Esztergom és Vidéke, 1931

1931-10-25 / 86.szám

2? ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 86. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, OKTÓBER 25 Szerkesztőségés kiadóhivatal Simor-utca20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Kriszfas szociális királyságának ünnepére Irta: LACZA ISTVÁN dr. hittud. főiskolai tanár A társadalom minden rétegét mélyen átjáró problémára óhajt feleletet adni ez az ünnep, midőn Krisztus uralmának elismerését sürgeti a társadalmi és szociális életben. A társadalom mai nagy betegségének és nyomorúságának oka végső elemzésben a laieizmusban keresendő. XI. Pius pápa, midőn „Ubi arcano Dei consilio" kezdetű enciklikájában kutatja azoknak a bajoknak az okait, melyek a világháború után a népek nemzeti és nemzetközi életében mindinkább elviselhetetleneknek látszanak, sőt miután az azok megszüntetésére irányuló minden kísérlet minduntalan csőddel végződik, már-már a kétségbeesés örvényével fenyegetnek, a bajok okát ezekben a szavakban foglalja össze: „qui dereliquerunt Dominum consumentur", „akik elhagyták az Urat, megemésztetnek". (Is. I. 28) Az Istentől való elfordulás szolgáltatja tehát végső elemzésben az emberiség mai kétségbeejtő helyzetének végső magyarázatát. Mert, ha valaki a mai állapotokért a világháborút s az azt nyomon követő kétségtelenül igazságtalan békekötéseket tenné felelőssé, akkor is igaz marad egy másik pápának, XV. Benedeknek 1917 karácsonyán tett kijelentése: „L'ateismo eretto a sistema di pretesa civilta ha piombato il mondó in un mare di sanque." A civilizáció nevében rendszerré emelt atheizmus volt az, ami a világot vérözönnel árasztotta el. Ez tehát a bajok oka: atheizmus, laicizmus. És a reparáció meddőségének a magyarázata ? „Sine me nihil potestis facere!" „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!" válaszolja a pápa Krisztus szavaival. Krisztus nélkül akarják a népek orvosai a beteget meggyógyítani és ez természetesen nem megy. Nem megy, mert az emberi tekintélynek az isteni tekintély helyébe helyezésével nemcsak a törvény szentesítésének az alapja ingott meg, de megrendült maga a tekintély is, minthogy megszűnt a legfőbb ok, miért szabad egyeseknek parancsolni és miért kell másoknak engedelmeskedni. És az aposztázia következetes volt 1 Tagadásba vette Krisztusnak a népeken való uralmát ; tagadta, hogy az Egyháznak Krisztustól kapott joga van ahhoz, hogy legfőbb tanítója legyen a népeknek, hogy törvényeket hozhasson s hogy a népeket az örök boldogsághoz vezető útjukon már itt a földön is boldoggá tehesse. Mi lett az eredmény ? Krisztus igaz vallása a hamisakkal egy sorba és rangra helyeztetett, majd a világi hatalmaknak vettetett alá és a világi hatóságok önkényének szolgáltatott ki. Az államoknak erre a hivatalos aposztáziájára célozva mondotta egyszer a nagytudományú Mercier kardinális: „Nem kételkedem kijelenteni, hogy ez a vallásközömbösség, mely az isteni és emberi eredetű vallásokat egyenlő mértékkel méri, hogy végül mindkettőt ugyanegy kételybe fullassza, sokkal inkább hivja le Isten büntetését a társadalomra, mint az egyének és a családok vétkei." Ha egyesek továbbmenve úgy vélekedtek, hogy az isteni kinyilatkoztatott vallás helyébe valamilyen természetvallást kell állítani, sőt, ha voltak és vannak államok, melyek Isten nevét törölték, melyeknek vallása a teljes vallástalanság, az már csak az emiitett vallásközömbösségnek egyenes következménye. Megdöbbentő, ha ez a vallásközömbösség, mely csak legutóbb is a maga egész bornirtságában mutatkozott be „A kapitalista világrend válsága" c. pamflettben, ahelyett, hogy a szomorú eredményeken fölocsúdva revízió alá venné világot felforgató tételeit, még ma sem talál jobb és sürgősebb orvosságot a világ megváltására, mint a vallásosság legbiztosabb támaszának, a katolikus Egyháznak a támadását, kioktatását és megrablását, mert hiszen a vallás magánügy s mert gazdasági és pénzügyi kérdéseket valláserkölcsi, de különösen katholikus vallási alapon megoldani nem lehet. Hiábavaló tehát a pápák igyekezete és legalább is szerénytelen a földkerekségnek körülbelül csak egytizedrészét kitevő katolikus Egyház, mikor az egész emberiségnek akar direktívákat adni a szociális bajok orvoslására. Szegény katholikus Egyház! Mintha bizony az Assisi Szent Ferencek és Szent Erzsébetek egyházának a bankelnök Károlyi Imre gróf úrtól kellene tanulni szociális érzéket és szociális rátermettséget. Mintha bizony a társadalmi és szociális nyomor és elégedetlenség problémája csak gasdasági és pénzügyi kérdés volna, mely a legkorlátlanabb anyagi jólét elérésével azonnal megszűnik és nem legalább is olyan mértékben valláserkölcsi kérdés, mely a materialisztikus etika szempontjai mellett, még magasabb belső értékeket és erzésvilágot érintő szempontokat is ismer. Mintha bizony elképzelhető lenne az emberiség mai nyomorúságát főképpen és elsősorban előidéző gondolkozás és érzésvilág megváltozása a szeretet és igazságosság szociális erényeinek befogadása nélkül, melyek pedig éppen a katolikus erkölcstanítás alaptételeit képezik. Nem Gróf úr ! Az erkölcsi Örök igazságok egyek és változatlanok: ugyanazok a magán és nyilvános élet számára és ugyanazok a gazdasági és pénzügyi kérdések számára is. Egyek és ugyanazok minden ember számára, akár csak maguk az emberi természet törvényei, melyeket alkotott s a keresztény erkölcsi rendben szentesített az egy és ugyanazon Isten Jézus Krisztus, az egyetemes emberiség törvényhozója és a katholikus Anyaszentegyház megalapítója. „Oportet ergo illum regnare !" Krisztusnak kell tehát uralkodnia a népeken és a nemzeteken. Ennek a széni J^áli programmnak a megvalósítását sürgeti Jírisztus királyságának ünnepe. Krisztusnak kell uralkodni az elmékben, mert ő az Igazság; az emberek akaratán, mert Ó a Szentség; a sziveken, mert ő a Szeretet! Róla jövendöli a zsoltáros, hogy a nemzeteket kapja örökségül és birtokába veszi a föld határait. A katolikus Egyház pedig hitcikkelyként^ mondotta ki, hogy Jézus Krisztusban nemcsak a világ Megváltóját kell hinnünk, hanem egyben törvényhozóját is, kinek engedelmeskednünk kell. Azért kell tehát ez az ünnep, hogy évről-évre felrázza az emberiség lelkiismeretét s a gyorsan elhangzó dekrétum holt betűi helyett szivet és lelket megragadóan figyelmeztesse az egyetemes emberiséget a Krisztus jogai előtt való meghódolásra. Hogy sürgesse Jézus királyságának az összes szociális intézmények s az összes emberi hatalmak általi elismerését. Hogy beleojtsa az emberekbe azt az erős elhatározást, sőt elszántságot, mely küzdeni és áldozni kész, hogy Jézus Krisztus számára visszaszerezze a társadalomban az Őt megillető királyi helyet. Eljött-e Krisztus, hogy uralkodjék a szociállis intézményeken, a törvénykönyveken, az egyesületi életben, hogy uralkodjék uralkodókon és alattvalókon ? Éz a kérdés a világ számára élet és halál kérdése. Nem látjuk-e a békéjét vesztett világ vergődését? Megoldást, kibontakozást, boldogabb, biztosabb holnapot vár mindenki. Kitől ? A hadseregektől? A diplomáciától ? A nemzetközi konferenciáktól ? A népszövetség legfőbb itélőszékének döntéseitől ? Több, mint egy évtizeddel a világháború után most már biztosan állíthatjuk, hogy egyiktől sem fogja megkapni, ha nem eszmél rá Jézus Krisztus békekirálysága megvalósításának sürgős szükségességére. Bármily anakronizmusnak lásPelczmann László 1 K c CU < - •'">

v .#"*••• Uri öltönyöket =j a legújabb divat szerint mérsékelt áron készit kedvező fizetési °- feltételek mellett. mmmmasm> Úgyszintén bozott szövetből is.