Esztergom és Vidéke, 1932

1932-05-08 / 37.szám

ÖTVENHARMADIK É

VF. 37. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932. VASÁRNAP, MÁJUS 8 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fülé Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér <rmmmm*ímmi*mmmmwn A bolsevizmus arnya Fejetlenség mindenütt. A modern kulturvilág recseg, ropog, eresztékei megengednek, alapjai, törvényei repedeznek. A nagy gondolatok, a krisztusi erők : testvériség, szeretet, béke, megbocsátás, könyőrület, kölcsönös megsegítés, jog, igazság, üldözött bűnök lesznek. A keresztény kultúra és állam helyét készül átvenni a rablás és erőszak, mely nem tűr féket, törvényt s kíméletlenül gázol keresztül mindenen ami ma erkölcs, társadalmi, gazdasági rend, ami szép és nemes, ami lelket emelő és példára buzdító. A modern állam, a kulturvilág rohan a primitiv, a vad ember közülete, a kollektivizmus felé, melynek kiforratlan, mindent elpusztító rémes formája, a bolsevizmus ott ég már keleten Oroszországban s Ázsia nagy részében, azoknak gazdasági rendjét, évezredes kultúráját perzselve fel. A világháború vér és embervesztesége, erkölcsi és anyagi károsodása, lassan már csak egy kis csepp lesz abban a tenger kínban és pusztulásban, amit a bolsevizmus már eddig is okozhatott az emberiségnek, a nyugati műveltségnek ama magatartása folytán, hogy a tüzet nem oltani igyekszik, hanem azt még szítja, éleszti, vagy mint az éjféli lepke repked körülötte, hogy azután ő maga is beleessék. Az egész kuhurvilágra mint sötét árnyék feküdt rá a gyűlölet, a boszszú, az egyéni önzés, a féktelen érvényesülési és hatalmi törekvés, ledöntve minden tekintélyt, megbontva minden társadalmi rendet és békét. Úszik mindenki az árral. Csupa dicsőítés, hajlongás az uralkodó rendszer előtt. Senki se csodálkozzék tehát, ha ezek láttára félreáll minden komoly tényező, megtörik minden nemzeti egység és erő, úrrá esz a közöny és érvényesül a durva érzés, az erőszak. Pedig alig tiz évvel ezelőtt, a kommün bukása után, a nemzeti öntudat, áldozatkészség, hatalmas lánggal lobbant fel, egybeolvasztva a nemzetnek minden polgárát a magyar jövő magteremtésének szent akaratában. Talán Kossuth szelleme, a szabadságharc volt hatalmasabb inspiráció a bolsevizmus utáni magyar erőnél, leieknél. Mintha a márciusi napok teremtő ereje támadt volna fel s a nemzeti Géniusz indult volna diadalmas útjára. Ki nem emlékszik még arra az augusztusi napra, amikor Esztergom népe, a rémuralom bukása után, lelkesen, bizakodóan, mint egy áttörhetetlen sziklaszilárd fal vonult fel a Széchényi-térre, a mindent gyógyító szeretet, a teremteni, alkotni tudó .tisztelet, tekintély, a boldogabb magyar jövő bizakodó egységében. A felszabadult lelkiismeret, nemzeti öntudat, mint a tikkadt föld, szívta magába éltető elemét, a szabadságot. Eleven, derűs, bizakodó volt mindenki. Szegények és gazdagok, kicsinyek és nagyok, ismeretlenek borultak egymásnak nyakába, annak a tudatnak hatása alatt, hogy az erőszak uralma megbukott. ígéret, hit, erő töltötte be a magyar eget, a szebb jövő szivárványával koszorúzva azt meg. A mindig bizalmatlan és szótalan magyar nép ajkai megszólaltak, feltárta lelkének igaz valóját, mely mint mérhetetlen kincs vezette a nemzetet egy ezredév minden