Esztergom és Vidéke, 1932

1932-06-26 / 51.szám

A tervszerűen komoly zeneoktatás, jellemképző és erkölcsépitő erő. Akaratmegindító, cselekvésre késztető, lendítő erő. Schoppenhauer szerint a zene annyira a szívhez szól, hogy a fejnek közvetlenül semmit sem mond. A sziv pedig az érzelmeknek és az indulatoknak a szék helye. A zene befolyásolja a kedély állapotot, irányítja a vágyóképessé get s igy kihat a cselekedetek erkölcsi jellegére. A zene belenyúl a morálba, azért nem lehet közömbös, hogy milyen zenét művelünk és mi lyen zenei nevelésben részesítjük gyermekeinket. A destruktiv zene éppen úgy dekadensé teheti a lel ket, mint a destruktiv irodalom Igaz, hogy a zenéből kicsendülő dallamot mindenki úgy érzi meg, ahogyan a lelke diktálja; a rithmus azonban a zene legélénkebb kifejezője, szerepe a sziv működéséhez hasonlít, karakterizálja a zenét. Egy és ugyanazon zenei kompozíció másként rithmizálva, ellentétes hangulatot is válthat ki lelkünkből. A zenei neve és jelentősége abban kulminál, hogy olyan általános esztétikai és klasszikus-zenei irodalmi és gyakorlati zenei nevelést adjunk, hogy a zenekedvelők mindig a legjobbat tudják maguknak kiválasztani a különböző irányú és tárgykörű zenei irodalomból. A zenetanítás nem merül ki a hangszeren játszás közvetítésében. Ez csak annyi lenne, mintha valakit az irás és olvasás mesterségére tanita nánk meg. A hangszerenjátszás technikája külön tanulmányt kivan, még pedig jól megalapozott tudást, hogy a játszó fejlődőképességét biztosi tani tudjuk általa. A játékapparátusnak: a kezek, karok és az egész test felsőrészének zongorázására alkalmassá tételénél nem nélkülözhetjük ezen testrészeknek anatómiai ismeretét, a különböző ízek, csuklók, szallagok, feszítő és hajlító izmok okszerű és célszerű működésének éber ellenőrzését. Az izmok működésének gyorsaságát csak gyakori ismétlés, vagyis gyakorlás által lehet elérni. Az agyvelőt tehát szoktatni kell arra, hogy az akaratot bizonyos idegszálakba vezesse. Az izmoknak folytonos öszszeköttetésben kell lenni az idegrendszer középpontjával az agy és gerincvelővel. Ezen összeköttetést az idegszálak létesítik, melyek az egész test izomzatát behálózzák. A villámgyors közlést az akarat közvetíti. Az akarat és fegyelem tehát az a két lendítő kerék, amelynek segítségével a virtuozitás tüneményes zónáiba juthatnak el mindazok, akik ernyedetlen szorgalommal követik ezt a célt. A természettől kapott jó alkotású kéz mellett, az akarat és a fegyelem képezi azokat a segédeszközöket, amelyek segítségével a zongorázás mechanikája felépülhet. A játékapparátus kidolgozása mellett, külön tanulmány tárgya a hang képzés, a tónus gyakorlása. A hangnak esztétikai tényezőnek a zenélésre alkalmassá tevése. A taktus, rithmus és metrikai érzék fejlesztése, a zeneműveknek harmóniai és formai elemzése, érdekessé és értékessé teszik a tanulást. Mindenhez nem kell feltétlenül kiváló talentum, csak akarat és szorgalom. Az emiitett képességek mint szunnyadó érzékek minden emberben meg vannak többé-kevésbé. Ezeket ki lehet fejleszteni és mint értékeket, vívmányokat tekinteni. Ta pasztalatból tudom, hogy sok esetben rejtve vannak ezek a zenéléshez szükséges képességek, de gondos munkával napvilágra kerülhetnek. Ki lehet bányászni őket. Az úgynevezet botfüleket relativ hallásúvá lehet művelni, a relativ hallásúakat pedig több esetben sikerült absolut hallásúvá képezni. Tanuljon tehát mindenki zenét. Ha mást nem tanulhat, énekeljen s ha nincs éneklésre alkalmas hangja, tilinkózzon. Azt mondják többen, hogy minek ma több zenét tanulni, mikor minden házban van rádió, vagy gramofon. „Régebben volt értelme, hogy tanuljanak fiaink és leá nyaink zongorázni, hogy a társaságban mulattatni vagy tánchoz játszani tudjanak, de ma már erre szükség nincsen." Ez a beszéd nem helyes. Szellemi igényeink megváltoztak. Az emiitett régi jó időkben a legjobb