Esztergom és Vidéke, 1931

1931-12-10 / 99.szám

Politika és hazafiasság Válasz Szivós-Waldvogel Józsefnek Tájékoztatás céljából szükséges­nek tartjuk közölni, hogy vitéz Szi­vós-Waldvogel József ny. tábornok az „Esztergom" c. lap vasárnapi száma egyik cikkében is megismé­telte ezt a megjegyzést: Olvasd „Esztergom és Vidéke," A válasz erre a következő: Ha Ön, tábornok úr, „A sajtó és igazság"c, cikkemre válaszolt volna és a cikk tartalmára, lényegére, az Ön magatartására és politikai sze­replésére vonatkozó részekre adott volna elfogadható feleletet, akkor a magam részéről is befejezném a vitát. A tábornok úr azonban olyan dolgokról ir, amelyekrő szó sem volt, igy kénytelen vagyok választ adni. Régóta vártam az alkalmat, hogy valaki az én trianoni utamat a nyil­vánosság előtt felhozza. Nagy örö­mömre szolgált, hogy éppen Ön, tábornok úr hozta a nyilvánosság elé. Nagyon köszönöm ezt a szíves­séget, igy alkalmam van, hogy erről az oldalról is bemutathassam Önt és megírhassam az igazságot. Mindenki tudja hogy két évvel ezelőtt körüljártam a trianoni határt. Elindultam erre a nehéz, veszedel­mes és döbbenetes útra, hogy olyan munkát készítsek, amely eddig nem volt és amelyben, az eddigi revíziós munkáktól eltérően, a magyar határ lehetetlenségeit és szörnyűségeit gyűjtsem össze. Közel ötszáz kitűnő fényképet készítettem és. hogy ezt á munkát valóban értékelték, igazolja, hogy a Nemzeti Szövetség mult évi reví­ziós kiállításában közszemlére tette ki. Az elismerésekkel nem akarok kér­kedni, ez nem is tartozik ide. A hosszú és veszélyes útra hittel és kitartással indultam. Nem féltem, szembeszálltam minden veszéllyel, leküzdöttem minden előítéletet, min­den, naivitást, feláldoztam szabad időmet, adósságokba vertem magam és azt hittem, nem lesz hiábavaló az út. Hittem a hazafiasságban . .. Most, két év után, egyéb hiján, ezzel a trianoni határutazással akar Ön, tábornok úr, rajtam végigvágni. Vádol és szememre hányja a trianoni határutat. Ön, vitéz Szivós-Wald­vogel József ny. tábornok teszi ezt. Azt erősiti, Tábornok úr, hogy a határútra Ön koldulta össze az úti­költséget. Kérem, nevezze meg azo­kat, akik az útiköltségekhez hozzá­járultak, mert én csak azt tudom, hogy egyedül Gróh József dr. adott 50 pengőt. Ön messzemenő erkölcsi támogatást igért, de megígérte azt is, hogy ismert vezetőemberek támo­gatását is megszerzi. Még el sem indultam, máris csalódás ért. Az Ön ígérete csak ígéret maradt. Örültem volna, ha csak erkölcsi tá­mogatásban részesít és örültem volna, ha csak érzem, hogy magáévá teszi az ügyet és törődik az eszmével. Ha nem jön segítségemre a Laiszky­nyomda, illetőleg Laiszky Kázmér, aki a saját jószántából és nem az Ön kérésére 350 pengőt adott, — az Ön támogatásával tábornok ur, legfeljebb csak Piszkéig jutottam volna. Laisz­kyékon kivül tehát csak Gróh Jó­zsef dr. nyújtott segitséget, más senki egy fillért sem adott, még Ön sem. Amikor elindultam, Ön, tábornok úr, sem a Revíziós Ligához, sem a vámőrséghez, sem a csendőrséghez nekem ajánló levelet nem adott. Esztergomtól Pozsonyig, az osztrák és szerb határt Szegedig a magam erejéből és a magam kitartásából tettem meg. Szegeden jelentkeznem kellett a vámőrkerületnél, ahol kije­lentették, hogy csak engedéllyel me­hetek tovább. Felutaztam Budapestre, ahol a Revíziós Ligának bemutattam eddigi munkámat, ami alapot adott arra, hogy a Revíziós Liga támogassa törekvésemet. Fali Endre igazgató telefonált át a pénzügyminisztériumba, hogy a részemre engedélyt eszkö­zöljön ki. Ezt meg is kaptam. Haza­jöttem, és az Ön támogatása abból állt, hogy pár sort irt a Revíziós Ligához, de ezek a sorok inkább személyemet igazolták, ön külön­ben sem adhatott írást a vámőrség­hez vagy a csendőrséghez, mert azt úgysem akceptálták volna. Mint volt katona tudhatja ezt. A határutat végig megtettem és szerencsésen hazaértem. Ha vissza­gondolok ma az utazásra, azon cso dálkozom, hogy itt vagyok, mert ha elfogtak volna, ma éppúgy lehetnék Macedóniában vagy Romániában, esetleg Csehországban, mint Eszter­gomban. Itthon összeállítottam a munkát, és számadást is csináltam. Több mint kettőezer pengőmbe került a határút. Nem sajnáltam, mert remél­tem, hogy majd csak sikerül elhe­lyeznem a munkát. Reményt keltett bennem az is, hogy Harsányi Zsolt a Pesti Hirlap-ban elismerő cikket irt. de felfigyelt a munkámra és fény­képgyűjteményemre a többi fővárosi lap is. A Nemzeti Szövetség különös figyelemben részesített. Ajtay Józs ef dr. ügyvezető elnök és Majoros Jó­zsef igazgató a legnagyobb* jóindu­lattal karolták fel munkámat. Féja Gézának köszönhetem ezt. Ön is látta, tábornok úr, a mun­kát, de nem emlékszem, hogy csak egy jó szót, biztatást mondott volna. Lassan rájöttem, hogy mi is az a hazafiság. Ma különösen, tudom, amikor olvasom lekicsinylő és tá­madó sorait. Vannak közöttünk, magyarok között olyan emberek, akik vad irredentiz­must hirdetnek fajmagyar sovinizmus­sal. Fenyegetőznek, átkozódnak és os­tort fonnak a szebb magyar jövőért. Es ezeknek az embereknek „fajmagyar­sága" abból áll, hogy diszbeöltöznek, ünnepelnek, parádét csapnak, szóno­kolnak és bombasztokat mennydö­rögnek a magyar ég alá. Parádé, diszszónoklás és a levegőben szét­eső szavak zuhataga a mai idők ha­zafiassága ezeknél a „ fajmagyarok"­nál, akikről még azt is meg kell ál­lapitanunk, hogy hazafiasságuk szo­ros összefüggésben áll az éppen fenn­álló politikai rendszerrel. Hazafias­ságukat a maguk politikai köntö­sébe öltöztetik. Hát igen tisztelt tábornok úr, mi csak olyan hazafiasságot ismerünk, amely a békét és testvériességet nemcsak szóban hirdeti, hanem tet­tekben is, amely a szebb jövőért nemcsak szónokol és diszbeöltözik, mellét veri, átkozódik és fogadkozik, hanem csöndes békességben minden közös ügy felkarolásában együttérez és egyszerű munkaruhába öltözve dolgozik, cselekszik az új magyar jövőért Tiz év mult el Trianon óta és Ön, tábornok úr ez alatt a tiz év alatt olyan hazafiasságot hirdetett, amely nemhogy összehozott volna, hanem szétválasztott bennünket. Önö ket csak szónokolni hallottuk és diszbeöltözni láttuk. Önök politikai rendszerben voltak hazafiak és amint semmit sem eredményezett az Önök szóhazafisága, úgy politikai rendsze­rünk sem vitt bennünket közelebbTria­non revíziójához. Önöknek csak az a hazafi, aki az Önök politikai rend­szerébe tartozik. Ezeket illetően azzal búcsúzom Öntől: Agyő, Herr Front der Gran­tigen. Hogy mit jelent ez ? Erről és más szerepléséről majd máskor I Vécs Ottó. Mentsük és segítsük a szegény és züllés veszedelmének kitett gyermekeket! Az esztergom-szenttamási napközi gyermekotthon az őszi idők beálltával megnyílik. Minden a jó lelkek könyö­rületes felkarolásától függ. Azért kérjük a gyermekmentő lelkeket, ne fel dkezzenek meg a szenttamási gyermekotthonról s pénzbeli, vagy természetbeli adományaikat szíves­kedjenek, mint az előző években is, a vizivárosi plébániára küldeni. HIHEK " Szívós Donát Három napon át lelkigyakorlatok voltak a gimnázium dísztermében, férfiak és nők részére. Amikor a lelki­gyakorlatok harmadik napján az utolsó szavak csengésétől és zúgá­sától kisérve lejövünk a gimnázium freskós előcsarnokában, ezek a sza­vak tódulnak fel benünk: ilyen em­berek jöjjenek Esztergomba, hogy visszatérjen a mi katholikus meg­győződésünk. A gimnáziumban minden évben szokásos lelkigyakorlat idei vezetője Szívós Donát budapesti bencés tanár volt. Az az érzésünk, hogy az idei lelkigyakorlatnak különösebb célja és jelentősége volt. Tudjuk, hogy Ke­menes Illés dr. bencés igazgatónak köszönhető, hogy az idén Szívós Donát jött el Esztergomba és meg kell vallanunk, hogy Szívós Donát egyénisége, beszéde, lelkivezetése jótékony és meggyőződést keltő ha­tással volt a mai esztergomi embe­berek lelkületére. Lelkigyakorlatról írni nem igen szokás a sajtóban és hogy azt mé­gis megtesszük, annak mélyebbb oka van. Szívós Donát azok közé a lelki­pásztorok közé tartozik, akik har­colni tudnak és azok közé az embe­rek közé tartozik, — saját szavait idéz zük — akik áldozatot tudnak hozni nem az anyagért, nem a máért, ha­nem a holnapért. Markáns arca megnyeri a hallga­tóságot és arcvonásai igaz érzést keltenek azokban, akik hallgatják. Arca: arc. A jövő sugárzik voná­saiból. Érezzük: ilyen emberek tud­nak vezetni Neve nem cim, hanem lelkületének kifejezése. Először a mindennapi ember be­szédével kezdi. Figyelünk és alig vesszük észre, hogy egyszerre csak magasabb rétegekben járunk vele a beszéd szárnyán. Mondja is: Itt járunk a földön, de az eget kell ver­nünk lelki szárnyainkkal. Előbb még hétköznapi szavakat halottunk, most már életdrámai hangon és lélekkel szól és „krisztusokat rezegtet az élet porából". Nem mond példát és nem mond tiltakozást. Elvitt ugyan bennünket Svájcba, hogy egy királyi sas tra­gédiáját szemléltesse velünk, de ezt a példát nem szórakoztatás céljából mondotta, hanem, hogy öntudatra ébresszen minket. Nem beszél tehát vallásos ese­tekről, az ismert és régies példákról és nem is int kötelességre, nem emel tilalomfát és nem félemiit bűnök rette­netességével. Nem mondja, hogy ne káromoljuk az Istent, hanem meg­mutatja az igazi életet, amelyben mi emberek, mi gőgös és karrier után futó emberek, senkik, senkik va­gyunk. Karrier, dicsőség, uralkodás? Semmi 1 Ott van a fáraó múmiája, amely az életben milliók uralkodója és parancsolója volt és ma — pár fillérért a múzeumban mutogatják. Itt végződik a karrier; Te is, mind­annyian egyformák vagyunk, betö­mik földdel a szánkat örökre. Hát érdemes káromolni az Istent? Beszédjének nincs egységes tar­talma, rapszodikus, a tartalmat a gondolataiban hordozza. Minden gon • dolata külön tartalom. Hitet és meg­győződést keltő. Modern lelkipásztor. Filozófia ? Szappanbuborék, amely addig gyö­nyörködtet, amig szines és szóra­koztat. Azután semmi sem marad —• mondja. Nem is keresi a hitet szines világban, elmélkedésben, hanem a valóságban, magában az életben. Az emberben. És amikor megtalálta, tud szólni az emberhez. Visszavárjuk Szívós Donátot, de az is kívánságunk, hogy Esztergomba mindig és gyakran Szívós Donátok jöjjenek. (v. o) Címadományozás. A kormányzó a kereskedelmi miniszter előterjesz­tésére Ujszászy Imre műszaki taná­csost, az esztergomi államépitészeti hivatal vezetőjét műszaki főtaná­csossá nevezte ki. Eljegyzés. Amstetter Imre móri körállatorvos eljegyezte Honig Ilyt, Rákospalotáról. Polgármester választás. A meg­üresedett polgármesteri állásra kiír­ták a pályázatot. A választás 28-án lesz. Pályázni fog az eddigi jelenté­sek szerint Glatz Gyula, Etter Jenő dr., Btenner Antal dr. és valószínű­leg Sántha József dr. A gimnázium ünnepélye. Szep­lőtelen Fogantatás ünnepén a gim­náziumban műsoros ünnepély volt, amelyen megjelent Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás is. Az ün nepélyről vasárnapi számunkban írunk. Közöljük, hogy tegnap, szer dán délután a leányiskolák, ma, csütörtökön délután pedig 4 órakor a fiúiskolások részére, de ugyan­ekkor az érdeklődők részére is, ismét előadják a színdarabot. Belépti dij 50 fillér. Zibolen dr. előadása. A Szabad­egyetemen Zibolen Endre dr. a hét­főn elmaradt előadását szerdán d. u. 5—6-ig tartja meg. A Fürdő Asztaltársaság gyer­mekfelruházási ünnepélye. Szép ünnepély keretében tartja meg f hó 20-án, az évenkint szokásos kará­csonyi gyermekfelruházási ünnepé­lyét, a Fritz György elnöklete alatt működő „Fürdő Asztaltársaság". A szép ünnepély délután 6 órakor kezdődik s arra nemcsak a tagokat, hanem az érdeklődőket is meghív­ják és szeretettel várják. A gimnazisták egyenruhája. Megírtuk, hogy a gimnáziumi tanulók részére magyaros egyenruhák vise­lését tették lehetővé. Pótlólag közöl­nünk kell a félreértések elkerülése végett, hogy a ruhákat helyi szabók készítik, és az igazgatóság a meg­bízatást már meg is adta. A helyi szabóipart tehát sérelem nem éri, sőt munkához jutnak a szabók. A kultuszminiszter meghosz­szabbitja a karácsonyi szünidőt. A kultuszminiszter legközelebb ren­deletet ad ki arról, hogy a közép­iskolások ezidei karácsonyi szünete december 21-től január 7-ig tartson. A kultuszminiszter Tendelete bizo nyara nagy örömet szerez a diákhad­nak és a szülőknek. A közel három­hetes szünidő lesz biztosan a leg­kedvesebb és váratlanul jött aján­déka a kis és nagy diákoknak, akik­nek karácsonyfája alatt az idén bi­zonyára nagyon szegényes ajándé­kok húzódnak majd meg. A járványkórház és a város­major eladása. A legutóbbi köz­gyűlésen Meszes Ferenc azt indítvá­nyozta, hogy a város adja el a jár­ványkórházat. Glatz Gyula h. polgár­mester kijelentette, hogy ha megfe­lelő ajánlattevő lesz, a város el fogja adni. Toldy János a belső major eladásáról beszélt. Javasolta, hogy a belsőmajor épületeit bontsa le a vá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom