Esztergom és Vidéke, 1931

1931-11-26 / 95.szám

mus és a szenvedés, a nyomor és a rettegés nagyobbb erővel zúdult ránk. De felvirradt az újjászületés napja is. Megindult a romokon az élet, mindnyájan résztvettünk az építőmunkában és azok, akik a háborúban* már meghozták az áldozatot, új áldozatra voltak készek. Egyszóval : minden polgár az adózás súlyos terheit vállalta és húzta megfeszített erővel ezt az igát. Most csak az esz tergomiakról van szó, bár ezek a sorok az ország minden polgárára ráillenek. Tiz évi küzdelmes és elszegényítő, adósságokba kergető élet után most azt látjuk, hogy titkos szervezkedés folyik. Nemcsak Esztergomban, hanem másutt is. Ebbe a titkos szer vezetbe csak azokat veszik fel, akik megbízhatók. Megbízhatók azok, akik Mátéffy Viktor prépost és országgyűlési képviselőnek már csak léggyökereken élő pártjába tartoznak. Kérdezni kell: azok, akik harctereken jártak, fogságban sinylődtek, hazajőve új áldozatot tudtak hozni, a földmives, akinek földjén, házán lassan az „Adó" lett a háziúr, a kereskedő, akiknek üzletajtaja előtt a „Megszűnik" ólálkodik, az iparos, akinek feje fölött a „Munkanélküliség" lóg veszélyesen, ezeket mind most egyszerre félretolják és a megbízhatatlanság bélyegét sütik rájuk? Ezek a sorok nem akarnak siránkozás lenni, hogy Ti urak, vegyetek be minket is ! Nem, mi készek vagyunk az országért és hazáért szenvedni és munkálkodni, de pártalapon álló titkos társaságnak a szekerét tolni nem vagyunk hajlandók. Nem akarunk annak a társaságnak a tagjai lenni, amelyik eladósodásba, békétlenségbe és gyűlöletbe vitte a várost. Vagy talán letagadják azt a titkos társaságot? Nem lehet, mert akkor miért ment vitéz Szivós-Waldvogel József nyugalmazott tábornok Má téffy Viktor pártvezérhez, hogy feleljen e azokra a felszól alásokra ?! Az ellenzék sorain is végig tekintünk. Csodál kőznünk kell. Szombaton is, meg kedden is több mint egy órát töltött ki felszólalásaival az ellenzék a közgyűlésből. Zwillinger Ferenc dr. dicséretes kitartással és felkészültséggel tette meg észrevételeit és mondta el bírálatát. Az ellenzék többi tagja is dicséretesen ellenzékiskedett. És azután — igazán csodálkoznunk kell. Zwiilinger a végén mindent megszavaz, az ellenzék többi tagja elhallgat, szinte fásultság vesz erőt min denkin. Amit Zwillinger felszólalásaival a maga dicséretére kivívott, azt a költségvetés még általános megszavazásával is és Mátéffy segélye zésének elfogadásával semmivé tette. Zwillinger januárban és februárban, amikor az Amóny-ügyben a főispánnal szemben sikraszállt, olyan megbecsülést és tekintélyt szerzett magának, amely a közérdek krónikái ban ritkaság. És mit csinált Zwillinger a végén ? Beállt a Mátéffy-támogatók közé, más szóval Huszár főispán táborába. Amit januárban és februárban felépített, azt a választásnál lerombolta. Igy történt a kettős közgyűlésen is. Beszélt, beszélt, hangsúlyozzuk dicséretesen és a közérdek kívánalmai szerint és a végén kitűzte a zászlót, hogy elfogadja a költségvetést és megszavazza Mátéffy segélyezését. Arra gondol talán Zwillinger Ferenc, hogy adjuk meg az ellenzéknek, ami az ellenzéké, a hivatalos pártnak pedig, ami a hivatalos párté. Az egyszerű ember azt úgy mondja: a kecske is jólakott, a káposzta is megmaradt. Mi másképpen mondjuk ezt. Az ellenzék többi tagjairól csak annyit, hogy nincs szervezettség, fegyelem, kitervezés és tudatos előrehaladás. Nincs vezető, aki a rajvo nalat vezetné és diktálná a tempót. Majd meg lesz ez is. Nem kell sokáig várni. Az új ellenzéki képviselőről, Viola Ferencről külön szólunk. Kissé hirtelen volt, rögtön lendülettel vetette be magát. Vigyázni kell, nehogy úgy járjon, mint a fiatal daru, amelyik az élre kívánkozik és hamar elfárad. Kissé higgadtabban. Ez nem jelenti azt, hogy mérsékelje támadásait. Sőt! Mindent feltárni és ami hiba, bajtokozó, azt erősen, kíméletlenül támadni 1 Nagyszerű volt, ahogy Mátéffyt a saját lapjával cáfolta meg. Nagyon helyes: az ellenfelet saját fegyverével leszerelni kétszeres győzelem. Csak higgadtan és tempóval. Hogy fiatal ember? Istenem hát úgy félnek Esztergomban a fiatalemberektől ? ... Szerintünk új generáció kezd megindulni a városházán. Ideje már és mi üdvözöljük a fiatal generáció első képviselőiét. Sok szerencsét ! Egy közbeszólás hangzott el a szombati közgyűlésen. Ezt a közbeszólást kevesen hallották. Nádler Rezső Szentgyörgymező tekintélyes képviselője mondotta Gere Jánosnak, hogy: Maga kommunista, hallgasson. Miért mondta ezt Nádler Rezső ? Nem vádképpen hangzott ez el, hanem célzásképpen. Az egyik városatya ugyanis, természetesen Mátéffy-párthoz tartozik, azt mondotta egy értekezleten, hogy Szentgyörgymezőn kommunisták vannak. Ezt a kijelentést az inségbuzával kapcsolatban tette. Szentgyörgymezőn csak azok részesülnek az inségbuzában, akik Mátéffyra szavaztak. Itt is a „megbízhatóság" kérdése számít és azok, akik Gróhra szavaztak, nem megbízhatók. Még ennél is rosszabbak : kommunisták. Ezt már a választás alatt is hallottuk. Különben Csávossy páter jól megmondta: Akik katholikus létükre fel merik emelni szavukat az igazságtalanság ellen, azok vagy destruktívek, vagy kommunisták. Egy kis üzletrontás is volt a közgyűlésen, amikor a városi kertészetről volt szó. Waldvogel tábornok azt kérdezte, hogy mi vari abban, hogy a zöldséget egy utcaseprő árulja ? Nem gondolja a tábornok úr, hogy ez üzletrontás ?! Már engedelmet kérünk, ha egy rendes háziasszony tudja, hogy ő nem piaci árustol, vagy a termelőtől vesz zöldséget, hanem egy utcaseprőtől, egészen biztos, hogy odábbáll. Mert ízlés, köztisztaság, gusztus is van a világon. Jól mondta Schwach Sándor, hogy ez szégyenére válik a városnak. Különben is már régen szóvátettük, hogy ízléstelen a városi kertészet piaci asztala. A várostól elvárnánk, hogy példát mutasson, izlést és elsőrendű elárusitó helyet. Azt mondta a tábornok, hogy egy juhászlegény még nem intéző Igy az utcaseprő pedig nem elárusító, még kevésbbé könyvvezető. Egyébként ki-ki seperjen a — maga ajtaja előtt. Pardon, az utcaseprőt mi is polgárnak tartjuk, éppenúgy, mint bárkit, de ha vásárolni akarunk, nem megyünk az utcaseprőhöz. Ki a polgármester? — kérdezhette valaki a karzaton, amikor azt látja, hogy vitéz SzivósWaldvogel József (már megint) odaszól Glatz Gyula