Esztergom és Vidéke, 1931

1931-10-25 / 86.szám

sorban szólaltak fel a vidéki és fővárosi pénzügyi szaktekintélyek is, akik felszólalásaikban súlyt helyeztek arra, hogy a rendelet által teremtett helyzetben a vidék visszleszámitolása rendeztessék s annak sérelmes A magyarüldözés, magyar polgárok meghurcoltatása még mindig nem akar megszűnni a cseh megszállt területeken. Ártatlan polgárok mennek át gyanútlanul ügyes-bajos dolgaiknak elvégzésére, sokszor családi ügyekben kell a Felvidékre utazni, és amikor a magyar ember átlépi a határt, veszedelmeknek, gyanúsításoknak, üldözésnek van kitéve. Most újabb meghurcoltatásról hallunk. Egy levelet kaptunk, amelyet szószerint közlünk: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! 1930 április 15-én, közel egy évi állásnélküliség után, Michalovcén (Nagymihály) kaptam egy malomban, mint üzemvezető főmolnár alkalmazást. Örültem, hogy kenyér áll a házhoz, örömem korai volt. Az ottani kommunista elvektől túlfűtött munkáshordának sehogysem volt ínyére, hogy nekik valaki parancsoljon is, kivált, ha az az egyén még hozzá magyar is. (Magyarnak lenni ott bűn.) Folyton feljelentgettek a csendőrségnél, hogy én a „hírhedt magyar szellemet akarom beléjük ol tani" és a cseheket szidom. A feljelentés nem maradt hatás nélkül. A különböző hatóságok szinte hetenkint idézgettek, míg végre f. év június 20-án a csendőrség letartóztatott és kémkedéssel, propagandával és nemzetgyalázással vádolva súlyos jegyzőkönyvet vettek fel. Engem pedig mint egy rablógyilkost, megbilincselve Kassára vittek, az ügyészségi fogházba, ahol — nem tudom, mi okból — Martinék ügyész utasítására magánzárkába (egy sötét pincehelyiségbe) vittek, heti egy nap sötét zárkával és egy böjt nappal súlyosbítva. A fogházőrök pedig elkeseredésemet „Hortibetyár", „Levente" jelzővel fűszerezték, s igy intézkedései hatályon kívül helyeztessenek. Az elfogadott határozati javaslatot a TÉBE vidéki osztályának vezetősége személyesen fogja a kormánynak átadni. vigasztaltak: — Itt döglesz meg, disznó magyar ! Ilyen megpróbáltatás után október 1-én volt a főtárgyaiásom, ahol egy szavam sem volt. A kémkedés vádja alól ugyan fölmentettek, de a propaganda és nemzetgyalázás cimén elitéltek három hónapra. A három és fél hónapi vizsgálati fogsággal ezt kitöltöttnek vették és elrendelték szabadlábra helyezésemet, de az ügyész fellebbezett és én tovább fogva maradtam. A következő nap egy fogházőr átkísért az ottani rendőrségre, ahol bezártak, míg végül október 5-én egy rendőrkisérettel vonatra ültem és mentünk a magyar határ felé. Hidasnémeti előtt egy állomással azonban kiszállított a rendőr és kivezetett egy nagy rétre, ahol egy kanyargó folyó volt látható. — Ez a folyó a határ — mondotta — indulj és menj ! Igy jutottam minden irat nélkül — egy szál ruhában — Hidasnémetibe, ahol jelentkeztem a magyar rendőrségnél. Elmondtam a velem történteket, de nem tudtam magam igazolni, újra fogva tartottak, de ott már testvérként bántak velem. Távirati hívásomra megérkezett a még mindig Nagymihályban tartózkodó családom, magával hozta ottlévő irataimat, mellyel igazoltam állampolgárságomat : jegyzőkönyvet vettek fel és engem családommal együtt szabadon bocsájtottak. A sok viszontagság után végre — testben-lélekken megtörve — betegen itthon vagyok és várom, mit hoz a jövő. Esztergom, 1931 október 23. Hazafias üdvözlettel Baki yóstsef főmolnár. A címlapon fényképes nyomásban az esztergomi bazilikát a Kisdunával látjuk. A kép a legjellemzőbb Esztergomra, de maga a fenséges bazilika is akaratot szimbolizál. A kis lap főszerkesztője ifj. Werner Gyula VIII. o. t., felelősszerkesztője pedig Sebők József VIII. o. t. A lapvezetés, az irányítás Magasi Artúr dr. tanár, az Önképzőkör elnökének kezében összpontosul. Magasi Artúr tanárban a diákság (mert mint diáklapról van szó) hivatott irói vezetőt talált. Ma gasi Artúrt mint irót, kiváló költőt ismerjük, akinek vezetése garancia arra, hogy életképes lesz az „Akarat". A bevezetőt „Akarjatok" cimmel dr. Kemenes Illés, a gimnázium igazgatója