Esztergom és Vidéke, 1932

1932-05-26 / 42.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 42. SZÁM KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP l 932 CSÜTÖRTÖKjMÁJUS HÓ 26 Szerkesztőség, kiadóhivatal:Simor-u.20 Főszerkesztő: Előfizetési"ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenként kétszer Dr. KEMÉNES ILLÉS Csütörtökön 10,'vasárnap 20 fii. Nem száll a Turul... Egy évvel ezelőtt az Óceánon törtek át, a tenger gyilkos fogai fölött: jéghegyek fölött, a tenger démona ölelésében: sűrű köd között, a tenger haragja : vad hullámok között felfelbukkanó csillagtól vezetve. Repültek ég és föld között csak egyetlenegy gondolatért: a Magyar Igazságért... Nem ezért, hogy Harbour-Graceból Budapestig repüljenek és világrekordot döntsenek, hanem azért, csak azért, hogy a Magyar Igazság turulmadarát győzelemre vezessék. Az ezernyi veszély, villámok csattogása, a halál lehelete nem rettentette vissza őket, csak egy gondolat élt bennük: a keleti csillag alatt Magyarországon földet érni. És földet értek és győzelemre hozták haza Amerikából a Magyar Igazság gépmadarát. Győzedelmeskedtek a tenger, a szélvész, a köd, a félvilág fölött. Győzedelmeskedtek az emberi Excelsior fölött, a rekord fölött is. Levertek időt, embert és gépet. Endresz György és Magyar Sándor. Egy évvel ezelőtt még a mennyboltra rajzolva hirdették : Győzött a Magyar Turul, célhoz hozták ennek a kis nyomorék ország akaratát: Justice for Hungary . . . Áttörtek az Óceánon, hogy hirdessék: ahogy a gép Justice for Hungary győzedelmeskedett, úgy kell majd győzedelmeskednie a történelem Justice for Hungaryájának is. Örömujjongva, mámorosan, boldogan hallgattuk a rádióhirt. hogy Justice for Hungary Budapest mellett földre szállt. Dehogy is láttuk vagy éreztük, hogy az igazi céltól, Budapesttől pár kilométerre történt a leszállás, mi az a pár kilométer, hiszen Mátyásföld éppen úgy Bicskén is lehetett volna. Két hős magyar repülte át az Óceánt, fél Európát, mint senki más, ez volt a fontos. A Magyar Igazság gépmadarán jöttek, ez volt az esemény. A keleti csillag hazavezette őket, hazavonzotta fényerejével a Justice for Hungaryt. És Bicskén, Budapestől pár kilométerre kellett leszállniok. Nem benzinhiány volt, nem géphiba miatt, hanem azért, hogy a Sors, a keleti csillag jelt adjon : Ne tovább! Földet értek és a Turulmadár szárnya eltörött, Endresz György és Magyar Sándor befejezte útját. Befejezte a Justice for Hungary. Ki látott a bicskei leszállásban jelt? ... Ki érezte, hallotta, hogy ez a leszállás azt kiáltotta: Ne tovább, ne tovább ! Senki, senki . . . Nem volt elég az út Harbour-Gracetól Budapestig ? . . . Nem volt elég a győzelem?.. . Nyugalomba, dédelgető, simogató pihenésbe vágyott a gépmadár. Múzeumba . . . De nyomorúságunk, csonkaságunk megtoldotta a gépmadár szárnyát, újra mozgásba hozta propellerét. Nyomorúságunk ? . . . Vagy gőgünk, elbizakodottságunk ? . . . Nem! . . . Talán . . . Vagy inkább az emberi Excelsior ? . . . Ez sem ? . . . Trianon ? . . . Kár ezen töprengeni. A végzet bekövetkezett. A két hős pilóta útja elvált és az óceánrepülés Után egy évvel a Justice for Hungary újra felszállt a levegőtengerbe. Endresz György vezette, mögötte fiatal repülőtiszt: Bittay Gyula. Felszálltak és a Justice for Hungary újra mennybolton hirdette igazságunkat. Róma volt a cél. Május 21. Délelőtt 10 órakor indultak Pestről és öt óra multán láng és tűznyelvek nyaldosták a betűket, amelyek ezt a szót alkották: Justice for Hungary — Igazságot Magyarországnak. Az angol szöveg többet jelentett a magyar szövegnél. Az angol intelem szól Amerikának, egy egész világrésznek, szól egész Európának, de tudják értelmét Indiában és Ausztráliában. Mindenütt az egész világon .. . A Justice for Hungary lezuhant. A lángok áttüzesítették testét, elhamvasztottak. Két