megpróbáltatásán keresztül. Büszkén kiáltott fel, hogy a vesztett háború és a lel ket ölő forradalom dacára a magyar boldogabb, szabadabb jövőnek hajnala előtt áll. Ez még tegnap volt, és ma már álomnak tűnik fel. Hová lett a lelkesedés és a bizakodás ? I Hová a derű és fény, a boldog jövőnek re menye a feltámadás tudata ?! Kik és hogyan tékozolták el a magyar föld népének, az ős erőnek augusztusi hitvallását ? Ki felel a történeti pillanat elszalasztásáért? Ki felel, hogy ismét tél borult a magyar rónára, virágtalan lett a mező, sötét az erdő 1 Ki felel, hogy a magyar föld, mely szeretet, bölcsesség, az élet forrása, bölcsőnk, édes anyánk, hazánk, értékét vesztette ? Ki felel, hogy a magyar föld népének új erővé, szépséggé, áldássá megindult élete kettétört? Ki felel a nemzeti és polgári gondolat meglazulásáért ? Ki felel azért a földalatti szervezkedésért, mely itt dörömböl már megint az ajtón, melyet ugyan a nyomorúság termel ki, de az erőszak, a gondolat, politikai és gyülekezési szabadság megfojtása tesz csak veszedelmes tényezővé. Minden kétségen felül áll, a legegyszerűbb magyar ember is tudja, hogy nyomorúságának, lerongyolódásának alapoka a gyalázatos békeparancs, az ország megcsonkítása, a nemzet feldarabolása. De az is bizonyos, hogy evvel nem menthető a hadikölcsönök érté kének megsemmisülése, a silány hadirokkant-, özvegy- és árvasegé lyek, a biztosítóintézetek kötelezettségének ötszázalékos megállapítása, a magas kamat, a pénzszűke, a fizetéscsökkentés, a létszámapasztás a munkanélküliség, a bankok, a kanelek uralma, az olcsó buza és magas lisztárak, a folyton növekedő drága ság, a mindent megölő uzsora.. Az is igaz, hogy mindez világjelenség, betegség. Győzök, legyő zöttek, agrár és ipari áll mok küzdenek e válságok, bajok legtöbbjével. Nem hagyható figyelmen kivül ama jelenség se, hogy amig a polgári tár sadalom az orosz állapotokról elrettentő példákat sorol fel s a bolsevizmus rémségeit tárja ki, addig a keresztény, nemzeti és polgári közületekben is egyre több és több a rongyos, éhes, kenyérnélküli ember, gondozatlan gyermek, ápolatlan beteg, züllött erkölcs, állam- és vallásellenes cselekedet. Itt is rendszer lesz a gyűlölet, a bosszú, az üldözés, a társadalmi ellentét szitása, a szabadság elfojtása s az erőszak uralma. Itt is, — a kommunista elvek elfogadása nélkül — elpusztul, tönkre megy a középosztály, becsuknak a boltok, megbuknak a vállalatok, megál a munka, úrrá lesz a termelési fejetlenség és elbukik a tekintély. Mindezek a körülmények azonban nem mentesítenek a felelősség alól, sőt hatványo2ott mértékben növelik azt azoknál, akik magukat nélkülöz hetetlennek hirdetve törtetnek az élre s a köznek érdekét saját hatalmukkal tévesztik össze. A meggyötört, megalázott nemzet célkitűzést kér, nemzeti, gazdasági eszméket vár, az erők kifejtését, a nemzeti egység megteremtését követeli ; ahol a haza, hatalom, élet és nép azonos fogalom. Az emberi, nemzeti ós isteni értékek megmentésének itt az utolsó perce. Félre azokkal, akik ennek útját állják. Vegyük elő az okosabb, józan eszünket és meleg szivünket. Ne praktika, választási visszaélés, erőszak, gyűlölet, hatalomkeresés, önző érdek legyenek a köznek irányitói, hanem a népnek, nemzetnek áldozatos szolgálata. Vigyázzunk, hogy