Esztergom és Vidéke, 1932

1932-05-26 / 42.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 42. SZÁM KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP l 932 CSÜTÖRTÖKjMÁJUS HÓ 26 Szerkesztőség, kiadóhivatal:Simor-u.20 Főszerkesztő: Előfizetési"ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenként kétszer Dr. KEMÉNES ILLÉS Csütörtökön 10,'vasárnap 20 fii. Nem száll a Turul... Egy évvel ezelőtt az Óceá­non törtek át, a tenger gyilkos fogai fölött: jéghegyek fölött, a tenger démona ölelésében: sűrű köd között, a tenger ha­ragja : vad hullámok között fel­felbukkanó csillagtól vezetve. Repültek ég és föld között csak egyetlenegy gondolatért: a Ma­gyar Igazságért... Nem ezért, hogy Harbour-Graceból Buda­pestig repüljenek és világrekor­dot döntsenek, hanem azért, csak azért, hogy a Magyar Igazság turulmadarát győze­lemre vezessék. Az ezernyi ve­szély, villámok csattogása, a halál lehelete nem rettentette vissza őket, csak egy gondolat élt bennük: a keleti csillag alatt Magyarországon földet érni. És földet értek és győzelemre hozták haza Amerikából a Ma­gyar Igazság gépmadarát. Győ­zedelmeskedtek a tenger, a szélvész, a köd, a félvilág fö­lött. Győzedelmeskedtek az em­beri Excelsior fölött, a rekord fölött is. Levertek időt, embert és gépet. Endresz György és Magyar Sándor. Egy évvel ezelőtt még a mennyboltra rajzolva hirdették : Győzött a Magyar Turul, cél­hoz hozták ennek a kis nyo­morék ország akaratát: Justice for Hungary . . . Áttörtek az Óceánon, hogy hirdessék: ahogy a gép Justice for Hungary győ­zedelmeskedett, úgy kell majd győzedelmeskednie a történelem Justice for Hungaryájának is. Örömujjongva, mámorosan, boldogan hallgattuk a rádióhirt. hogy Justice for Hungary Bu­dapest mellett földre szállt. De­hogy is láttuk vagy éreztük, hogy az igazi céltól, Budapest­től pár kilométerre történt a le­szállás, mi az a pár kilométer, hiszen Mátyásföld éppen úgy Bicskén is lehetett volna. Két hős magyar repülte át az Óceánt, fél Európát, mint senki más, ez volt a fontos. A Magyar Igazság gépmadarán jöttek, ez volt az esemény. A keleti csillag hazavezette őket, hazavonzotta fényerejével a Justice for Hungaryt. És Bicskén, Budapestől pár kilo­méterre kellett leszállniok. Nem benzinhiány volt, nem géphiba miatt, hanem azért, hogy a Sors, a keleti csillag jelt adjon : Ne tovább! Földet értek és a Turulma­dár szárnya eltörött, Endresz György és Magyar Sándor befejezte útját. Befejezte a Justice for Hungary. Ki látott a bicskei leszállás­ban jelt? ... Ki érezte, hal­lotta, hogy ez a leszállás azt kiáltotta: Ne tovább, ne to­vább ! Senki, senki . . . Nem volt elég az út Har­bour-Gracetól Budapestig ? . . . Nem volt elég a győzelem?.. . Nyugalomba, dédelgető, si­mogató pihenésbe vágyott a gépmadár. Múzeumba . . . De nyomorúságunk, csonka­ságunk megtoldotta a gépma­dár szárnyát, újra mozgásba hozta propellerét. Nyomorúsá­gunk ? . . . Vagy gőgünk, el­bizakodottságunk ? . . . Nem! . . . Talán . . . Vagy inkább az emberi Excelsior ? . . . Ez sem ? . . . Trianon ? . . . Kár ezen töprengeni. A vég­zet bekövetkezett. A két hős pilóta útja elvált és az óceánrepülés Után egy évvel a Justice for Hungary újra felszállt a levegőtengerbe. Endresz György vezette, mö­götte fiatal repülőtiszt: Bittay Gyula. Felszálltak és a Jus­tice for Hungary újra menny­bolton hirdette igazságunkat. Róma volt a cél. Május 21. Délelőtt 10 órakor indultak Pest­ről és öt óra multán láng és tűznyelvek nyaldosták a betű­ket, amelyek ezt a szót alkot­ták: Justice for Hungary — Igazságot Magyarországnak. Az angol szöveg többet je­lentett a magyar szövegnél. Az angol intelem szól Amerikának, egy egész világrésznek, szól egész Európának, de tudják ér­telmét Indiában és Ausztráliá­ban. Mindenütt az egész vilá­gon .. . A Justice for Hungary lezu­hant. A lángok áttüzesítették testét, elhamvasztottak. Két meg­szenesedett holttestet húztak