Esztergom és Vidéke, 1931

1931-12-20 / 102.szám

idők ?... Ma nem érezünk mást, csak az elmúlt idők súlyát és az élet fáradságát... De olvassunk már a régi újságból is. A „Polgármesterválasztás" cikke ezekkel a szavakkal kezdődik : „ Ün­nepi lobogédiszt öltött az ősi pri­másváros impozáns székháza és Ün­neplőbe öltözött a városi képviselők gyülekezete ..." Meg kell állnunk és a már alkonyba­boruló városháza felé fordulva kér­dezni : vájjon a mostani polgármes­ter választásra ünnepi diszt fog-e öl­teni a városháza, vájjon egyáltalán dísznek lehet e nevezni, ha csak egy zászló fog is lengeni a közeledő pol­gármesterválasztás napján ? Ünnep less-e számunkra, Esztergomra ez a nap ?... És ünneplőbe öltöznek-e a városi képviselők? Szeretnők, ha valóban ünnep lenne, ha valóban zászlódiszt öltene a vá­rosháza, ha ünneplőbe öltöznének a városi képviselők az 1931. év (eset­leg januárban) polgármesterválasztá­sának napján. Ma nehéz idők jár nak fölöttünk, soha még ennyi baj nem gyűlt össze, soha még ennyi gondterhes, fáradt, kipusztult embert nem látott Esztergom, mint ma; ha 1915 ben háború szántott is végig a világon, mégis reményben hittek az emberek, de ma még remény sincs ... de mégis ünnep, zászlódisz lenne az 1931-es polgármesterválasztás, ha békét, egyetértést, nyugalmat érez­nénk az esztergomi polgárok között. De hát hogyan ünnepeljünk ma, amikor a tenger baj mellett szem­ben állunk egymással, amikor egyik napról a másikra békétlenségben élünk ... Hát hogyan ünnepeljünk, amikor széthúzunk, amikor a poli­tikai életben két pártot látunk, a polgár mester választásban pedig any­nyit, ahány pályázó van . . . Milyen megnyugtató lenne, ha mi is ünneplőbe öltözhetnénk, ha ma is zászlódiszt ölthetne „az ősi prímás­város székháza ..." Milyen meg­nyugtató lenne, ha a városi képvi­selők lelkükben is ünneplőbe öltöz­nének, mint 1915-ben, ahogy az akkori újság irja. Akkor is „zilált közviszonyok" vol­tak, igy irja az újság, ma nemcsak zilált közviszonyok vannak, hanem zilált és kiutat nem találó gazdasági viszonyok is. Az 1931-es polgármesterválasztás­ban reméltük a zilált közviszonyok levezetését, legalább is a békétlen közélet elsimulását. A mostani pol­gármesterválasztásban alkalmat lát­tunk arra, hogy megtaláljuk azt a polgármestert, aki ünneplőbe tudja öltöztetni a városházát és a képvi­selőket a lelkükben is. 1915-ben Brenner Antal dr, akkor még tanácsjegyző, Stróbl Gyula dr. lugosi ügyvéd (akkor még volt Er dély) és Antóny Béla dr. szentendrei polgármester pályázott. De olvassuk a régi sorokat: „A közgyűlés termét egyhangú, lelkes éljenzés töltötte be: Éljen dr. An­tóny Béla polgármesterünk \" Érezzük, hogy 1915-ben valóban egyhangú, lelkes volt az éljenzés^ illetőleg a választás. Vájjon 1931 ben lesz e igazi, a polgárság szabad akaratából kifolyó egyhangú és lelkes választás ? ... Egy ember jön az utcán, elmegy az ablak előtt és mintha mágnes vonzaná a gondolatokat, egymásra nézünk. Méltóságteljesen megy az ember, a haja ősz . . . Utána nézünk, egy mult után . . . Perényi Kálmán dr., az akkori alispán volt. Egy pillanatra 1915 decembere lobbant fel . Azután az esküről olvasunk: „An­tóny Béla szivére tett kézzel tette le a szent fogadalmat." Es ez a szent fogadalom egy vá­rosfelboruláshoz, eladósodáshoz, a polgári társadalom széteséséhez és békétlenséghez vezetett. Ma látjuk és tudjuk ezt, amikor Antóny Béla dr. közel egy évi fegyelmi vizsgálat után kényszernyugalomba vonult. Lehetetlen, hogy meg ne döbben­jünk a mai idők állapotán. Reflexió váltja ki belőlünk a fogadalom tétel és a nyugalombavonulás tragikus össze­kapcsolódását . . . Következik Perényi alispán be­széde. Teljes rendcsinálásról beszél az alispán és Esztergom városnak zivatarban hányatott hajójáról. Hát ma nem beszélhetne-e az al­ispán teljes rendcsinálásról, Eszter­gomnak zivatarban hányatott hajó­járól ?.., Igy ölelkezik a jelen a múlttal, látjuk, hogy csak a bajok azonosak, csak a bajok maradtak meg, sőt hatalmasan növekedtek; ami jn, szép, biztató és reményt­keltő volt, az eltűnt, semmi sem maradt belőle ... És