a nyomorúság ne vonja mindjobban az embereket az elégedetlenség hínárjába, mely a mélységekből mint pusztító tűzhányó készül előtörni. Ezt a drága, szép magyar földet, szent örökségünket, annak gyümölcsét a józan dolgos, kérges tenyerű, áldozatkész magyar népet, mely édes Hazánkat, mindenkitől idegenen a népek tengerében egy évezreden keresztül dicsőségesen védte és fenntartotta, mentsük meg. Félre a hangosakkal, a farizeusokkal, az önzőkkel, a gyűlölködőkkel, a tehetetlenekkel, a tudatlanokkal, a kishitűekkel, a kufárokkal, a botránkoztatókkal — a magyar élni akar! Dr, Antóny Béla Az esztergomi Szent Antal szegénygon dozó eredményes munkálkodásai Egy időben mintha szünet állott volna be az esztergomi Szent Antal Egyesület működésében vagy legalább is mintha sokan nem kapcsolódhattak volna be az egyesület gondozó munkájába. Mint minden egyesület a Szent Antal Egyesület is érzékeny, megérez minden eseményt, hatással van rá minden nagyobb fordulat, amely napjainkban befolyással bír. A pénztelenség folyton nő. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen behatások ellen kétszeresen kell küzdeni a Szent Antal Egyesületnek, mert előtte csak egy cél lebeg: a szegények gondozása. Ez a cél vezesse társadalmunkat is és legyen bármilyen nehéz mindennapi életünk, legyenek bármilyen hatások, amelyek kizökkentenek minket a csendes medrekből, a szegényeket sohasem szabad elfelejtenünk. A szegényeknek adunk. Az az elhatározás, hogy a szegényeknek juttatunk támogatást, már magában véve jócselekedet, amely önmagáért és önmagában hordja a jutalmat. Ha mi alamizsnalkodunk, ezt a jótéteményünket, ezt a lelki érdemet senki tőlünk el nem veheti. A jótétemény mindig jótétemény marad: jócselekedet Isten előtt, érdem lelkűnk javára. Eképpen a rossz szándék, a jónak önérdekül való felhasználása csak rossz marad és ez a rossz sohasem a jó téteményezőre esik, hanem mindenkor elkövetőjére. Akik jótékonykodnak, azokhoz nem érhet az önző, az érdekember cselekedete. A Szent Antal Egyesület vezetőségét mindenkor nemes célok irányították. Munkálkodásuk ebben az egy szóban érvényesül: szegénygondozás. Teszik ezt lelkesen, önzetlenül, lélekkel az Istent alázatosan szolgálva. Ha o'yan embereket látunk a vezetőség élén, mint P. Weiss Rihárdot, mint P. Virágh Ray mondót akkor mind a jótétemény, mind a buzgó és Istennek szentelt munkálkodás összetartozik és szét nem választható. A két ferences atya szerény, csendes, fáradhatatlan, de gon dokkal teli és nagy munkálkodása minden fölé helyezkedik és csak. a cél felé törekszik : szegényeinket gon dozni, a szegényeket ellátni, nekik ételt, italt adni és hajlékot biztosítani. Mily felemelő tudat, hogy szegényeink öreg napjaikra nem kerülnek ki az utca bizonytalanságába és keserű életében. Ezek a gondolatok támadtak bennünk, amikor az egyesület most megtartott közgyűléséről visszatekintünk az elmúlt évre. P. Virágh Raymund a Szent Antal Egyesület ügyvezető igazgatója jelentésében be számolt az elmúlt évi működésről és a lelkes munka, kell, hogy a most folyó évben még több sikert biztosítson a Szent Antal Egyesület javára. Az 1931. évben 19 ezer 388 P Oá jus hó 8.-án vasárnap 5,7 és 9 órakor jL •••••• rr Az uldozo A legnagyobb sikerű hangos viiégfilm lesz bemutatva éé MOZGÓBAN