Esztergom és Vidéke, 1932

1932-07-24 / 59.szám

Nagy Anna-estély a Fürdőben Nagyszabású és minden ízében pompás rendezésű Anna-estély lesz szombaton, f. hó 23 án a Fürdő szállóban. Az estélyt rendkívüli érdeklődés előzte meg; nem is csoda. Az ötietes rendezőség gondoskodott róla, hogy mindenki jól érezze magát legalább egy estén ebben a szomorú világban. Lesz ott kabaré (a soproni színtársulat legjobb erői ját szanak), jótékony tombolajáték, női szépség- és férfi csunyasági verseny, konfetti csata, tűzijáték vízben, jazz és cigányzene és sok-sok móka. A kabaré műsora a következő: 1. Sugár Jenő konferál. 2. Hacsek és Sajó (Sugár—H monnay—Lovass). 3. Homonnay Is ván énekel. 4 Korándy Sári nótái. 5. Sugár Jenő kuplézik. 6. Hány óra Zsuzsi ? (Korándy —Homonnay). 7. Trillap Ilonka, dalok. 8. Szimultán rádió (Sugár—Homonnay—Lovass). Tiz perc szünet alatt cigányzene — II rész : 1. Sugár Jenő konferál. 2. Itzig a biró előtt (Sugár—Lovass). 3. Homonnay énekel. 4. Trillap Ilonka énekel. 5. Sugár kuplézik. 6. Korándy nótái. 7. Lovass szólója. 8. Szederkényi, sanzon. 9. A „Nyúl" (Homonnay, Korándy, Sugár, Szederkényi, Lovas.) Műsor után tánc lesz. Fiatalságunk részére a legkedvesebb része az estélynek. Van is készülődés, a hölgy fodrászok nem győzik az ondolálást. Egwk bakfis jön a fodrásztól, a másik odamegy. A két kis leány beszélgetését ellestük a fodrászajtajában. — Jé, Mariska, szervusz. Te is jössz ma Anna-estélyre ? — Persze. Hát nem tudod, hogy minden ismerősünk ott lesz. Kérlek, személyenkint 1 pengő a belépés, de a műsor százat is megér. — Örülök drágám, akkor találkozunk. Pá . . . Elgondolásaim a város gazdaságáról Valamikor úgy határoztam, hogy Esztergom város ügyeibe nyugalmi állopotom alatt beavatkozni nem fogok. Ezt az elhatárosásomat hosszú tiz évi hallgatás után — egyelőre meg kell változtatnom nemcsak azért, mert az „Esztergom és Vidéké"-vei újból munkatársi viszonyba léptem, hanem a miatt is, hogy a város mezőgazdasági vállalkozása felett — hogy az fenntartandó-e, vagy abbanhagyandó, hírlapi vita indult meg. Nos én a magam részéről abban a meggyőződésben élek, hogy a városnak a saját kezelésű mezei gazdálkodást nemcsak ki nem fizető volta miatt kell abban hagynia, hanem szociális okokból is. A városi mezőgazdálkodás jövedelmezőségi kimutatása nyomán az az igazság, hogy tulajdonképen való haszon nem mutatható ki, az a körülmény pedig, hogy az annak érdekében történt befektetések — haszonállatok és gépek — értéke megtérültnek tekinthető, ezen mit sem változtat. Különben úgy áll a dolog, hogy egy város csakis úgy folytathat önálló mezőgazdálkodást, hogyha olyan terjedelmű birtoktesttel rendelkezik, amely nagyarányú termelési lehetőségeket biztosit, vagyis, hogyha a birtok egy pár ezer holdat képvisel. Még ez esetben is kockázatos a vállalkozás azért, mert önálló gazdálkodást közigazgatás keretében folytatni épúgy lehetetlen, mint a közüzemeket a közigazgatás nehézkes ke zelésében megtartani. Tudjuk ugyanis, hogy a városi üzemek a közigazgatástól függetienül csakis kereskedelmi alapon érvényesülhetnek. Nézetem szerint a városnak mezei gazdálkodásra alkalmas ingatlanait egyedül bérbeadás útján lehet csak célszerűen jövedelme-'teini, mert a haszonbér kockázat nélkül való biztos jövedelem, ellenben a saját kezelés csakis akkor fizetné ki magát, hogyha nagybirtokról volna szó és ez esetben is csak úgy, hogyha a nagybirtok olyan alkalmazottakkal volna ellátva, akik kizárólag annak felügyeletével, irányításával és munkálásával volnak lekötve. Minthogy pedig Esztergom városnál a gazdasági alkalmazottak belső munkájuk mellett, bizonyos ráérő időben jut nak csak a mezőgazdasági teendőkhez, ez a körülmény teljesen odaadó kezeié-t és munkaeredményt nem biztosithat. De tovább kell mennem ! Esztergom lakosságának jó kétharmadrésze földmivelő. Ezek között a tiz ujjunkon megolvashatjuk azokat a gazdákat, akik legalább 30—40 kat. holdon gazdálkodnak, mig a földmivesség túlnyomó része — jó 90% — zsellérsorsban tengődik és — miként a múltban, úgy a jelenben is — úgy igyekszik a saját sor sán enyhiteni, hogy apró parcellákat bérel. Elütni ezt a szorgalmas népet attól, hogy ezt a lehetőséget biztosítsa, annyi, mint belehajszolni az elégedetlenség végleteibe, különösen a mai időkben, amikor a közeli ipartelepeken sem kínálkozik munkaalkalom és sem az állam, sem a megye, vagy a város ilyet biztosítani nem képesek. Vissza tehát a bérleti rendszerhez, annyival is inkább, mert a jelenlegi viszonyok között a mezőgazdasági termelés még a nagyb rto kokra nézve sem nyújt a fennmara dáshoz kellő lehetőséget. Meggyőződésem szerint egyenesen szánalmas vergődés m Í pár darab tehén és birka, avagy sertés hozadékáért önálló városi gazdálkodást folytatni, az olcsó borárak mellett szőlővel és a még olcsóbb zöldségtermeléssel foglalkozni s e mellett mezőgazdasági magtermelést űzni olyan birtokterületen, amely nem is összefüggő, hanem kisebb parcellákból ál

1 ; de különben is úgy áll a dolog, hogy a nagybirtokokon való gazdálkodás is csak ugy kifiizető do log, hogyha annak keretében feldolgozó üzemeket (szeszfőző, konzervgyár stb.) létesítenek. Esztergom városnak más irányt kellene a gazdaközönség elé adni. Ez pedig csakis úgy lehetséges, hogyha felhagynának a gazdálkodók azzal a makacs gondolattal, hogy pl. a városi legelő az ő létfenntartásuk biztositéka. Mindig vitattam ugyanis, hogy Esztergomban tulajdonképen vett álattenyésztés nincs, hanem van tehéntartás, vásározás, kupeczkedés, és van borjaztatás, a borjúknak 4 hetes korukban való eladására való tartására, mig az állatnevelés a legcsekélyebb eredményt mutatja. Nos, ha külföldi tapasztalataimra uta'ok, meg kell állapítanom, hogy sem Ausztria, sem Németország területén nincs legelő, hanem ehelyett hegyen és völgvön — mesterséges rétek adják a kitűnő szénát, a takarmánytermelés a fő és az állatok istállóztatn tk. Hasonló a helyzet Hollandiában, ahol egy talpalattnyi föld nem áll műve ésen kivül. Azután az is fontos, hogy az esztergomi nép felismerje a gyümölcstermelés fontosságát. A ha'árban, a hegyeken száz és száz holdakra megy a kipusztult szőlőparlag. Hej I hogyha ezeken a filoxera-pusztitás óta gyümölcsfák milliói lennének, Esztergom — pláne a fővároshoz való közelsége, kitűnő vasúti és olcsó viziútja mellett — régen er!s versenytársa lehetne Kecskemétnek! Menjünk tovább! A legeltetésre használt terület — ez a koplaló — részben magángazdasági célokra, részben — a magaslati részen — legelő erdővé átalakítva lett volna felhasználandó avagy gyümö'csökkel benépesítendő. A tóterület a legértékesebb objektuma a városnak. Kiterjedésében több 500 kat. holdnál. Arról álmodni, hogy az lecsapolható, nem lehet, mert szinvona'a mélyebb a Duna szintjénél és e miatt a közlekedési edény törvénye szerint állandóan víz alatt áll. Mit kellene ezzel csinálni ? Két eset lehetséges Az egyik: a halastó létesítése, illetve a területnek ily célra való bérbeadása. A másik egy messzebbmenő terv. A tó teülete felett a kenyérmezei patakig körülbelül 800 kat. holdnyi mezőgaz dasági művelésre alkalmas földje van a városnak. (A magánosok kb. 100120 holdat bírnak.) Ez a terület messze esik a várostól, tehát a talajjavítás lehetősége silány. Hogy lehetne ezt a homokos és gyengetermőerejű részt bőtermőre átalakítani ? Ugy, hogy ha a tónak ezer és ezer esztendős őstelevénye kibányásztatnék és azzal történne a mezei kisvasút segélyével a feljavítás. A tónak halastóvá való ismételt átalakítása, mint ismeretes, a gazdatársadalom ellenzésével ta'álkozik egyrészt, mert a területet — szárazság idején — egyedül tartja legeltetésre alkalmasnak, másrészt, mert vizzel való duzzasz'ó elárasztás esetén a táti-út felé eső szomszédos in gatlanok elvizenyősödése tapasztalati tény. Nos, az a meggyőződésem, hogy a gazdatársadalom nem kifogásolná a halastó létesítését, hogyha a város a veszélyeztetett ingatlanok he'yett más területekkel kárpótolná a földtulajdonosokat. Ami pedig a tó legeltetését illeti, azt a halastó nem gátolhatná, sőt a tógazdaságnak egyenes kívánsága hogy a tóterületek legeltessék, mert az állatok hulladéka haltáplálék-számba megy. Szeretném, hogy ha az elmondottakhoz Kubovich Ignác úr e lap hasábjain hozzászó'na és közöttünk a a köz érdekében szakszerű eszmecsere indulna meg. O'svdth Andor Esztergom sz. kir. város ny. főjegyzője. Úszóink fényes sikerei a Tatabányai kerületi versenyen Mult vasárnap, július 17-én rendezték meg a Dunántúl északnyugati kerületi bajnoki versenyét, melyen úszóink az egyesületi tagok áldozatkész adományaiból szintén résztvettek. A versenyen úszóink a várakozáson felül szerepeltek, amennyiben Győr, Sopron, Tatatóváros, Tatabánya úszói részvételével megtartott versenyen az alábbi szép eredményeket érték el: Vértes Gusztáv a 100 m-es gyorsúszás senior versenyben 3-ik helyezést ért el igen szép 1 perc 9'6 mpes idővel. A 100 m es ifjúsági mellúszásban tluber Jenő kerületi rekordidővel lett első. Igy az országos kongresszuson Huber a számitások szerint a legjogosabb aspiráns az országos ifjúsági bajnoki cimre. A Margó Pál, Margó István, Fritser összeállítású gyorsstaféta és az ifjúsági vegyesstaféta versenyben a csapat mindkét számban a második helyre került. A 100 m-es ifj. gyors úszásban Margó István ugyancsak a második helyet biztosította magának. Az 50 m-es gyermek mellúszásban Szenczi igen szép küzdelem után a 3-ik helyre jött be. A nap legizgalmasabb versenye volt a 3x50 m-es gyermek gyorsstaféta, melyben a Székely—Pivók—Szolár csapat izgalmas küzdelem után az első dijat hozta el. A július 30—31-iki országos uszókongresszusra tehát az eredmények uán jókilátásokkal indulhatunk, — ha a szükséges anyagi eszközöket is meg tudjuk szerezni. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Nagy kereslet a magyar buza iránt A magyar gazda nem kényszerül új bnzáját állataival feletetni A magyar gazdaközönség az általános gazdasági válságban a legkétségbeejtőbb helyzetben tengődik. Ennek oka nem csupán a viliággazdasági helyzet teljes csődjében keresendő, sem a vámsorompók lezáródásában a magyar buza előtt: itt egészen más okok szerepeltek, amelyek gazdáink életét megkeserítették, fáradságos és nehéz munka juk eredményét a legteljesebb közömbösséggel elutasították, az egykor híres magyar buza. amely a vi lágpiacon a legelőkelőbb helyet foglalta el, a legkeresetebb volt — máról holnapra elvesztette hirét, kere settségét. Nagy baj volt ez. A magyar mezőgazdaság és gabonakereskedem tönkrejutásának egyik legfőbb okozója. A magyar gazdaközönség már-már reményét vesztette a magyar buza jövőjében. Most azonban mégis jóra fordul minden. A magyar buza iránt régóta nem tapasztalt érdeklődés mutatkozik s ez az érdeklődés naprólnapra fokozódik az európai piacon. Illetékes helyről is megerősítik most ezt a hirt. Sőt azzal kerestek föl most bennünket, hogy ezt az örvendetes hirt a gazdaközönség tudomá sára hozzuk. Igy áll a dolog. Figyelmeztetjük a gazdákat, hogy búzájukat ne pocsékolják el állatok etetésére, hanem a legnagyobb gonddal és körültekin téssel tartsák el, mert annak exportja nem sokára megindul és jó áron értékesíthetik. Hosszú idő után a magyar buza megtalálja az utat a külföldre, hogy ott megteremtse a piacot egyéb mezőgazdasági cikkeink ek is és igy eljön az idő, amikor a magyar gazda jobb napokat lát, amit küzdelmes munkájáért meg is érdemel. Májustól szeptember végéig szabadban kell tanítani az elemi iskolákban A gyermekek egészséges testi fejlődésének egyik feltétele, hogy minél több időt töltsenek a szabad levegőn. Ezért a kultuszminiszter most megjelent körrendeletében felhívta a tanfelügyelőket, hassanak oda, hogy tankerületüknek mindazokban az iskoláiban, ahol erre meg van a lehetőség, kedvező időjárás esetén május június, szeptember esetleg részben október hónapban is a tanítás a szabadban történjék. Erre a célra az iskolai udvarok és a kertek árnyékos helyei vehetők igénybe. Ha meg van rá a lehetőség, akkor ezeken az árnyékos helyeken, egyszerű, házilag is előállitha'ó padok készítendők, amelyekre a gyermekek leülhetnek. Padok hiányában a gyermekek körbe ülhetnek a gyepen, vagy állva hallgathatják a tanítást és csak akkor mennek be a tantermekbe, ha az iskolai munka ezt megköveteli.