Esztergom és Vidéke, 1932

1932-09-08 / 71.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 71. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932 CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 8 Főszerkesztő: Előfizetési T ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Dr. KEMBNBS ILLÉS Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Szeptember eleje az iskolát látogató gyermek szülője nek leggondterhesebb napja. Ami eddig csak tervezgetés volt, arra fel­virradt az elhatározás napja. Minden szülő a legtöbbet akarná ugyan nyújtani gyermekének, mégis azt látjuk, hogy a súlyos gazdasági válság teljesen elvette a szülők tájé­kozó képességét. Majd mindenütt csak egy jelszót hallunk — csak valami kis állami állást tudjon a gye­rek protekcióval elérni. Hogy ez a törekvés hova vezet — könnyű el­gondolni. — A gyakorlati pályáktól teljesen elfordul az ifjúság, talán a másik szélsőség ez, mint amit 1919­ben értünk meg, akkor minden tiszt­viselő ember próbált gazdálkodni, kereskedni vagy ipari munkával töl­teni el szabad ideiét. Ma minden gyerekember Íróasztallal álmodik. Az állásnélküli diplomások problémáját egyformán Ítélik meg a munkanél­küli lakatos segéd, vagy mesterével — mondván nem lehet elhelyezkedni ott sem. A két problémát nem lehet egy­ugyanazon uton levezetni. A gazda­sági élet újraéledése nem az Író­asztalok — különösen nem az álla­miak — számát fogja megszaporí­tani. Annyi bank és váltóüzle-, ke­reskedelmi ügynökség, ipari és ke reskedelmi r. t. igazgatókkal, vezér­igazgatókkal és csak ezekkel nem fog alakulni többet. Ezt már jól tud­ják azok, akik végkielégítésüket stb. sírják ezen a fe lendülésen. Az ipari válság is nagyrészben annak a mérhetetlen eltolódásnak következménye, amelyet a tőzsdei konjunktúrák hoztak létre. Látjuk ma, hogy a nagyüzemekben — nem ná­lunk — de az egész Európában a mérhetetlen regie költségek teszik drágává a termelést — ennek kö­vetkezménye a nagy gazdasági dep. resszió, a munkanélküliség Pedig nem képzelhető, hogy kulturigé­nyünkről lemondjunk, már pedig ez másképen, mint a termelés oly át­alakulásával, mely a szükségletet le­hető olcsón és a kereseti lehetősé­gekkel egyensúlyban fogja kielégí­teni — el sem képzelhető. A két feladatnak, a kulturigények olcsó ki­elégítésének problémája, az ipar mai feladata. Én úgy látom — egész rövid idő kérdése, — hogy csak az egész intelligens és képzett kisiparos fogja megtalálni a megélhetéséi, a gyári ipar nagy munkástömegei vissza fognak térni az ősfoglalkozáshoz. Fordról olvassuk, hogy ellentétbe került önmagával, mert a nagyipari üzem helyett a kis üzemek, sőt a mezőgazdasági termeléssel kombinált kis gyárüzemek keletkezésében látja a jövő fejlődését. Én azt hiszem, hogy az állam fel adata egy olyan iparos generáció­nak megteremtése, amelyik intelligens is, képzett is, meg tudja látni a szük­ségletet és ki tudja elégíteni azt. Az már azután természetes, hogy ha kereső ember lesz, lesz fogyasztó is. Neveljük gyermekeinket a mező­gazdaság, az ipar, a kereskedelem — de ne az Íróasztal szolgálatába. Neveljük bele az ifjúságba, hogy az érettségivel, vagy más szakképzett­séggel a zsebében az iparos, a ke­reskedő többet tud produkálni, mint ha csak azt lesi, hogy szerveznek-e valami uj ellenőri állást a szellemi munkanélküliek