megszenesedett holttestet húztak elő a roncsok alul. A felismerhetetlenségig összetört, két fekete holttestet. Egy kis magyar címert találtak az egyik ülésben. Ha nincs ez a kis magyar címer, semmi sem bizonyította volna abban az órában, hogy valóban a Justice for Hung / zuhant le. Endresz György cigarettatárcáját díszítette a címer, a tárca elolvadt. Egy kis magyar címer maradt. A többi, a dicsőség, a győzelem, a világhír, a hős, a Magyar Igazság hirdetése ott feketedett és füstölgött a római mezőn. A győzelem ereje és élete pedig vérgőzzé vált. Füstoszlop emelkedett az égnek, mint áldozati oltár füstje egyenesen, magasan fölfelé. A győzelem ereje felszabadult életbéli rendeltetéséhez híven: felszállt menyei birodalmába. Tetemrehivóan füstölgött a gépcsontváz .... Ez vagyok én: Justice for Hungary, szenes, égett vértől füstölgő üszkös seb. Összezúzott, agyonsújtott élet. Most igy hirdetem a Magyar Igazságot. Most vagyok az igazi Justice for Hungary. Ha százezren ismerték eddig nevemet, most ezután milliók és milliók fogják ismerni, tudni, hogy mi voltam. És mi vagyok . . . Halljátok és ismerjétek meg ti is valamennyien országok és országokat összetákoló urak. Nézzetek most, eddig úgyis keresztül néztetek rajtam, nem akartátok tudni, hogy élek. Hát most füstölgő, véres roncsomba, csontvázamba ismerjetek meg. Én vagyok a vad, én vagyok az jelkép. Ti öltetek meg, mint ahogy megöltétek hazámat is. Nyomorék, szenes vagyok, mint országom. Ha vér kellett, ha élet kellett, ha el akartok pusztítani, hát itt vagyok . . . Ezután csontvázammal, füsttel, vérgőzzel, megégetett helyivel fogom hirdetni a Magyar Igazságot. Az Örök Várossal kiáltani a világba halálomon túl, új diadalmas életbe szökkenve, hogy Trianon békekönyvei is úgy fognak egy napon elhamvadni, füstté válni, hogy mint az én halálom, felszabadulást hozzon. Ezután halálomban hirdetem a Magyar Igazságot faluról-falura, országrólországra, földrészről-földrészre járva, feltartózhatatlanul, betöltve az egész világot. Nem száll a Turul, de él, váráldozatban győzedelmeskedik a Magyar Igazság. Vécs Ottó Esztergom tiltakozó nagygyűlése Trianon ellen Esztergom városa vasárnap d. e. 11 órakor a Széchenyi-téren tartotta tiltakozó revíziós nagygyűlését. A közönség szép számban jelent meg. A városháza kapujában szónoki emelvény állott, itt tartotta meg ünnepi beszédét Csonkás Mihály dr. reáliskolai tanár, aki mindvégig lendületes, szépen felépített beszédében méltóképpen kifejezte Esztergom tiltakozását. Csonkás Mihály dr. beszédjét főbb pontjaiban közöljük: Rabságban, testet és lelket megölő, becsületet elsorvasztó, gyalázatos, igazságtalan rabságban sinylő dünk mi mind, magyar testvérek, akik szivünk minden vércseppjében, lelkünk minden rezdülésében, emberhez méltó életet sóvárgó vágyaink összességében hazánknak valljuk a maga teljességében azt a Kárpátoktól az Al-Dunáig terjedő történelmi Nagy-Magyarországot, amelynek minden egyes kis rögét, minden porszemét és vizcseppjét ezer viharos esztendő [tengernyi vérözöne, munkás verejtékhullatása, öröme és bánata szentelte örökké magyarrá. Nem azért beszélek én most itten, hogy elkeseredett tiltakozásra korbácsoljam fel szavaimmal polgártársaim lelkületét, hiszen jól tudom, hogy mindannyiunknak minden gondolata mélyén tizenkét év óta egy percnyi szünet nélkül ott ég az örökös ellentmondás nemzetünk csúfos meggyilkoltatása ellen. Tizenkét évi szörnyű szenvedés után a magyar nemzet összessége ma tárja fel először bátor szóval az ő vérző sebeit a világ közvéleménye előtt, az egész művelt világ becsületérzésére, igazságszeretetére és józan eszére hivatkozunk, mikor eUabolt, sárbatiport jogaink helyreállítását követeljük. Kajus hó 25—26 szerda-csütörtök 8-tíl folytatólag 5, 7 és 9 órakor a mennyországba" Film a szerelemről és igaz boldogságról MOZGÓBAN