Esztergom és Vidéke, 1932

1932-07-21 / 58.szám

Mikor számoljon fel a városi gazdaság ? Az előadói jelentés a házikezelésű gazdaság teljes beszüntetése esetére is foglalkozik az elérhető évi haszon­bérre vonatkozólag : a 22 hold bol­gárkerttel, a 10 hold szőlő és gyü­mölcsfaiskolával, a 22 hold dinnye­földdel; ezenfeiül 157 hold szántó­földdel, összesen 211 hold földdel; 19 holdat azonban értékelés nélkül hagy: végül a 110 hold rétet is ér­tékeli, hogy a 340 holdas gazdaság­ról elszámolhasson. Összes haszon­bér 8.060 P, amelyből egy holdra 24 P esik. Ennek a 340 holdas gazdaságnak a jövedelmét az utolsó két évről 13.400 P-re számítottam ki amelyből egy ho'dra 39 41 P jut. Ez az ösz­szeg feltétlenül befolyt volna a bér­beadás esetén a város pénztárába az 1930-ik évi bérleti szerződések alapján, az előadó által remélt 8.060 P-vel szemben. Az előadói jelentés 4. lapján em­lítés tétetik a Schalkhász-féle jelen­tés 6. oldalán kimutatott és a gaz­daság által az inventáció figyelembe­vételével produkált 1931. évi hol­dankénti 30 P hozamról. Ez a 30 P hozam úgy látszik képzetbeli jö­vedelem, mivel azt a városi szám­vevőség kimutatni nem képes, azon egyszerű okból, mert az nem lett befizetve a város pénztárába. Végleges felszámolás után, mivel többé a Sándor-majorból gazdasági épület nem lesz, azért a felszántott legelőterületek mind visszacsatolhi tök a legelőterűlethez, mert talajvi­szonyaiknál s elhelyezkedésüknél fogva oda is valók. Igy a város közlege­lője 1900 kataszteri holdból fog ál­lani. E szerint nem marad más bér­beadható szántóföld, mint a 19'5 hold Vimmer-telep, meg az 1873-ban feltört szántókból és a táti ország­úttól jobbra eső szántóföldekből hasz­nált részek. Ha levonunk ebből 20 holdat a város szükségletére, nem Alsó-Iharos erdő, 1932. július. Az esztergomi reáliskola cserké­szei, akik évről-évre útnak indulnak ezüst sirályos selyem lobogójukkal és tábort ütnek a csonkaország leg különbözőbb tájain, mindenütt más­más o daláról ismerik meg ezt a szépséges hazai földet és annak ál­dott népét. Bajnán körülvette őket az úri ven­dégszeretet meleg gondoskodása, Drégelypalánkon és Kemencén a természet elbájoló varázsa, Somogy­acsán a magyar föld és magyar nép napsugaras szeretete, Szarvaskőn az elmúlt magyar évszázadok dicsősége esi lant fel szemük előtt. És Kapuváron ?... Ó, Kapuváron együtt van a csapat eddigi nyolc tábo­rozása közül mindegyikből valami, de ezenfelül a kapuvári táborozásnak leg főbb jellegzetessége a regényesség. Az a regényesség, amelyet eddig a Jókai-regények romantikájából ismer­tünk, itt benne van a talajban, víz­ben, levegőben, szelek zúgásában és erdők zenéjében. Kapuvár 1 . . . Még áll a régi vár­kas'ély, hajdan a Kanizsaiak, Ná­dasdyak, most a herceg Esterházyak tu ajdona. Valamikor körülvették a Hanság ingoványai, falai cölöpökre épültek, mint Velence házai. Törté­nete nem kevésbbé vadregénye?, mint a Sóhajok hídjával és ólom­kamrákkal diszeskedő Velencéé. Ter­meiben egykor ott tanyázott Ná­dasdy Ferencnek, a hires fekete bég­nek még híresebb hitvese, Báthory Erzsébet, a leány vérben fürdl rette­netes nagyasszony. A nyugati sarok­szobában ülésezlek később, Nádasdy sokkal marad