Esztergom és Vidéke, 1931

1931-10-29 / 87.szám

Az ellenzék távolmaradása Az „Esztergom" c. lap leg­utóbbi számában súlyosan pa­naszolja, hogy a képviselővá­lasztás óta az ellenzék nem vesz részt a közéletben. Szem­rehányásókat tesz, hogy nem teljesíti kötelességét és ezért a város közönségével szemben fe­lelősséggel tartozik. Valóban igy van a szeren­csétlen kimenetelű képviselővá­lasztás óta. Amidőn azonban mi, az ellenzéki álláspont soha nem szűnő képviselői ezt elismerjük, egyben nyomatékosan vissza­utasítjuk azt a vádat, hogy eb­ben kötelességmulasztás rejlik. A város ellenzéki szellemű ér­tékes polgárai minden összebe­szélés nélkül egyenkint jutottak arra az egyöntetű és értékes elhatározásra, hogy ma a vá­ros és közélet érdekeit úgy szolgálják a legjobban, ha at­tól távolmaradnak. Mert az egy esztendő óta folyt és már-már elkeseredett s több személyi áldozatot köve­telt harcot nincs semmi értel­me folytatni akkor, amikor ez a harc eddig eredménytelen volt és teljesen kilátástalannak, meddőnek ígérkezik a jövőre s csak a kedélyek nyugtalansá­gát okozza. Laptársunk panaszolja, hogy nem vettünk részt a takaré­kossági bizottság munkájában. Hát — eltekintve attól, hogy ide ellenzéki bizottsági tagotjnem hívtak meg — vájjon érde­mes-e ily munkában résztvenni akkor, amikor például a hata­lom vezetői megszavazzák Má­téffy Viktor részére a második kápláni tartást, amikor ilyen állás nincs és ugyanakkor a nyomorultaktól levonnak fillére­ket. Hát amikor a jog tisztelete ennyire kiveszett a hatalom ré­szeseinél, vájjon érdemes-e ez­zel szemben a harcot felvenni, s vájjon az ily jogtalanságokkal szemben nem ama Legmaga­sabb egyházi hatalomhoz kel­jene fordulni, akihez való apel­jálás már önmagában is még •óbban elmérgesítené a helyze­et, mint most van. De van a távolmaradásnak egyébb oka is. Hiszen mi mind­nyájan emberek vagyunk és az élet mai nehéz viszonyai közt a közhatalomtól mindenkinek van valami félteni valója. Az egyik az állását, a másik a hoz­zátartozója sorsát, vagy a min­dennapi élet egy falat kenye­rét félti a hatalomtól. És ami­kor azt látjuk, hogy Vécs Ottót, aki ellenzéki hangon mert írni, de aki soha sem lépett össze­ütközésbe a törvénnyel, — „át­helyezték" az ország egy utolsó falujába csak azért, hogy az ő működését lehetetlenné tegyék, akkor nagyon sok ember távol marad a közélettől mert látja, hogy az ellenkező véleményért, bosszúállás és megtorlás jár, amely esetleg a mindennapi ke­nyér elvesztését is jelenti. De ettől eltekintve nálunk ma nincs semmi értelme an­nak, hogy bárki is hangot ad­jon az ellenzéki felfogásnak. Nincs pedig azért, mert a köz­élet mai berendezkedése mellett, amidőn szavazásra kerül a sor, a köztisztviselők és a hatalom támogatói mindig többségben vannak és igy az ellenzéki ma­gatartás kimerül csak beszédben s az indulatok cél és eredmény nélküli felkeverésében. Végül van még egy speciális ok, amely sokakat tart vissza a köz­életi munkától. Nincs semmi di­csekvés, még kevésbé valótlan­ság abban, hogy a mi lapunk mögött áll olvasói, előfizetői, sőt irói minőségben Esztergom város közönségének 90°/o-a. És ezzel szemben mit látunk ? Azt, hogy a katholikus „Esztergom" számos lapszáma (lásd legutóbb Ghyczy cikkét), a mi lapunkat, annak olvasóit s értékes iróit a destruktiv elemek közé sorolja. Mi tekintélyrombolók, kommu­nisták, őszi rózsás forradalmá­rok, megbízhatatlan elemek va­gyunk azért, mert reámutatunk a hatalmon lévők törvénytelen­ségeire, visszaéléseire és a ka­tholikus meggyőződésbe ütkö­ző cselekedeikre. Hát akkor tisztelt olvasóink, amikor Esz­tergomban megtörténhetik az, hogy a város kegyúri plébá­nosa gazdag kegyúri és nem létező káplánja után illetmé­nyeit arra használja fel, hogy lapot tart, hivői nagy részének, a mi lapunknak s olvasóinak ilyen megítélésére, piszkolására, az ellentétek szítására, ahelyett, hogy mint lelkipásztor a sze­retet útjait keresné, hát vájjon ilyen esetben szabad-e ellenzé­kinek résztvenni a közületben ? Vájjon szabad-e az ily igazsá­gokra való rámutatásokkal még jobban kiélezni az ellentéteket ? A mi nagy olvasó és író tá­borunk az „Esztergom" szün­telen hangoztatása szerint a destruktiv, izgató, őszi rózsás forradalmár elemek közé tarto­zik. Ám jól van, tartozzunk sze­rinte oda, de a mi lelkiismere­tünk tiszta, hogy mi minden sza­vunkkal az igaz, becsületes, ne­mes kath. közérdeket képvisel­tük és képviseljük. Tudjuk, látjuk, hogy ennek ma nincs helye a mi közéle­tünkben. Ezért az a meggyő­ződésünk, hogy a közélet mai összetétele mellett minden ve­lünk érző polgártársunk úgy teljesíti- legjobban kötelességét, ha nem vesz részt a közélet­ben. Ma egy kötelességünk van, nyugodtan maradni, nem iz­gatni jelenlétünkkel (még igaz­ságkeresésünkkel sem) az amúgy is izgatott kedélyeket s várni a fejleményeket. De azt amit itt megírtunk, azt az „Esztergom" felhívására le kellett szögeznünk. Kubinyi Lászlót 1 év és 5 hónapi börtönre ítélte a győri törvényszók Margó Istvánt felmentették A mult szombaton tárgyalta a győri törvényszék az esztergomi Társada lombiztositónál felfedezett visszaélé­seket. Akkoriban a lehetőségek sze­rint részletesen foglalkoztunk a vizs­gálatokkal és azokkal a sikkasztá­sokkal, amelyek ez ügyben fennfo­rogtak. Különösen Kubinyi László dr., az OTI esztergomi ügy­vezetője körül halmozódtak fel a terhelő körülmények. Súlyos vádak hangzottak el Pálffy Andor, a kormáromi megbízott el­len, akit sikkasztással, 29 rendbeli közokirathamisitással és 145 rend­beli magánokiratha misitássdl vá­dolták. A győri törvényszéken nagy fel­tűnést keltett az ügy és igen nagy érdeklődés nyilvánult meg iránta. Kubinyi László dr.-t Bródy Ernő dr. ügyvéd védte, mig Margó Istvánt Kubovich Ignác dr. esztergomi ügy­véd. A vizsgálatok során kiderült, hogy Pálfy Andor, a komáromi megbízott, mintegy 28 ezer pengő hivatalos pénzt késedelmesen kezelt és eb­ből az összegből 20 ezer pengőt Kubinyinak kölcsön adott. Wunder Imrét 5400 pengő elsikkasz­tásával vádolták, Margó István ellen azt a vádat emelték, hogy elmulasz­totta a köteles ellenőrzést. Kubinyi László azzal védekezett, hogy ő mint magánember kérte a pénzt kölcsön. A tárgyalás reggel 9 órától este 9 óráig tartott és mindvégig izgal­mas volt. Az itéletkihirdetéskor a törvényszék Pálffy Andort két esztendei, Kubinyi Lászlót 1 év és 5 hónap, Wunder Imrét pedig 8 hónapi börtönre itélte. Kubinyi László dr.-t fölmentette a biróság a sikkasztás vádja alól, de bűnösnek mondotta ki az orgazdaság bűntettében. Margó Istvánt fölmentette a biróság. Fölmentették még Prockl Rezsőt is. Feltűnő volt a tárgyalás során, hogy nemcsak a védők, hanem az ügyész is a Társadalombiztositót állították fővádlottként előtérbe a rendszertelenségei miatt. A vádlottak fellebbeztek. Aki zongoráját hangolni akarja, az jelentse be ebbeli óhaját szer­kesztőségünkben, mert ha 4—5 je­lentkező összejön, akkor Volek Jó­zsef, előnyösen ismert zongora han­goló és készítő annak elvégzésére városunkba eljön. Pelczmann László 1 5 öltönyöket és felöltőket 5 a legújabb divat szerint mérsékelt áron készít kedvező fizetési £ feltételek mellett, wamamm* Úgyszintén hozott szövetből is. Jng^B

Next

/
Oldalképek
Tartalom