irta hangulatosan, meleg biztatással. „Akarjatok — irja a cikk végén — ebből lesznek a tettek. Azok, amelyek beszélnek." Magasi Artúr tanár szép verset adott. Komlós István „Az intő" cimmel kedves novellát irt. Kovács Béla a versírás munkásaképpen indult útra. A következő novellát szintén Komlós István irta. Tartalmas, jó leíró. Sill Valter „Francia kalandozás" cimmel Lapunk előző számaiban már röviden felemiitettük, hogy az egyházhatóság nem töltötte be a belvárosi plébánián megüresedett egyik kápláni állást, hanem hitoktatót nevezett ki, aki ellátást nem kap a plébánián Már most, ha a kápláni állás nincs betöltve, akkor természetesen az ezen állással járó fizetés és ellátási dij a város pénztárában marad, azt senki fia sem veheti fel jogosan. És ime, a város gyenge vezetősége mégis kiutalta Mátéffy Viktor plébánosnak, aki ezt fel is vette. Hol van olyan város, amely a megüresedett állás után is kiutalja az azzal járó dijat? Mátéffy nem tartja el a második káplánt, tehát nem is illeti meg őt az eltartási dij. Még azt sem lehet mondani, hogy az eltávozott káplánnak, legtöbb munkát és időt igénylő teendőjét, a heti 24 órában megállapított hitoktatást, a plébános, vagy a megmaradt káplán végzi, mert erre külön hitoktató küldetett. a

Az egyházhatóság ugyanis meg akarta menteni a koldus várost a hitoktató díjazásától, tehát ő gondoskodott a hitoktatásról. S ime mikor az egyházhatóság kíméli a várost, akkor ennek vezetősége paza rol, kifizet olyan összeget, emely nem jogos. Úgy látszik Mátéffy ezzel a jogtalanul felvett összeggel akarja azt pótolni, amit az adminisztrátornak fizet; de ez egészen más lapra tartozik. Mátéffy az adminisztrátor tartásától azonnal megmenekszik, mihelyt az országgyűlési képviselőségről lemond. A megüresedett kápláni állással jár a rendes fizetésen kívül havi 22 P kongrua az államtól; próbálja meg Mátéffy felvenni ezt a kongruát, majd megkapja azt a választ, hogy ehhez nincs joga. Különben lehetséges az is, hogy Mátéfiy már meg is kísérelte felvenni a kongruát, de hogy nem kapta meg, azt bizonyosra veszszük; a város azonban fizet, ha mindjárt jogtalan is a követelés. Az „Esztergom" megtámadta lapunkat, mert szóvá tettük Mátéffy jövedelmeit, s különös módon azzal érvel, hogy Mátéffynak jövedelméből a „plébániáját el kell tartania". Hát igy is lehet okoskodni ? Talán a plébánia eltartására még külön díjazást is kellene neki adni a rendes fizetésen kivül ? Ez olyan forma okoskodás, mintha egy tisztviselő azt hozná fel, hogy fizetéséből el kell tartania a családját. Felhozza ez a lap azt is, hogy „a plébános elleni attak nem más, mint a választási a Magyar Cserkészszövetség francia országi útját irja le élvezetesen. Kovács Béla egy másik verssel is szerepel. Megkapóán ir. Tichy Ferenc gyönyörű útleírása „Schaphausens emlékek" cimmel legszebb irása az Akaratnak. Verssel szerepel még Kovács Béla és Komlós István. Előbbi az „Illúzió"-val reprezentál, utóbbi „A könyv" c. verssel eredeti és gondolattal teli. Werner Gyula is útleírással szerepel és irása meglepően jó. Parisról ir hangulatosan, irói vénával. A lap többi része híreket ad, majd kongregációi rovat következik. Ennek a bevezetőjét Diósi Ákos tanár irta szép gondolatokkal telítve. Van Havi krónika, Cserkész- és Sportrovat is, de nem hiányzik a rejtvény sem, A szép kiállítású és tartalmas „Akarat" hisszük, hogy minden diák asztalán található lesz, de felhívjuk a szülők figyelmét is. A szép kiállítás és a nyomdai munka a Laiszky könyvnyomdát dicséri. A diáklap havonkint fog megjelenni, ára, ennek a dupla számnak, 50 fillér. harcok erőszakolt utórezgése". Ez tévedés. Mi nem Mátéffy ellen, még kevésbbé a plébános, a pap ellen küzdünk, hanem az igazságtalanság ellen. Miért követ el a plébános, a pap jogtalanságot? Miért vesz fel őt meg nem illető fizetést a megnyomorított várostól ? Hiszen van annyi jövedelme, hogy okos beosztással tisztességesen megélhet, nem szorul arra, hogy a várost károsítsa. Tudomásunk szerint Mátéffynak jelenlegi jövedelme a következő: a) a