Esztergom és Vidéke, 1931

1931-11-08 / 90.szám

ES/TÍRfiftH o/Ält KE ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 90. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, NOVEMBER 8 Szerkesztőségés kiadóhivatal Simor-utca20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A magunk erejével A svájci szövetségi tanácsos pár nappal ezelőtt rádióelőadást tartott Bernben a svájci frank­ról és előadását azzal a követ­keztetéssel fejezte be, hogy „tartós, általános rekonstrukció csak akkor lehetséges, ha min­den nemzet maga készíti elő talpraállását". Amikor négy évvel ezelőtt a francia írank megingott, Fran­ciaország a maga erejéből, pol­gárainak fegyelmezettségével, ál­dozatkészségével és nemzeti ön­érzetével megakadályozta a frank zuhanását. S azóta folyik az aranygyűjtés s ma már nem­csak hogy visszanyerte Francia­ország a békebeli erejét és gaz­dagságát, hanem valósággal pénzügyi diktátora lett a világ­nak, s még Anglia és Amerika is függő viszonyba került. S most, hogy a dúsgazdag Fran­ciaországban is jelentkezik a világválság némi nyoma, a mi­nisztertanács három milliárd frankot szavazott meg a köz­munkák meginditására, de a sajtó már előre állást foglalt, hogy csak olyan közmunkákra fordítsák a pénzt, amelyek a gazdasági életre „termékeny" hatást gyakorolnak és már most tiltakozik, hogy jelentékeny ösz­szeget íorditsanak improduktiv iskolaépületek emelésére. Bizonyos keserűség fojtogatja az embert, mikor ezeknek a gazdag nemzeteknek óvatos és messzetekintő politi k usait figyeli. Szinte irigyeljük tőlük — talán megbocsátható ez az irigység­azokat az államférfiakat, akik már a messzeködlő veszélyre is reagálnak, védőgátakat emel­nek, tartalékolják a pénzt, erő­sítik a polgárokat, hogy a vál­ság senkit készületlenül ne ér­jen. Nem ittasulnak meg önön­dicsőségüktől, nem magasztal­ják magukat a bizánci szolgák­kal s az ércben, freskókban való megörökítést is a hálás utókorra bizzák. .. Jól tudjuk, hogy nagyon sánta lenne a hasonlat, ha a két gaz­dag államhoz mérnénk a mi elesett sorsunkat és nyomorú­ságunkat. De mégis állítjuk, hogy ha komolyan és férfiasan szembenéztünk volna ezelőtt hat évvel a nehézségekkel és feladatokkal, ha a vezérlő aka­rat és a párteszme összemar­kolta volna a nemzet gazda­sági és erkölcsi erejét olyan kemény határozottsággal és el­szántsággal, amely arányban áll a helyzet komorságával, nem kellene most ilyen mélységesen megalázva és nemzeti önérze­tünkben szinte megsértve és mindenkitől elhagyatva, meg­csúfolva t tétovázni, hogy hova meneküljünk a végzet elől. A bajok nyilt férfias feltárása he­lyett éveken át cukrosvizzel és rózsaszínű illúziókkal csittit­gatták a láztól gyötört gyer­meket, ha meg-meg villant előtte a jövője. Mint ahogy az orvos sokszor gyengéd tapintatból nem árulja el a szülőnek gyermeke súlyos helyzetét, de mindent elkövet titokban, hogy a bete­get megmentse az életnek, úgy tettek a mi közgazdasági „szak­tudósaink" is a nemzettel a hallgatást illetőleg, de mégis azzal a különbséggel, hogy sem­mit sem tettek titokban a nem­zet talpraállitásáért. A bölcs illetékesek váltig erősítgették, hogy nem olyan vigasztalan és sötét a helyzet, mint ahogy a szélsőséges Kassandrák mond­ják, hogy baj ugyan nálunk is van, de hát hol nincs manap­ság baj, mikor világválság, ter­melési válság, társadalmi vál­ság rázza az egész világot. Ez a vállveregető s minden reális alapot és belső meggyőződést nélkülöző vigasztalás rendsze­rint olyanoktól származott, akik nem láttak, vagy nem akartak túllátni a fmaguk kis csoport­jának önző körén, akik a saját életük konszolidációját azono­sították a néptömegekével, akik elszigetelődtek -a közérzés hul­lámaitól és elvonatkoztak a tár­sadalom idegpályáján végigbor­zongó törekvések áramlásaitól s öncélú kis korall zátonyokká kövültek az élet zajló tenge­rében. Bár ne adták volna hat év­vel ezelőtt azt a 250 milliós kölcsönt, csak j magát Smith Jeremiást ültették volna a nya­A parlament megnyitó-ülésén Mit csinál Mátéffy Viktor a képviselőházban ? A parlament szerdai megnyitó ülése iránt országszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg. A háznagyi hivatalt már napok előtt belépőjegyekért os­tromolták. Természetesen Esztergom­ban is nagy érdeklődés mutatkozott, egyrészt, hogy a parlamenti esemé­nyekkel kapcsolatban várható-e va­lamelyes változás az ország életében és ezzel párhuzamosan Esztergom helyzetében, másrészt pedig — mint ahogy éttesültünk —, igaz-e az a hir, hogy egy képviselő interpellálni fog a komárommegyei állapotok ügyében ?! Még hétfőn eljártunk Budapesten, hogy a képviselőház megnyitóülésén jelen lehessünk. Egyik ujságiróba­rátunk készséggel igérte meg, hogy szerez számunkra belépőjegyet (saj­nos képviselőnkhöz nem fordulhat­tunk ezzel a kéréssel) és azt mondta, csak jöjjünk el szerdán 10 órakor a parlament újságírói szobájába, ahol a jegyet megkapjuk. Szerdán reggel a hétórás vonattal utaztunk. Apropos! azért is akar­tunk a képviselőházba elmenni, hogy végre lássuk, mit is csinál ott Esz­tergom „szeretett képviselője"?! Elvégre már tiz év óta képviseli Mátéffy Viktor Esztergomot, igy leg főbb ideje, hogy képviselőnk parla­menti munkájáról egy riport meg­jelenjék. Tudtuk, hogy Mátéffy Viktor fel­tétlen Budapestre utazik a megnyitó­ülésre. Már az autóbuszon találkoz­tunk vele. Sajnos az is, hogy nem jelenthettük be utazásunk célját, mert távol ült tőlünk az autóbuszon, a vasútállomáson pedig rögtön beszállt a vonatba, mivelhogy nem kell néki a jegyváltással bajmolódnia. Csak a nyugati pályaudvaron lát­tuk ismét. Természetesen egy utunk volt, csakhogy amig mi az Alkot­mány-utcán át igyekeztünk a par­lament felé, Mátéffy Viktor, mint gyakori Budapestre járó, a rövidebb utat, a Markó-utcát választotta. Féltízkor érkeztünk a parlament elé. A bejárat előtt nagy tömeg. Au­tók jönnek egymás után. Igen élénk a Kossuth Lajos-tér. A kapukban rendőrök és palotaőrök. Fotóriporte­rek a minisztereket várják. A belépő­jeggyel biró közönség a négyes ka­punál tolong. Mi az Andrássy-szo­bomál lévő kapun igyekszünk be­felé, itt is nagy tömeg. Egymás után jönnek a képviselők autói. Persze taxikon érkeznek. A portás, több parlamenti altiszt segítségével, szigorúan ellenőrzi a belépőket. — Az ujságiró-szobába megyünk — mondjuk a portásnak. — Kérem a belépőjegyet. — Fenn van X. Y. szerkesztőnél. kunkra vagy tiz évre, hogy min­den lépésünket ellenőrizze, hogy a kiskorú, makacs gyermeket kényszerítse a keserű orvosság utasítás szerint való használa­tára. Komoly pénzügyi embe­rek Ítélete szerint — amit ké­sőbb az adóprés is igazolt — a magunk erejéből is talpra tudtunk volna állni, hiszen ak­kor még csak 50 pengő kül* földi adósság esett egy emberre, mig most a „szanálás" után 100 pengő. Könnyelmű és sa­ját lábán járni nem tudó em­bernek semmi esetre sem szabad pénzt adni, mert rom­lásba sodorja. Lehet, hogy eb­ben az esetben "nem épült volna meg Lillafüred a maga káprá­zatos pompájával, nem lenne olyan villamos Centrálénk, mely az angolokat is csodálkozásra ragadta, mert hogy nekik ilyen célra nem jut ennyi, lehet, hogy nem adtunk volna 6 éven át 500 milliót a külföldnek nél­külözhető cikkekért, lehet, hogy a póló lovaknak nem lenne olyan kitűnő sorsuk, talán sok minden elmaradt volna, de nem lebegne a fejünk fölött a 400 milliós kamatteher Damokles kardja. Nem működne a félel­metes adóprés telhetetlen mo­lochja, a tönkrement adóalanyok hekatombáit nem pusztítaná a a bizalmi válság épen akkor mikor a revízió gondolata ro­hamosan érik, mikor a gazda­sági és erkölcsi összeszedett­ségre, a lelki erőre nagyobb szükség volna, mint bármikor. A népszövetség pénzügyi bi­zottságának lesújtó ítélete és fölényesen hűvös magatartása vájjon Öntudatra ébreszti-e a szendergő nemzeti energiákat, hogy végre-valahára saját ere­jére és képességére támasz­kodva, kezébe vegye sorsának intézését ? HB Pelczmann László 1 u >­g < BP Uri öltönyöket és g a legújabb divat szerint mérsékelt áron készít kedvező fizetési £ feltételek mellett, HHH^ Úgyszintén hozott szövetből is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom