Esztergom és Vidéke, 1932

1932-09-25 / 76.szám

zás kifejezése: mesés. Mikor azután megfordulva a szentélyt meglátta, csak annyit mondott: hogy lehet az, hogy ő erről még nem hallott, pedig olyan sokat van Magyarországon. Nem tudta, hova nézzen, merre menjen, a főoltár felé fordulva cso dálkozzék-e, vagy az orgona felé. A baloldali baldachm márványból faragott trónkárpitját bámulja e jobban, vagv a fából mesterien faragott másikat ? Végül kitört belőle, amit én már régen mondok: ennél nem sok szebb templom van a világon. Azt se tagadom el, hogy nekem ez a legszebb, nem azért, mert Eszter gombán van, de azért, mert sehol nem találtam még mindent úgy együtt, mint itt azt ami az összbenyomáshoz szükséges. A remek architektúra mellett a templom e'helyezettsége az ő arányaihoz teljesen megfelelő hegy tetején. Hányszor elgondoltam már, hogy milyen hatással lenne a Szent Péter-templom Rómában, ha nem az lenne az első benyomás, hogy mélyen fekszik. És itt, akár a Dunáról, akár a másik oldalról nézve milyen nagyszerű benyomás. És ami mindenek fdett való, az a környezet, amelyet a természetadta háttér képez bárhonnan nézzük, egyedülálló. Szóval olyan valami, amivel lehet idegenforgalmat csinálni. A másik a kincstár. Csodás dolgok, különösen a nagy vitrinben lé vők és a miseruhák. Legyen szabad erre vonatkozólag már itt megmondanom kritikámat. Legalább kétszerannyi hely kellene ezeknek a kincseknek. Talán igy : a trésor maradjon abban a biztosabb teremben, melyben most van, több vitrinben szétrakva, minden értékesebb tárgy mellé rövid magyarázó írással. A csoportokba összefoglalhatók talán csoportonként, az értékesebb, műtörténetileg különb darabok minden oldalról láthatóan, de, ismétlem, jó magyarázó szöveggel. A Korvinkálvária mindenkit fog érdekelni, de tudni akar,a, ha megtudhatja, mikor készült, ki készítette, kb. mikor és ki lehetett a készítője, vagy milyen iskola származéka. Külön készült-e az alsó és felső része, de pontosan és nem megfordítva, mint ahogy esetleg most magyarázzák. A magyar embert pedig érdekelni fogja, hogy a koronázáskor melyik keresztet nyújtja a primás a királynak csókra és melyik az, amelyikre a király a koronázási esküt teszi. A miseruhák a trésor előtti hosszúkás teremben nyerhetnének jól láthatóan elhelyezést, úgy hogy itt is meg lehetne tudni a mellé helyezett Írásból, hogy melyiket viselte Pázmány, melyikben koronázta meg Simor Ferenc Józsefet, melyikben Csernoch Károlyt stb. Tessék elhinni, nem lényegtelen dolgok ezek. Külföldön járva sokkal lényegtelenebb és történelmileg ránk nézve értéktelenebb tárgyak és dolgok leírásáért adunk pénzt, csakhogy felületesek ne legyünk és utólag is visszaidézhessük az eszünkbe a látottakat, hogy kö zülük az értékesebbekről utólag gondolkodva, azt jól eszünkbe, emlékezetünkbe véssük. De az idegenforgalomnak egyéb kellékei is vannak, nemcsak egy szép templom, amit a bőkezű és gazdag mult alkotott, nemcsak egy világraritás, amilyen a Korvin-kálvária, amit művészi kezeknél királyi széplelkek, vagy királyi lelkületű főpapok készíttettek, de az ügy szolgálatába be kell állania a szegény jelennek is, amelyik a kövezetvámot beszedi és amelyik végeredményben az idegenforgalom hasznát zsebreteszi. Mert ha ez a jelen nem működik közre, az idegen csak gyéren, vagy egyáltalán nem fog „forogni". Mert nagyon kiábrándító, hogy az az idegen, aki Pestről 48 kilométert a világ egyik legjobb országútján tett meg, majdnem kieseit a kocsiból, mig a Fürdő Szállodatói a Primáspalotáig, vagy a Bazilikáig eljutot. A Bazilika környéke sem nyújtja azt, amit emellé a gyönyörűség mellé képzelnénk. Pedig ez nagyon csekély eszközzel széppé lenne tehető, csak a gyepet kellene rendbehozni. Annyi a munkanélküli. Nem lehetne velük felásatni a kiszáradt füves részt és friss gyeppel, olyannal, amelynek a tiprás nem árt, bevettetni, hogy a környék mindig üde legyen. Ez ma már nem is a primácia és a káptalan feladata, hiszen a látogató az igazán csekély beléptidijakon kivül mindent, amit költ, indirekt úton a városnak ad Hihetetlen, mit költenek külföldön arra, hogy az idege nek csak szépet lássanak, mert akkor küldi egyik a másikat oda, ha teljes kielégülést nyert, ha a látottakról az összbenyomása olyan, hogy