberi törvényt. A keresztény gazdasági világrendben minden termelés célja az ember. Minél több embernek, minél tisztességesebb, emberhez méltó ellátása. Az ember, ne azért dolgozzék, hogy egyesek meggazdagodjanak, hanem, hogy mindenki fedezhesse szükségletét. A jelenlegi kapitalista termelés csak a pénzt hajszolja, minél többet akar keresni, de csak — keveseknek. Minél több pénzt csinálni anélkül, hogy a valóságos értékekbe munkát fektetne, ebben rejlik a kapitalizmus átka és uzsorás volta. A kapitalizmus lényege világnézeti és gazdasági téren a liberalizmus, mely függetleníti magát minden erkölcsi és vallási törvénytől. A tőke öncél, s ez elválasztja minden egyéb emberi érdektől, mely akár az erkölcsnek, vagy a társadalmi igazságosságnak, vagy a szeretet követelményeiből fakad. Az öncélú tőke kefében a munkás puszta eszköz, mint egy piaci áru sem szellemi, erkölcsi igényekkel felruházott, halhatatlan lelket hordozó emi ber. Ennek az öncélú tőkének a szemében, amikor a ^munkás bérének a megállapításáról, vagy a munkással való bánásmódról van szó, nincs se család, se kultúra, se vallási kötelezettség, mert a kapitalizmus nem azért tartja a munkást, hogy éljen, hanem hogy neki keressen. Vannak kivételek a gyakorlati életben, vannak jótékony kapitalisták, de ezek nem következetesek, nem a rendszerből kifolyólag jók, hanem annak ellenére. A magántulajdon a kapitalista felfogás szerint teljesen az egyén kénye-kedvét és szeszélyét szolgálja anélkül, hogy szociális terheket vállalna. Szemeben a magántulajdon a nyolcadik „szentség", amely nem tűri a beavatkozást és korlátozást. Minél drágábban eladni — ez a jelszó s hogy nagyobb legyen a nyereség, felégeti a vetéseket, elégeti a gabonát, tengerbe szórja a gyapotot s ugyanakkor pl. Kinában 40 millió ember az árviz következtében az éhhalállal küzd. A kapitalista rend tudósai azt mondják, hogy a gazdasági és üzleti világban ne keressünk önzetlenséget, mert ezek nem jótékonysági intézmények. Ezt jól tudjuk, de a hiba éppen ott van, hogy a vérszívó kapitalizmus az üzletet tekinti minden létező dolog végcéljának és ennek rendel alá mindent égen és földön. A keresztény világrend pedig azt mondja, hogy mindent teremtett dolog, tehát az üzlet is, alá van rendelve az emberi végső célnak: a társadalmi igazságosságnak és a szeretet törvényének. Az igazságtalan és erkölcstelen kapitalista világrend saját bűneiben fog elpusztulni. Rabulisztikával, látszat- és féligazságokkal nem lehet megmenteni az enyészettől, de nem is szabad. (HB) Hol nyugszik IV. Béla királynak ? Irta: O'SVÁTH ANDOR I. Az egykor Fratres Minoresek nek nevezett szerzetes-rend történetéből megállapítható, hogy IV. Béla kirá lyunk a rendnek nemcsak tisztelője, hanem bőkezű pártfogója is volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ama tény, hogy 1241—42-iki tatárjárás után, ez a második államalapító király az elpusztult eszterghmi kolostor és templom újjáépítésére ennek a rendnek egy negyven öl hosszú és széles, tehát négyszögű területet adományozott és az építkezés költ ségeit saját kincstárából fedezte. Történelmi tény az is, hogy amikor IV. Bélának Béla nevű fiacskája meghalj az apa ugy rendelkezett, hogy a gyermeket az előbb elhalálozott anyja (Ilona, Éiek görög csá szár leánya) mellé az ujonan épült templom sírboltjába temessék és ugyanekkor azt is meghagyta, hogy ha ő elhalálozik földi maradványai felesége és gyermeke mellé helyeztessenek el. Teljesen hiteles okmányok tanúskodnak arról, hogy az esztergomi szerzet ezen rendelkezéseket teljesítette is. Az is történelmileg bizonyítható tény, hogy Fülöp érsekprímás sehogy sem találta méltónak hogy a királyi tetemek szerzetesi templom sírboltjában nyugodjanak és úgy rendelkezett, hogy azok a várbeli nagytemplom sírboltjába helyeztessenek át. E rendelkezést a Minores szerzet tiltakozása ellenére végre is hajtotta és a királyi tetemeket fényes gyászünnepség keretében szállították át a várba. Bár befejezett ténnyel állott szemben, a szerzet nem tudott belenyugodni abba, hogy nagy jótevőjének akarata ne érvényesüljön és az érsek-primás rendelkezése ellen Rómában panaszt emelt, még pedig siker rel, mert a pápa utasította Fülöp érseket, hogy a királyi tetemeket a szerzet őrizetébe adja vissza. Fülöp érsek engedelmeskedett és a tete mek a varból a szerzet templomi sírboltjába szállitattak vissza. A hagyomány azt tartja, hogy a szerzet — attól tartva, hogy valamikor ismét felmerülhet a várba való átszállítás lehetősége —• a tetemeket szerzetesi mezbe öltöztetve helyeztette nyugalomra. Ez a hagyomány nem egyébb a mesénél, mert el sem képzelhető, hogy a sze.zet a tetemeket megfősz * Adom ezen adatokat ugy, ahogy vettem. Hozzászólásokat és helyreigazításokat köszönettel \ eszek. — Egyik szemelvénye a szerzőnek most készülő könyvéből. tolta volna királyi díszeiktől akkor, amikor Isten és ember előtt igazságos ügyért küzdött, de ettől eltekintve, teljesen bizonyos lehetett ab'ban, hogy Rómában az ő befolyásuk nagyobb, mint az esztergomi érseké. Hogy tovább menjünk, szinte képtelenség elgondolni is, hogy a szerzet a királyi nő és gyermek tetemeit az emiitett módon átöltöztette volna, mert ha még a királyasszony tetemével ezt esetleg megcselekszi, az már képtelenségszámba ment volna, hogy a királyi kis gyermeket is barátcsuhába öltöztessék. A mesébe illő hagyományról tehát kár tovább emlékezni, sőt fel kell tételezni, hogy bizony a szerzet a tetemeket nemcsak nem fosztotta meg királyi pompájuktól, hanem ellenkezőleg, egyéb külső jeleket is alkalmazhatott a sírboltban a végső nyugvóhely kiemelése érdekében. IV. Bélának és hozzátartozóinak sirját sokáig keresték és ma is bizonyosan vannak olyan kutatók, akik a nyomozásban fáradnak. Eredmény — sajnos — eddig nincs, de ez a sikertelenség nem jelenti azt, hogy érdeklődésünket beszüntessük. Ellenkezőleg : a királyi hamvakat tovább kell keresnünk és meg kell találnunk. Én egy rövid emberöltőt töltöttem Esztergomban. Ezen idő alatt sok mindent megfigyeltem és számos olyan hagyománnyal foglalkoztam, amelyekben vakon hittek mindaddig, amig valamely véletlen eset nem bizonyította, hogy a tör énelmi múltban sok minden másként történt és bizonyos helyek és események meghatározása is téves volt. IV. Béla király temetkezési helyének meghatározása tisztára hagyományon, illetve következtetéseken alapul. Igy általában azt tartja a nép hite, hogy a királyi hamvaknak a jelenlegi szentferencrendi templom sírboltjában kell feküdniük, mert — mint említettem — történelmi tény, hogy IV. Béla a tatárjárás után a Fratres Minoreseknek (kiknek utódai szent Ferencről nevezik rendjüket) klastrom és templom építésre Esztergomban telket adományozott és hogy ezek az épületek létesültek is. Minthogy pedig a mai szentferencrendi zárja telke arányos négyszögletben terül el és úgy épülete mint temploma régi, az a vélelem, hogy itt kell keresni a királyi hamvakat annyival is inkább, mert hiszen a „barátok templomáéhoz csatolt déli fekvésű kápolnának a Bottyán-utcára néző ablaka felett lévő két címerOktóber 8-án és 9-én szombat, vasárnap Ketten egy autón 7 és 9 kor 5, 7 és 9-kor A legédesebb zenés vígjáték. MOZGÓBAN