Esztergom és Vidéke, 1931
1931-12-20 / 102.szám
idők ?... Ma nem érezünk mást, csak az elmúlt idők súlyát és az élet fáradságát... De olvassunk már a régi újságból is. A „Polgármesterválasztás" cikke ezekkel a szavakkal kezdődik : „ Ünnepi lobogédiszt öltött az ősi primásváros impozáns székháza és Ünneplőbe öltözött a városi képviselők gyülekezete ..." Meg kell állnunk és a már alkonybaboruló városháza felé fordulva kérdezni : vájjon a mostani polgármester választásra ünnepi diszt fog-e ölteni a városháza, vájjon egyáltalán dísznek lehet e nevezni, ha csak egy zászló fog is lengeni a közeledő polgármesterválasztás napján ? Ünnep less-e számunkra, Esztergomra ez a nap ?... És ünneplőbe öltöznek-e a városi képviselők? Szeretnők, ha valóban ünnep lenne, ha valóban zászlódiszt öltene a városháza, ha ünneplőbe öltöznének a városi képviselők az 1931. év (esetleg januárban) polgármesterválasztásának napján. Ma nehéz idők jár nak fölöttünk, soha még ennyi baj nem gyűlt össze, soha még ennyi gondterhes, fáradt, kipusztult embert nem látott Esztergom, mint ma; ha 1915 ben háború szántott is végig a világon, mégis reményben hittek az emberek, de ma még remény sincs ... de mégis ünnep, zászlódisz lenne az 1931-es polgármesterválasztás, ha békét, egyetértést, nyugalmat éreznénk az esztergomi polgárok között. De hát hogyan ünnepeljünk ma, amikor a tenger baj mellett szemben állunk egymással, amikor egyik napról a másikra békétlenségben élünk ... Hát hogyan ünnepeljünk, amikor széthúzunk, amikor a politikai életben két pártot látunk, a polgár mester választásban pedig anynyit, ahány pályázó van . . . Milyen megnyugtató lenne, ha mi is ünneplőbe öltözhetnénk, ha ma is zászlódiszt ölthetne „az ősi prímásváros székháza ..." Milyen megnyugtató lenne, ha a városi képviselők lelkükben is ünneplőbe öltöznének, mint 1915-ben, ahogy az akkori újság irja. Akkor is „zilált közviszonyok" voltak, igy irja az újság, ma nemcsak zilált közviszonyok vannak, hanem zilált és kiutat nem találó gazdasági viszonyok is. Az 1931-es polgármesterválasztásban reméltük a zilált közviszonyok levezetését, legalább is a békétlen közélet elsimulását. A mostani polgármesterválasztásban alkalmat láttunk arra, hogy megtaláljuk azt a polgármestert, aki ünneplőbe tudja öltöztetni a városházát és a képviselőket a lelkükben is. 1915-ben Brenner Antal dr, akkor még tanácsjegyző, Stróbl Gyula dr. lugosi ügyvéd (akkor még volt Er dély) és Antóny Béla dr. szentendrei polgármester pályázott. De olvassuk a régi sorokat: „A közgyűlés termét egyhangú, lelkes éljenzés töltötte be: Éljen dr. Antóny Béla polgármesterünk \" Érezzük, hogy 1915-ben valóban egyhangú, lelkes volt az éljenzés^ illetőleg a választás. Vájjon 1931 ben lesz e igazi, a polgárság szabad akaratából kifolyó egyhangú és lelkes választás ? ... Egy ember jön az utcán, elmegy az ablak előtt és mintha mágnes vonzaná a gondolatokat, egymásra nézünk. Méltóságteljesen megy az ember, a haja ősz . . . Utána nézünk, egy mult után . . . Perényi Kálmán dr., az akkori alispán volt. Egy pillanatra 1915 decembere lobbant fel . Azután az esküről olvasunk: „Antóny Béla szivére tett kézzel tette le a szent fogadalmat." Es ez a szent fogadalom egy városfelboruláshoz, eladósodáshoz, a polgári társadalom széteséséhez és békétlenséghez vezetett. Ma látjuk és tudjuk ezt, amikor Antóny Béla dr. közel egy évi fegyelmi vizsgálat után kényszernyugalomba vonult. Lehetetlen, hogy meg ne döbbenjünk a mai idők állapotán. Reflexió váltja ki belőlünk a fogadalom tétel és a nyugalombavonulás tragikus összekapcsolódását . . . Következik Perényi alispán beszéde. Teljes rendcsinálásról beszél az alispán és Esztergom városnak zivatarban hányatott hajójáról. Hát ma nem beszélhetne-e az alispán teljes rendcsinálásról, Esztergomnak zivatarban hányatott hajójáról ?.., Igy ölelkezik a jelen a múlttal, látjuk, hogy csak a bajok azonosak, csak a bajok maradtak meg, sőt hatalmasan növekedtek; ami jn, szép, biztató és reménytkeltő volt, az eltűnt, semmi sem maradt