elő a roncsok alul. A felismerhe­tetlenségig összetört, két fekete holttestet. Egy kis magyar cí­mert találtak az egyik ülésben. Ha nincs ez a kis magyar cí­mer, semmi sem bizonyította volna abban az órában, hogy valóban a Justice for Hung / zuhant le. Endresz György ci­garettatárcáját díszítette a cí­mer, a tárca elolvadt. Egy kis magyar címer ma­radt. A többi, a dicsőség, a győzelem, a világhír, a hős, a Magyar Igazság hirdetése ott feketedett és füstölgött a római mezőn. A győzelem ereje és élete pedig vérgőzzé vált. Füstoszlop emelkedett az ég­nek, mint áldozati oltár füstje egyenesen, magasan fölfelé. A győzelem ereje felszabadult életbéli rendeltetéséhez híven: felszállt menyei birodalmába. Tetemrehivóan füstölgött a gépcsontváz .... Ez vagyok én: Justice for Hungary, sze­nes, égett vértől füstölgő üsz­kös seb. Összezúzott, agyon­sújtott élet. Most igy hirdetem a Magyar Igazságot. Most vagyok az igazi Justice for Hungary. Ha százezren ismerték eddig neve­met, most ezután milliók és milliók fogják ismerni, tudni, hogy mi voltam. És mi va­gyok . . . Halljátok és ismerjétek meg ti is valamennyien országok és országokat összetákoló urak. Nézzetek most, eddig úgyis ke­resztül néztetek rajtam, nem akartátok tudni, hogy élek. Hát most füstölgő, véres roncsom­ba, csontvázamba ismerjetek meg. Én vagyok a vad, én va­gyok az jelkép. Ti öltetek meg, mint ahogy megöltétek hazá­mat is. Nyomorék, szenes va­gyok, mint országom. Ha vér kellett, ha élet kellett, ha el akartok pusztítani, hát itt va­gyok . . . Ezután csontvázammal, füst­tel, vérgőzzel, megégetett hely­ivel fogom hirdetni a Magyar Igazságot. Az Örök Várossal kiáltani a világba halálomon túl, új diadalmas életbe szök­kenve, hogy Trianon békeköny­vei is úgy fognak egy napon elhamvadni, füstté válni, hogy mint az én halálom, felszaba­dulást hozzon. Ezután halálom­ban hirdetem a Magyar Igaz­ságot faluról-falura, országról­országra, földrészről-földrészre járva, feltartózhatatlanul, be­töltve az egész világot. Nem száll a Turul, de él, váráldozatban győzedelmeske­dik a Magyar Igazság. Vécs Ottó Esztergom tiltakozó nagygyűlése Trianon ellen Esztergom városa vasárnap d. e. 11 órakor a Széchenyi-téren tartotta tiltakozó revíziós nagygyűlését. A közönség szép számban jelent meg. A városháza kapujában szó­noki emelvény állott, itt tartotta meg ünnepi beszédét Csonkás Mihály dr. reáliskolai tanár, aki mindvégig len­dületes, szépen felépített beszédében méltóképpen kifejezte Esztergom til­takozását. Csonkás Mihály dr. be­szédjét főbb pontjaiban közöljük: Rabságban, testet és lelket meg­ölő, becsületet elsorvasztó, gyaláza­tos, igazságtalan rabságban sinylő dünk mi mind, magyar testvérek, akik szivünk minden vércseppjében, lelkünk minden rezdülésében, em­berhez méltó életet sóvárgó vágyaink összességében hazánknak valljuk a maga teljességében azt a Kárpátok­tól az Al-Dunáig terjedő történelmi Nagy-Magyarországot, amelynek min­den egyes kis rögét, minden por­szemét és vizcseppjét ezer viharos esztendő [tengernyi vérözöne, mun­kás verejtékhullatása, öröme és bá­nata szentelte örökké magyarrá. Nem azért beszélek én most itten, hogy elkeseredett tiltakozásra kor­bácsoljam fel szavaimmal polgártár­saim lelkületét, hiszen jól tudom, hogy mindannyiunknak minden gon­dolata mélyén tizenkét év óta egy percnyi szünet nélkül ott ég az örö­kös ellentmondás nemzetünk csúfos meggyilkoltatása ellen. Tizenkét évi szörnyű szenvedés után a magyar nemzet összessége ma tárja fel először bátor szóval az ő vérző sebeit a világ közvéleménye előtt, az egész művelt világ becsü­letérzésére, igazságszeretetére és józan eszére hivatkozunk, mikor eUabolt, sárbatiport jogaink helyreállítását kö­veteljük. Kajus hó 25—26 szerda-csütörtök 8-tíl folytatólag 5, 7 és 9 órakor a mennyországba" Film a szerelemről és igaz boldogságról MOZGÓBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom