Esztergom és Vidéke, 1932
1932-05-15 / 39.szám
koltatottak pedig ponyvasátrakban, föld alá vájt cigányputrikban laknak. Pittsburg kellős közepén a bankok, nagy üzletek, felhőkarcolók, a fényűző hotelek közelében egész városrész, ahol föld alatti kunyhókban tanyáznak a munkanélküliek. Maguk a bankok, hotelek, nagy részben csőd alá kerültek. Itt, Amerikában, az utolsó két esztendő folyamán 2,300 bank omlott össze és elvitték a betevőknek mintegy kétezermilliónyi pénzét. Hihetetlen, minő mértékű itt a gazdasági leromlás. Most aztán maga az Egyesült Államok is eljutott ahhoz, hogy már hivatalosan látni kénytelen a nyomort. Eljutott oda, hogy bekövetkezett a pénzügyi infláció. Ezen a tavaszon, egy hónappal ezelőtt, hozott a kongresszus egy törvényt, amellyel felhatalmazza a Federal Bankot, hogy kétezermillió új bankjegyet nyomasson; és ezzel akarják megsegíteni a fizetőképességet. Vagyis megindult ugyanaz a pénzügyi felhiggitás, amit mi onnan hazulról szomorúan ismerünk. Senki sem bízik többé itt a bankokban. Hiába akarják elhitetni az államélet vezérei, hogy az az egyik legnagyobb baj, hogy az emberek odahaza rejtegetik a pénzt és nem helyezik be a bankba: nincs rejtett pénz se tulajdonképpen. Hisz ezek az emberek — a legegyszerűbb munkás is itt — hozzászoktak ahhoz, hogy fényűzően éljenek. Elköltötték összes keresetüket: nem takarékoskodtak. Abban a közhitben, éltek, hogy az amerikai Egyesült Államok állandó paradicsomot képeznek és nincsenek ráutalva arra, hogy bármit is maguktól megtagadjanak. Lám, mily kevés keresztény felfogás uralkodott itt: hiszen a keresztény vallás legelső gondolata az, hogy tagadjuk meg magunkat, és ez a megtagadás a legeslegelső takarékosság. A kereskedelem is csábító műveletekkel rontotta ezt a népet gazdaságilag. Részletfizetésekkel, ígérgetésekkel elhitették a szerencsétlenekkel, hogy ne törődjenek a holnappal, csak a mával, és hogy az egyszerű embereknek is van hozzá nem csupán joguk, de módjuk is, hogy a vagyonosokkal egyenlő életstandardot folytassanak. Másfelől, itt a bankok nem állanak állami felügyelet és garancia alatt. Akik tehát bankbetéteket helyeztek el, most elveszítették mindenüket jóformán. Ezek a kiábrándító megfigyelések indították most a törvényhozókat arra a törvényjavaslatra, hogy a bankok állami jótállás alá kerüljenek. A nagyipar kidolgozta magát: nem érdeke most, hogy további raktár számára produkáljon. Ezidén, novemberben választás lesz: elnökválasztás. És hogy a jelenlegi elnök még egy ciklusra megválasztassa magát, indítványára a kongreszzus törvényt alkotott, hogy a nagy iparosok, vasutak és biztosítótársaságok összesen kétezermillió dollár államsegélyben részesüljenek, azon a cimen, hogy ezzel a pénzösszeggel megindítsák a prosperitást. Mert itt mindennek álnevet adnak. Meg is fog indulni úgy május hónapban, kényszerből, azért, hogy a munkásnéppel elhitessék, hogy Hoover, a jelenlegi elnök, az egyetlen államférfiú, aki át tudta vezetni a munkanélküliség nagy problémáját, tehát őt válasszák meg újból elnöknek. Kérem, én mielőtt idejöttem volna, nyolc év előtt, határozottan köztársasági felfogású voltam. Elméletben ezt az államformát találtam legideálisabbnak. Mióta azonban itt látom az elnökválasztási komédiát, legcélszeűbb államforma-berendezkedésnek az örökös királyságot tartom. De én lelkipásztor vagyok. Nekem nem az fáj, hogy fizetésem nem kapom meg. Nekem az az elviselhetetlen gyötrelem, ha látom, hogy hivatalosan űzhetik a szegények elnyomását és nincs senkinek a vezetők között annyi keresztény sejtelme, hogy hiszen a munkások elnyomása, a szegények eltiprása és