mint szokás volt, sor kerül az uj polgármester üdvözlésére. Brutsy János és Gróh József dr. üdvözölte a képviselőtestület részéről Antónyt. Gróh József dr. a többi között eze­ket mondotta: ... van rónánk, mely­nek lágy a kenyere, van hegyünk, melynek illatos és erős a bora, van erdőnk és rétünk, ahol hasig ér a fű; mellettünk folyik a világnak ez a hatalmas és a jövőben tán még forgalmasabb kereskedelmi ország­útja, a Duna, és földünkben érik az olcsó szén, amely nem kis erőfor­rása minden ipari fejlődésnek..." Micsoda perspektíva nyílhatott meg akkor az uj polgármester előtt 1 Büszke lehet az a város, amely ilyen kincsekkel dicsekedhet és valóban büszkeséggel és ambícióval tölthetik el ezek azt a polgármestert, aki ilyen kincses város élére kerül. De akkor 1915-öt irtak. Ma nincs rónánk és nincs lágy kenyerünk, van hegyünk, de eladat­lan marad a borunk, van erdőnk is de fázunk, mellettünk folyik még a Duna, de vámfalat emel a kereske­delemnek és gazdaságnak, földünkben még ma is érik a szén, de nekünk drágán és tönkrement mellette az ipar. Fekete napok járnak fölöttünk. Gyászol a város és gyászfátyol bo­rítja a polgármesteri széket is, annak jeléül, hogy a városvezetés nem ma­radt meg azon az uton, amelyen 1915 decemberében elindult. Azt mondta Gróh annakidején: „Antóny Bélát első hely illeti meg itt a történeti helyen és első hely a Péter Pálról nevezett templomunk szentélyében ..." Ki hitte volna akkor, hogy hol fog Antóny Béla kikötni ? I Pedig még ma is a polgárság fü­lébe csengenek székfoglaló szavai: „... a mai nehéz viszonyok között olyan egyén állítassák a város élére aki a helyi körülményeknek, viszo­nyoknak legtöbbször tehetetlenségre kárhoztató bilincseitől függetlenül erős és pártatlan kézzel ragadja meg a kormányzás kerekét..." Más he­lyen igy folytatja: „ ... rend lesz a városházán, a jogkereső közönség ügyei részlehajlatlanul, pontosan fog­nak megoldást nyerni, a városnak és polgárainak új kereseti és jövedelmi forrásai fognak megnyílni, csökkenni fog a közteker, emelkedni a város tekerbiró képessége..." Tovább igy beszélt: „... igyekezni fogok pártok, érdekek fölött állani, munkámban, működésemben a város érdeke lesz mindig vezérelvem..." És végül ezt a mondatát elevenítjük újra meg: „ . .. Becsülni fogom mindenkinek politikai meggyőződését..." Hát hitte volna Antóny, hogy tizenötév multán milyen befejezése lesz igehirdetésének ? Ma látjuk, hogy hová jutottunk és gondolkoznunk kell, tulajdonképpen ki csalódott, Antóny-e vagy mi ? Azt higyjük e : Antónyn kívülálló okok idézték elő a katasztrófát vagy azt, hogy csak ^éretek voltak a székfoglaló fogad­kozásai ?! Ma ugyanezt a székfoglaló beszé­det el lehetne mondani, de kevesen lennének, akik a szavaknak hinni tudnának. Az 1915-i polgármesterválasztás ezekkel a szavakkal és meleg ünnep­lésben ért véget: Éljen I Ezt vártuk ! Helyes! és sűrű taps ... És „a kö­zönség egy szebb jövő hajnalhasa­nak biztos érzetével oszlott el a vá­rosháza nagyterméből..." Ma is várjuk a hajnalhasadást. Ma is lehet hatalmas székfoglaló be­szédet tartani, hatalmassabbat és meg­rázóbbat mint tizenhatévvel ezelőtt, mert: olyan egyén állittassék a vá­ros élére, aki meg is tudja mutatni, hogy megszabadít minket a tehetet­lenségre kárhoztató bilincsektől, aki igazán erőskezű, függelten és pártat­lan, aki valóban rendet tud terem­teni a városban, aki szanálni tudja munkájával a várost, aki valóban tud kereseti lehetőségeket teremteni és akinek működésével igazán csökkenni fog a közteher, aki pártok, érdekek, családi kapcsolatok fölött áll, aki mindenkinek politikai meggyőződését A pénzügyminisztériumban olyan elhatározás érlelődött meg, amely valószínűleg igen jelentősen éreztetni fogja hatását az egész fogyasztó piacon. Tudvalevő, hogy a pénzügyminisz­térium ezelőtt négy esztendővel fel­emelte a szivarok és cigaretták árát. Ez az áremelés igen károsan éreztette ha­tását, mert a dohányzók nagy többsége áttért a sokkal gyengébb minőségű és olcsóbb dohánygyármányok fo­gyasztására. Különösen a szivarok­ban volt nagy visszaesés, annyira, hogy