Esztergom és Vidéke, 1931
1931-11-08 / 90.szám
ES/TÍRfiftH o/Ält KE ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 90. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, NOVEMBER 8 Szerkesztőségés kiadóhivatal Simor-utca20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A magunk erejével A svájci szövetségi tanácsos pár nappal ezelőtt rádióelőadást tartott Bernben a svájci frankról és előadását azzal a következtetéssel fejezte be, hogy „tartós, általános rekonstrukció csak akkor lehetséges, ha minden nemzet maga készíti elő talpraállását". Amikor négy évvel ezelőtt a francia írank megingott, Franciaország a maga erejéből, polgárainak fegyelmezettségével, áldozatkészségével és nemzeti önérzetével megakadályozta a frank zuhanását. S azóta folyik az aranygyűjtés s ma már nemcsak hogy visszanyerte Franciaország a békebeli erejét és gazdagságát, hanem valósággal pénzügyi diktátora lett a világnak, s még Anglia és Amerika is függő viszonyba került. S most, hogy a dúsgazdag Franciaországban is jelentkezik a világválság némi nyoma, a minisztertanács három milliárd frankot szavazott meg a közmunkák meginditására, de a sajtó már előre állást foglalt, hogy csak olyan közmunkákra fordítsák a pénzt, amelyek a gazdasági életre „termékeny" hatást gyakorolnak és már most tiltakozik, hogy jelentékeny öszszeget íorditsanak improduktiv iskolaépületek emelésére. Bizonyos keserűség fojtogatja az embert, mikor ezeknek a gazdag nemzeteknek óvatos és messzetekintő politi k usait figyeli. Szinte irigyeljük tőlük — talán megbocsátható ez az irigységazokat az államférfiakat, akik már a messzeködlő veszélyre is reagálnak, védőgátakat emelnek, tartalékolják a pénzt, erősítik a polgárokat, hogy a válság senkit készületlenül ne érjen. Nem ittasulnak meg önöndicsőségüktől, nem magasztalják magukat a bizánci szolgákkal s az ércben, freskókban való megörökítést is a hálás utókorra bizzák. .. Jól tudjuk, hogy nagyon sánta lenne a hasonlat, ha a két gazdag államhoz mérnénk a mi elesett sorsunkat és nyomorúságunkat. De mégis állítjuk, hogy ha komolyan és férfiasan szembenéztünk volna ezelőtt hat évvel a nehézségekkel és feladatokkal, ha a vezérlő akarat és a párteszme összemarkolta volna a nemzet gazdasági és erkölcsi erejét olyan kemény határozottsággal és elszántsággal, amely arányban áll a helyzet komorságával, nem kellene most ilyen mélységesen megalázva és nemzeti önérzetünkben szinte megsértve és mindenkitől elhagyatva, megcsúfolva t tétovázni, hogy hova meneküljünk a végzet elől. A bajok nyilt férfias feltárása helyett éveken át cukrosvizzel és rózsaszínű illúziókkal csittitgatták a láztól gyötört gyermeket, ha meg-meg villant előtte a jövője. Mint ahogy az orvos sokszor gyengéd tapintatból nem árulja el a szülőnek gyermeke súlyos helyzetét, de mindent elkövet titokban, hogy a beteget megmentse az életnek, úgy tettek a mi közgazdasági „szaktudósaink" is a nemzettel a hallgatást illetőleg, de mégis azzal a különbséggel, hogy semmit sem tettek titokban a nemzet talpraállitásáért. A bölcs illetékesek váltig erősítgették, hogy nem olyan vigasztalan és sötét a helyzet, mint ahogy a szélsőséges Kassandrák mondják, hogy baj ugyan nálunk is van, de hát hol nincs manapság baj, mikor világválság, termelési válság, társadalmi válság rázza az egész világot. Ez a vállveregető s minden reális alapot és belső meggyőződést nélkülöző vigasztalás rendszerint olyanoktól származott, akik nem láttak, vagy nem akartak túllátni a fmaguk kis csoportjának önző körén, akik a saját életük konszolidációját azonosították a néptömegekével, akik elszigetelődtek -a közérzés hullámaitól és elvonatkoztak a társadalom idegpályáján végigborzongó törekvések áramlásaitól s öncélú kis korall zátonyokká kövültek az élet zajló tengerében. Bár ne adták volna hat évvel ezelőtt azt a 250 milliós kölcsönt, csak j magát Smith Jeremiást ültették volna a nyaA parlament megnyitó-ülésén Mit csinál Mátéffy Viktor a képviselőházban ? A parlament szerdai megnyitó ülése iránt országszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg. A háznagyi hivatalt már napok előtt belépőjegyekért ostromolták. Természetesen Esztergomban is nagy érdeklődés mutatkozott, egyrészt, hogy a parlamenti eseményekkel kapcsolatban várható-e valamelyes változás az ország életében és ezzel párhuzamosan Esztergom helyzetében, másrészt pedig — mint ahogy éttesültünk —, igaz-e az a hir, hogy egy képviselő interpellálni fog a komárommegyei állapotok ügyében ?! Még hétfőn eljártunk Budapesten, hogy a képviselőház megnyitóülésén jelen lehessünk. Egyik ujságiróbarátunk készséggel igérte meg, hogy szerez számunkra belépőjegyet (sajnos képviselőnkhöz nem fordulhattunk ezzel a kéréssel) és azt mondta, csak jöjjünk el szerdán 10 órakor a parlament újságírói szobájába, ahol a jegyet megkapjuk. Szerdán reggel a hétórás vonattal utaztunk. Apropos! azért is akartunk a képviselőházba elmenni, hogy végre lássuk, mit is csinál ott Esztergom „szeretett képviselője"?! Elvégre már tiz év óta képviseli Mátéffy Viktor Esztergomot, igy leg főbb ideje, hogy képviselőnk parlamenti munkájáról egy riport megjelenjék. Tudtuk, hogy Mátéffy Viktor feltétlen Budapestre utazik a megnyitóülésre. Már az autóbuszon találkoztunk vele. Sajnos az is, hogy nem jelenthettük be utazásunk célját, mert távol ült tőlünk az autóbuszon, a vasútállomáson pedig rögtön beszállt a vonatba, mivelhogy nem kell néki a jegyváltással bajmolódnia. Csak a nyugati pályaudvaron láttuk ismét. Természetesen egy utunk volt, csakhogy amig mi az Alkotmány-utcán át igyekeztünk a parlament felé, Mátéffy Viktor, mint gyakori Budapestre járó, a rövidebb utat, a Markó-utcát választotta. Féltízkor érkeztünk a parlament elé. A bejárat előtt nagy tömeg. Autók jönnek egymás után. Igen élénk a Kossuth Lajos-tér. A kapukban rendőrök és palotaőrök. Fotóriporterek a minisztereket várják. A belépőjeggyel biró közönség a négyes kapunál tolong. Mi az Andrássy-szobomál lévő kapun igyekszünk befelé, itt is nagy tömeg. Egymás után jönnek a képviselők autói. Persze taxikon érkeznek. A portás, több parlamenti altiszt segítségével, szigorúan ellenőrzi a belépőket. — Az ujságiró-szobába megyünk — mondjuk a portásnak. — Kérem a belépőjegyet. — Fenn van X. Y. szerkesztőnél. kunkra vagy tiz évre, hogy minden lépésünket ellenőrizze, hogy a kiskorú, makacs gyermeket kényszerítse a keserű orvosság utasítás szerint való használatára. Komoly pénzügyi emberek Ítélete szerint — amit később az adóprés is igazolt — a magunk erejéből is talpra tudtunk volna állni, hiszen akkor még csak 50 pengő kül* földi adósság esett egy emberre, mig most a „szanálás" után 100 pengő. Könnyelmű és saját lábán járni nem tudó embernek semmi esetre sem szabad pénzt adni, mert romlásba sodorja. Lehet, hogy ebben az esetben "nem épült volna meg Lillafüred a maga káprázatos pompájával, nem lenne olyan villamos Centrálénk, mely az angolokat is csodálkozásra ragadta, mert hogy nekik ilyen célra nem jut ennyi, lehet, hogy nem adtunk volna 6 éven át 500 milliót a külföldnek nélkülözhető cikkekért, lehet, hogy a póló lovaknak nem lenne olyan kitűnő sorsuk, talán sok minden elmaradt volna, de nem lebegne a fejünk fölött a 400 milliós kamatteher Damokles kardja. Nem működne a félelmetes adóprés telhetetlen molochja, a tönkrement adóalanyok hekatombáit nem pusztítaná a a bizalmi válság épen akkor mikor a revízió gondolata rohamosan érik, mikor a gazdasági és erkölcsi összeszedettségre, a lelki erőre nagyobb szükség volna, mint bármikor. A népszövetség pénzügyi bizottságának lesújtó ítélete és fölényesen hűvös magatartása vájjon Öntudatra ébreszti-e a szendergő nemzeti energiákat, hogy végre-valahára saját erejére és képességére támaszkodva, kezébe vegye sorsának intézését ? HB Pelczmann László 1 u >g < BP Uri öltönyöket és g a legújabb divat szerint mérsékelt áron készít kedvező fizetési £ feltételek mellett, HHH^ Úgyszintén hozott szövetből is.