nyomorgatása égbekiáltó bűnt képez. Valamikor a mi Széchenyink szinte magánkívül sóhajtott fel a magyar törvényhozásban: vért látok, vért és pusztulást mindenütt... Én egész életemben csak a bűnt láttam, a bűnt és a nyomában serkent nyomort ... Ez Amerika! Van a levélnek egy utóirata is. Érdemes ezt is elolvasni: Utólagosan valami különösen is érdekeset írok még. A mult héten bent jártam Pittsburgban, ahová a szentelt olajok kiosztása alkalmából kellett mennem. Amint megyek az egyik legforgalmasabb utcán, a banknegyedben, pontosan a Mellon-féle nagy bank épülete előtt, a bankból kijön valaki. Tudom is én, hogy ki, nem voltam kíváncsi. Mentem toKedden három pontból álló tárgysorozatot tárgyal a város képviselőtestülete. 15 képviselő jelent meg a közgyűlésen. Az első pontban Antóny Béla ny. polgármester 1200 P illetménye ügyében beadott fellebbezése szerepelt. A vármegye ugyanis Antóny fellebbezésére úgy döntött, hogy nyugdiját nem állapítja meg magasabb százalékban, de 1200 pengőt, mint visszatartott pótilletményt, a város terhére kifizetésre kötelez. Több képviselő szólalt fel ebben az ügyben. Egyhangúlag azon a véleményen voltak, hogy Antónyt az erkölcsi felfogás szerint nem illeti meg az összeg. Zwillinger Ferenc : azt javasolta, hogy a város ne nyugodjék bele a vármegye határozatába és felebbezze azt meg, de egyben kérjen felülvizsgálatot, és meg kell indítani Antóny ellen a polgári pert. Szivós-Waldvogel József: kijelenvább. Hallom, hogy valaki kiabál. Sejtelmem sem volt, hogy a kiabálás én nekem szól. Zavartalanul tovább haladtam. Pár pillanat múlva hátulról megragadja valaki a kabátomat a vállam táján és úgy kényszeritett, hogy álljak szóba vele. Ez a mister egy angol pap volt, akit én személyesen nem ismerek. Minden bizonnyal ismer engem az egyházmegyei conventiókról. Ő volt, akit a bankból kijönni láttam. Hát mondja: — Father, gyóntass meg engemet, de most mindjárt. — Jó — mondottam —, menjünk a legközelebbi templomba. — No — válaszolja —, azt nem, mert én nem érek rá. — Hol tehát? — Itt ni, mindjárt. Azzal bevonszolt a Mellon-bank bejárata előtti oszlopcsarnokba, félreállít, ő is odaáll és simpliciter elvégezte ott a szentgyónását. Ez történt! Ugy-e, érdekes ? Ez az amerikai sietség és találékonyság. tette, hogy Antóny Béla jogtalanul vett fel pénzeket, a polgári pert a városnak meg kell indítania. Elvárja Antónytól, aki közpénzekből magának illetéktelenül biztosított összegeket és aki az újságban az erkölcsiségről ír, elsősorban ő tartsa kötelezőnek az erkölcsi törvényeket. Waldvogel bűnvádi eljárást is emleget. Meszes Ferenc: elvárja, hogy Antóny, aki 15 éven keresztül a város kenyerét ette és enni fogja tovább is nyugdíjaztatása mellett, hogy illetéktelenül felvett összegek mellett ne menjen el addig, hogy még perelje is a várost. A képviselőtestület úgy határozott végül, hogy a megyei döntést megfellebbezi és felülvizsgálatot fog kérni . Az Antóny-ügyre vonatkozólag meg kell jegyeznünk, hogy azt már befejezettnek szeretnénk tekinteni. A városnak elég sok baja és terhe van. mmmmmmmmmmmmmmmmmm*mmm*mwwwwtm*» Antóny Béla dr. ny. polgármester 1200 P ős követelése és az erkölcsi leifogás Pünkösdi szerenád a szomorúságnak Bezárkózol? Félsz, mint a Tizenkettő?? És imádkozol szent szomorúság ? Vájjon kihallod a zizegő szélből a Szentlélek pirosló taktusát ?t örülj, vigadj szomorúságok legszomorúbb szolgálólánya. könny: hogy tán az Isten sem szeret s hullának láthat minden ócska kánya.. r örülj, dalolj csalóáott álmok holdfénysztnü szomorúsága, hogy nincs hajnal, csak mindörökre éj s bimbóba hal a holnap boldogsága •.. örülj, vezeklő, feketesztvű, halálharangos, gyónó, gyászmise, hogy temethetsz, mert sok volt már a bánod, s pusztít benned az Isten pestise • • brülj, gyász, ki az eget okolod, hogy elfonnyaszt minden nyiló-virágot. 