számára. Ha a társadalom is akar segi eni a szellemi munkanélkülieken, úgy az úriembert ne a jó kabát és frissen vasalt nadrágban, de az uri gondol­kozásban keresse, tekintet nélkül arra, hogy esztergapad, gyalupad, vagy Íróasztal mellett keresi-e kenyerét. Ebben a mentalitásban nevelt ifjú­ság meg fog tudni élni — nem fogja szaporítani a munkanélküliek szá­mát. Y Létezik-e a 30 pengős holdankint! jö vedelem a városi gazdaságban? Az „Esztergom és Vidéke" folyó évi 65. számában Schalkház Ferenc azt a kijelentést tette, hogy a város gazdaságát bérbe veszi, mert azt ér­tékesnek és jövedelmezőnek tartja. Ennek az állitásnak helyességét, a legutóbbi, 1927—31-ig lefolyt öt év alatt módjában lett volna Schalk hász Ferencnek a város számvevő­sége által évről-évre beigazolni. Azonban ezek a kimutatások, il­letőleg igazolások elmaradtak, bi­zonyára azért, mivel a számvevőség egyik évről sem volt képes a házi­kezelés alatti gazdaságból jövedel­met kimutatni. Schalkház Ferenc a város gazda­ságát egy füzetben ismerteti, ame­lyet minden képviselőtestületi tag nak megküldött avégből, hogy a füzet 6-ik lapjának 4 ik bekezdésé ben jelzett 30.000 P kiadást, ami az utolsó öt év alatt beruházásokra for­díttatott, az 1931. évre mint jövede­lem a gazdaság javára Írassék ; nem­különben az 5 ik bekezdés szerint a cséplőgépre, traktorra és egyéb gé­pek árának törlesztésére fizetett 5478 P-t, a kamatjával együtt. Schalkház Ferenc nem azt a pénz összeget vétette be a költségvetésbe, amit a város jogosan várhatott ha­szonbér fejében a szomszédos bér­letek alapján a házikezelésű gazda­ságért, hanem annak körülbelül csak egyharmad részét. Pl. 1927-ben 5238 Pt, 1928-ban 5025 P-t, 1929­7775 P-t, jóllehet 1929-ben én 21.945 Pre számítottam ki a 340 holdas gazdaság évi jövedelmét. Mi volt a célja a csekély jövede­lem beálli'ásának ? A gazdaság befizette az előirány­zott összeget a város pénztárába, a többi pedig a pénztár mellőzésével beszerzésekre, épület átalakításokra stb. fordittatott évenként. Ezért hal­lottunk 1927-ben és 1928-ban di­csőítő énekzket a házi kezelésű gaz­dálkodásról, mert a gazdaság min­dig beadta reá kivetett jövedelmet sőt, annál többet is, azonfelül néhány ezer pengő még beruházásra is ke rült. Pedig egyik év sem jövedelme zett annyit, mintha haszonbérbe lett volna kiadva a birtok. Ez az út na­gyon kényelmes módja volt a boldo­gulásnak. Először nem kellett pénzt utalvá­nyoztatni a pénztárból, mégis be le­hetett ru házni nagyobb összeget; másodszor nem kellett kamatot fi­zetni ; harmadszor pedig mert nem kel lett a tőkét visszafizetni. Ennek az eljárásnak meg voltak az árnyoldalai is, amennyiben a vá­rosnak nem lévén készpénz tőkéje, azért az időnkint a gazdaságból be nem folyt pénzösszegek helyett a város kénytelen volt nagyobb ka­matra kölcsönt felvenni, amely után ugy a kamatot mint a törlesztést már nem a gazdaság fizette, hanem az adózó polgárok. Az elmondott okoknál fogva a föntemlitett és öt év alatt történt be­ruházásokra stb. fordított 30.000 P-t nem szabad még egyszer a gazda­ság jövedelmébe betudni, mivel az nem le t mint jövedelem a város pénztárába befizetve. Ha a pénz­tárba be lett volna fizetve, akkor az jövedelemnek mondható, mert ha on­nét a pénztár újra kifizeti azt az összeget pl. beruházásra, úgy ez a pénzösszeg