belőle ... És mint szokás volt, sor kerül az uj polgármester üdvözlésére. Brutsy János és Gróh József dr. üdvözölte a képviselőtestület részéről Antónyt. Gróh József dr. a többi között ezeket mondotta: ... van rónánk, melynek lágy a kenyere, van hegyünk, melynek illatos és erős a bora, van erdőnk és rétünk, ahol hasig ér a fű; mellettünk folyik a világnak ez a hatalmas és a jövőben tán még forgalmasabb kereskedelmi országútja, a Duna, és földünkben érik az olcsó szén, amely nem kis erőforrása minden ipari fejlődésnek..." Micsoda perspektíva nyílhatott meg akkor az uj polgármester előtt 1 Büszke lehet az a város, amely ilyen kincsekkel dicsekedhet és valóban büszkeséggel és ambícióval tölthetik el ezek azt a polgármestert, aki ilyen kincses város élére kerül. De akkor 1915-öt irtak. Ma nincs rónánk és nincs lágy kenyerünk, van hegyünk, de eladatlan marad a borunk, van erdőnk is de fázunk, mellettünk folyik még a Duna, de vámfalat emel a kereskedelemnek és gazdaságnak, földünkben még ma is érik a szén, de nekünk drágán és tönkrement mellette az ipar. Fekete napok járnak fölöttünk. Gyászol a város és gyászfátyol borítja a polgármesteri széket is, annak jeléül, hogy a városvezetés nem maradt meg azon az uton, amelyen 1915 decemberében elindult. Azt mondta Gróh annakidején: „Antóny Bélát első hely illeti meg itt a történeti helyen és első hely a Péter Pálról nevezett templomunk szentélyében ..." Ki hitte volna akkor, hogy hol fog Antóny Béla kikötni ? I Pedig még ma is a polgárság fülébe csengenek székfoglaló szavai: „... a mai nehéz viszonyok között olyan egyén állítassák a város élére aki a helyi körülményeknek, viszonyoknak legtöbbször tehetetlenségre kárhoztató bilincseitől függetlenül erős és pártatlan kézzel ragadja meg a kormányzás kerekét..." Más helyen igy folytatja: „ ... rend lesz a városházán, a jogkereső közönség ügyei részlehajlatlanul, pontosan fognak megoldást nyerni, a városnak és polgárainak új kereseti és jövedelmi forrásai fognak megnyílni, csökkenni fog a közteker, emelkedni a város tekerbiró képessége..." Tovább igy beszélt: „... igyekezni fogok pártok, érdekek fölött állani, munkámban, működésemben a város érdeke lesz mindig vezérelvem..." És végül ezt a mondatát elevenítjük újra meg: „ . .. Becsülni fogom mindenkinek politikai meggyőződését..." Hát hitte volna Antóny, hogy tizenötév multán milyen befejezése lesz igehirdetésének ? Ma látjuk, hogy hová jutottunk és gondolkoznunk kell, tulajdonképpen ki csalódott, Antóny-e vagy mi ? Azt higyjük e : Antónyn kívülálló okok idézték elő a katasztrófát vagy azt, hogy csak ^éretek voltak a székfoglaló fogadkozásai ?! Ma ugyanezt a székfoglaló beszédet el lehetne mondani, de kevesen lennének, akik a szavaknak hinni tudnának. Az 1915-i polgármesterválasztás ezekkel a szavakkal és meleg ünneplésben ért véget: Éljen I Ezt vártuk ! Helyes! és sűrű taps ... És „a közönség egy szebb jövő hajnalhasanak biztos érzetével oszlott el a városháza nagyterméből..." Ma is várjuk a hajnalhasadást. Ma is lehet hatalmas székfoglaló beszédet tartani, hatalmassabbat és megrázóbbat mint tizenhatévvel ezelőtt, mert: olyan egyén állittassék a város élére, aki meg is tudja mutatni, hogy megszabadít minket a tehetetlenségre kárhoztató bilincsektől, aki igazán erőskezű, függelten és pártatlan, aki valóban rendet tud teremteni a városban, aki szanálni tudja munkájával a várost, aki valóban tud kereseti lehetőségeket teremteni és akinek működésével igazán csökkenni fog a közteher, aki pártok, érdekek, családi kapcsolatok fölött áll, aki mindenkinek politikai meggyőződését A pénzügyminisztériumban olyan elhatározás érlelődött meg, amely valószínűleg igen jelentősen éreztetni fogja hatását az egész fogyasztó piacon. Tudvalevő, hogy a pénzügyminisztérium ezelőtt négy esztendővel felemelte a szivarok és cigaretták árát. Ez az áremelés igen károsan éreztette hatását, mert a dohányzók nagy többsége áttért a sokkal gyengébb minőségű és olcsóbb dohánygyármányok fogyasztására. Különösen a szivarokban volt