a dohányjövedék kénytelen L M fll JE KÉL Szegény és gazdag A magyar püspöki kar őszi pász­torlevele a Mindenekfölöttvaló üze­netét küldi gazdagnak és szegények nek, Isten parancsát türelmes sze­gényeknek és szegény gazdagoknak: vagyonod, hatalmad, tekintélyed, ne­ved és állásod nem cél, eszköz csu­pán, amelyet jól és rosszul használ­hatsz, igazi céljaid elérésére. Neked még semmi sem sikerült ha két házad van Esztergomban, egy bérpalotád a budapesti körúton é^5 be nem jelentett, de annál inkább 50.000 dolláros külföldi követelésed Amsterdamban. Még nem vagy töké­letes lény, mert az autó hágcsójának gőgös magasságából nézed le a di­dergőket és nem látsz sem mélyre, sem messzire, csak azért mert be­hunyod a szemeidet. Nem vagy tökéletes ember, mert, prémbundád megóv a hidegtől és három jövedelmed a koplalástól. Nem vagy a homo sapiens ideális kitel­jesülése, mert két üveg pezsgőt mer­tél bontani azon az estén, amikor kihirdették ezt a pásztorlevelet és übermenschi gőgődet egyáltalán nem igazolja az a tény, hogy az felmult nyáron hétezer pengőt költöttéi el a fjordokon. A vagyonod, amit örököltél, speku láltál avagy panamáztál, nem jog­cím arra, hogy egy lordot megszé­igazságosságával becsüli. Ezeket ismét el lehet mondani, szívre lehet is tenni a kezet, foga­dalmat is lehet mondani, még tizen­hat év szenvedése, csalódása után is tudnánk még lelkesedni, ünneplőbe öltözni, zászlókat kitűzni az öreg városházára, de ki tud hinni azok­után, amikor tizenhat év szomorú és gyászos tapasztalatait hordozzuk hátunkon. Adjátok vissza a hitünket, a meg­győződésünket, a bizalmunkat, akik elvettétek, akkor talán újra elindul hatunk Esztergom, nem tudjuk hány éves polgármesteri utján. Mert ma sem hajnalhasadást, sem pirkadást nem látunk biztos érzelemmel. Ma nem mehetünk a szavak, ígéretek, fogad­kozások után, mi nekünk embert kell keresnünk az élet igazi és rideg valóságában, egy emberben kell ösz­szetalálkoznunk, hogy vele és velünk nyissuk meg Esztergom ujabb jö­vőjét. Ma nem illik ünnepelni, díszbe öl­tözni, a mi ünneplésünk az legyen, ha összetalálkozunk abban a férfiban, akit polgármesternek akarunk. Vécs Ottó. volt a legtöbb gyárban lé­nyegesen kotlátozni a sziva­rok gyártását. A drágább szivarok egyáltalán nem fogytak a trafikokban. A pénzügyminisztérium végül a dohányjövedék előterjesztésére el­határozta, hogy a szivarok árát a régi ní­vóra szállítja le. Ez az árleszállítás körülbelül 10 százalékos az egész vonalon. Foglalkozott a pénzügyminiszté rium a cigaretták árának leszállttá sával is. Etttől azonban egyelőre eltekintett. A dohányjövedék árle­szállító bejelentése a közeli napok­ban történik meg. gyenitő hidegvérrel menj el éhező nyomorgó, didergő, kétségbeesettség­gel viaskodó embertestvéred mellett. Semmi közöd ezekhez a tiz és száz­ezrekhez. Az Isten parancsa nem védi számodra azért, hogy csak a te „nyugalmad" és munkátlan békes­séged szolgálja. Az emberi önzés törvényei meg­védik ugyan számodra, a palota, a prém, az autó és a millió még sem a tiéd. Istené a hatalom, a vagyon, a dicsőség. A tiéd csak a lélegzet­vétel, a Napba nézés, véred csendes felmelegedésének boldogsága. A mo­soly, amely vagyon nélkül is az aj­kadra szökkenhet, az öröm, amely madarak dalán át megdobbantja szi­vedet, az illat, amit szárnyain hord a lágy esti szellő, a tiéd majdnem minden, amiben Isten üzen és aminek öröme és érteimé van : tiéd az élet! De nem tiéd a vagyon. Kaptad és tovább fogod adni és örökösöd majdan szintén tovább adja. Mért ra­gaszkodsz tehát hozzá szegény gaz­dag, kit kérők, rimánkodók, éhezők és nyomorgók á'lanak körül ? A va­gyon ópium, miilókra szétosztva csendes enyhülést nyújt ezreknek és százezreknek, de mi lesz, ha te meg nem osztod társaiddal, akik ugyanerre az életre születtek, amelyre te ? Ők elpusztulnak a sóvárgásban és te elpusztulsz a tehetetlenségben, a mohóságban és kapzsiságban. A püspöki pásztorlevél az isteni igaz­ságra, önzésed emberi törvényeire figyelmeztet. (=.) A fogyasztás csökkenése miatt leszál­lítják a szivarok árát

Next

/
Oldalképek
Tartalom