kedvesen gondol vissza. Például szolgálhit ebben a tekintetben a főváros, ahol az utóbbi években gombamódra nőttek ki a földből a virágágyak és a gyepes terek. Ha mindehhez hozzáveszem, hogy a város közepén lévő remek fürdő is olyan va'ami, amit nem lát mindennap az ember ilyen csodás természeti és emberi kéz alkotta környezetben, igazán csak a városon múlik, hogy olyan idegenforgalma legyen, amilyen kevés kis városnak van a világon. Ha mindezek a kellékek meg lesznek, elkövetkezik az ideje annak, hogy a magyarországi nagy idegenforgalmi irodák propaganda-munkájába bekapcsolódva és annak közreműködésével elérhessük azt, hogy senki sem jön Magyarországba anélkül, hogy Esztergomot meg ne néz ze. De csak igy és ekkor. Ipari kiállítás Esztergomban A Pilis-Vértes Szövetség alakuló gyűlésén felmerült gondolat, hogv Esztergom város rendezzen 1933. évben ipari kiállítást, első pil lanatra anakronizmusnak, sőt komikusnak látszik. Mintha a földhöz ragadt koldust arra akarnánk ösztökélni, hogy kölcsönkért frakkot és cilindert öltsön, mosolygó képet vágjon és ilyen tetszetős külső megjelenéssel leplezze elviselhetetlen nyomorúságát. A kiállítások a virágzó jólét, az általános gazdasági megelégedettség, a zavartalan külkereskedelmi forga lom idejében indokoltak, de nem mostanában, amikor végeláthatatlan, katasztrofális bajok tömege zúdul a közönségre, amikor még a mi pici városunkban is gazda, fakereskedő és fűszeres csak önként vállalt halállal tudják megoldani a reménytelen küzdelmeik problémáját. Elvileg tehát egyáltalában nem alkalmas a mostani idő:ont arra, hogy ipari kiválóságunknak egy jól megrendezett kiállítás keretében bizonyítékát szolgáltassuk. Mert köztudomású, hogy a termelés, a gyártás és mindennemű produkció terén nincs hiány, de a másik oldalon, az áruk elhelyezése, a pénzes vevők felkutatása, a szükségletek lefokozása terén mutatkoznak azok a nehézségek, melyeknek leküzdésére a legzseniálisabb magyar elme is gyengének bizonyul. Ez irányban rajtunk kivül áll a helyzetnek megjavulása és ebben a megállapításban egy megrendezendő kiálütás sem sokat változtathat. És a mi itt körülirt véleményünk ellenére talán mégis azoknak van igazuk, akik ezt a tétlen tespedést bármiféle mozgással, optimista tevékenységgel akarjak megszüntetni Ha a felmerült gondolatot a város közönségének megterhelése nélkül, vagyis anélkül, hogy pénzáldozatot követelne a kiállítás megrendezése, meg lehet valósítani, akkor össze kell fogni valamennyiünknek, hogy egy-két hónapra fellendítsük szeretett városunknak idegenforgalmát és megpróbáljuk a lehetetlent. Elvégre a kockázat minimális és ha csakugyan ügyeskedünk, akkor valószínűsítve lesz a szerény siker. A Pilis-Vértes hegyek alján hatalmas és nagyjelentőségű ipartelepek mellett, sok apró üzem is értékes tevékenységet fejt ki; készítményeik a szűk hazában elismertek és fejlődés szempontjából nagyon is figyelemreméltók. Ezeket az üzemeket mind sorompóba kell állítani és meg kell gátolni azt, hogy ezeknek köz érdekű munkája néhány szakmabeli vevő titka maradjon. Mi is abban a meggyőződésben vagyunk, hogy minden adott és ezután megszerzendő módot és esz közt meg keli ragadnunk arra, hogy Esztergomot necsak hirargiai oldaláról, hanem mint gazdasági és ipari gócpontot mutassuk be hazánk, esetleg a külföld érdeklődőinek. Ha tehát akadnak olyan önzetlen, lelkes polgárok, akik á várostól anyagi támogatást nem kérve, teljes munkakedvükkel vállalják a kiállítás méltó megrendezését, ha az illetők nem félnek a fiaskótól és szembe mernek szállni az aggodalmaskodó ellenvéleménnyel, akkor c-ak örömmel üdvözölhetjük a gondolatot és a magunk rézéről annak támogatására készséggel vállalkozunk. Darvas Géza dr. lelkes cikkére egyelőre ennyiben kívántunk reflektálni. Ne lássanak e cikkben gán csoskodást, mert mi kereskedők tisztán a realitások szempontjából bírálunk el mindent. És aztán egy év hosszú idő l Addigra pl. okvetlenül meg kell szüntetni azt a lehetetlen helyzetet, hogy a dunai átkelés este kilenc óra után megszűnik, holott Komáromban éjfélig lehet a hidon közlekedni. Okvetlenül lehetővé kell tenni, hogy magyar vendégeink Párkányból este kilenc óra után is itt lehessenek, látogassák a mozikat, a vendéglőket és igy fogyasztói készségüket is igénybe vehessük. Meny nyit harcoltunk már ezért a csekély engedményért és még ilyen kis dol got sem tudunk keresztülvinni. El lenben országos kiállítás megrendezéséhez egyes urak elég erősnek érzik magukat. Adja az Isten, hogy nekik legyen igazuk! Lenkei Emil MIHMHIimiMIIIIIIHIII Országaira festőművész Esztergomban Pettes József országos hirű festőművész a héten Esztergomba érke zett, hogy nagyszámú és értékes festményeit az esztergomi közönség gel megismertesse. Pettes József nevét a hirlapokból ismerjük. Amely városban megjelenik és kiállítást rendez, ott kultureseményt jelent Pettes művészete. Minden magyar városban a legnagyobb elismerés hangján irtak róla a hírlapok és nemcsak figyelemreméltó cikkekben számoltak be művészetéről, hanem külön ajánlásban is felhívták rá a közönség érdeklődését. Pettes József hosszabb ideig kivan Esztergomban maradni. Bár városunk igen mostoha viszonyok között él, mégis, a többi magyar laphoz hasonlóan a művészet megbecsülése érdekében felhívjuk Pettes Józsefre a figyelmet. Pettes Józsefet nemcsak művészete, festményei ajánlják, hanem közéleti nagyságok is. Pettes József legutóbb Mikes János szombathelyi püspök portréját fes tette meg, de mellette sorakozik fel Radnay Farkas c. érsek, Hannig István piarista kormányzó, továbbá Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és Pesthy Pál vo't igazságügyminiszter, Lingauer Albin orszgy. képviselő, több prelátus-kanonok és polgármester portréja is. Pettes József a portréban kiváló. Portréi után enteriőr-képei következnek finom művészettel. Figyelemre méltók népies képei is, amelyeket eredeti invencióval alkotott Egyébként munkáival kiállítása alkalmából kívánunk foglalkozni. A kiállítás vasárnap d. e. 10 órakor nyílik meg a városház kistermében. A belépés díjtalan. A íroatbarcos közalkalmazottak gyűlése A Hadviselt Közszolgálati Alkalmazottak Országos Szövetségének esztergomi tagjai folyó hó 21-én bajtársi lalálkozóra jöttek össze a városház nagytermében. Az országos vezefség részéről megjelent vitéz Benárd Ágoston dr. ny. minisztert és Kovács Árpádot, a szőve ség főtitkárát vitéz Zsiga János dr. üdvözölte, valamint a nagyszámban megjelent esztergomi közalkalmazottakat is, és köszönetét fejezte ki a helybeli sajtónak, mely mindenkor nagy megértéssel karolta fel a hadviseltek ügyét. Vitéz Benárd részletesen beszámolt a szövetség eddigi működésiről és ismertette az elért eredményeket, melyek közül legjelentékenyebb a hadipótlék kieszközlése. Ismertette a volt miniszter azt a nagyjelentőségű mozgalmat is, melynek eredményeképen a közelmúltban a szövetség memorandumot adott át gróf Károlyi Gyuh miniszterelnöknek — ki maga is hadviselt — és ebben a memorandumban az kérték, hogy törvényhozásilag mondassék ki az esetleges leépítések és további fizetéscsökkentések ese ére, hogy a hadviselteket tartsák meg tényleges szolgálatban és illetményeiket ne csökkentsék, a háborús éveket a hadviselt akarata ellenére ne szá mitsák be kétszeresen a szolgálati időbe, a háború, a leszerelés után polgári szolgálatban állt hadviselteknek a katonai szolgálatot is számit sák be szolgálati idejükbe s nyugdijukba, a rangsorokat megfelelően helyesbitsék s alkossák meg végre a szolgálati pragmatikát. Károlyi miniszterelnök megértéssel fogadta a memorandumot s meg igérte, hogy a minisztertanács elé fogja vezérelni. Áz értekezlet megnyugvással fogadta a tartalmas beszámolót. Majd hosszabb eszmecsere indult meg, melynek végeztével v. Zsiga János dr. mondott köszönetet az országos elnöknek a tájékoztatásért. Hilft IC Iá Egyházi kinevezések és áthelyezések. Serédi Jusztinián dr. biboros hercegprimás Tichy Gyula dr. érseki tanácsost, szemináriumi tanárt a bécsi Pazmaneumba küldte Korompay József spirituális helyére. Korompay József súlyos betegsége folytán egyelőre nyugdíjba vonul.— Tichy Gyula dr. helyét a szemináriumban Városi István dr. foglalja el. — Lacza István dr. teológiai tanárt a Főpásztor Budapestre a Bulyovszky-utcai reáliskolába helyezte át hittanári minőségben. Lacza István dr. helyébe Lippay Lajos dr., a jeruzsálemi osztrák-magyar zarándokház vicerektora jön. Esküvő. Dobis Mária és Aftán Ferenc ma, vasárnap tartják esküvőjüket a tokodi róm. kath. templomban.