Esztergom és Vidéke, 1932

1932-03-31 / 26.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 26. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932. CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 31 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 120 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A mellékes Tizenhárom év komoly jelentőségre tett szert. A kormány kiadta azt a régóta várt rendeletet, amely a köztisztviselők mellékjárandóságairól intézkedik. Már hetek óta különböző tendenciózus híreket terjesztettek, amelyeknek egyedüli és kizárólagos célja az volt, hogy nyugtalanságot keltsenek a köztisztviselők táborában. Ezekre a nyugtalanításokra élénk cáfolat a megjelent rendelet. A rendelet szerint az állami és az ezekkel egyenlő elbírálásban részesülő tisztviselők lakáspénzén és egyéb állásukkal összekötött illetményszerű járandóságokon (családi pótlék, havipótlék, közlekedési segély, törvényen alapuló más pótlék, utazási átalány stb.) felül csak kivételesen és csak különleges felelősséggel, vagy rendkívül terhes elfoglaltsággal járó munka után részesülhetnek bármilyen címen mellékjárandóságban. Ennek a mellékjárandóságnak egy évre járó együttes Összege azonban általában véve nem haladhatja meg a tisztviselők fizetésének és lakáspénzének 50 százalékát. A rendeletnek ez a része tehát korántsem oiyan veszedelmes és nyugtalanságra okot adó, mint ezt elhitetni szerették volna addig, amíg a rendelet nem vált ismeretessé. A köztisztviselő, mikor a rendelet értelmében esetleg áldozatokat kénytelen hozni, csak osztozik abban a közös áldozatkészségben, amelyet a megcsonkított és gazdaságilag nagy bajokkal küzködő Magyarország minden dolgozó, hazafias rétege meghoz. A másik fontos intézkedés a rendeletben az, hogy állami tisztviselő általánosságban nem vehet részt nyerészkedésre irányuló vállalat alapításában és igazgatásában és ilyen vállalatnál nem viselhet tisztséget vagy megbízatást. Ezt a tilalmat igen egyszerű megokolni, Ugyanis, ha pl. valamely tényleges szolgálatban levő köztisztviselő egyben nyerészkedésre irányuló vállalatnak mondjuk igszgatósági tagja, nagyon könnyen kerülhet olyan helyzetbe, hogy vagy köztisztviselő minőségében nem képes százszázalékos eredménnyel eleget tenni kötelezettségeinek, vagy pedig a vállalat érdekeit nem tudja védeni olyan mértékben, mint a milyenben ezt elfoglalt tisztsége kötelességévé tenné. A rendelet az ilyen morális összeütközések lehetőségét akarja elkerülni és természetes, hogy a köztisztviselő szolgálati kódexét minden tekintetben kell, hogy elébe helyezze minden irányú más, magántermészetű működésnek. Vannak azonban oly speciális szempontok, amelyeket méltányolni kell. Vidéken számos szövetkezet működik, amelyeknek a falvakban természetesen más vezetője nem igen lehet, mint a tanító, vagy a jegyző, így tehát bizonyos fokig kényszerhelyzettel állunk szemben s épen ezért kellett a rendeletnek úgy intézkedni, hogy a tilalom nem vonatkozik a külön törvényben megállapított vállalatokra, valamint tisztviselői szövetkezetekre, továbbá a Hangya és az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó kis- és nagyközségekben székelő szövetkezetekre. A köztisztviselő azonban bármilyen tisztséget csak felsőbb hatóságának engedelmével vállalhat. A minisztertanács által jóváhagyott és kibocsátott rendelet közmegnyugvást kelthet. Egyrészt irányadónak veszi azt a kényszerhelyzetet, melyben az ország a rossz gazdasági viszonyok között van, másrészt ezek között a keretek között figyelemhe veszi a köztisztviselők szociális helyzetét is. Ahol a körülmenyek szinte kényszerítőleg nem irják elő, hogy a köztisztviselő magánvállalatnál is tisztviselői működést fejtsen ki, ott lehetőleg a rendelet intézkedései igyekeznek olyan helyzetet teremteni, hogy a már előbb is említett esetleges morális összeütközés kérdése szóba se kerülhessen. Uri divat fehérnemű, nyakkendő, harisnya szép választékban Keménynél. "Akik hajlanak a babonára, valahogy igazolást találhatnak abban a véletlenben, hogy éppen most, a hivatalos tavasz beköszöntésekor volt tizenharmadik évíordulója egy szomorú eseménynek és ma újra telve várakozással reméljük a keserű idők elvonulását. 1919. március 21-én adta át kormányát Károlyi Mihály gróf Kun Béla és elvtársainak, köztük a szadista Szamuelly Tibornak, akik az ezer éves szent magyar földön kegyetlen rablógazdálkodást folytattak. Sötét emlékek elevenednek föl bennem, amikor ezekre az átkos időkre visszaemlékezem, mert akkoriban még beszélni is rettegtünk. Sohasem tudhattuk, hogy kit milyen megjegyzése fog a „vészbíróság" elé állítani? Az akkori rossz álmok hamar elmultak. A vezetést átvették az ország legjobbjai, de a romok eltakarításánál csákányukkal az ép földet is feltépték és oly új sebeket vágtak, amelyeknek begyógyulása csak krisztusi türelmet igénylő, hosszú idők eredménye lehet. A gyűlölet annyira úrrá lett mindenki fölött, hogy a bűn elbírálásánál nem tudtak dönteni és szenvedtek ártatlanok is oktalanul. A szeretet érzése teljesen kipusztult akkor az emberekből, mindenki félt a társától, félt attól, hogy őreá vonatkozólag is találnak kompromittáló cselekvéseket. De ezek az idők is letűntek a végtelenségbe és semmi akadálya nem lett volna annak, hogy bekövetkezzék a gazdasági fellendülés. És csakugyan megindult az egészséges konjunktúra — látszata. A papírpénzek tömege 1923—24-ben érte el a kulminációt. Ugy láttuk, hogy a véres háború átkai után egy szép élet hajnalcsillaga ragyog felénk. A milliós bankjegyek tömegei jártak kézről-kézre, pedig ez a nagy forgalom egy pusztuló szervezetnek volt a lázmérője. Féltünk a pénztől. Csak vásárolni, bármit, mert további értékcsökkenés várható I Ez volt a hamis riadó 1 Ezt a jelszót követve, majdnem minden kereskedő elvesztette lába alól a talajt. Az Esztergomi Kereskedelmi Társulat 1925 ben tartott közgyűlésében figyelmeztettem kartársaimat az óvatos gazdálkodásra, mert valahogy úgy éreztem, hogy nagy pénzügyi bajok előtt állnnk. Akkori ein ökünk a trgadhatatlanul nagy intelligenciájú Marosi Ferenc, aki időközben minden gazdasági bajtól mentesült, azt felelte, hogy minden kereskedő az átlagosnál nagyobb értelmességgel bírálja el amúgy is saját ügyleteit és kár valakinek sötét rémlátásait másokra rátukmálni. Ülés után pedig külön is meg akart győzni arról, hogy a pesszimizmusnak semmi alapja nincs, ne fessek ördögöt a falra 1 Bár neki lett volna igaza I Azután már csőstül jöttek a bajok. 1925-ben agyonlőtte magát egy itteni kis bankdirektor, mert 300 millióval nem tudott elszámolni. A nagy kedvvel megalapított helybeli részvénytársaságok fürge forgalmát ólomlábakon járó üzleti közöny váltotta fel. Amikor 1927 január 1-én kötelező lett a pengőszámitás, akkor már nagy pénzhiány mutatkozott és az akkori túl nagy kamatok megfizetése, illetve azoknak megkeresése nagyon kevés embernek sikerült. Pedig a főbb útvonalak utcai lakásaiból üzlethelyiségeket csináltak, „jobb" helyiségekért magas összegű „lelépési*' dijakat fizettek, mert mindenki azt hitte, hogy megtalálta a bölcsek kövét, amikor üzletet nyithatott. Berendezkedtek, fényes külsőségekre súlyt helyezve, munkát adtak asztalos és üveges iparosoknak, rendeltek árút és örültek, ha készpénzért vehettek portékát. Mindenre gondoltak, csak éppen arra nem, hogy voltaképpen kik lesznek a vevők ? Bezzeg ma üresen állnak a legszebb üzlethelyiségek és amelyek nyitva vannak, azoknak gazdái télen a nyári, nyáron a téli közönségtől remélik üzleti bajaik orvoslását. Esztergomban soha nem volt virágzó kereskedelmi élet, még akkor sem, amikor a gazdag párkányi járás lakói is itt szerezték be szükségletüket. Es csodálatos módon mégis a kereskedelem révén elég tekintélyes vagyonok keletkeztek, amelyek városunk gazdasági életére nagy befolyással voltak. Ilyen vagyonukról tudtunk a Lindtner, Grosz, Heischmann, Viola, Draxler, Brutsy, Schalkház, Leitgeb, Eggenhoffer, Sternfeld, Kollár (Adolf), Schönbeck stb. családoknál, nem szólva azokról, akiknek 30—50 ezer koronás vagyonuk volt, pedig ezekből is akadt 40—50 család. Ezek a komoly értékek mind kereskedelmi vagyonok voltak, viszont ma már azt is jómódú embernek tartják, aki adósságmentesen felszínen tartja magát. Ki tudta akkor, mik azok a preferenciák ? Vagy a transfermoratorium ? Ki törődött azzal, hogy Schönbeckék 10, vagy 30 kénlappal telt csomagot küldöttek szerteszét az egész világba ! Hol volt akkor a kiviteli vagy behozatali engedély? Minden, kereskedő maga teremtette meg külföldi összeköttetéseit és ha kis leleményesség volt benne, okvetlenül boldogult. Ma kereskedelmi zsenik koplalnak! A kereskedelmi iskolákban akkoriban azt kellett kiszámitanunk, hogy pl. mibe kerül 50 tonna kávé elszállítása Havanna szigetéről Budapestre és milyen forgalmi eszközt választ a szállító ? Az ilyen példa természetes volt, mert benne éltünk a kulturált világ vérkeringésében. Pelczmann László 1 férfiszabó Esztergom, Széchezyí-tcr 16 Telefon 135 S Uri öltönyöket és felöltőket I a legújabb divat szerint mérsékelt áron készít kedvező fizetési S feltételek mellett. ——• Úgyszintén hozott szövetből is.