Esztergom és Vidéke, 1931

1931-11-08 / 90.szám

A jövő ővi költségvetés és a városi tisztviselők pótilletménye Nemsokára a város képviselőtes­tülete tárgyalni fogja a város jövő évi költségvetési előirányzatát. A tár­gyalás folyamán minden városi kép viselőnek kötelessége megjelölni azt az utat és módot, amelynek révén a pótadó csökkenthető. A magam részé­ről a pótadó legnagyobb mérvű csök­kentését a pótilletmények eltörlése révén tartom lehetségesnek. A város költségvetését az 1927. évi V. tc. rendelkezései szerint kell összeállítani és annak a tc-nek 49. §-a pedig határozottan kimondja, hogy a fizetésen felül a városi tiszt viselők részére csak abban az eset­ben lehet külön illetményt (pótillet­ményt) engedélyezni, ha azt a város közigazgatási ügyének vagy üzemé­nek bonyolult vagy felelősségteljes volta indokolja és ha azt a város anyagi helyzete megengedi. Ezenkívül az 1931. évi szeptem­ber hó 2-án kiadott 5000. M. E. számú kormányrendelet 3. §-ának2, pontja a következőket rendeli: A városi törvényhatóságok és me­gyei városok alkalmazottai részére az 1927. V. tc 49. §-a alapján meg­állapított mellékilletményeket (pótil­letményt, képviseleti átalányt, külön munkaátalányt stb.) az 1931. szep­tember hó l-től kezdve 25%-al kell csökkenteni. Az emiitett mellékilletményeket a városi törvényhatóságok és a me­gyei városok, amennyiben azt az il­lető város anyagi helyzete indokolttá teszi, 25°/o-nál nagyobb mértékben is csökkenthetik, esetleg be is szüntethe­tik. Ezt a nagyobb mértékű csök­kentést vagy teljes beszüntetést az illető város anyagi helyzete által in­dokolt esetben a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg el is rendelheti Ezek után most azt kérdem, váj­jon a város anyagi helyzete megen­gedi-e a pótilletményt, megengedi-e, amikor a városnak négymillió pengő adóssága van és amikor a város adófizető polgársága 100°/o-os pót­adó alatt roskad és amikor többéves adóhátralékok vannak, amelyeket az adófizető polgárság nem tud a rossz mezőgazdasági helyzet miatt fizetni. Egyes városi képviselők ugyan azt állítják, hogy a polgárság nem akar adót fizetni és végre kell őket hajtani. Ugylátszik, hogy ezt a ki­jelentést készpénznek veszik az ille­tékes fórumok, mert a legutóbbi vá­sáron már egyes szegényebb polgárok utolsó tehenét árverezték adóhátra­lék miatt. Ezzel kapcsolatban meg kell azt is jegyezni, hogy a terhek közben még emelkedtek is, ugyanis a 4750. 1931. M. E számú kormányrendé let a házadóalap után szükségadót vetett ki, amely ujabb súlyos terhet jelent az adófizető polgárságnak. Ilyen súlyos viszonyok között te­hát a város anyagi ereje nem en­gedi meg a pótilletményt. Nem en­gedi meg, mert a pót illetmények ösz­szege az 1931. évi költségvetésben meghaladta a 35.000 pengőt, ami 15°/QOS pótadót jelent. A főispán úr még januárban meg­ígérte, hogy a városnál csökkenteni fogja a személyi kiadásokat. Itt van most az alkalom a csökkentésre a pótilletmények eltörlése révén, addig is, mig a város jobb anyagi hely­zetbe kerül. Hiszen sem az állami, sem a vármegyei tisztviselők nem kapnak pótilletményt de nem kap­nak a városi tanítók sem, pedig ők végzik az ország legnagyobb nem­zetépítő munkáját. A város vezetősége állandóan han­goztatja, hogy a város jobb jövője érdekében áldozatot kell hoznia a város polgárságának, de mivel a vá­ros polgárságához tartozik a tisztvi­selői kara is, igy tehát a pótilletmé­nyeseknek is kell átmenetileg áldo­zatot hoznia a város jobb jövője ér­dekében, annál is inkább, mert hi­szen a tisztviselői kar van a város közönségéért és nem megfordítva. Engem ezen cikk megírásánál nem vezet sem irigység, sem pedig gyű­lölet a tisztviselői kar ellen, hanem kizárólag a közérdek, mivel szilárd meggyőződésem, hogy a városi kép­viselőknek minden mellékérdek nél­kül egyedül a város közönségének ér­dekeit kell szem előtt tartaniok. Pótilletményt pedig éppen azok a tisztviselők nem kaptak, akik legjob­ban rá vannak szorulva. Amilyen helytelen a pótilletmények fenntar­tása ezekben a nehéz időkben, ép­pen olyan helytelen az is. hogy a város hivatalaiban havi 40 — 60 pen­gőért dolgoznak egyes tisztviselők. A városi képviselőknek kötelessé gük a terheken enyhíteni és a vá­ros költségvetését tényleg az 1927. évi V. tc. értelmében megállapítani, tehát a pótilletményt el kell törölni, hogy ezáltal a pótadó csökkenjen, illetve az utóbbi kormányrendelet ál­tal életbe léptetett szükségadók el­lensúlyozva legyenek. Az 1932. évi költségvetés tárgya­lása el5tt ezekre bátorkodtam a vá­ros vezetőségének, képviselőtestületé­nek és polgárságának figyelmét fel­hívni. Remélem, hogy a város képviselő­testülete szem előtt fogja tartani a polgárságnak igen súlyos helyzetét és a választó polgárok érdekeit meg­védve s a jogszabályok rendelkezé­seit betartva, nem fogja megszavazni a jelentős pótadót kitevő pótillet­ményt. Ehez szükséges az is, hogy teljes számban menjünk el a köz­gyűlésre, ahol a város súlyos hely­zetét mérlegelve, a közérdeket szem előtt tartva harcoljunk a jobb és egészségesebb állapotok bekövetke­zéseért. Tudjuk jól, hogy a város közhan­gulatát legjobban az ellenzék adhatja vissza és képviselheti, ezért elsősor­ban az ellenzék teljes megjelenése szükséges. Tartson össze az ellen­zék, készüljön fel, legyen bátor har­cosa a közérdeknek és az eredmény nem fog elmaradni. Meszes Ferenc városi képviselő. A bécsi vig asszonyok. Már egy héttel ezelőtt felhívtuk a közönsé­get a „A bécsi vigasszonyok" cimű hangos filmdarabra. A Kultur-Mozgó dicséretes igyekezettel máris mű­sorra tűzte a darabot és szombaton és vasárnap mutatja be. A budapesti Ufa mozinak ez a film sláger-darabja volt. Willy Forst játssza a főszere­pet, mint kitűnő táncmester. Ezen­kívül a darab 12 szép bécsi lány körül mozog gyönyörű és vidám fordulatokkal. A szezon legszebb darabja a Bécsi vig asszonyok. Aki látni fogja mindig dicsérettel és ked­vesen fog visszaemlékezni. Zenéje felejthetetlen. Orosz balalajka zenekar a Duna Kioszkban. A nyáron is itt voltak. Cenzúra alá akarják venni a műkedvelői előadásokat városunkban Komárom és Esztergom közigaz­gatásilag egyelőre egyesített várme­gyék alispánja a következő rendele­tet bocsátotta ki: „Tudomásomra jutott, hogy ható­ságom területén a társadalmi egye­sületek, testületek stb. által rendezett műkedvelői előadások vallás-erkölcsi, hazafias és kulturális szempontból gyakran kifogásolhatók. Sőt kifogá­solható a színdarab betanítására vál­lalkozó egyén és a színdarab begya­korlására kijelölt helyiség is. Ezen anomáliák megszüntetésére elrendelem, hogy 1. az engedélyek ki nem adhatók, míg a vármegye Népművelési Bizott­sága nem véleményezi az előadandó darabot és ezen célból a kérelmező az előadandó színdarab, jelenet, ka­barészám, ének és kupié stb. egy példányát átolvasás céljából nem ter ­jeszti be ; 2. bejelentendő a betanítást végző egyén neve és foglalkozása, úgyszin­tén iskolai végzettsége, végül 3. a vármevyei népművelési titkár felhatalmazást nyer a törvényható­ságtól arra, hogy a szükséghez ké­pest a műkedvelői előadásokon és az ezt megelőző próbákon ellenőrzés cél­jából megjelenhet. A vonatkozó bélyegmentes kérvé­nyek az előadást megelőzőleg a vár­megyei népművelési titkárhoz Tóvá­ros terjesztendők be." Palkovics László alispán ezt a ren­deletet közölte Komárom és Eszter­gom városok polgármestereivel és a járási főszolgabírókkal. Esztergom város h. polgármestere a rendelethez a következő végzést csatolta és küldte el az esztergomi egyesületek vezetőinek : „Az alispán úr fenti rendeletét tu­domásulvétel és szigorú miheztartás végett azzal közlöm, hogy a bejelen­tést minden egyes esetben a rende­let szellemében teljesítsék." Mondanunk sem kell, hogy ez a rendelkezés nagy konsiernációt keltett Esztergom kulturális egyesületeiben