családok gyermekei pl. itt Esztergomban is csak hat elemi osztályt végezhettek, mert leányok részére nem volt itt középiskola. A hiányokat privát órákkal pótolták és az általános műveltséget megadta-e a jótárság, az utazás és a folyóiratok. Ma épen a rádió révén közkinccsé lesznek a zeneművészet klasszikus mestereinek örökértékű művei, amelyek holtkincsekké válnak azok részére, akik azokat felfogni, megérteni, esztétikailag élvezni nem képesek. Hogy ezeket a zeneműveket megérteni és élvezni tudják, ezért is kell zenét tanulni. Goethe mondja hogy a zene a művészetek királynője „olyan magasságokban él, ahová az értelem soha fel nem ér. Olyan varázsereje van, amellyel mindent ki tud fejezni, de amelyről senki sem tud számot adni." Kimélyül és gazdagodik a zenétől a lélek. Az élet sivárságában oázis. Aki a zenében él, aki azt lé lekkel műveli, annak lelkében az élet maga is muzsikává lehet. A vonalak, a szinek, a lüktetések szivdobogása, rithmikus muzsikája a mindenség magasztos nagy szimfó niájának. Egy szentéletű egyházi szónok mon dotta, hogy szentbeszédeit egy-egy Chopin kompozíció hatása alatt szokta készíteni. „Chopin muzsikájába elmerülve, tudom vallásom és lelkiismeretem parancsolatait szárnyaló, mindent kifejező hálaszavakba ömleszteni." A tökéletes zene a lélek mélységeiből felcsendülő misztikus költészet. Lelkünknek imádsága, zsoltára, himnusza. „Örök igazság, hogy a családban, a közéletben, az irodában, a műhelyben törődni kell a lélekkel." A rossz embereknek nincs daluk. Aki helyet ad lelkében a zenének, az magával viszi a harmóniát a közéletbe, a műhelybe, a családba. „Még soha az igazságból hiába nem vetettek a világ széles ugarába. Miután a kezek elvetik a magot, utána a halmon és mezőn kezek fogják aratni az arany termést." Szeressük a zenét. Tanítsunk és tanuljunk muzsikálni, hogy jobbá legyünk és jobbak legyenek általa az emberek, hogy elváltozzék és szebb legyen általa az élet. Brenner Julia Hat esztergomi kép bat nap alatt Érdekes és európai hirű vendége volt Esztergomnak. Hat napig tartózkodott itt, de csak az utolsó nap tudtuk meg, hogy itt van. Ez csak azért történt igy, mert ittartózkodását nem a nyilvánosságnak szánta, hanem csöndes, zavartalan munkának. Néztük a névjegyét: Francesco Bölcskey. Alatta : Artista Pittore. Ve nezia Campo S. Vio. Szóval Bölcskey Ferenc magyar festőművész és a névjegy szerint legutóbb hosszabb ideig Velencében tartózkodott. Valahogyan azt éreztük, hogy ismét a keserű magyar sors keze játszik közre: Bölcskey Ferenc nem tudott boldogulni Magyarországon, ezért egy napon kivándorolt külföldre. Hogy mi lett belőle külföldön, azt mingyárt megtudjuk. Igazi művésztipus, 35 éves és nevet róla a bohémság. Művészeknél szokatlan : rendkivül szerény. Nagy szerű meglátásai vannak, erről különben meggyőződhetünk, ha meghallgatjuk, hogy mit mond Esztergomról. Határozottan és a magában kifejlett művészi tudásával mondja meg a véleményét. Ami bennünket különösen megfogott, az az, hogy a merev interjútól eltérően, közvetlenül és a figyelmet teljesen lekötve mondja el azt amire nem is gondoltunk. Hát először is Bölcskey Ferencnek eddig mintegy kétezer olajfestménye került eladásra külföldön. Van képe Sanfranciskótól kezdve Sanghaig, Nápolytól Stockholmig, Sidneytől Kalkuttáig. Az egész világon elterjedtek képei. Magyarországon eddig csak kilenc képét adták el. Szóval itthon nagyon kevesen ismerik. Barátja, aki itt Magyarországon az impresszárió szerepét tölti be mellette, egy halom külföldi újságot mutat. Némelyik lepedőnagyságú újság az első oldalon ir Bölcskey Ferencről, helyesebben Francescó Bölcskey ről és majd minden újság egyikmásik kitűnő festményének a kliséjét is közli. Különösen a londoni lapok méltatják, de nem kevesebb elismeréssel ir róla a hollandok leg nagyobb lapja a „Het Vaderland" a „Journal Midi", az olasz „Le Stippe" és a dán „B. T.

u a hires európai festőművészek közé sorolja Bölcskeyt. — Minek ezeket előhozni, nem szeretem én ezt — mondja Bölcskey és látszik rajta, hogy valóban nem szereti az ilyen bemutattatást. — Inkább nézzük meg, hogy mit festettem hat nap alatt, mig itt voltam — szói, és már megyünk is a lakására. Útközben megtudjuk az impressáriótól (jobban mondva a sógorától), hogy Bölcskey azok közé a festőművészek közé tartozik, hogyha külföldön 40 képet állított ki, mind a negyven képét megvásárolták. — Voltunk a kincstárban is — mondja az „impressárió." Megnéztük a koronázási kelyhet, mert tudja, szerkesztő úr, hogy az Bölcskey technikai összeállítása ?! A kelyhet Zult tanár tervezte, de Bölcskey készítette. Nagy arany dijjal és oklevéllel tüntették ki érte. Bölcskey egyébként okleveles fémszobrász is Megérkezünk a müvésztanyára, a szobában hat kép áll a falak mentén. — Én semmiféle miliőbe nem tartozom — mondja Bölcskey — külföldön azt mondják rólam, hogy impresszionista vagyok. Nem dolgozom kontúrral és mindig azt keresem, ami megfog, ami megihlet. Az első kép, amely előtt megállunk a Szent Tamás-hegy a Várhegyről. Szinte bele lehet ugrani ebbe a képbe. Rendkívüli módon érvényesül rajta a szín hatás, más és más helyről nézve olyan, mint amikor a beborult táj felett ki-kibuvik a nap. — A festőnek annyit kell dolgoznia, mint a kubikusnak — mondja Bölcskey — vagy a művészkomponistának : hogy a művészi készség mellett biztos kézzel dolgozzék Anynyit kell tudnia, mint a művészkomponistának, nem keresni, hanem biztos kézzel eltalálni a zongora billentyűit. A második kép egy egy szenttamási ódon utcarészlet. Aranysárga napsütés, igazi tabáni ház, piros és kék virágok. Beszél és mesél, nevet és muzsikál ez a kép. Minden vonása azt mondja: művészet vagyok. Rendkivül megfoghatta ez a szenttamási részlet Bölcskeyt, mert azt mondja ennél a képnél: az ihlet tartama alatt kell megfesteni a képet, ott rögtön, nem pedig a műteremben. A természet adja az igazi örököt. A természetben sokkal több szeretet és vallási tartalom. Nem a bibliából kell a szeretetről beszélni, hanem az életből. Ézt a vallásosságot és szeretetet a művész egy kész művészetben találta meg. Feltévedt a szenttamási Kálváriád-templom elé, meglátta a kereszt alatt álló Mária nemes és finom profilját, alakjának elömlő vonalát, látta Magdolna szinte démoniasan szenvedő arcát, száját, szemét, testének vergődését és látta a kereszten függő Krisztust. És két óra alatt lefestette a szoborcsoportozatot. — Minden festő úgy lát, ahogy akar, ahogy az ihlettsége vezeti — mondja Bölcskey. Itt a Szenttamás hegyről egy másik témát is talált. Lenézett a strandfürdőre. — Gyönyörű, nagyszerű ennek a fürdőtelepnek a konstrukciója. A strandfürdőt tehát felülről festette le A képet teljesen kiszélesítette és valósággal mesébe öntötte. Csupa élet, mozgás és beszéd. Nagyszerűen érvényesítette a fény és árnyhatást, amellyel tökéletes a kép plasztikája. Ugy látszik a Bazilika örök törvény az esztergomi festészetben. Bölcskey a Szuleiman-feljáróról festette le. A bazilikát nem lehet másként lefesteni, mint alulról fölfelé. Csak így fönséges. Mi kis porszemeinek vagyunk hozzá képest — az Isten közelségéhez. Ennél a képnél megállapodunk és Esztergomról beszélünk. — Esztergom mint város nagyon érdekes — beszél Bölcskey. A várost a várstilus jellemzi, de sajnos, ebből sokat veszített. Kár, hogy nagyon elbarokkozták. Mária Terézia és Ferenc József alatt sokat építkeztek és ez meglátszik a várstilus ro vására. A város egyéni arculatát meg kell őrizni, ami értek, azt meghagyni, a jövőben pedig őrködni, hogy a várstilus veszteségei póto.va legyenek. Valami rettenetes nézni a KisDunán a vashidakat. Kőhidak kívánkoznak helyükre — hiszen Szenttamás kőműves városrész. Az esztergomiaknak kell munkát adni nem pedig a vasgyáraknak. — Egy kisdunai részlet képét nézzük most, a Borz Kálmán halászbárkáját. És érdekes ez a bárka éppen úgy ringatózhat a pesti NagyDunán, vagy még jobban a velencei lagunán Nemzetközi ez a kep, a viz a stilus, a miliő. Csak az alkotásban magyar. — Sajnos készületlenül jöttem Esztergomba és most latom, hogyha Esztergom lelkét akarom megismerni és lefesteni, vissza kell jönnöm. Bebenéztem udvarokba is, kertekbe is. Itt ott érdekes és értékes szobrokat láttam. Ezek a művészi emlékek a terekre kívánkoznak. Mennyi, mennyi szint ós elevenséget lehetne az esztergomi tereknek adni — mo idja tovább. Megkérdezzük Bölcskeyt eladja-e esztergomi festményeit ? Nem akar erről beszélni. Amikor Velencében festett mindig nagy csoport vette körül. Bölcskey akkor fogta a kalapját és körüljárt vele. Egypár lira aprópénzt gyűjtött össze, azután szétszórta a gyerekek között. — Ha nem adjuk el Esztergomban — szól mégis Bölcskey — megveszik majd külföldön. Hat kép hat nap alatt. Néha-néha mégis csak felráznak egyhangúságunkból. Azt mondják ezek a képek, hogy szeressük Esztergomot. Bölcskey elutazott — de kérésünkre a képek ittmaradtak. Bölcskey nek vissza kell jönnie, ha nem másért — a képekért. Vécs Ottó