4s feketében tüntetsz forradalmat, hogy szemére hányd nagy szomorúságod\ .. Örülj lemondás, ványadt-arcú béke, ki suttogod, hogy bánod már a szót, mely azt fogadta, hogy szomorúságod ne vidítsa földi muzsikaszó. fia te nem lennél, óh szomorúság, az Urnák Lelke lenne szomorú, hogy nincs, akit vigasztaljon s a lényr, hogy derűt gyújtson, ahol beborul... Szomorúság ...óh minden szépség anyja, célok szülője, álmaink áadája, ha te nem lennél, csúf lenne a föld, mert öl az öröm egyhangú dagálya. Szomorúság, pünkösd teremtő titka, örülj titokban hulló könnyeidnek, mert él az Isten és elküldi Lelkét, hogy apostola légy a gyönyörűség mérgén tengődő, lágy testvéreiánek. Magasi Artúr Tükörképek A primási város életéből néhány tükörképet szedtünk össze. Közölni fogjuk ezeket, úgy ahogy a nyilvánosság elé kívánkoznak. Miliőt, szint, varázst és egy kis történelmet is adnak ezek a tükörképek. Mozaikok a Magyar Sionból. Csernoch János volt az első prímás, aki Amerikába utazott, öreg volt már, de azért mégis fiatalnak érezte magát, hogy Amerikába menjen. El is ment, Csikágóban résztvett az eucharisztikus kongresszuson és haza is jött szerencsésen. Itthon egy napon felkereste egy kiváló festőművész. — Kegyelmes uram — mondotta a művész — megfesteném Eminenciádat, mint az első magyar hercegprímást, aki Amerikában volt. — Ugyan menjen, mi jut eszébe — felelte kurtán Csernoch. Másnap üzent a művésznek és ezzel fogadta: — Maga egy eredeti ember. Jól van, fesse meg a képet, de jegyezze meg, hogy csak négy órát ülök. — Szeretném, Kegyelmes uram, háttérnek a tengert és az Aquitániát megfesteni. (Ezen a hajón utazott Csernoch Amerikába.) — Minek ez a bolondság ?... Fö lösleges, mert úgyis tudják, hogy én voltam Amerikában. Jöjjön el holnap és kezdje meg a képet. Másnap felment a festőművész. — Hát hogyis gondolja maga azt a hátteret? — fogadta a festőt a primás. — A. tengerrel. — És ugye az Aquitániával. Hát nem bánom, csinálja meg. De megmondtam, csak négy órát ülök A művész megkezdte a munkát. A második nap bejön a primás oldalkanonokja és nézi a munkát. — Kegyelmes Uram — szólt az oldalkanonok •— várni kellett volna a megfestéssel. Az út igen megviselte Eminenciádat. Öregebbnek látszik, mint ahány esztendős. — Ne hallgasson rá — mondta Csernoch a művésznek — csak fessen. Nem vagyok én öreg. A kép elkészült, pontosan négy óra alatt. Csernoch meg volt elégedve. Amikor a művész elköszönt az ősz primás marasztalta. — Várjon csak. Én nagyon jól tudom, hogy maguknak művészeknek mindig kell a pénz. Itt van a honorárium. Foltin János plébános egyszer ebéden volt Kohl Medárd püspöknél. Ebéd után beszélgettek, de mint rendszerint előfordul, egyszerre csak szünet állott be a beszélgetésben. Sokszor a csönd beszél. Egy kis hallgatás után megszólal Foltin János : — Méltóságos püspök úr, én tudom hogy mire gondol. — No mire ? Nézett nagyott Kohl Medárd. — Három dologra gondol. — Mondja csak. — Az első, amire gondol, hogy Csernoch primás nem sokáig fog élni. — Tényleg erre gondoltam. — A második: arra gondol Méltóságod, hogy hátha primás lesz. — No de már ne tréfáljon. És a harmadik ? ^J^AKAT NEiVl H IRDETEK ^ C renc * kivu ^ olcs< ^ érban árusítom a legszebb tavaszi újdonságaimat, ugy mint női és férfi gyapjúszöveteket, selymeket, harisnyákat, keztyűket és az összes divatárúkat ILLEM SAM.DOH divatárukereskedése JEnztergffOlll Széchenyi-tér 21