és bizonyára visszhangja lesz Bu­dapesten is az illetékes körökben. A rendelet szerint, egyszerűen szólva, cenzúrát léptettek életbe a kettős vár­megye területén. Ez a rendelet tehát azt jelenti, hogy minden műkedvelői előadásra kerülő darab cenzúrán megy keresztül és Esztergomra vo­natkoztatva, ez nem is Esztergomban hanem Tóvárosról jut érvényre. A rendelet értelmében Esztergom város kulturális (műkedvelői) életét, amely — hála Istennek — szépen virágzik, Tóvárosnak rendelik alá. Esztergom társadalmi egyesületei méltán háborodtak fel ezen rendelet miatt.Utóvégre mégis csak lehetet­len és megbénító helyzetet jelent a kulturális életre, hogy Esztergom műkedvelői előadásai a tóvárosi nép­művelési titkártól függjenek. Ez az intézkedés, ha életbelép, le­kicsinylené a nívós színvonalon álló esztergomi műkedvelői életet. Esz­tergomban nincs szükség ilyen ren­deletre. Ha még csak a járások ré­szére bocsátották volna ki a rende­letet, még érthető lenne az intézke­dés, de a községeknek sincs szüksé­gük cenzúrára, mert ott van a falu plébánosa, jegyzője és tanítója, akik elég garanciát tudnak nyújtani arra nézve, hogy bármely előadásra ke­rülő színdarab valláserkölcsi és nem­zeti szempontból ne essék kifogás alá. Kérjük a rendelet visszavonását. A Szabad Egyetem e heti tanrendje: Kedden, november 10-én. D. u. 5—6-ig. Megnyíló ünnepély (Műsora) 1. Vonósnégyest adnak elő : Bérczy László Klinda Károly, Be­rencz György, Rayman János dr. — 2. Megnyitót mond Lepold Antal dr. prelátus-kanonok. — 3. Wiesenbacher József népművelési titkár Grieg-, La­votta-, Erőss-dalokat énekel Rayman János zongorakiséretével. — 4 Ober müller Ferenc tanfolyamvezető be számolója a Szabad Egyetem 10 éves működéséről. D. u. 6—7. Marczell Árpád dr. reáliskolai tanár megkezdi a „Fel­vidéki új magyar irodalom" c. kollé­giumát. Élső óra: A migyar lélek az elszakított részek irodalmában. Hely : a szentbenedekrendi gimnázium díszterme. Pénteken, november 13-án. D. u. 5—6. Ember József reálisk. tanár. „Négy országon keresztül" (Uti emlékek.) Bemutatásokkal. Első óra. Nürnberg. D. u. 6—7. Kemenes Illés, szent­benedekrendi gimnáziumi igazgató : „Antik görög kultúra." Bemutatások­kal. Első óra. A görög alkotó szel­lem. Hely: a szentbenedekrendi gimnázium rajzterme (földszint balra). HIHEM A hercegprímás utazása Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás, titkára, Hamvas Endre kíséretében Rómába utazott, ahonnan szerdán vagy csütörtökön érkezik vissza Esztergomba. Gyászhír. Dr. Adolf Sebestyén a m. kir. Curiának ny. tanácselnöke, f. hó 2-án, életének 68-ik évében hosszú és súlyos szenvedés után Budapesten elhunyt. Tanitói kinevezés. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter Rosta Béla tanítót az igarvámszőlő­hegyi állami elemi iskolához rendes tanítóvá kinevezte. A kormányzó lemondott tisz­teletdijának tizenöt százalékáról. Horthy Miklós kormányzó, tisztelet­dijának tizenöt százalékáról — ami évenként 18.000 pengőnek felel meg — lemondott, ezzel is tanújelét kí­vánván adni annak, hogy mennyire együtt érez a nemzettel és mennyire osztozni akar minden alkalommal annak viszontagságaiban. A kor­mányzó a mult évben rendelkezési alapjából 10.000 pengőről mondott le, ez évben pedig a közelmúltban 10.000 pengővel járult hozzá felesé­gének, Horthy Miklósnénak ínség­akciójához. Ezek az elhatározások annál is inkább figyelemreméltók, mert az összes államfők között a magyar államfő részesül a legkisebb tiszteletdíjban. Árpádházi Szent Erzsébet em léke. Serédi Jusztinián dr. biboros­hercegprimás most közölte a püspöki kar döntését Árpádházi Szent Erzsé­bet halálának 700. évfordulója meg­ünnepléséről. Eszerint a magyar ka­tolikus társadalom országos Szent Erzsébet-ünnepséget rendez az Er­Mindenki nézze meg a Fürdőben szombaton este fél B órakor és vasárnap délután 6 órakor az Arany kakast

Next

/
Oldalképek
Tartalom