h. polgármesternek, hogy : Gyerünk a tárgyra ! A tárgyra 1 Vagy pedig az is feltűnő, amikor méltatlankodva és kezét széttárva szól az elnöki emelvény felé, hogy: mi ez ? Megtette azt is, hogy felkelt és az asztalhoz ment. Súgott valamit. Ezekből azt kell hinnünk, hogy a tábornok polgármesternek érzi magát. Vájjon mi lenne, ha a polgármester helyén Waldvogel József ülne ? A csengő hamar kilyukadna. Vagy akkor is otthagyná a közgyűlést ? Glatz Gyulának, amint mondani szokták, angyali türelme volt min denkit végighallgatni. Mindenkit meghallgatott és mindenkire nézett. Waldvogel József nem bir ilyen idegekkel és ilyen angyali türelemmel. De nemcsak azt kell kérdeznünk, hogy ki a polgármester, Glatz-e, vagy Waldvogel, hanem azt is. hogy hát még most sem tudja a tábornok úr, hogy hol van a klikk? De hi szen ez világos !... Először is a tábornok, meg a többi benfentes, a polgármesteri hivatalból jöttek ki. Másodszor a tábornok többször előreszól a polgármesterhez, hogy mi ez ? Gyerünk már a tárgyra! Neki az ellenzéki felszólalás unalmas, amire ki is ment.. . vissza a polgármesteri hivatalba. Ha véletlenül úgy láttuk volna, hogy a tábornok karonfogva jön ki a főjegyzői szobából — tegyük fel — Zwillingerrel, vagy Scheiberrel, vagy akár Schwach Sándorral, akkor nem mérnők mondani, hogy klikk van. Ha például nem a tábornok szól a helyettes polgármester felé, hanem — tegyük fel — Hirsch Izidor, hogy gyerünk, mi lesz már, akkor egészen biztosan merjük állítani, hogy Hirsch Izidor a városházi uralkodó klikkhez tartozik. Csakhogy Hirsch Izidor nem szólt előre, hogy mi lesz, tárgyra stb., hanem panaszkodott valami titkos társaság miatt, amire a tábornok tüstént Mátéffyhoz szaladt, mint egy „Front der Grantiger" és megkérdezte: feleljek nekik ? No, de ez csak világos! ... Nagyon jól mondta Zwillinger, hogy Glatz Gyula szakítson mindenféle klikkel. Még a Waldvogel-klikkel is. Egy expozé ugyanolyan hosszú ideig vette igénybe a képviselőtestület figyelmét, mint az ellenzék. Zwillingert kell idéznünk, ez az expozé szépnek szép volt, de nem volt őszinte. Goromba sem volt. Sok helyen igen szép gondolatok érvényesültek és, ha ezt egy önképzőkörben olvassák fel, a tanár egyest ad. Csakhogy a városházán nem áll jól a szépirodalmi elmefuttatás és a tilusgyakorlat. Ide valóság kell. Ez az expozé is megcáfolta a városházi párt későbbi szavazását. Azt hallottuk benne, hogy milyen súlyos helyzetben van a város, hogy az adósságok rettenetes súllyal nehezednek ránk, hogy tönkrement a földmives, a kereskedő, az iparos és, hogy a legszigorúbb takarékosságra van szükség. Rideg takarékosságra. Gyönyörű szavakkal ecsetelte ezeket az expozé. Persze ekkor már megszavazták a reprezentációs költséget és a pótilletményeket. Ekkor már súlyos volt a helyzet. Súlyos volt akkor is a helyzet, amikor már Mátéffy Viktor segélyezését is megszavazták. A szavazás előtt azt mondta Mike, hogy Mátéffy ráfizet a plébániára. Igy szükséges, hogy a város „segély"-X adjon számára. Milyen szépen kitalálták ezt a „segély"-t. Igy ki lehet játszani a főegyházmegye határozatát. Amikor már megszavazták a segélyt, Mike Lajos volt az első, aki kijelentette: most már csend legyen tiz évig! Adósságban fuldoklik a város. Hát persze, hogy persze 1 Most már megszavazták a reprezentációs köl'seget is, meg a plébánosi segélyt, kölcsönösen támogatták egymást. Szolidaritást csak kell vállalni, ha mindjárt a polgár tönkre megy is. Most már csönd legyen tiz évig. Hát ez az! Éppen ebben a tiz évben bizunk. Nem is kell hozzá tiz év. Vagy azt hiszik, hogy még egy másik tiz év jön az ő vezérletükkel ? ... Majd elválik ! A törvényhatóságú város kérdése is szóba került a közgyűlésen. Már megint kisért a mult. Pedig mintha csak most hallanók megboldogult Csernoch primás szavait, hogy: nem kell ide cim és rangkórság, flanc és külsőség, Esztergom akkor is Esztergom és primási város lenne, ha nagyközséggé alakulna át. Se rendezett tanácsú, se törvényhatóságú város cim nem segít Esztergomon, hanem a közterhek csökkenése. Már pedig, ha nagy község Esztergom, akkor nem kell se vármegyei, se rendőrségi hozzájárulást, se nagy adminisztrációs költséget fizetni, de reprezentációs költséget sem. Még polgármester sem kell. Kevesebb tisztviselő is elvégzi a munkát. Szanálás nélkül csökken a pótadó. A polgár az adót nézi és ha az csökken, akkor igazán mindegy, hogy milyen cime van Esztergomnak. Nagy érdeklődést váltott ki a közgyűlésen, hogy Mátéffy Viktor mint kiadótulajdonos szólalt fel. Viola Ferenc ugyanis Mátéffynak saját lapjával cáfolta meg a hivatalos párt álláspontját a reprezentációs költség megszavazásánál. A Mátéffy-párt ugyanis — mint megírtuk — a reprezentációs költség mellett szavazott. Viola Ferenc erre elővette Mátéffy lapjának két példányát, meglobogtatta és azt mondta, hogy épen a párt hivatalos lapja követelte a reprezentációs költségek eltörlését. Mátéffy nem jól érezte magát, hebegett, végül pedig, mit is tehetett volna mást, azt mondotta, hogy a cikkekért ő nem felelős, hanem a szerkesztők. Tudjuk, azok a szerkesztők, akik folytonosan változnak. Azonban nem ez a fontos, hanem az, hogy hogyan becsüli Mátéffy az embereit. Mátéffy kidolgozza a tervet, megírat és elrendez mindent, ha sikerül a dolog, elviszi a dicsőséget, ha pedig nem, az ódiumot az embereire hárítja. Ebben az esetben a szerkesztőkre. Mi sem könnyebb ennél. Ez Mátéffy. Ha pedig már itt tartunk, emlékezzünk meg az „Esztergomról is. Ugyancsak kurtára fogta tudósításait a két közgyűlésről. A harmincadik bevezető sor végén azt irja, hogy tulajdonképpen semmi sem történt a közgyűléseken. A két közgyűlés neki semmi, elintézi harminc bevezető sorban, de amellett nem feledkezik meg külön hírben, a másik oldalon arról szavalni, hogy a „segély" megszavazása után Mátéffyt megéljenezték. Pardon, mi nem hallottuk. Ezzel be is fejezzük mondanivalónkat. Vécs Ottó. A Stefánia Szövetség mikulási és karácsonyi vására. A Stefánia Szövetség az idén is megrendezi mikulási és karácsonyi vásárát. Ezt a vásárt városunk közönsége az évek folyamán megkedvelte, megszokta és mamár várja is. A vásár megtartásával a Stefánia Szövetség hármas célt szolgál. A befolyt jövedelemből támogatja az intézet a reászoruló védenceit, segélyt nyújtván nekik. A házilag készített