Esztergom és Vidéke, 1932

1932-08-28 / 68.szám

szoboszló és legújabban Kő­szeg létesült ilyen támoga­tásban. Kőszeg mintegy 80 ezer pengőt ka­pott, amellyel a Kereskedelmi Bank szombathelyi intézeténél fenálló köl­csön ügyét közmegelégedésre ren dezhette. Kik barnultak meg legjobban az esztergomi strandon? A „Szinházi Élet" bronz-ember pályázata A „Szinházi Élet" szerkesztősége felkérte az esztergomi artézi strand fürdő vezetőségét arra, hogy fürdő­mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Mátéffy Viktor sajtóperében elrendelték a bizonyítást Rágalmazásért két hónapra ítélték Kenéz Józsefet telepén rendezze meg a Bronz úr és Bronz kiasszony napbarnított pályázatát. Az erről szóló plakátok a Szent István artézi strandfürdő-telepen már ki vannak függesztve. A győztes hölgy és győztes úr oklevelet fog kapni a Szinházi Élet szerkesztőségétől és hozzájárulásá­val teljes alakfényképét a lap szep­temberi számában fogja közölni. A fürdőtulajdonos felkérésére e célra öt tagú jury fog alakulni mely hivatva lesz a pályázat kérdésében dönteni. Legjobb reménységgel azok a fürdőzők pályázhatnak, akik az esztergomi strandfürdőn sültek le bronzbarnára. Választást f. hó 29-én délelőtt 11 —12 és délután 4—5 órák között fogják megejtetni. Hétfőn délelőtt tárgyalta a győri törvényszék Schannen tanácsa Má­téffy Viktor prépost plébános, or­szággyűlési képviselő sajtópörét, me­lyet Kellner-Kenéz József, a Tó vá­roson megjelenő „Komárom-Eszter­gom-vármegyei Hirlap" munkatársa ellen indított. Kenéz József a nevezett lapba „A hercegprímásnak igaza volt", „A fe­kete barát" és „Mátéffy Viktor köz­életi szereplése" cimmel irt cikkeket, melyek a vád tárgyát képezték. E cikkekben a vádlott azt irta többek között, hogy Mátéffynak még a hercegprimás sem imponál, aki pedig segítette őt a képviselőséghez, továbbá, hogy Mátéffy elárulta, de­zavuálta, megcsúfolta főpásztorát. A cikkek még egyéb inkriminált részeket is tartalmaztak a főmagán­vádlóra vonatkozólag, melyek szerint Mátéffy elfelejtette a papi talár kö­vetelményeit egy főispáni mosolyért, valamint, hogy 14 ezer pengőt járt ki az esztergomi szeszfőzdének, ami­kor a primási város csatornázásai folytak, ingyenszerelést eszközölt ki az itteni Kath. Legényegylet épüle­tébe. A cikkek irója a tárgyaláson elő­adta, hogy vállalja a felelősséget azért, amit irt. Nem érzi magát bű­nösnek Közérdeket tartott szem előtt. Kérte a valódiság bizonyításá­nak elrendelését. Mátéffy Viktor képviselője, Beré­nyi Róbert dr., az utóbbi kérelem megtagadását kérte, mert szerinte nem lehet szó közérdekről. Mátéffy Viktor maga is csatlakozott ehhez, mint akinek becsületét a cikkek meg­rongálni igyekeztek. A biróság hosszas tanácskozás után elrendelte a valódiság bizonyí­tását és a tárgyalást elnapolta. Mátéffy Viktor képviselőjének 8 napon belül be kell nyújtani az el­lenbizonyitékokat. Ugyanekkor tárgyalta Kenéz Jó­zsef egy másik sajtópörét is, ame­lyet vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok indított sajtó útján el­követett rágalmazás cimén. Kenéz a „Komárom-Esztergom­vármegyei Hirlap" egyik cikkében egy nyugalmazott katonatiszttől nyert információi alapján kétségbevonta azt, hogy Szivós-Waldvogel József ny. tábornok jogosan érte el kato­nai fokozatait. Azt irta, hogy SZÍVÓS Waldvogel állítólag néhány reált végzett és azzal önkéntes akart len­ni. Ez természetesen nem sikerült neki. Ekkor valami előkészítő tanfo­lyamra ment, de nem tudni, hogyan lett belőle hadnagy. Ajánlatos volna — fejezi be, — ha a hadügyminisz­ter ebben az ügyben vizsgálatot in­dítana, mert a tábornoknak talán még tiszti vizsgája sincs. Kenéz József beismerte, hogy ő irta a cikket, de nem érzi magát bűnösnek. A valódiság bizonyításá­nak elrendelését nem kéri, mert nem akarja, hogy az a katonatiszt, ki őt informálta, esetleg nyugdiját veszítse. A biróság hosszabb tanácskozás után bűnösnek mondta ki Kenéz Jó­zsefet sajtó útján elkövetett rágal­mazás vétségében s ezért őt kéthavi fogházra Ítélte. A vádlott és védője fellebbezést jelentettek be a bűnösség megállapi tásáért és enyhítést kértek. A belügyminiszter rendeletére gyakornoki álláso­kat szerveznek a vidéki városokban Az állástalan diplomás ifjúság el­helyezésére országszerte akció indult meg. Ennek az akciónak egyik fo­lyománya az, hogy a közhivatalokban új álláso­kat fognak teremteni a fia­talság részére. Ha ez az állás fizetéstelen gyakor­noki állás lesz is, néhányszáz dip­lomás fiatalember elhelyezkedhetik és a lehető legrövidebb időn belül mégis csak kapnak majd fizetést. Ezen ügyben a belügyminiszter lei­ratot intézett a városok polgármes tereihez. A belügyminiszter leirata szerint a kezdő gyakornoki állások szerve zése kettős előnnyel jár. Egyrészt igy lehet a minden támogatásra ér­demes diplomás magyar ifjúság sű lyos helyzetén a jövőre kihatóan is enyhíteni, másrészt ezen a réven a közszolgálat zavartalan ellátása és a tisztviselők utánpótlása is biztositható, ami kétségtelenül közérdekű. A belügyminiszter azt ajánlja, hogy hogy a kezdő gyakornoki állásokat a tisztviselői létszámrendezéssel kap­csolatosan oldják meg, még pedig akként, hogy vagy díjtalan gyakor­noki állásokat szervezzenek, vagy pedig ha díjazást állapítanak meg, az igy felmerült kiadásokat a már végrehajtott takarékossági intézkedé­sek következtében elért megtakard á­sokból fedezzék. A belügyminiszter leirata szerint a gyakornoki állások ideig­lenes jellegűek lennének, úgy, hogy ha ennek szüksége me­rülne fel, akkor a gyakornokot bár­mikor minden végkielégítés nélkül el lehet bocsátani. Természetesen az állásokra csakis azokat lehet alkal­mazni, akiknek meg van a törvény­szerű képesítésük. Az állásokban el­töltött szolgálati idő a nyugdij-sza­bályrendelet értelmében számítandó lenne. Úgyszintén a közigazgatási gyakornokoknál ez a szolgálati idő, a gyakorlati közigazgatási vizsga le­tételéhez megkívánt gyakorlati időbe beszámítandó. HIBEK Kacsák Nyári szezon, holt-szezon, mikor a kánikula hevében elolvadnak az események, nincs hir, riportanyag, interjú és pikáns leleplezés, s béke­időben megérkezett a fiumei cápa, Pesten és vidéken egyaránt nagy a tanácstalanság újságírói körökben. A különbség mégis nagy, mert a pestiek ilyenkor előhozakodhatnak tokiói, kamcsatkai, új-zélandi s egyéb exotikus hírekkel. Az idén például a nyári szezon azzal kezdődött, hogy Indiában egy repülőkigyó halálra mart öt ember'. S azóta folytatód­tak ezek a kedves apróságok, ami­ket elolvasnak, talán el is hisznek egyesek s mindenesetre alkalmasak arra, hogy megtöltsék velük a ha­sábokat. Remek tudósítások jelennek meg az ujonan felfedezett afrikai majom­fajtákról, amelyek csodálatosan ha­sonlítanak az emberekre, azután a hatos ikreket szült nápolyi szakács­nőről, ausztráliai aranybányákról, ne­me tországgi leprabetegek szökéséről, tengeri szörnyekről, a Marsba való utazás lehetőségéről, különös házas­ságtörésekről, ahol a feleség téve­désből csalta meg az urát. London­tól 30 kilométerre elpusztult a fél falu, mert mérges kigyók megmar­ták a dinnyéket, Andalúziában cse­resznye termett egy meggyfán, Csi­kágóban 1931-ben 67 olyan esetet jegyeztek fel, hogy az emberek el­vesztették az énjüket stb. Az ember egyetlen pesti lap va sárnapi számában olvashatta ezeket a híreket, nem tudta: kacagjon-e rajtuk, vagy bosszankodjon-e miat­tuk. A helybeli újságíró mindenesetre fájdalmasan állapította meg, hogy vi­déken, sajnos, kiesünk ebből a ra­gyogó konjunktúrából, mert ilyesmi­ket csak Kamcsatkából, Londonból s Andalúziából hisz el az olvasó; Esztergomról és környékéről soha. Ezer pengős adomány a szemi­náriumnak. Harminc évvel ezelőtt szentelték áldozópappá Búzás István jelenlegi szobi esperes plébánost, aki most ez évforduló alkalmából 1000 pengő adott a szemináriumnak Ez a cselekedet amilyen nemes, any­nyira ritka is. Nem is mehetünk el szó nélkül mellette. Álljunk csak meg egy kissé és keressük értelmét. Harminc esztendő szép idő egy hi­vatás lelkiismeretes betöltésében: megbecsülhetetlen ajándéka az isteni Gondviselésnek. Hát még a papi pálya tövises útjain járva három év­zeden keresztül! Mennyi áldás, menyi kegyelem fakad a jó lelkipásztor mű­ködése nyomán ennyi idő alatt. Öröm­ben és bánatban osztozik híveivel. Apró emberpalánták szivébe, lelkébe beleojtja az Isten- és felebaráti sze­retet örök törvényeit, amelyek az Isten országát vannak hivatva meg­alapozni a földön, amelyért minden­nap igy imádkozunk: „Jöjjön el a Te országod." És mekkora fájdalom a pap számára, mikor látja csepe­redni az ifjakat s a modern idők fergetegében alig-alig marad meg a lelkekben az elhintett mag, de nő a dudva, burjánzik a gonoszság, dúl a békétlenség, mert kiöli az önzés a szeretetet a szivekből. És a jó pap nem csügged el, dolgozik rendületle­nül, még nagyobb lelki erővel, jóságos szívvel, menti, amit még menteni lehet: a lelkek krisztusi békéjét. Hisz szük­ség van erre ma jobban, mint valaha. Búzás István is ilyen ideális lélekkel indult el szent hivatására 1902-ben, amikor pappá szentelték. Hosszabb ideig Esztergomban — szülővárosá­ban — is működött mint segédlelkész a belvárosban, ahol szeretetet és meg­becsülést érdemelt ki működésével. Huszonkét éve plébánosa Szobnak és a kerületnek is hosszabb idő óta esperese, főpásztora bizalmából. Leg­utóbb kormányzói kegy tüntette ki Signum laudis-sal a buzgó papot a hitélet terén szerzett érdemei elisme­réséül, pedig nem kereste e díszt. Most betöltötte papságának harmincadik esztendejét. Végigtekintett múltján és bizonyára eszébe jutottak szemi­náriumi évei, ahonnan elindult az életbe : az Evangéliumot hirdetni és most látja a szemnárium küzdel­mes napjait, a gondtalan le vita-évekért s a magasztos pályáért, melyet itt nyert el, háláját akarta leróni az intézet iránt és 1000 pengőt adomá­nyozott a papnevelés céljaira. Iga­zán ritka, de igazi papi lélekre valló cselekedet ez. A bíboros főpásztor legutóbbi körlevelében örömét és kö szönetét fejezi ki az adományért s többek között ezeket mondja : „ .. .a késői munkás papi élet visszaemlé­kezése a legszebb hála, mely remé­lem, hogy szemináriumunk minden volt növendékének lelkét eltölti." Házasság. F. hó 23 án tartotta esküvőjét Tóth Árpád tanitó Alattyá­non (Jász-megye) Tóth Lajos vár­megyei irodatiszt fia, Buday Mária alattyáni óvónővel, Buday Aladár ottani főjegyző leányával. Tanuk vol­tak : Czettler Jenő orszgy. képviselő és Merényi Gyula városi irattáros. Bányász-búcsú Dorogon. A do­rogi bányászok Szent István napján nagy ünnepséggel tartották meg az évenként szokásos bányász-búcsút. Az ünnepi mise alatt a dorogi bá­nyászdalárda és zenekar Büchner Antal főszékesegyházi karnagy „Bá­nyászmise"-jét adta elő a szerző személyes vezetésével, mig a har­mónium-kiséretet Béres István teoló­giai tanár látta el. A tábori mise után Schmidt Sándor bányaügyi fő­tanácsos beszédet mondott a bányá­szokhoz és az egyes kiválóbb bá­nyászmunkásokat ajándékokkal és el­ismerő oklevelekkel tüntette ki. A 76-osok emlékfinnepe Sop­ronban. A dicsőséges polichnai csata évfordulóját a soproni volt 76-osok kegyeletes emlékünneppel ülték meg. Az istentiszteleteken részt vettek az összes soproni bajtársi egyesületek. Kő József ny. tábornok szép koszo­ÁRAKAT NEM HIRDETEK de rendkivüI olcsó árban árusitom a legszebb tavaszi újdonságaimat, ugy mint női és férfi gyapjúszöveteket, selymeket, harisnyákat, keztyüket és az összes divatárúkat 1ULÍ2I9 SÁNDOR divatárukereskedése Esztergom Széchenyi-tér 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom