Esztergom és Vidéke, 1932

1932-07-03 / 53.szám

mad. Mike és többen nem járulnak ahhoz hogy kisegitő végrehajtókat alkalmazzanak. Vitéz Szivós-Waldvogel egyedül állt fel a javaslat mellett. Még a tisztviselők sem szavaztak. A közgyűlés kisebb pontjairól híreink között számolunk be. Jubiláris evezősverseny Az Esztergomi Hajós Egylet mozgalmas képe is elárulja már, hogy nagy ünnepre és nehéz feladatra készül az agilis egyesület. Julius 10-én lesz a jubileumi díszközgyűlés, amelyen megjelenik a Magyar Evezős Szövetség elnöksége s a hazai társegyesületek kiküldöttjei. A díszközgyűlés méltó keretekben való megrendezése mellett a verseny elkészítése okoz sok gondot a vezetőségnek. A legsúlyosabb feladat pedig az, hogy az egylet szép múltjához vegyen részt a versenyen. A legjobb hazai csapatok neveztek be, a pesti egyleteken kivül a többi vidéki egyletek representativ csapass Ottó, lapunk szerkesztőjének most megjelent . Vérző határok" c. eredeti fényképekkel illusztrált revíziós könyvéről egymásután irnak elismerő sorokat a fővárosi lapok. A „Nemzeti Ujsdg" ezeket irta: „ Vécs Ottó, esztergomi újságíró kollegánk „Vérző határok" cimmel igen érdekes s egyben fájdalmas könyvet irt. Végigutazta a trianoni határ legjellegzetesebb pontjait, különösen azokat, amelyek a gyilkos békeszerződés jogi, fizikai és földrajzi lehetetlenségekre hívják fel a figyelmet s fényképfelvételeket is készített. Most az egész anyagot Perényi Zsigmond báró előszavával közzétette, több nyelven illusztrálva azt a nagyfokú tájékozatlanságból, vagy rosszindulatból készült trianoni határt, amely Magyarország testét olyan vérzőén össze-vissza szabdalta. Az olvasó sokszor szeretne felkacagni, ha nem lenne olyan fájdalmas, milyen furcsaságokat szült a trianoni békeszerződés, keresztül-kasul metszett utak, hidak, folyók, hajózhatónak feltüntetett patakmedrek, kettészelt szántóföldek, udvarok, sőt házak, több kilométer hosszú keskeny földsávok illusztrálják hiteles fényképekkel a külföld előtt is, hogy milyen szörnyűséget követlek el annak idején béke cimén. A könyv, amely egész sor kitűnő ujságiróötlet eredménye, igen nagy figyelmet érdemel." A „Magyarság" igy méltatta a könyvet: „A „Magyarság" olvasóközönsége már régóta ismeri képesmellékletünk ről Vécs Ottó nevét aki végigjárta a trianoni határt és mindennél meggyőzőbb fényképekkel dokumentálta annak tarthatatlanságát. Vécs Ottó most vaskos könyvbe gyűjtötte öszsze fotoriporteri útjának eredményét s azt szöveggel is ellátta. Felvonul szemeink előtt a Dunamente, leállított gyárak, megcsonkított vasutvonalak, házakon és udvarokon vezető — valamikor „demarkációs vonal" — ma rettentő valóság. Bemutatja ez a minden magyar számára nélkülözhetlen munka, Írásban és kép ben, milyen sietősen szervezkedtek az új urak a határok mentén, hogyan igyekeztek biztosítani határaikat telepítéssel, magyar lakosság ki űzésével, „korridor" vonalakkal a határszéli lakosság átkelésének meg nehezítésével s nem egyszer, sajnos, nyilt gyilkossággal is, amit ők egyszerűen határszéli villongásnak netaival ís fel kell venni a küzdelmet a mi evezőseinknek. Philipp József művezető vezetése alatt Fekets László és György László közreműködése mellett trainiroznak az esztergomiak, akik nem régen Budapesten ís igen jelentős eredményt értek el. Számítunk rá, hogy a megérdemelt siker most sem fog elmaradni. A verseny mindkét napon délután fél 5 órakor kezdődik s 20 percen kint történik az indítás. A startot, a verseny egyes mozzanatait és eredményét megafon közli a közönséggel. A versenypálya mentén elkerített helyen ülőhelyek lesznek 1.50 P, állóhely 50 és diákjegy 20 fillérért. A város vezetőségének előzékenysége folytán a városi kompok is a cél magasságában fognak horgonyozni s ezekről jól be lehet tekinteni az egész pályát s kitűnően lehet látni a végső küzdelmeket. A verseny nagy és szép látva nyosság lesz, nemcsak az EHE-t s az evezés sportját támogatja, aki megjelenik és végignézi a versenyt hanem önmagának szerez szép óráikat és emlékeket. veznek. Feldolgozza a könyv úgynevezett értelmetlen határokat is. Egyhelyütt pl. 15 km hosszúságban félméteres szerb területcsik van beékelve a magyar és román terület közé. Másutt a ház fele magyar, fele Csehországhoz tartozik stb. Vécs Ottó nagy szolgálatot tett ezzel a pompás könyvvel a magyar propagandának. Már kiállítása is elsőrangú. Idehaza is szükség volt munkájára, hogy a könnyen felejtőknek eszébe idézze azt, amiről nem beszélni kell sokat, hanem mindig rágondolni. " Az „Uj Nemzedék" ezt az ismertetést közölte: „Panaszos, de egyben harcos könyv is, amely a meggyőződés ellenállhatatlan fegyverével hadakozik a trianoni határok tarthatatlansága ellen. Vécs Ottó végigvándorolt a trianoni magyar határon s nemcsak a kiáltó igazságtalanságokat látta meg, hanem a felháborító és nevetséges esz telenségeket is, amelyek miatt nemcsak a magyarok szenvednek, ha nem azok a szomszéd országok is, amelyeknek ez a béke kedvezni akart. Esztergomtól, a párkányi Du nahidtól le egészen a Szamos és Kőrös mentéig, vagy a Szent-Gotthardtól Kiszomborig húzódó veszedelmes jugoszláv határig mindenütt a leglehetetlenebb határok aknázzák alá Európa békéjét. Vécs Ottó mindenütt felvételeket is készített arról, amit látott s a szöveg meggyőző erejét beszédes képek cáfolhatatlan dokumentumaival bizonyítja. A Magyar Igazság fegyvertára csakugyan számottevően gyarapszik könyvével." Elismerő levelet küldött Vécs Ottónak : Serédi Jusztinián dr. biboroshercegprimás, Perényi Zsigmond báró a Magyar Nemzeti Szövetség elnöke, Pékár Gyula a Magyar Külügyi Társaság elnöke, Fali Endre a Revíziós Liga igazgatója, Ullain Ferenc or szággyűlési képviselő, Drozdy Gyula a Néptanítók Lapja szerkesztője és mások. Esztergom város közönsége is elismerésre méltóan támogatta Vécs Ottó munkáját. Szép ismertetésben emlékezik meg jun. 1 i számában a Magyar Katonai Szemle, amely azt irja a cikk végén, hogy Vécs Ottó könyve minden propagandánál meggyőzőbben bizonyítja azt a merényletet, amelyet hazánk ezeréves határai ellen Trianonban elkövettek. Nagy elismeréssel ir a Magyar Külpolitika is. Ez a megemlékezés azt jelenti, hogy Vécs Ottó könyve olyan célt szolgál, amelyért a legszélesebb körben meg kell mozdulnia a magyar társadalomnak. A mult szombaton Petz H. Lajos gépgyári vezérigazgató Londonba utazott és magával vitt két diszpélA mult számban elmondottak után akaratlanul fölmerül az a kérdés, vájjon mi idézte elő a házi kezelésű gazdaságban a jövedelmezőtlen állapotot és mi ebből a kibontakozás helyes útja ? A jelenlegi súlyos helyzet azért következett be, mert a város vezetősége a házi kezelést megkezdette, anélkül, hogy a városnál a már fenálló haszonbérleti viszonyokat érdemlegesen figyelembe vette volna ; továbbá, — miután a városnak készpénztőkéje nem lévén — a felszerelés 90%-át magas kamatozású, legkevesebb 10%-os kölcsönkért pénzen szerezte meg. Az 1924. évi bérbeadási árveré sen, az akkor uralkodó sajátságos körülmények hatása következtében (magas gabona és állatárak), a város polgárai igen nagy haszonbére ket Ígértek be; pl. a város gyeptörési 300 holdnyi szántóföldjének a legsilányabb minőségű VI. számú homoktábla egy katasztrális holdjáért 178*40 kgr. buza haszonbért fizettek, ami 1929-ben, amikor a város gazdálkodását megbíráltam, 29 filléres buza piaci ár mellett 51 "73 P, vagyis 44*55 aranykorona értéket képviselt. Azonfelül az adót is a bérlők fizették. A szomszédos kenyérmezei birtok bolgárkertészei ugyanakkor katasztrális holdanként 533 kgr. búzát fizettek ami 29 fillérrel 144*57 P, vagyis 124*62 aranykorona. Az 1931. évi bérbeadáskor, amikor már a buza ára leesett, szintén kiadattak a város földjei átlagosan számítva katasztrális holdankint 30 pengőért haszonbérbe ; ezenfelül az adót is a bérlő fizeti. A haszonbér amint látjuk megfelel kat holdankint 200 kgr. búzának. A szomszédban lévő bolgárkertészek magyar holdanként most is 4 métermázsa búzát fizetnek, vagyis katasztrális holdanként 533 kgr-ot. A jelenlegi haszonbérek azt igazolják, hogy úgy a város polgárai, minti a bolgárkertészek, ezidőszerint is képesek megfizetni azt a haszonbért, amit a lefolyt 6 éven át fizettek buza értékben. A város házikezelésű sándormajori gazdasága ellenben csőd előtt áll, mert fizetőképtelen, amennyiben a 340 hold szántóföldjének és rétjének az 5 évi haszonbérével, összesen 92,625 pengővel tartozik a város pénztárának, amiből egy évre átlag 18.527 pengő esik. Valóban nagy bátorságra vall azokat a földeket házikezelésbe venni, amelyeknek holdjáért 1924 óta olyan magas haszonbért fizettek a városi polgárok, s amelyet házikezeléssel elérni — előreláthatólag — lehetetlenség volt. Hiszen a kisbirtokosok, akiknek a teljes felszerelésük meg volt, kezelési költséget pedig alig valamit fizettek, azok is csak szerény munkadijat remélhettek e bérletek árán megtérülni. Az adósságra vásárolt belterjes fel szerelés a világháború előtti időben is tönkre juttatta a merész vállalkozót, még inkább a mai 10°/o-os kamat mellett, mivel a fölvett kölcsönnek nemcsak a kamatját kell megfizetni, hanem azonkívül évenként a tőkét is bizonyos arányban letörleszteni. A kibontakozás egyedüli és okszerű dányt Rothermere lord és Mac Donald angol miniszterelnök részére. A „Vérző Határok"-at elküldték Esztergomból Kínába is az egyik ottani magyar missiós-telepre. Közös fájdalmat és közös reményt jelent Vécs Ottó könyve, kell, hogy minél szélesebb rétegben terjedjen el. útja a mielőbbi felszámolás, annál is inkább, mivel a mult évi 50°/o os áresése az állatok értékének, ujabb és ujabb áldozatok nélkül, lehetetlenné tette a sándormajori gazdaság továbbvitelét. A részletes leépítés nem más, mint az agónia meghoszszabbitása. Meg kell elégedni a város képviselőinek azzal az áldozattal, amit a város hozott a lefolyt 5 évben a modern gazdálkodásnak. Akik pedig a város képviselői közül még tovább akarnak gazdálkodni, azok álljanak elő a saját anyagi áldozataikkal, olyanformán, hogy térítsék meg a városnak azt a 92 ezer pengőt, amelyet a város veszített az eddigi házikezelésen. Kubovich Ignác nyugalmazott kasznár. iiiuiimmiiiiiiiiiiuiii Muzsika az erdőben Hernyóktól pusztított primaciális erdők közt kicsike-kis falu. Hol ? Hegyen túl, völgyön túl, a közigazgatás gondoskodásán túl Úttalan utakon el se juthatsz oda minden időben. Pedig — a bécs—budapesti repülőgépjárat útjába esik. De: a földre építették. Az öreg Gerecse tö vébe . . . Isten közelébe. Az a gondviselője ! S az erdei munkán nyomorgó szegény falu Szent László-búcsút tart. Valláskülönbség nélkül. Az örömben, boldog, — nagyon rövid — kinfeledésben szeretettel ölelkezik össze a nép, A búcsún vidámak a szemek. A gondredők elsimulnak a napbarna homlokokon, A virágos kertben álló, rózsaillatban lebegő templom zeng-zúg a jámborok énekétől. Hatalmas szárnyakon lendül a nagy égnek a hivek áhítata. A népénekekből nem lehetett kizárni a község fúvós zenekarát. A körmenet énekeit ők kisérik. Bent a templomban a fiatal tanitó kezelte orgonával együtt harsan fel a szent ének. Egyik, a másik után. Nemcsak himnusz ; mise-ének, szentségi ének, Szent László dicsőítése. S a főoltár előtt a kis ministránsok — akolitusok, turiferek — szabályos szolgálata illeszkedik bele a felfelé szárnyaló ritmusba. A délutáni ájtatosság megháromszorozott szent énekei szinte dalosverseny formáját öltötték magukra. A fönségesen hangzó népénekek közt bátran zeng a katolikus férfikórus együttese. Őseink isteni dalai a nemes hagyományokat őrző nép ajkán : „Üdvözlégy üdvösséges ostya" a Nádor kódexből (.1508), »Ó Jézus, Jézus" az 1675-iki Cantus catholicijéből, „Boldogságos Krisztus anyja" Kisdi Cantus catholicijéből (1651). Ujabb énektermésünk gyöngyeiből a Mária lányok tisztán csengőhangja, csiszolt művészettel mutatja be Gaal: „Ó legszentebb Sziv Asszonya" művét s a „Szűzanyám ott fenn az mennyben" Mária éneket. A Sziv Gárda kis csapata már a két hangon való éneklésig ért . . . Két nap (vasárnap és Szent László ünnepe) négy istentiszteletén versenyzett „deák nyelven" éneklő papjával és agilis énektanitójával, Cséfán Béla tanítóval a falu aprajanagyja. Céljuk volt — ahogy mondták —: az Isten irgalmának szép Elismerő sorok Vécs Ottó: Vérző Határok cimü könyvéről Bérlettel vagy házikezelóssel gazdálkodjék-e a város?