nagy visszaesés, annyira, hogy a dohányjövedék kénytelen L M fll JE KÉL Szegény és gazdag A magyar püspöki kar őszi pásztorlevele a Mindenekfölöttvaló üzenetét küldi gazdagnak és szegények nek, Isten parancsát türelmes szegényeknek és szegény gazdagoknak: vagyonod, hatalmad, tekintélyed, neved és állásod nem cél, eszköz csupán, amelyet jól és rosszul használhatsz, igazi céljaid elérésére. Neked még semmi sem sikerült ha két házad van Esztergomban, egy bérpalotád a budapesti körúton é^5 be nem jelentett, de annál inkább 50.000 dolláros külföldi követelésed Amsterdamban. Még nem vagy tökéletes lény, mert az autó hágcsójának gőgös magasságából nézed le a didergőket és nem látsz sem mélyre, sem messzire, csak azért mert behunyod a szemeidet. Nem vagy tökéletes ember, mert, prémbundád megóv a hidegtől és három jövedelmed a koplalástól. Nem vagy a homo sapiens ideális kiteljesülése, mert két üveg pezsgőt mertél bontani azon az estén, amikor kihirdették ezt a pásztorlevelet és übermenschi gőgődet egyáltalán nem igazolja az a tény, hogy az felmult nyáron hétezer pengőt költöttéi el a fjordokon. A vagyonod, amit örököltél, speku láltál avagy panamáztál, nem jogcím arra, hogy egy lordot megszéigazságosságával becsüli. Ezeket ismét el lehet mondani, szívre lehet is tenni a kezet, fogadalmat is lehet mondani, még tizenhat év szenvedése, csalódása után is tudnánk még lelkesedni, ünneplőbe öltözni, zászlókat kitűzni az öreg városházára, de ki tud hinni azokután, amikor tizenhat év szomorú és gyászos tapasztalatait hordozzuk hátunkon. Adjátok vissza a hitünket, a meggyőződésünket, a bizalmunkat, akik elvettétek, akkor talán újra elindul hatunk Esztergom, nem tudjuk hány éves polgármesteri utján. Mert ma sem hajnalhasadást, sem pirkadást nem látunk biztos érzelemmel. Ma nem mehetünk a szavak, ígéretek, fogadkozások után, mi nekünk embert kell keresnünk az élet igazi és rideg valóságában, egy emberben kell öszszetalálkoznunk, hogy vele és velünk nyissuk meg Esztergom ujabb jövőjét. Ma nem illik ünnepelni, díszbe öltözni, a mi ünneplésünk az legyen, ha összetalálkozunk abban a férfiban, akit polgármesternek akarunk. Vécs Ottó. volt a legtöbb gyárban lényegesen kotlátozni a szivarok gyártását. A drágább szivarok egyáltalán nem fogytak a trafikokban. A pénzügyminisztérium végül a dohányjövedék előterjesztésére elhatározta, hogy a szivarok árát a régi nívóra szállítja le. Ez az árleszállítás körülbelül 10 százalékos az egész vonalon. Foglalkozott a pénzügyminiszté rium a cigaretták árának leszállttá sával is. Etttől azonban egyelőre eltekintett. A dohányjövedék árleszállító bejelentése a közeli napokban történik meg. gyenitő hidegvérrel menj el éhező nyomorgó, didergő, kétségbeesettséggel viaskodó embertestvéred mellett. Semmi közöd ezekhez a tiz és százezrekhez. Az Isten parancsa nem védi számodra azért, hogy csak a te „nyugalmad" és munkátlan békességed szolgálja. Az emberi önzés törvényei megvédik ugyan számodra, a palota, a prém, az autó és a millió még sem a tiéd. Istené a hatalom, a vagyon, a dicsőség. A tiéd csak a lélegzetvétel, a Napba nézés, véred csendes felmelegedésének boldogsága. A mosoly, amely vagyon nélkül is az ajkadra szökkenhet, az öröm, amely madarak dalán át megdobbantja szivedet, az illat, amit szárnyain hord a lágy esti szellő, a tiéd majdnem minden, amiben Isten üzen és aminek öröme és érteimé van : tiéd az élet! De nem tiéd a vagyon. Kaptad és tovább fogod adni és örökösöd majdan szintén tovább adja. Mért ragaszkodsz tehát hozzá szegény gazdag, kit kérők, rimánkodók, éhezők és nyomorgók á'lanak körül ? A vagyon ópium, miilókra szétosztva csendes enyhülést nyújt ezreknek és százezreknek, de mi lesz, ha te meg nem osztod társaiddal, akik ugyanerre az életre születtek, amelyre te ? Ők elpusztulnak a sóvárgásban és te elpusztulsz a tehetetlenségben, a mohóságban és kapzsiságban. A püspöki pásztorlevél az isteni igazságra, önzésed emberi törvényeire figyelmeztet. (=.) A fogyasztás csökkenése miatt leszállítják a szivarok árát