Esztergom és Vidéke, 1931

1931-08-20 / 67.szám

... £ * J I F»TI Rf^Hc/ffifHE ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 67. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. CSÜTÖRTÖK, AUG. 20 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Ne tékozoljuk az örökséget! Minden állam egy-egy nagy épület. Valamint minden épületnek legfontosabb része a szilárd alap, amelytől ellenálló ereje függ, úgy -az állam nagy épületének tartósságát s fennmaradását is a sziklaerős alap biztosítja a sok százados viharok ellenében. A magyar állam alapját Sz. István király rakta le, amelyre azután rá lehetett építeni az ország alkotmányának jövőjét s biztosítékát. Az alap az anyaszentegyház volt, amelynek krisztusi tanításával s kegyelmi eszközeivel beékelte nemzetét a keresztény népek közé. Sz. István ezt a fejlesztést és erősítést a római szentszéktől nyert irányítással kezdte. Ha Konstantinápolyhoz, a görög pátriárkához fordul, ezzel a keleti kereszténységgel nemzete önállóságának s gyűjtő erejének sirját ásta volna meg. A történelem eléggé feltárja előttünk, hogy a görög vallású népeket később mind magába szívta az orosz, mely azután a tőle függő s hatalma alá kerülő országok függetlenségére s alkotmányára is rátette öszszezúzó vaskezét. Sz. István király keresztet ragadott s Árpád nemzete töredelmesen borult térdre. Felnyitotta az evangéliumot s nyomában az ős nagyar szellem összefog Krisztus lelki irányításával. Ennek nyomában az erkölcs s értelmiség uj világító fényt vet őseink lelkületére. Az alapot lerakó szent király kinyújtja jobbját s a keresztény szeretet csodát művel a rabszolgának vett szegény felkarolásában, az elnyomottak védelmében. A kereszt küzdelme áthatja a magyar lelkét s lovagias érzelmek hősies erényre s a keresztért lovaggá avatják a magyart. Majd alkotmányt ad István a fegyelmet, a megrendszabályozást alig tűrő magyarnak. Ezzel átalakítja kalandozó s portyázó nemzete politikai képességét, nemesítő szabadság ösztönét s kifejleszti lelkületét későbbi nagy történeti hivatásának teljesítésére. Ha mindezeket átgondoljuk, egyben megértjük, hogy Sz. István király ünnepe nem jelent pusztán parádés ünnepet. Ez nagy nemzeti s vallási ünnep első sorban a lelki összeszedettség a nemzeti lelkiismereti vizsgálat nagy napja mindnyájunknak. Első sorban azonban azok számára, akik alkotmányos s egyházi vezérlői az állami és egyházi élet ügyeinek. Emlékeztető arra a szent frigyre, amelyet Sz. István a római keresztény vallással a keresztény szellemű állami élet fejlesztésére kötött. Belemélyed éppen azért lelki világunkba annak tudata; meg van-e a maga integritásában ezen örökségünk ? Megtartjuk-e, nem tékozoljuk-e, nem vetjük-e szét a Sz. Istvántól ránk hagyott örökséget? Amikor lelkiismeretünk Sz. István király napján ébredőre kel, ez annál megindítóbb kell hogy legyen. Érezzük, hogy az az államot megteremtő szent király nemcsak ezen nemzet-politikai alkotásában volt nagy, hanem emellett örökségül olyan elveket hagyott irányításul, amelyek a magyar politikának s közéletnek ma is szárnyai lehetnek. Ha átlapozzuk például a „Névtelen Karthauzi" barátnak a „Magyar Szentek Legendái" nevezetes irodalom-történelmi munkáját, a névtelen szerző a „Boldogságos Szent István királnak innepéről" szólva, meghatottan emeli ki, hogy Sz. István életében mennyi „nemes tisztöletes ajándékokat találtunk", aki "nagy irjalmass dg ban, igazságban és kegyelmességben él ez szegény keresztyén nép között." A „tisztöletes" ajándékok közül kiemeli a „bátorságh"-ot, az „apostolság"-ot, az „Isten parancsolatja szerint váló élet"-et. Fiához, Sz. Imréhez intézett intelmeiben nyomatékosan hangoztatja, hogy: „minden ember egyforma és semmise ront meg inkább, mint a gőg, az irigység, a szenvedélyes rosszakarat!" Sz. István király még a megyei ispánoktól (a mai főispánok elődei) is megkövetelte, hogy „igazságos jog" és „atyaság" legyen hivataluk fő vonása. Megértjük tehát temesvári Pelbártnak, középkorunk ezen nagy látókörű ferences írójának kijelentését, midőn a szent királyról az irja: a kis testben, nagy lélek lakott. (Corpore parous, anima magnus. FI. í. 89.) Sz. István királyunkat jellemző egyéni elvei és az ő léleképítő kiváló vonásai nagy öröksége ma is a magyarnak. Es ha ezt az örökséget megőrizzük, annak szelleme szerint élünk, az vezérlő iránya állami életünk vezetésének, akkor élő, gyakorlati igazságnak mondhatjuk István királyról ma is: „Téged magyar kivan!" Merüljünk azonban lelkiismereti számadásba és be kell látnunk, hogy legtöbbször csak szép mondás a fenti ige. A követésben már tékozlók, eltántorodottak, sőt hajótöröttek vagyunk. Mindennek tudata anynyira nyilvános, hogy nem is kell ezt bizonyítanunk adatok felhalmozásával. Hisz ha szétnézünk politikai, társadalmi s családi közéletünkben, előttünk áll a megromlott, a Sz. István örökségét szétszóró magyar állapota. A nemzet közérdekét s önzetlenséget szolgáló Sz. Istváni lelkületet, az önző egyéni érdek vakandtúrásaival úgy felforgattuk, hogy alig van tiszta hely, amelyen otthont építhetnénk Sz. István ránkhagyott „ajándékai"-nak. Maga a keresztény közélet nem teljesíti hivatását Sz. Istváni értelemben, ha egyszerűen tudomásul veszi s nem harcol a fennálló igazságtalanságok és közállapotok leromlása ellen. Egy keresztény jelige alatt működő kormányrendszernek nem szabadna eltűrni, — hogy csak néhányat említsünk — a fölülről kiinduló és közgazdasági összeomlásunkat elősegítő pazarlást, a súlyosodó adóemelést, a politikusok összeférhetetlenségét, iölfelé a mamutftzetést, az álláshalmozást; az erkölcstelen divatot, a túltengő testi kultuszt; a spórolást a kórházakon, a gyermekvédelmen, a népoktatáson, a szociális intézményeken és a köztisztviselők s a közalkalmazottak fizetésén és nyugdíján, stb. Nem szabadna erőszakos, törvénytelen s elnyomó politikai választásoknak, ellenzéki felfogással szemben elnyomó üldözésnek érvényesülnie. Tivornyázástól, parádézástól, hatalmi dőzsöléstől s dulakodástól eltikkadva, nem várhatjuk, hogy jobb napok virradjanak ránk. Ha valamikor, Sz. István király napján indokolt visszapillantani ilyen ellentétre, mely szemben áll Sz. István megdicsőült alakjával s szellemével. Erre hivatkozva, nem formaalakulatot, hanem az erőteljes keresztény politikát kívánjuk viszza. Azt, amely felelős lelkiismeretet, egész embereket, harmonikus, puritán politikusokat nevelt a Zichy Nándorok, az Eszterházy Miklósok, a Prohászka Ottokárok, a Molnár Jánosok Sz, Istváni követésében. A mai úgynevezett keresztény politika felelős egyben mindazért, ami történik a kormányzatban. Hallunk ellenzéki szellemű beszédeket keresztény politikusoktól, de azért elég következetlenül teljesen fedezik a támogatással a kormányzati bűnöket. A mai keresztény politika — tisztelet a szórványos kivételnek — összevegyülvén a korábbi munkapárti liberális politikával, lagymatag, ernyedt, senyvedő s épen azért csonka. Amint „Csonka Magyarország nem ország", úgy a csonka keresztény politika se teremtő s átszervező erő a keresztény világnézet megerősödésére. A keresztény politika értékét s tartalmát ne adjuk oda parádés reprezentálásért, ünnepi szólásokért és állásokért. Sz. István király öröksége legyen a mi összeszedettségünk mérföldjelzője, mely erős kézzel, a szent király jobbjának mutatásával tudjon belenyúlni az állami és társadalmi élet kormányzásába, nehogy lejáratva, visszatérünk sok ellentmondással s beteg lelkiismerettel, mint egykor Izrael népe a pusztaságba. Keményfy K. D. Pelczmann Lászlói s férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135 £ o. Cri öltönyöket ém felöltöket | a legújabb divat szerint mérsékelt áron készit kedvező fizetési °- feltételek mellett, nnnmnn> Úgyszintén hozott szövetből is. N 89-