Esztergom és Vidéke, 1932
1932-01-24 / 7.szám
ÖTVENHARMADIK ÉVF. 7. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932. VASÁRNAP, JANUÁR 24 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Vád és valóság A szociáldemokraták budapesti lapja vádaskodik s másmás változatban ismételgeti a régi nótát, hogy az egyház és a papság a legfőbb védelmezője és őre annak a kapitalizmusnak, mely a munkásságot kizsákmányolja és nyomorba taszítja. A taktika azonos a moszkvai elvtársak taktikájával, akik kimondottan a kapitalizmuson keresztül akarják meggyűlöltetni a széles munkásrétegekkel a kereszténységet. Mivel a nagy tömegek felfogását sokkal inkább irányítja a százszor hangoztatott hazugság, mint a ritkán említett igazság, a szociáldemokraták az emberek százezreivel hitetik el, hogy a kereszténység fennmaradása és virágzása a mai kapitalista rendhez van láncolva. Meggyűlöltetik az egyiket, hogy megvetette és ellenszenvessé tegyék a másikat, a kereszténységet. A szocáldemokrata sajtóorgánum adós maradt a bizonyítékkal, azért segítségére sietünk, hogy lássa, milyen „munkásellenes törekvések vezetik az egyház szolgáit." Mindent mást mellőzünk, csak két nyilatkozatot iktatunk ide, melyek pár napja hangzottak el. Álljon itt elsőnek Qöllner linzi püspöknek a kapitalizmust „védő" nyilatkozata : — A karitász egyedül nem elég a szociális szükség megszüntetésére, mert sok szükség keletkezik igazságtalanságból, mely egész rendeket és osztályokat a kétségbeesés szélére vezet, a letűnés szakadékába dönt. A gazdag tobzódók, akiknek egyetlen morzsájuk sincs a szegény Lázár részére, még nem haltak ki. Nevezetesen a munkásság szenved az örökéhes kapitalizmus, egyes munkaadók és vállalkozók kizsákmányolása és keménysége miatt, melyek a nép köréből származó kisember felemelkedését az emberi és elviselhető létbe megnehezítik, vagy megakadályozzák. A munkásoknak, kiskereskedőknek, cselédeknek és alkalmazottaknak elvitathatatlan jogaik vannak, melyekért nem kell könyörögniök, hanem melyeket teljes joggal követelhetnek. Egy részről kötelessége az igazságos, belátó és lojális törvényhozásnak, hogy ajogfosztottakat jogaikhoz juttassa, a földig elnyomottakat íelsegitse, a botorkálókat támogassa, de másrészről elvitathatatlan joga a munkásnak, hogy rendi szervezetben és munkáskamráiban, de különösen hivatott képviselői és előharcosai által jogos érdekeit érvényesítse és keresztülvigye. Ez az alapgondolat, melyet a halhatatlan szociális munkásságú XIII. Leo hires munkás körlevelében, a „Jieffum cNo varam "-ban éppen 40 évvel ezelőtt nyomatékosan és engesztelhetetlenül hangsúlyozott ... stb. (L. Korunk Szava.) A másik „munkásellenes" beszédet P. Gsáoossy Elemér jezsuita atya tartotta Szombathelyen s a többek között azt mondotta: — A kapitalista rendszerben a gazdálkodás, vagy mondjuk, a tőke öncél. Ez elválasztja minden egyéb emberi érdektől, mely akár az erkölcsnek, vagy a társadalmi igazságosságnak, vagy a szeretetnek következményeiből fakad. De mivel ebben a rendszerben más az, aki tőkét szolgáltatja, s más az, aki a munkát szolgáltatja, az Öncélú tőkének kezében a munkás puszta eszköz, mint egy piaci árú és nem szellemi, erkölcsi értékeket képviselő, erkölcsi igényekkel felruházott, halhatatlan lelket hordozó ember. Ennek az öncélú tőkének a szemében, amikor a munkás bérének a megállapításáról, vagy a munkással való bánásmódról van szó, nem létezik se család, se kultúra, se vallási kötelezettség, mert a kapitalizmus nem azért tartja a munkást, hogy az éljen, hanem, hogy neki keressen ... — Ebben a rendszerben a tőke nem azért termel, hogy minél több embernek, minél jobb megélhetést biztosítson, hanem azért termel, hogy maga a legnagyobb hasznot húzza belőle stb. Nem hisszük, hogy a kapitalizmus lelkes támogatást olvasna ki a két nyilatkozatból. De meg vagyunk győződve, hogy a szociáldemokraták továbbra is verklizik szakadatlanul, hogy a munkások legnagyobb ellenségei a papok, hogy a megváltást egyedül az 1918-as alapon álló szociáldemokraták hozhatják. Ezeket kellett elmondanunk, amikor Esztergomban a szociáldemokratapárt megkezdte a szervezkedést és az elmúlt tiz esztendő elégedetlenkedői és elkeseredett emberei közül keresi a párttagokat. 1918 — 19-ből eleget tanultunk és mi valamennyien átéltük itt Esztergomban a borzalom napjait, amelyek sem polgári felszabadulást, sem pedig polgári jólétet, sem pedig a békés munkát nem adtak. Emlékezzünk csak egy kissé vissza I Kapott-e valamit a földmives, kapott-e megélhetést az iparos és fellendült-e a forgalma a kereskedőnek ? Nem látjuk-e Oroszország példáiból, hogy a föídmivest kocsissá, béressé tették a felszabadító eszmék ? Nem látjuk-e, hogy a régi fogalmak szerinti kereskedő és iparos eltűnt a „megváltó" tanok nyomán. A munkásból tömeg-egyén, embercikk lett és igazán már nem számít, ha belepusztul, kidől a sorból. A mult és a tiz év is sokra tanított minket. Nem tanok, pártprogrammok után vágyódik a nép, hanem szociális, krisztusi igaz emberek és vezetők után. A kereszténység megpróbáltatásnak van kitéve és diadalmaskodnia kell. Térjen észre mindenki, térjenek észre azok is, akik eddig kereszténységet hirdettek, de farizeusok voltak és csak önös célokért, hatalomért éltek. Demagógok és álvezetők voltak ezek, akik népérdeket hirdettek, szociális munkálkodást és együttműködést a szenvedőkkel és nélkülözőkkel. Ismerünk kapitalistákat, akik nem átallották önérdekük céljából a szélsőséges elemékkel tervet szőni. Ezektői az álvezetőktől kell megtisztítani a magyar közéletet és ezek körül a tények körül kell kinyílni a polgárok szemének. Ezeket kell mérlegelni és ezek után kell keresni a vádat és a valóságot. Ha Esztergomnak pénze lenne, fólöszszegben fizethetné ki a Speyer-kölcsönt A magyar kormány felhívására Esztergom városa 1925 októberében vette fel az I. számú Speyer-kölcsönt, amely 225 ezer dollárt: 1 millió 282.860 pengő összeget tett ki. Abban az időben nemcsak Esztergom, hanem a többi magyar város is örömmel kapott az alkalmon, hogy kölcsönhöz juthat. A Speyerkölcsön kamatlába nem volt magas és ez 7—7 Va %-os volt. Esztergom akkor a vízvezeték megépítését vette tervbe és erre volt szüksége a városnak kölcsönre. A vízvezetéket az első Speyer-kölcsönből meg is építették, de még nem is jutottak a munkálatok befejezéséhez, kitűnt, hogy az I. számú Speyer-kölcsön nem elegendő és ha be akarja fejeztetni a város a munkát, ujabb kölcsönt kell felvennie. Vállalkozói hitelhez folyamodott és az előirányzatot kétmilliárddal lépte túl. 1927-ben a város ujabb beruházásokat eszközölt és ekkor vette fel a második Speyer-kölcsönt, amely 120 ezer dollárt — 685 ezer pengőt tett ki. A városokkal együtt Esztergom is lassan lassan nem birta el a kezdetben kedvezményesnek látszó Speyer-kölcsönt és arra szomorú megállapításra kellett jutnia, hogy a Speyer-kölcsön teljesen megbénítja a város életét s fejlődését. Súlyos tételeket jelentett mindig a Speyer-kölcsön, terheket és megtörtént az a rettenetes helyzet, hogy még a kamatfizetésre is külön kölcsönt kellett felvenni. A kölcsönfelvétel szerint Pelcznann László! férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135 I Url öltönyöket és felöltőket = a legújabb divat s zerint m érsékelt áron készit kedvező fizetési h feltételek mellett, mmm&mm* Úgyszintén hozott szövetből is.
