Esztergom és Vidéke, 1932

1932-04-24 / 33.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 33. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932. VASÁRNAP, ÁPRILIS 24 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fülé Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Közerkölcs és közügyek A keresztény politikai, gazdasági és társadalmi életnek alapja a keresztény erkölcs és világnézlet szolgálata, védelme. A katholikus világfelfogás szerint az egyesek, a polgárok és közületek cselekvését nemcsak a jogszabályok, hanem az egyház által tanított erkölcsi parancsok is szabályozzák. Éppen azért az egyház sohasem szűnt meg az erkölcsöt nyilvános dicsérettel és dorgálással előmozdítani. Nem vitás, hogy az Egyház felfogása szerint az úgynevezett strandfürdő nem sorolható azon intézmények közé, mely hivatva volna az erkölcsöt szolgálni. Ha az Egyház mégis türelmet tanúsít, ebből nem vonható le az a következtetés, hogy az, aki birói eljárás során bizonyítás tárgyává akarja tenni egyeseknek a strandon vagy egyéb nyilvános helyen tanúsított magatartását, viselkedését, „az nem teljesít hivatásszerű bírálatot, amire külömben is a jelen bajaiban szükség nincs, ami lehet egyesek, de semmiesetre a közjónak érdeke". A nyilvános helyen tanúsított magatartás viselkedés tükörképe a kor erkölcsének. Köztudomású, hogy az emberi szenvedély néha nem ismer féket, nem szabályozható, áttöri a társadalom korlátait, a jó erkölcsnek határait. Meghitt baráti körben, családi otthonban se dicsérendő, de ha nyilvános helyen történik a botlás, semmiesetre se bir nevelő hatással és joggal emelheti fel szavát a jó erkölcs. Mindezekből következik, ha a nyilvános helynek tükörképe torz, ha a szenvedély nem kívánatos utakon jár, a keresztény társadalomnak, de különösen a keresztény sajtónak erkölcsi kötelessége tiltakozni s nyilvános bírálattal a javulást előmozdítani. Hatványozott mértékben szükséges a bírálat akkor, amikor olyan személyek viselkedéséről van szó, akik vezető állásban vannak és akik éppen ezért jó példát kötelesek adni, akik felelősséggel s nem hangzatos kijelentéssel tartoznak minden tettükért. Egészen más elbírálás alá tartozik a tizenkét éves és az ötven éves személy viselkedése. Még szigorúbb ellenőrzés alatt áll a kis társadalmi állásúval szemben a vezető férfi. Az egyik felett eltekinthetünk, figyelemre se méltatjuk, viszont felelős tényezővel szemben a közérdek s a jó erkölcs megköveteli a bírálatot. A jó erkölcsnek, a keresztény világnézetnek az „Esztergom és Vidéke" mindig lelkes szószólója, harcosa volt s hasábjain nem egyszer kiváló egyházi férfiak sorai jelentek meg ezek védelmére. Erre a védelemre sajnos, az utóbbi időben igen sokszor nagy szükség volt. Csodálatos módon, amikor a város közönsége az áldozatkészségnek, a hazafiságnak soha el nem múló példáját adta, amikor békére, egységre lett volna szükség, akkor borult fel a rend és tört meg a tekintély. Az egyéni érvényesülés, a hatalmi vágy mindent felborított. Nem kiméit személyeket, eszméket. Játékszer, eszköz volt minden és mindenki. A hatalom érdekében minden szabad, volt s csak addig volt valaki érték, míg meggondolás nélkül ennek a szolgálatában állt. Hízelgés, dicséret, ócsárlás, ravaszjság, erőszak váltakoztak. Akik ma jóbarátok voltak, holnap már ellenségek, akik ma dicsértek, I holnap már megköveztek, akik ma ! békét, szeretetet szónokoltak, másjnap a gyűlöletnek, bosszúnak tüzét gyújtották fel. I Hangos volt itt minden a köznek, ja városnak lángoló szeretetétől, vé' delmétől. Egy egész világot lehetett {volna megépíteni a kijelentések, nyi (

latkozatok, nem tűröm, megparancsolom, eltiprom tengeréből. Végül senki se látott már tisztán. JA hang a gyűlölködés, a tekintélyrombolás, mely a legmagasabb tekintély iránti engedetlenséget se ve• tette meg, ha hatalmi érdeke kívánta, j lassan megrendítette még a józan, (

higgadt polgárokat is a szépnek, a jónak, az igazságnak, a jognak hitében. Mint láva, ömlött a panasz a rend, a hatalom ellen. Védelmet, oltalmat kért az ellen a rendszer ellen, amely itt a történeti városban csak erőszakot ismert, tekintélyt rombolt. Szavát emelte az ellen a szokatlan eljárás ellen, mely alázatos sorokban, hangos vezércikkekben a fiúengedelmességet fuvolázta, mig céljainak elérésében ennek szükségét érezte, de azonnal engedetlen lett, ha azt hatalmi mámora kívánta. Végre, nem remélten változás állott be. A lelkek megbékülését, a szenvedélyek lecsillapodását várta mindenki. Nem ez történt. Győr lett a jelszó. Meg kellett az esztergomi polgárnak ismerni Győr nagyszerűségét, hivatottságát. Esztergom restelkedjék, Győrben élnek derék, józan polgárok, ott van életképes párt, ott tudják a közkérdéseket megoldani és Esztergomban csak a szanálásról vehetnek példát, amelyet a zsenialitás ama fenségével oldottak meg, hogy a pénzügyi válsággal küzdő Berlin, Csikágó ide jöhet tanulni. Mi szegény esztergomiak az ez évi költségvetésből megtudtuk, hogy a pótadó nem lett ötven százalék, hanem maradt a régi száz. A zárszámadásból meg fogjuk tudni, hogy a város tartozásának státusa nagyobb lesz, mint 1930ban. De azt is, hogy a város vagyona is zsugorodik az ingatlan eladásokkal. Nem is szólva arról, hogy a mai időkben egyetlen értékét, az áramszolgáltatás felmérhetetlen kincsét bérbeadták. Szegény esztergomiak és boldog győriek! De hát miért ne legyen igazuk, amikor az illendőség úgy hozta volna magával, hogy tekintettel a legfelsőbb tekintélyre, a multat ne engedjük kisérteni. De ez se elég! A mult a független bíróság elé került. A megbántott emberi önérzet, az üldözött becsület, az elvett kenyér, a város meghurcolt hírneve, a csőd, a rnegkardlapozott politikai szabadság, az elnyomott közvélemény, a legfelsőbb tekintély iránti tiszteletlenség kegyetlenül sújtott. A birói ítélet elégtétett adott. A jogrend iránti hitet, a szebb jövőnek reményét, az igazságban való bizalmat adta vissza. Azt vártuk, hogy az adott elégtétel, mely szólt egyaránt a legmagasabb tekintélynek s a megbántott primási városnak, végre végét veti a mult dicsérésének. Nem igy történt. Ha elemezzük az eseményeket, ha mélyére tekintünk az igazságnak, ha keressük az okokat és mérlegeljük a közelmúlt eseményeit, nem csalódtunk. Éppen ezért hála és köszönet az „Esztergom és Vidéké"-nek azért a harcért, melyet lelkesén, félelem nélkül folytatott a jó erkölcsért. Köszönet, hogy nem engedte a keresztény nemzeti eszményt eszközül használni a hatalmi célok szolgálatára, hogy előbbre vitte az eszme győzelmét, feltárta átütő erejét, mely képessé teszi a véresen, könnyesen szenvedő magyart az összefogásra, a lelki egység megteremtésére, melynek eredménye csak a feltámadás lehet. y. A szenttamási iskolakérdósrői A kultuszminisztérium rendelkezéséről olvastunk a közeli napokban, amely megszüntette, vagy megszüntetni kívánja a szenttamási elemi iskola önállóságát, mert ezzel jelentékeny megtakarítás érhető el. Mai szegénységünkben e megtakarítás ellen nem lehet senkinek szava és e komoly érv előtt meg kell hajolni. Más kérdés azonban, hogy a tervezett megtakarítás teljes keresztülvitele mellett nem volna e lehetséges a szenttamási gyerekeket 2—3 Öszszevont osztályban továbbra is együtt tartani. Ha ez lehetséges, úgy határozottan ezen eshetőség mellett foglalunk állást. Tesszük pedig ezt azért, mert Szenttamás szegény és legintenzívebb gondozást igénylő népe a vízivárosi plébánoshoz tartozik, aki évtizedek óta komoly, csendes és áldozatos életei folytat Szenttamás mostoha viszonyok közt élő népéért. Ezt a terhes csillogó eredményeket nem mutató, de igen nagy szociális értékű munkát pedig Szenttamás lelkipásztora csak úgy tudja elvégezni, ha együttesen joglalkozhatik Szenttamás gyermekeivel s azokon keresztül a szülőket is megismerheti. Kevés embernek adatik meg az a lelki erő és kitartás, amellyek Keményfy Kálmán istápolja Esztergom legszegényebb negyedét. Egyrészt a magáéból, másrészt gyűjtésekből, a mely gyűjtések azonban azért oly eredményesek, mert az adományozók látják a végzett munka eredményét és önzetlenségét. Az elmúlt évek mostoha téli viszonyai között, amidőn minden komolyan gondolkodó ember felvetette a kérdést, mi lesz Szenttamás szegény lakóival, igazán Keményfy Kálmán nemes szociális érzése és agilitása tudta összehozni azokat a soksok ezer pengőt kitevő anyagi értékeket, amelyekkel Szenttamás népét egy-egy nehéz télen átsegítette. Bőségesen ellátta kenyérrel, tejjel, néha egy kis cukorral és kaláccsal is a gyerekeket, de úgy, hogy vihessenek haza is annak, aki otthon éhezik. Vagyis az összehozott gyermekseregen keresztül segitette a szülőket, már amennyire erre fedezete volt. Igen igen sok intézmény lelkét egy ember munkája teszi ki. Igy vagyunk Szenttamás szegénygondozásával s különösen gyermekeinek nevelésével. S miután e városrész lelkipásztorában olyan szociális erő áll éppen a legnyomorultabb társadalmi osztály rendelkezésére, akit nem tudnak pótolni s akinek munkáját lehetetlenné tenné, kedvét pedig elvenné az a terv, hogy elszakittassék plébániája gyermekseregétől, azért komoly aggodalmaink vannak azon terv ellen, hogy -& szenttamási iskola önállósága teljesen megsemmisíttessék. A takarékosság, a tanerők apasztása, az igazgatás egyszerűsítése ellen nincs semmi szavunk. De ennek keretén belül minden lehetőséget meg kell ragadni ahhoz, hogy Szenttamás gyermekei számukhoz megfelelő 2—3 osztályba összevonassanak. Mert csakis igy válik lehetővé további fenntartása annak a szociális, pasztorális és charítativ munkának, amellyel Víziváros és Szenttamás buzgó plébánosa Esztergom városmim „Csókolj meg édes!" 7 6S 9, 3, 5, 7 éS 9-kor Zenés, énekes magvar filmiáték 10 felvonásban. Zenés, énekes magyar filmjáték 10 felvonásban. MOZGÓBAN