több bérbeadásra a Vimmer te'eppel együtt, 100 hold­nál. Az előadói jelentés szerint a vá­rost 46.000 P veszteség éri, ha a gazdaságot most megszüntetik. Ak­kor vészit legkevesebbet a város, ha minél előbb, vagyis a fönt részlete­zett mód szerint, folyó év végéig föl­számol a város gazdasága. A Sán­dor-majot 24,000 P-re becsülték, Attól kell tartani, hogy ennél a vesz teség nem egészen elméleti. A 22 drb. tehén véte'ára 21.000 pengő. Eladni azonban csak 250 pengőért lehet darabját. A beszer­zési ár átlag 954 pengő darabon­kint. Eszerint tehát az értéke majd nem egy negyedére esett le. A mi­nőségi aránynak még ma is érvé­nyesülni kellene. Legjobb lesz rá ár­verést hirdetni, a pestvidéki tehené­szetek majd megadják érte az illető értéket, mert a bőven tejelő tehén ára mindig magas volt és az is marad. Ha a traktorok a gazdaságnak 4.000 pengőt megérnek, az esetben másnak is annyit érnek. Aki vásá­rolni akar, az inkább veszi a hasz­náltat, me r t az olcsóbb. A cséplő­gépre is áll ez. A lóállományból csak a legszükségesebb létszám tartassék meg. A többit a csikókkal együtt adják el. A tehénállomány, a szar­vasmarha növendékekkel, a sertés-, a birka- és a baromfiállománnyal együtt eladandó. A Sándorrrajor épületei szintén értékesítendők, amelyben az eladásra bocsájtott gépek egyelőre elzárhatók. A Vimmer-telep épü'ete a földdel együtt bérbeadható. Szintúgy a bol­gárkertész lakása is. Egyszóval: a városi gazdaságnak még ebben az évben fel kell szá­molnia ha a további veszteségeket el akarjuk kerülni. Kubovich Ignác nyugalmazott kasznár. Ferenc országbíró idejében, a Wes­selényi-összeesküvés résztvevői. A várkert mellett fogták ki az ingo­ványból a kapuvári halászok Hányi Istókot, a félig hal, félig ember vizi szörnyeteget. Erről a csodalényről irt olyan képzeletet mozgató lapokat Jókai Névte'en vár cimű gyönyörű regényében. Képe sokáig itt borzon­gatta a látogatót a kapuvári kastély­ban, azután átkerült Eszterházára. Eszterháza, a magyar Versailles, itt van Kapuvár közelében és a ka­puváriak sokat tudnak mesélni róla : hogyan varázsolta oda át Mária Terézia kedvéért Esterházy herceg a francia királyi udvar minden ra­gyogását, hogyan szállították a fé nyes berendezést tengelyen a messze Franciaországból, hogyan kovácsot az eszterházi kovács csodás művé­szettel vaskaput ezen tündérpalota számára és hogyan szúrták ki a szemét, hogy remekműve párat'an maradjon, ne ismételhesse azt meg senki kedvéért. Kapuvártól és Eszterházától észak­ra húzódnak a trianoni határon túlig a Hanság hatalmas térségei. A Han­ság valamikor egész meseország volt. Az a vég elen ingovány, amelybe i a felső szilárd földkéreg alatt ismeret­len mélységig viz és iszap lappan­gott, ma már nagyobbrészt csak emlékében él. A Földvár nevű domb valaha sziget volt az ingoványban, állítólag rajta állt a Jókai féle Név­telen vár. Eltűntek a farkasok, ró­kák, vaddisznók, vízimadarak, a kí­gyók és békák sokasága, a mocsár­világ jellegzetes állati élete, tünőfél­ben vannak a hajdani hires eperfa­erdők is. A Hanság térségein ma okszerű fö'dművelés, állattenyésztés és tőzegbányászat folyik. A régi hirhed Hanság is a betyárvilág föld­vári öreg pásztor meséiben él