Esztergom és Vidéke, 1932

1932-08-20 / 66.szám

A mult hónapban nagy érdeklő­déssel vettem részt néhány hitlerista gyűlésen s ott fanatikus tömeg előtt valódi távszónokok meggyőző erővel fejtegették e mozgalom programmját fajvédelmi, kulturális,- gazdasági és szociálpolitikai szempontokból. A fre netikus tapssal és tomboló lelkese­déssel lezajló gyűlésekről hazamenet sokat töprengtem az egyik szónok azon megállapításán, hogy a mult század közepén kialakult politikai és gazdasági rendszer elavult, vele to­vább kormányozni nem lehet. De vájjon a hitlerizmus, a maga nem­zeti öntudatot fejlesztő, a munkás és a munkaadó közti viszonynak államilag szabályozó, alkapitalizmus csökevényeit lenyeső, de a magán­mlajdont tisztelő programmjával tény­leg a XX. század politikai és gaz dasági rendszere lesz-e, avagy csak átmeneti jellegű ? — ezt a közeljövő fogja megmutatni. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Hatalmas tömeg vett részt a Nagybol­dogasszony-napi ünnepségen Esztergom Szent István-hete még­is csak vonzza az idegeneket. Egy hónappal ezelőtt még aggályok hang­zottak el, hogy nyújtani is kell va­lamit az Esztergomba érkezőknek, különben nem számithatunk nagyobb tömegekre. Az idei kettős boldog­asszonynapi ünnep bebizonyította, hogy nem azért jönnek Esztergomba az idegenek, hogy kapjanak valamit, hogy látványosságban legyen részük, hanem azért jönnek, mert Nagybol­dogasszony napján van a bazilika búcsúja. Ezt a hitet nemcsak az idegenekben keU ápolnunk, hanem magunkban is. A bazilika búcsúja vonzza Esztergomba az idegeneket, ez legyen nevezetes és országra­szóló. A búcsújárásnak kétségtelenül Esz­tergom közönsége adta adta meg az impozáns keretet. Hétfőn reggel 8 óra után gyülekeztek a diszfelvonu lásra a csoportok, amelyek a Szé­chenyi téren sorakoztak fel. Féltíz­kor indult meg a díszmenet a ba­zilikába, elől szép lovasbandérium­mal. Ez a díszmenet az ismert prog­ramm szerint folyt le, azzal a kü­lönbséggel, hogy a tavalyi 3—-4 ezer emberrel szemben az idén 8—10 ezer volt a résztvevők száma. Szi­nes képet mutattak egy egyes cso­portok : itt voltak az esztergomme­gyei községek zarándokai, de eljöttek Komárom-, Fehér-, Heves- és Jász­Nagy-Kun-Szolnok vármegyéből is. A belvárosi csoport élén ott lát­tuk diszmagyarban Lingauer Sán­dor dr. főispánt több vármegyei tiszt­viselő kíséretében, Glatz Gyula pol­gármestert a város tisztikarával és másokat az előkelőségek köréből. Budapestről két nagy zarándokcso­port érkezett a búcsúra. Az egyik csoport a Budapest-belvárosiaké, a másik az újpest eké volt. Élükön ha­ladt Zsembery István dr., a Katoli­kus Népszövetség elnöke és Mada­rász István dr. pápai kamarás, majd Cstk József pápai kamarás, újpesti plébános. Kivonultak a dorogi bá­nyászok is. Előzőnap érkeztek a pi­lisszentlélekiek, a szentkeresztiek, a szántóiak, a leányváriak és cséviek csoportja. Sokan jöttek Dorogról és Tokodról is. A hatalmas diszfeivonulás után Serédi Jusztinián dr. biboros-herceg­rimás ment kocsin a bazilikába. Az utána következő kocsiban Gallagher Mihá'y detroiti (Amerika) püspök és Nagy Dezső ugyanodavaló plébános, pápai prelátus ült. Mint minden nagy egyházi ünnepen, most is -Eszter­gomba érkezett Esthy Miklós pápai világi kamarás, aki szintén a her­cegprimás kísérői között volt. Féltizenegy órakor kezdődött meg a nagymise. A bazilika zsúfolásig megtelt, de nagy volt a száma azoknak is, akik az oszlopcsarnok­ban hallgattak misét és akik a ba­zilika körül telepedtek le. A nagy­misét maga a biboros főpásztor ce­lebrálta fényes papi segédlettel. A szentély padsorai is megteltek, a ka­nonoki stallumokban a főpapság, baloldalon a vármegye és a város notabilitásai, a jobboldalon pedig a helyőrség tisztikara élén vitéz Lánghy Emil alezredes. Mise után Serédi Jusztinián dr. biboros hercegprimás felemelő be­szédet mondott Nagy boldog asszony­ról, majd pápai áldást osztott. Ne gyed egy órakor ért véget a nagy­mise. A budapesti zarándokok délután 4 órakor tisztelegtek a biboros egy­házfejedelemnél. A főpásztort Mada rász István dr. fpápai kamarás üdvö­zölte, melyre a főpásztor meghatot­tan válaszolt. Megemlítésre méltó, hogy délelőtt két nagy turista hajó is hozott za­rándokokat Budapestről, illetőleg a főváros környékéről. Délután nagy aratóünnepség volt a Move szigeti sportpályáján, ahol Lingauer Sándor dr. főispán is meg­jelent. Nagy közönség vett részt az aratóünnepélyen, amely szintén fel­vonulással kezdődött. A menet élén diszes kerékpárosok haladtak, majd magyarruhás lányok buzakalészös koszorút vittek, mögöttük ökrössze­kér, rajta éneklő lányok és legények, társszekéren cigányok játszottak, vé­gül pedig a közönség következett. Éjféli órákig tartott ez a kedélyes mulatság a szigeten, ahol sokféle szórakozásban volt résza a közön­ségnek. Nem feledkezünk meg a tűzijáték­ról sem, amely tulajdonképen a meg­nyitója volt az ünnepségeknek. Elő­zőleg őeminenciája tiszteletére a Tu­rista Dalárda szép szerenádot adott. A leventezenekart ezer és ezer em­ber kisérte a primáspalotához. A boldogasszonynapi ünnepséget az idén is látványos csónakfelvonu­lás a leventezenekarral és a Kath. Legényegylet dalárdájának szerenádja a primáspalota előtt fejezte be. Ingyen lehet megnézni Illés Sán­dor cég kirakatait. Meg fog lepődni a látottakon. Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyelő m. kir. államrendőrség által engedé­lyezett magánnyomozó irodája Esz­tergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes ter­mészetű ügyekben nyomoz, okmányo kat beszerez, ismeretlen helyen tar­tózkodó vagy eltűnt egyéneket fel­kutat, úgy bel- mint külföldön. Esztergom környéke cimű 50 filléres füzet tartalmazza a Pilis hegység legszebb részeinek leírását és az új útjelzéseket. Kapható Buzá rovits, Roszival könyvkereskedések, Rottár drogéria, Hunnia könyv nyomda, a helyi kis dohányárudák, Csere József tábori vendéglőjében és a menedékházakban Ne felejtse még ma megnézni Német óvónőképzőt Esztergomnak! Amióta nem vagyunk Ausztria va­zalusai, a német nvelv már nem az a gyűlöletes tantárgy, amelyet II. József elnémetesedési törekvései, ké­sőbb a gazdasági függés érzete vál­tott ki nemcsak a felnőtt, de a gyer­mek lelkéből is. Régi mondás : any­nyi embert ér az ember, ahány nyel­vet beszél. (Gróf Széchenyi István ) Az egész történeti multunk Né­metország felé orientálódik. Szent István király innen hozta feleségét is és a Duna is németekkel és Né metországgal köt össze bennünket. A közös balsors is talán közelebb hozott bennünket a németekhez és ma már Németország is belátja, hogy az egészséges nacionalizmus az ál­lam igazi talpköve. De a németek — bár egy 78 milliós nemzet — szorgalmasan tanulnak angolul, hogy­ha kijönnek a világba, a Rajnán túl is megértessék magukat. Mi egy 8 milliót számláló kis or­szág vagyunk ma, keletre nem is nézünk, de a magyar fiú vagy leány Hegyeshalomnál megkukul, nem ért egy szót sem a körülötte mondot­takból. Ausztriában csak németül le­het beszélni és a dialektust is meg kell érteni. Rokonszenvben hozzánk legközelebb a bajorok állanak. Itt is a németet egy finom bajor dialek­tussal beszélik. Az északabbi néme­teket pedig egy nem tökéletes né­met meg sem érti. Volt idő, mikor Magyarországnak 20 millió lakosa volt, akik közül csak az erdé'yi szászok, még né­hány elvadult román nem akart ma­gyarul érteni. De Vajda miniszterel­nök úr, vagy Maniu exminiszterel nö'í egyetemeinken magyarul vizs­gáz ak. A mai magyar intelligencia már rájött arra, hogy az extra Hungáriám non est vita túlhaladott állapot, mert sajnos itt nem lehet megélni, azért igyekszik, hogy gyermekei Goethe zengzetes nyelvét is tökéletesen el­sajátítsák. Lépten-nyomon ott találjuk a deutsches Fr'duleint és hova tovább a fiatalok jobban beszélnek németül, mint az öregek. Ezt, ismétlem, a deutsches Fräuleinek teszik, akiket ausztriai falukból drága pénzen hoz­nak ide és a pengő vigan vándorol az ideplántált kisasszony zsebébe, aki abból^ jól megél és még meg is takarít. És viszi haza a keservesen megtakarított pengőt és támogatja otthon szüleit. Mindegyiknek, amikor állásba men­nek 40—50 schillingért, meg van a maga meséje. Ő egyáltalán nincs is reá szorulva, hogy hazulról eljöjjön, mert, az apja magas államhivatal­nok, vagy talán várúr. Azután, tisz­telet a kivételnek, tőlünk nyugotra más erkölcsök is vannak, és tiszte­let a kevés kivételnek, a Fräulein előbb-utóbb maga előtt sétáltatja a gyermeket, ő pedig a legjobb esetben egy délceg karpaszományossal be­szélget. Már a 3—4 hó után meg­ismerték egymást a magyar fiú és a német leány és miután a barát­kozás nyelve amúgy is internacioná lis és a mi fiaink a középiskolákban amúgy is tanulnak németül, hát ép hogy megértetni tudják magukat. Ekkor kezdődik a mi gyermekeink elhanyagolása és ha jószemű a szü­lő, a vége az, hogy a deutsches Fräulein visszatér „hatszobás" kas­télyába, ahonnan azután a német képes levelezőlapok százai érkeznek a magyar fiúkhoz és egy Lichten­stein vagy más esetleg grófi kastély felett ott van a jel, ahol németkénk lakik. Szerencséjére addig meghono­sodott itt egy másik „deutsches Fräu­lein" és igy a magyar fiú szivét semmi sem vonzza már az eltűnt várnőhöz, aki viszont egy másik ma­gyar városban kezdi elölről. Egy pillanatig sem tartom elger­manizálásnak, csak a nyelvtanítás és a tanulás egy könnyebb formájá­nak a fent leírt módszert. Kora gyer­mekkorban minden nyelvet megta­nul játszva az épeszű gyermek, mig a középisko'ákban a német nyelv­tannal csak igen felületes nyelvtu­dása lesz. Magyarságát, mag/ar ér­zelmét a gyermek el nem veszti, hiszen már 6 éves korában az elemi iskolákban csakis magyarul foglal­koznak velük. • Cikkem célja az, hogy más for­mában visszahozzam ide Esztergom­ba Vaszary Kolos hercegprímásnak alkotását: az óvónőképzőt és pedig vállalom az ódiumot minden magyar előtt, én egy német óvónőképzőt kép­zelek el. Ha a jövő tanévben ezt az iskola­típust itt felállítanák, akkor négy év múlva már otthon maradhat a deut sches Fräulein és a mi középosztá­lyunk lányai a jobb középosztálynál elhelyezkedhetnek mint német óvó­nők és Esztergom lenne a kiinduló pontja ennek az akciónak. Elképzelésem az, hogy a Szent Vince apácarend tartsa fenn ezt az iskolát is. A gyakorló iskola volna a szinte ott felállítandó német óvoda. És ha már jó egy pár németül korrekten beszélő itt nevelkedett leány felcseperednék, akkor a legjob­ban tudók közül biztosan igen so kan mennének az óvónőképzőbe, amelynek tanítási nyelve is német volna. Nem vagyok pedagógus, de azt hiszem, hogy négy középiskola, te­hát itt polgári, vagy gimnázium és négy óvónőképző elégséges volna az óvónőképzéshez. Az első csoport el­készülte után már 30—40 osztrák Fräulein maradhatna otthon, lassan ként otthon maradhatna mind és a mi középosztályunk leányai jutnának ahhoz az előnyökhöz, amit a deut­sches Fräulein állás nyújt. Még az a megnyugvásunk is meg volna, hogy tudnánk, hol és milyen szel­lemben nevelődtek ezek a leányok, honnan került ki az a leány, akit házunkba veszünk és legtöbbször családtagként kezelünk. Rendkivül fontos persze az ilyen német óvónőnél, ha amikor átveszi a kis nebulót vagy leánykát, egy­szerre felejtsen el magyarul és csak a gyermek távollétében beszéljen még a szülőkkel is édes anyanyel­vén. Más város pedig állítson fel egy olasz, francia vagy angol hasonló intézményt. Tiz év múlva pedig, ha Európa helyzete nem változik, kö nyörtelenül meg kell vonni a mun­kavállalási engedélyt abban a sor­ban, amint az intézetek keletkeznek, tehát először a németektől, azután sorrendben a többi külső nemzetek itt fogyasztó és valutánkat hazato loncoló Frauleinektől, Madmoisellek­től, Missiszektől etc. így a nyelvtanítás terén is önál­lósítjuk magunkat. Az óvónőképzőt végzett leány, még ha nem ís megy állásba, hasz­nát veheti tudományának a saját családi körében is. Meg vagyok győ­ződve, hogy sok városban lasz né­met óvónőképző, ujabb kenyérke­reseti alkalom I» Kezdje meg Esztergom I Dr. B. Z. Illés Sándor cég kirakatait. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm^mmmmm tmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm ÁRAKAT NEM HIRDETEK, *Í\IHMt divatárukereskedése KfeztcrgffOllt Széchenyi-tér 21 de rendkivül olcsó árban árusítom a legszebb tavaszi újdonságaimat, ugy mint női és férfi gyapjúszöveteket, selymeket, harisnyákat, keztyüket és az összes divatárúkat

Next

/
Oldalképek
Tartalom