várostól a költségvetés szerint 10468 P, b) 17 hold föld haszonélvezete, c) stóladija, ami szép öszszegre rúg. Mátéffy mint plébános maga bevallott havi 961 P jövedelmet. Ezenkívül van az országgyűlési képviselői dija; ezek együttesen, illetékes szakértők véleménye szerint, legalább 25.000 P-t tesznek ki, aki ilyen jövedelmet élvez, az ne vegye fel a neki jogosan nem járó káplántartási dijat és fizetést a várostól; annak kellene annyi jogérzékének lennie, hogy ily módon ne gyarapítsa jövedelmét. Kimondjuk tehát bátran, hogy amikor a h. polgármester a be nem töltött kápláni állással járó fizetést és ellátási díjat kiutalta, akkor jogtalanul cselekedett. Mit mond ehhez a főispán, ki erősen hangoztatja, hogy a város pazar költekezését megakadályozta : azt hisszük, hogy nincs is erről tudomása, mert ha van és elnézi, akkor kár hangoztatni az erélyes eljárást. Egy másik pazarlást is elkövet a város a plébános természetben való járandóságának megváltásánál. A 28 q búzának métermázsánként 24 P-vel való megváltási díja manapság túl magas; itt is megtakaríthatna a város bizonyos összeget, de ez is késik. Azután a 28 hl. bor literjének 1 P-vel való megváltása már valóban pazarlás, akkor, mikor a legjobb ó-bor literjét sokkal olcsóbban lehet beszerezni. Hiszen vannak uradalmak, amelyek 15—20 fillérrel váltják meg a borjárandóság literjét. Adjon a város plébánosának jó, finom ó-bort, de ne pazaroljon ; a koldus ne gavalléroskodjék! Csak lenne egy más papról szó, majd akkor egészen ellenkezőleg járnának el. Ismételjük, ez pazarlás. Éppen ezért csodálkozunk azon, hogy az október 17-én tartott pénzügyi bizottsági ülésen a klikk tagjai (Waldvogel és Mike) nagy vehemenciával keltek védelmére a bor 1 Pvel való megváltásának. Valóban feltűnő volt ott az a nagyhangú „Akarat" cimmel diáklap indult meg Esztergomban / Régi, kedves óhajuk teljesedett az esztergomi diákoknak. „ Akarat" cimmel a bencésgimnázium Czuczor Gergely önképzőkörének kiadásában diáklap indult meg és ezzel az esztergomi diákélet különösebb szint és értéket kapott. A háború előtt több magyar városban volt diáklap, de a háborúval és az utánakövetkező súlyos időkkel eltűntek ezek a lapok és szünetelésre kényszeritették a diákság rügyfakadásait. Örömmel tapasztaljuk most, hogy lassan-lassan feltámadnak 8 vidéki diáklapok, igy Esztergomban életre kelt az „Akarat", amely hivatva lesz az esztergomi diákság irodalmi rügyfakadásait megtestesíteni, táplálni és útnak indítani. De nemcsak a mai diákgeneráció örül ennek az ujraszületésnek, hanem az „öregdiákok" is, akiknek valamikor régen szintén volt diáklapjuk. A jelenlegi diákok eseményeket találnak lapjukban, diákéveknek megrögzitését, irói szárnypróbálgatásokat, kedves epizódokat és ezeket, kikerülve az iskolából, kedves emlékként viszik az életbe.. Az öreg diákok pedig, amikor lapozgatják a diáklapot, az esztergomi „Akarat"-ot, em lékeket éreznek felújulni és bizonynyára csöndes elmerengéssel, visszatérő boldog érzéssel saját diákéveiket fogják látni. Mi, a magunk részéről, akik a toll munkásai vagyunk, örömmel, tele szeretettel üdvözöljük az „Akarat"-ot és kívánjuk, hogy szárnybontogató irói kitartással, keddvel, hittel és sok sikerrel dolgozzanak, az olvasók pedig találják meg benne legteljesebb örömüket. A diákirókat különösebb szeretettel is üdvözöljük, mert hiszen nem tudni mit hoz a jövő és lehetséges, hogy egyik-másika egyszer talán a hivatott irói tollal cseréli fel a diáktollat. Lehet, hogy a kiválasztott, ha csak egy lesz is, azt mondja; én az esztergomi „ Akarat "-nál kezdtem. De ez a pár sor ne csillogtasson meg hiú reményeket, ne okozzon elvakulást, káprázatot, mert amig odáig ér az ifjú író, kemény munkát kell végeznie, kálváriát kell járnia és sok csalódáson átesnie. De csak előre, ne legyen csüggedés és az „Akarat" igazi akaratot adjon az ifjú lelkekben és hitet. Az „Akarat" első száma (szeptember—október) a héten jelent meg. mmmmm*m*immwMmmmmmmmmmmmmm*mBitmm Egy magyar ember meghurcoltatása a cseh megszállt területen A város pazarlása