még, ő jóízűen tud elbeszélni rémesebb­nél rémesebb kalandokat ifjúsága éveiből. A mi számunkra a mult száza­dok vadságát, a rablóvilágot, a rej­telms romantikát már bizony csak a kapuvári kertek alatt letelepedett cigánykaraván képviseli. De ez ép elég a nekiszilajodott ifjúi képze­letnek s a táborunktól két kilomé­ternyiretanyázó jámbor vályogvetőkre rájuk ruházták összesűrítve az ösz­szeesküvők lappangó ravaszságát, a vérben fürdőző kegyetlenséget és a lápvilág minden titokzatosságát — egyik-másik cserkészorr talán Hányi Istókot is ott szimatolja rozzant vi­tyillójukban. Ez a képzeletcsapongás rengeteg men de mondának lett szülőoka az őrtálló ifjak körében. Az első haj nalon az egyik őr „sötét ember"-1 látott fütyörészve elhaladni tábo­runk mellett. Pajtása úgy adta ezt tovább, hogy három gyanús alak kóválygott a tábor körül. Délfelé a mesélők ajkán a hajnali békésen fütyörésző erdőkerülő már két ol­dalról tervszerűen támadó és fütty­jelek útján érintkező cigánysereggé fejlődött. Gyurka őrsvezető véget vetendő a kishitűek aggodalmainak, táborunkat Szúnyogvár néven erőd nek kiáltotta ki és drótból meg zöld gallyakból álló védővonallal bás­tyázta körül. (Igaz, hogy egy óvat­lan félórában a legkijebb tóit és leg­fontosabb erődítményt egy kiéhezett kóbor kecske egészen lelegelte.) A későbbi éjszakákon az erdőből támadók csoportját fehér szellem köntösökben látták a tábor felé li­begni, míg a Rába vize felől jeladá­sok kísérteties kacsahápogás alakjá­ban hangzottak fel. De kézzelfoghaó adat nem jutott a parancsnokság rendelkezésére. Végre egy este dia­dalmasan jelenti az őr, hogy ime az egyik erdei ösvényen tisztán kive­hető egy A sötét alak". Felzendült a riadó, harcias főszakácsunk hatal­mas fütykössel felfegyverkezve ro­hant a fák közé, nyomában néhány markos legény. Leteperték a „sötét alakot" s akkor derült ki, hogy Smi­dolin úrfi, táborunk egyik közked­velt tagja volt az, ő végezte az esti homályban magányos elmélkedéseit. Ettől kezdve a tábor kisértetlátás szempontjából határozottan két pártra bomlott, a látók és a nem látók felekezetére. Nem is kell mondani, hogy ezek a sejtelmes körülmények erősen táp lálják a tábori költészetet, ebben a főhelyet a skót balladák zordonsá­gára emlékeztető műfaj foglalja el. Egyik balladában a szellemlátók fő­nökét igy oktatja Smidolin, a nem látók vezére: Ha nem akarsz lelket látni, — Jó tanácsom, Lóri, fogadd i '•— Este későn a csuszából Ne egyél meg olyan sokat! Ezek a rigmusok bizonyítják, hogy a kapuvári kisért etjárásnak, mint minden kilengésnek e földön, oka a túlságos jólét. Csakugyan itt, a Kis­alföldön, Csonkamagyarország Ká­naánja közepén, cserkészeink úgy fürödnek minden jóban, hogy an­nak leírása átlépné e levél kere'eit. Erről máskor 1 Dr. Cs. M. Wolek József városunkban 32 év elismert, jónevű zongorakészitő és hangoló a napokban megérkezik. Kéri a nb. közönséget, hogy biza­lommal forduljanak hozzá, nem mint kontár-, hanem mint szakemberhez, aki lelkiismereres munkájáról ismert. Megkereséseket kérjük a kiadónkba leadni. HIHEK Báró Forster Gyula 1846-1932 Báró Forster Gyula Esztergom nagynevű szülötte, aki gyönyörű szép életén keresztül mindig eszter­gominak érez'e magát és utolsó óhajtása szerint is az esztergomi szentgyörgymezői temetőben fog megpihenni, a napokban meghalt. Te­metése f. hó 20-án, szerdán 5 órakor lesz az esztergomi szent­györgymezői temetőben. Vele kidőlt a magyar állami és katholikus életnek egy nagy értékű, már-már történelmi jellegű alakja. Gyermeke volt Forster Jánosnak, aki az érseki és káptalani javaknak volt híres jószágigazgatója. Ámbár felnőhetett volna akár túlzó anyagi bőségben is, gazdag szülei kiváló képességű gyermeküket görög egy­szerűségben nevelték. És Forster Gyula egész életén keresztül meg­maradt nevelésének megfelelő egy­szerű, puritán, igénytelem embernek. Benne a magyar közhivatali, úri és katholikus jellemnek és tudomá­nyos életnek szinte utánozhatatlanul nemes alakja nyert megtestesülést. Mint miniszteri tanácsos távozik a közszolgálatból, elnöke a Magyar Földhitelintézetnek, elnöke a Műem­lékek Országos Bizottságának, majd a vallás-, tanulmányi- és egyetemi alapok bizottságainak és vezetője sok más intézménynek. A közgazda­ság, a művészet, az archeológia, de legjobban az egyházjog és magyar államélet jogviszonyainak ismerete körül, beleértve ebbe a történemi fejlődést is, páratlan ismeretekkel, kitűnő jogérzékkel, széleslátással és bírálati képességgel rendelkezett. Egy­házjogi tanulmányai, különösen a főkegyúri jogról valóságos gyöngyei a magyar jogtörténelmi és egyház­jogi irodalomnak. És Forster Gyulá­nál sokoldalúságánál csak a szor­galma volt nagyobb, aki szüntelenül dolgozott. Igazi bizalmasa volt Fe­renc József Őfelségének. Nem volt „kurzus"-katholikus. Óh az valóban távol állott tőle. O gyönyörű alakja volt az igazán ka­tholikusan gondolkodó, élő, cselekvő nagy embernek. E vonatkozásban a magyar katholikus életnek páratlan nagyszerűsége dőlt ki őbenne. Szo­ros barátságot tartott a magyar r em­zet püspökeivel, érsekeivel s amig élt, sűrű vendége volt Esztergom­gombán Kohl Medárdnak. Eszter­gomban sokat időzött. Szüntelenül levéltári tanulmányokat folytatott az érseki levéltárban és bibliothókában. Közéleti működése egyre csende­sebb lett. Az utolsó évtized szelle­mébe nem tudott beleilleszkedni. Súlyosan ostorozta a vallás és ta­nulmányi alapok gazdálkodását egy röpiratban, amely pár év előtt poli­tikai körökben nagy feltűnést keltett. De sokat foglalkozott vele és meg irni szándékozott a Vaszary herceg­prímást ért igazságtalanság kritikai bi rálatát. Az esztergomi öreg polgárok iránt mindig sokat érdeklődött, az esz­tergomi bencés gimnáziumi ifjúságot pedig nagy szeretettel támogatta, ő maga is az esztergomi szentbenedek­rendi gimnáziumnak tanulója volt. Ha a gimnázium kért tőle valamit, ez a kérés mindig meghallgattatásra talált. Sőt bizonyosan tudjuk, hogy nyitrakorosi kastélyának nagyértékű műtárgyait az esztergomi bencés gim­náziumnak hagyta végrendeletében. Mi, esztergomiak, igaz szeretettel fogunk elmenni e nemes aggastyán temetésére. Legyen könnyű neki a szentgyörgymezői temető földje, ahová oly munkás, értékes élet után visszavágyott. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmwmwmm Báthory Erzsébet várából és a magyar Versail­lesből üzennek a reáliskolai cserkészek

Next

/
Oldalképek
Tartalom