állandó terhe lesz a gaz­daságnak, amely után kamatot fizet a gazdaság és részletekben le is tör­leszti azt. 1929. évi jövedelemkiszámitás al kalmával 6056 P fordittatott éven­kinti épülettőke, eleven és holt lel­tári tőketörlesztésre, amely összeg a tehenészet és sertészet beállítása és épület átalakítás folytán tetemesen emelkedett, minekfolytán az 1931. évben a gépek árának 5478 P ösz­szegét, mivel az a 6056 P-t nem haladja meg, a teljes egészében mint évi törlesztés jövedelemnek nem ve­hető. Ha több lett volna 6056 P-nél a törlesztés, úgy a többlet jövede­lemnek volna számitható. A hátra­lékos kamat mindig a gazdaság terhe. E szerint a házikezelésű gazda­ságnak az előadói javaslat 4-ik lap­ján emiitett Schalkház féle 30 pen­gős holdankénti hozam az 1931. évre nem létezőnek mondható. Kubovich Ignác nyugalmazott kasznár Fényes győzelemmel nyitották meg a 14-es Holló cserkészeink XX. jubileumi esztendejüket A néhai Parcsami Henrik és Wer­ner Gyula főgimnáziumi tanárok ál­tal alapított „Holló" cserkészcsapat az 1932—33 iskolai évben ünnepli XX éves jubileumát s igy a Magyar Cserkészszövetség az ország egyik legrégebbi és legkiválóbb vizicser­készcsapatát tüntette ki akkor, a ni­kor a jubileumra való különös te­kintettel a Hollókat bizta meg a III. Országos Vizicserkész-versenyek le­bonyolításával, amely munkájában segítségére voltak a 2. B.K.G. és a helybeli főreál iskola 211. sz. „Sirály" cserkészcsapata. Szeptember 3- 4.- és 5.-én a csonkaország egész cserkésztársa­dalmának figyelme Esztergom felé fordult, ahol a sorozatos külföldi sí kereket aratott vizesek küzdelmeitől volt hangos a kék Duna partja. Szombaton d. u. 6 órakor a ka­jakversenyek végeztével dr. Mattya­sóvszky Kassziámak a Holló cser­készcsapatok örökös főparancsnoká­nak és a város katonai előkelőségei­nek jelenlétében Werner Gyula tá­borparancsnok jelentése után nyi­totta meg ünnepélyesen a verseny­tábort Zsembery Gyula dr. cserkész­szövetségi társelnök, majd pedig a tisztelgő kürtrivalgás és feszes tisz­telgés mellet i lobogó felvonás után Kemenes Illés dr. főgimnáziumi igaz­gató a „Holló" csapatok szervező­testületi elnöke és a cserkészet ő­szinte barátja üdvözölte a 140 főnyi versenyzői gárdát, a döntőbírói kart, a vendégeket és az ország külön­böző csapatainak képviselőit. A zász­lódiszes árboc tövén fellobbant a tábortűz, amelynek elején Glatz Gyula polgármester mondott üdvözlő be­szédet a vendéglátó város nevében. A vándordijas őrsi versenyek a vasárnap reggeli egyidejű katholikus és protestáns istentiszteletek után fél 7 órakor kezdődtek el. D. e. 10 órakor érkezett a verseny táborba a magyar Főcserkész: gróf Teleki Pál ny. miniszterelnök, Papp Antal állam­titkár, a Magyar Cserkész-szövetség elnöke, vitéz Farkas Ferenc a jam­boree vezérkari főnöke a szövetség főtiszt viselőinek kíséretében és az egész nap folyamán szemlélték a versenyeket és a döntőbirák nehéz munkáját. D. u. megjelentek a tá­borban Lingauer Sándor dr. főispán, szenkviczi Palkovics László alispán, a X. cserkészkerület társelnöke, Etter Ödön vezérelnök-igazgató, Etter Jenő Szeptember 7 szerda és csütörtökön 8-tól folyt. 5,7 és 9 órakor tökön Megszólalt a szivein AJpár Gitta és Gustav Fröhlich egyetlen ragyogó filmje. MOZGÓBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom