Esztergom és Vidéke, 1931
1931-02-08 / 12.szám
ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 12. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, FEBRUÁR 8 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A Közüzemi Részv. Társ. A város súlyos pénzügyi helyzetének megoldása most a Közüzemi Rt. bérbeadásától függ Sajnos eddig abban a feltevésben voltunk, hogy sikerülni fog köles ön uíján két és félmillió pengőhöz jutni, azonban ez a remény kútba esett, mert kölcsön nincs. A szanálást csak ugy lehet végrehajtani ha a Közüzemi Rt.-t bérbeadják. Ebben az irányban tárgyalások folynak. Hogy mélyrehatóbban foglalkozzunk a Közüzemi Rt.-al és annak bérbeadásával, először is vissza kell néznünk 1924-ig amikor a Ganz-gyár villamossági bérlete lejárt és helyét a mai Közüzemi Rt. foglalta ei. Abban az időben Qűóh József dr. a Kereskedelmi és Iparbank igazgatója lapunkban hoszszabb cikket irt és mint a város pénzügyi, mind az uj bérbevevés szempontjából a Közüzemi megalakulásával behatóan és szakszerűen foglalkozott. Gróh József dr. cikkére a mai idők, a város és a Közüzemi súlyos helyzete adja meg a feleletet, igy igen szükséges, hogy az egész cikket közöljük. Azután fog következni a mai helyzet adottsága és a Közüzemi bérbeadásának kérdése. Annyi tény, hogy ma a Ganzcéggel szemben alaposan, vagy alaptalanul-e, de fölötte ellenszenves a hangulat — irja Gróh József dr. — s a többi között súlyos bírálat alá esik a Ganz-cégnek a közönséggel szemben követett, sokszor kíméletlen magatartása; de még inkább panaszos az áram magas ára. És a közönség körébe már is átment az a tudat, hogy bármely új rendszer ezeken a bajokon segíteni fog. Nagyon vésze delmes dolog ennek a hangulatnak fejlesztése. Egyrészt azért, mert meggyőződésem szerint akár házi kezelés, akár a Közüzemi bérlete esetén a helyzet a közönségre nézve csak súlyosbodni fog, az áram használatával járó terhek minden esetre emelkedni fognak; másrészt azért, mert a díjak beszedése és az áramcsalókkal szemben követett Ganz-féle kemény eljárást véleményem szerint okvetlenül fenn kell tartani, mert enélkül az üzem bárki kezében óriási anyagi károkat fog szenvedni. Ismétlem tehát, hogy a közönséget arra kell előkészíteni, hogy a változás legalább is átmenetileg újabb terheket fog hozni, és arról gondolni sem lehet, hogy a Ganz-cég távozásával a villanyos áramot használókra rózsás állapotok következnek be. Általánosságban véve minden reális ember úgy a városi házikezeléssel, mint a Közüzemi bérletével szemben három kérdést vet föl: vájjon lesz-e az üzem folytatásához szükséges pénz, másodszor lesz-e szakértelem, végül jó-e az üzlet? Szakértők szerint a pénzt illetőleg maximum egy milliárd korona az az összeg, aminek rendelkezésre kell állani, ámbár valószínű, hogy ez még le is redukálható. Ezt az összeget akár a Közüzemi, akár a város elő fogja tudni teremteni. De miután a pénz minden esetben kamatot követel, nyilvánvaló, hogy ennek a pénznek kamatát a közönségnek kell megfizetni. Nem kételkedem benne, hogy a város, ha az üzemet házilag kezeli, mindenesetre olcsóbban fogja kapni a pénzt, mint a Közüzemi és az is bizonyosnak látszik, hogy ha a Közüzemi ily nagyösszegű pénzt kivan előteremteni, akkor az üzemben az lesz az úr, aki a pénzt adja; végül, hogy akár házikezelés, akár Közüzemi esetén nyilván mindegyik hozzá fog nyúlni a pénzszerzés azon eszközeihez, amelyek másutt beváltak s ami abból áll, hogy a fogyasztóktól előlegeket, részvényvételeket, biztosítékokat, igen nagy áramhasználati díjakat követelnek és ily módon nagy kamatmentes tőkét hoznak össze. Ami már most a szaktudást illeti: Ganznak itteni emberei a szakértőnek felkért Liptay Károly, aki országos kapacitás, de első sorban ha egészsége engedi Tiefenthal Gyula főmérnök úr minden esetre a szaktudásnak oly bőségét adják, hogy ez az üzem folytatásához elegendő. Hiszen a Budavidéki Villamossági Rt-ot, amely Szentendrét, Leányfalut, Borosjenőt, Vörös várt, szóval nagyobb terrénumot lát el mint mi, egy mérnök és a szentendrei polgármester igazgatja. Nem szabad t. i. elfelejteni, hogy nekünk nem kell gyártani áramot, mi azt készen kapjuk. Ezt a technikai gondot minimalisra csökkenti és az áramszolgáltatás nagyobb biztonságát is előidézi. Az üzleti részt illetőleg egy kereskedő sem fog kételkedni abban, hogy ez jó üzlet. Jó, mert monopólium, nincs konkurrense; villanyt nem lehet kapni minden boltban, csak egy helyen; jó, mert olyan mint a kenyér, mindenki mindennap él vele; jó mert ebben a fogyasztás csak emelkedni fog. De legfőkép a városra nézve jó üzlet ez azért is, mert okosan igazgatva igen fontos városfejlesztési tényező és gyakorlati példáját tudom annak, hogy egy felvidéki város még a békében igen agilis városi vezetés melle t kitűnően felhasználta a villanyos áramnak kedvező áron adását komoly ipartelepek létesítésére. Sőt nemcsak üzlet a villanyos árammal való kereskedés, hanem óriási hatalmi tényező, amivel rettentő úr lehet bárki a lakosság felett; annak javát szolgálhatja, de agyon is gyötörheti, kínozhatja, aminek gyakorlati példáját én már magamon is éreztem. Ezek előrebocsátása után — tekintettel arra, hogy a Közüzemi visszautasította azon tervezetemet, amely mellett a város és a Közüzemi érdekei egyaránt megóvattak volna, — én csak a házikezelést tartom helyénvalónak. Mert ha jó üzlet a villanykezelés, úgy ennek a közjövedelemnek minden fillérjét a városnak kell megkapnia, mert rá van szorulva; ha hatalmi tényező ez az üzem, akkor is a városnál akarom látni, mert a hatalmat csak felelős tényezők gyakorolhatják. Ha városfejlesztési, vagy miként a kenyér, közellátási eszköz a villany, akkor is a vá r ost illeti meg, mert a város fejlesztéséről és a közérdekek ellátásáról a város köteles gondoskodni, aminek eklatáns példája, hogy több államnak van már törvénye arról, hogy a villanyáramfejlesztés állami (közjogi) jogosítvány és közjogi szabályozást nyert úgy termelési, mint fogyasztási vonatkozásaiban. Szóval semmi szín alatt sem tudok hozzájárulni ahhoz hogy ezen fontos jogot egy magántársaság gyakorolja, amelynek vezető tagjai változók és lehetnek olyanok is, akik esetleg kifejezett ellenségei lesznek a városnak. Elég legyen rámutatni arra, hogy a város és a Közüzemi között eddig is komoly differenciák és meg nem értések merültek föl annyira, hogy a Közüzemi tanács kozásaira a várost képviselő igazgatósági tagokat meg sem hivta. De nem adhatnám magántársaságnak a villanyos jogot azért sem, mert egy alapszabályai szerint nyereségre alapított társaságnak nyilván csak egy célja van, minél több jövedelmet szerezni, ami pedig a villanyszolgáltatás fenti közérdekű volta mellett semmi esetben sem elsődleges fontosságú. Azt ugyanis, hogy kinek adassék az áram drágán üzleti alapon, kinek olcsóbban városfejlesztési vagy a közellátás szociális szempontjai miatt, nem lehet egy nyereségre alakult vállalatnak átengedni, ezt a közhatalom letéteményeseinek kell gyakorolni. Rá kell mutatnom a Közüzemi bérlete esetén a társaság és a város homlokegyenest ellenkező vagyoni érdekeire is, ami a városra nézve komoly károk forrása lehet. T. i. a milliárdokat érő villanyos berendezés a város tulajdona, mig a Közüzemi ennek csak bérlője lesz. És amig a városnak az lesz az érdeke, hogy ez a törzsvagyona nagy áldozatok árán minél jobb karban legyen és fejlesztessék, addig a Közüzeminek a több jövedelem-produkálás lesz a célja, amivel együtt jár a hálózat és a törzsvagyon elhanyagolása. Fel lehet-e tenni, hogy a város tanácsának, vagy polgármesterének lesz elég energiája ily visszaélések ellen felszólalni akkor, amikor a Közüzemi telve van a város összes számottevő polgáraival? Meggyőződésem szerint a város tanácsát és polgármesterét óvni kell olyan helyzetektől, ahol ezeknek saját vezető polgáraikkal szemben kell felvigyázónak lenni, mert általános emberi gyengeségek miatt az mindig visszaélésekre vezet. Példa van erre a jelenben is saját városi háztartásunkban. De városi kezelés mellett vagyok rideg pénzügyi szempontok miatt is. Mert akár a város házi kezelésében, akár o'y részvénytársasági formában kezeli a villanyt, ahol végeredményben minden részvény a városé, a vállalat teljes vállalati adómentességben részesül. Csak aki a társulati adó mértékével tisztában van, tudja mérlegelni azt a nagy előnyt, amit az adómentesség jelent. Magyarországon évtizedek óta a társulati adó fizetésére kötelezett adóalanyok egész üzleti politikájukat aszerint intézik, hogy az óriási adótétel alól valamikép mentesüljenek. A most érvényben lévő adótörvények mellett pedig nem túlzok, ha azt mondom, hogy a kimutatott jövedelem 40 % át kell adóba fizetni. Ehhez hozzájönnek még különböző pótadó kiadások, vagyonváltságok, amik a tiszta jövedelem nagy részét fel mésztik. Elannyira, hogy az adóm: ntesség valósággal dupla jövedelmet jelent egy társaság számára és felette nagy üzleti ügyesség kell ahhoz, behozni a jövedelemben azt, amit valaki adókra kifizet. De üzleti szempontból ki kell emelWIWPl#Wl|iW»lP*r>tfW SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülköző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) "egjHiányosabban beszerezhető házi szövőt P t r 1 Esztergom, Széchenyi-tér iczmann Lászlónál í^t^ts: wmmmmm der szövésre elfogadtat!)*
