Esztergom és Vidéke, 1931
1931-10-11 / 82.szám
Mátéfiy Viktor a mult hónapra 786 P fizetést kapott és ebből nem vonták le azt a százalékot, amit minden tisztviselő fizetéséből levonnak. Szabad-e ilyesminek megtörténnie ? Szabad-e Mátéfiynak a takarékosságban résztvennie, amikor ő nagy fizetéseket húz és nem hoz a kispolral együtt áldozatot. Sőt mi több el is hallgatja teljes fizetését. Mátéffy Viktor a 10.468 pengős fizetésén kivül még képviselői fizetést is kap. Ezután fizetése van a bicskei villamosműtől, ahol mint alelnök szerepel és tudjuk, hogy ezt a jövedelmét az esztergomi Közüzeminek köszönheti, mert a volt esztergomi Közüzemi és a bicskei villamosmű összetartoztak. A városnak bérbe kellett adnia a Közüzemit, ezzel vesztett a város és a polgárság, csak Mátéffy nem veszített semmit, sőt még fizetést is kap, mint a bicskei villamosüzem alelnöke. Ha pedig még a stóla-fizetést is vesszük, jövedelme semmikép sem mondható szerénynek. De itt van még a Hunnia-nyomda, amely szintén vezetése alatt áll. Tudjuk azt is, hogy a Hunnia-nyomda — lapja révén — bizonyos anyagi Mult vasárnapi számunkban megírtuk, hogy miután a törvényhatósági bizottság egyhangúlag bizalmat szavazott a főispánnak, mi ezzel a közvélemény harcát befejezettnek tekintjük. Ám ugyanakkor, amikor ezzel a cikkünkkel békülékenységünknek adtunk kifejezést, Ghyczy Elemér ur sietett bennünket újból meg támadni. Hát jól van, mi fel tudjuk venni újra az elénk dobott kesztyűt s ha a klikk harcot akar, állani fogjuk azt továbbra is bátor magyar lélekkel és az igazságba vetett rendithetetlen bizalommal. A felelősséget azonban a békétlen kedés atyamestereire, a tűzcsóvát dobálókra hárítjuk vissza! Ghyczy Elemér úr válaszában tehát ismét nekünk rontott. Amiről beszélnie kellett volna, arról bölcsen és mélyen hallgatott, ellenben durván és szemérmetlen módon megrágalmazott bennünket akkor, amikor azt állította rólunk, hogy destruktivok vagyunk, rágalmazunk cikkeinkben és ezzel a kommunizmusnak egyengetjük az útját. Törpe Napóleonoknak és nagyszájú Háry Jánosoknak szánalmas védekezésével foglalkozni általában háládatlan feladat, s igy Ghyczy Elemér úrra sem pazarolnánk több tintát, ha ujabb cikkét leválaszolni közérdekűnek nem tartanánk s ezt katolikus öntudatunk egyenesen nem parancsolná! Igaza van Ghyczy Elemér urnák, hogy nem küzdünk egyenlő fegyverekkel. Mi sajnos Ghyczy úr háta mögött álló terrorral és hatalommal szemben csak a puszta igazság fegyverét állithatjuk, az igazság azonban, Ghyczy úr, akkor is igazság marad, ha névtelenül irják is meg. Legfeljebb nem lehet a cikkírót meghurcolni, felfüggeszteni, vagy kenyerétől megfosztani ?! Az igazság pedig az, hogy a szabadkőművesség a leg» támogatásban részesül hivatalos részről, tehát erről az oldalról is van jövedelme Mátéffynak. Bizonyára nemcsak ezekből a forrásokból tevődik össze Mátéffy jö védelme és valószínű, hogy Mátéffynak más forrásokból is van jövedelme. Ezeket láttuk jónak megmondani és a nyilvánosság elé hozni. Ne akarja Mátéffy Viktor naivnak hinni az esztergomi polgárságot és ne akarja elhitetni, hogy itt a polgárok nem tudnak gondolkozni. De ne akarjon az ellenzéki köntösben olyan irányzatot látni — mint lapja irja — amely a tekintélyrombolásban merül ki, mert itt nem tekintélyrombolás ról van szó, hanem számadatokról, méltányosságról és igazságról. Ami pedig ezt a kritikát illeti, ez se nem személy kritikája, se nem személyi gyűlöletből fakad, ez a kritika igenis meggyőződésből fakad, mert a jelenlegi helyzet igazságos elbírálást, egyenlő tehervállalást követel. Ha ez a kritika találó — mint egy alkalommal irtuk — akkor félnek tőle. Tessék példát mutatni, tessék a nagyfizetéseket lecsökkenteni, akkor erre a kritikára nem lesz szükség. De addig, amig csak a kisembereken takarékoskodnak, ez a kritika jogos és közérdekű. De hiszen a főegyházmegye is kénytelen volt a papság fizetését redukálni, dacára a kanonika vizitációnak. Ez a tény is lehetővé teszi a kegyúri plébános fizetésének tetemes csökkentését, a megtakarítás javára. Dr. alattomosabb támadás a civilizáció ellen, a kommunizmus előfutára, s az, aki szabadkőműves szereplésével súlyosan kompromittálva van, akinek szabadkőműves vaj van a fején, az ne álljon a nap alá. Hogy a szabadkőművesség mennyire gonosz és veszedelmes társaság, azt a római pápák egész sorának az állásfoglalásával bizonyíthatnánk be, nehogy azonban Ön, aki cikkeinek durva hangja után itelve még igen hajlamos a 300 év előtti hitvitázok dwvaságaira, az Egyház fejeinek, Krisztus helytartóinak a szavát (mint 1617 ben Alvinczy nevű kálvinista prédikátor) még „pápista csacsogásnak" minősítse s igy a szabadkőművesség elleni harcunkat felekezeti térre vihesse át, protestáns tanukra fogunk hivatkozni. Ford, a hires amerikai gyáros, a „Nemzetközi zsidó" cimű művének I. kötet 126. lapján a szabadkőművesség tárgyalásánál szórói-szóra a következők olvashatók: „Leginkább a stréberek, karriervadászok és általában a jellemnélküli emberek a leg készebbek arra, hogy ezekbe a titkos társaságokba belépjenek stb. .. . A szabadkőműves rend tagjai számára nem lesz érdektelen ezt megemlíteni ..." De a komoly magyar reformátusok is igy vélekednek ! Így Viczián István országgyűlési képviselő, aki a páholyok feloszlatása idejében államtitkár volt s igy közvetlenül szerezte tapasztalatait, 1927 november 13-án a „Magyarság" cimű napilapban nyiltlevelet intézett Baltazár Dezső szuperintendenshez, aki egyik liberális újságban a szabadkőmivesség védelmére kelt, s ebben a levélben idézetekkel támogatva, nyilten kijelenti, hogy szabadkőművesség végcélja az atheizmus és a kommunizmus, s a „Kelet" egyes cikkeiből valamint a páholyok jegyzőkönyveiből bizo nyitja be, hogy a szabadkőmivesség mily féktelen gyűlölettel tör a kereszténység és a keresztény vallások papjai ellen, akiket „az igazság örökös ellenségei és a butaság s népelnyomás híveinek, a reakció lovagjainak, a butaság és a hazugságok bajnokainak, a felvilágosodás halálos ellenségeinek" nevez. (Lásd Somogyi István dr.-nak a Magyar Kultúra 1928. évfolyamának 107. lapján közölt cikkét.) Azt feltenni sem lehet Ghyczy Elemér úrról, hogy ő, aki saját bevallása szerint 1912-ig, tehát legalább tizenkét éven át szabadkőmives volt, s ebből hat évig helyettes főmester, ne ismerte volna' v a szabadkőmivesség valódi arculatát. A külső álarccal való védekezése tehát, emberbaráti, jámbor, philantropikus intézmény volt, másként nem is jellemezhető, mint: „Ignotos fallit, notis est derisui 1" Végtelenül sajnáljuk, hogy Ghyczy Elemér úr az általunk ismertetett szabadkőmives gonoszságokat azzal akarja elintézni, hogyha intakt úriember névaláírásos cikkben kérdést intéz hozzá, hajlandó lesz azokat megcáfolni. No ez azután gyönyörű egy felsőházi tagtól! Tehát még ma is, 1931. évben meg akarja védelmezni a szabadkőmivességet, ahe lyett, hogy nyíltan, a leghatározottabban elitélné tévedését, őszintén beismerve és megbánva, s el akarja hitetni, hogy a győri Philantrópiában folyó munka mindaddig humanisztikus jótékonykodás volt, amig a páholyba az „Esztergom és Vidéke" cikkíróihoz hasonló gondolkodású emberek be nem férkőztek. Végtelenül érdekelne mindenkit, melyik évben sikerült ez a beférkőzés, mily célokat propagáltak ezek .az uj tagok, miben állott a harc, amit ezek ellen Ghyczy úr indított, mert előző cikkünkhen éppen arra mutattunk reá, hogy a Philantropia legradikálisabb korszaka az 1906. évben kezdődött, vagyis, véletlenül éppen abban az időben, amikor Ghyczy Elemér úr a radikálisok felülkerekedése alkal mával helyettes forester és a Társadalomtudományi Társaság választmányi tagja lett. Megengedjük, Ghyczy úr, hogy voltak Önnél is radikálisabb szabadkőmívesek, azonban az eltérés csak taktika és az időrend kérdése volt, az elv az mindig ugyanaz maradt és minden szabadkőmives végeredményben egy húron pendül I Közönséges népámitás és világcsalás, hogy a szabadkőmivesség valamely emberbaráti intézmény lenne, s Ghyczy úr igen naivnak tarthatja az esztergomi publikumot, hogy ezzel a mesével iparkodik még ma is, amikor a szabadkőmivesség bűneinek következményeit az egész magyar nemzet érzi, a szabadkőművességnek propagandát csinálni. A szabadkőmivesség működéséről, az egész világot behálózó Jánusarcáról, céljainak kivitelében semmi erkölcsi korlátot nem ismerő, de számító és perfid taktikájáról legmerészebben Wichtl Frigyes dr. volt osztrák reichsrat-i képviselő rántotta le a leplet „Weltfreimaurerei, Weltrevolution und Weltrepublik" cimű munkájában. Ebben részletesen bebizonyította, hogy Ferenc Ferdinand elleni merénylet tervét már 1912-ben elhatározták a „Grand Orient de France" nagy páholy ban s hogy a merénylet főszereplői Tankosic szerb őrnagy, Ciganovic, aki a bombákat és fegyvereket kiosztotta, sőt maga az egyik merénylő is, Gambrinovic, mind szabadkőmivesek voltak. Ez a megállapítás egymagában is a legbeszédesebben domborítja ki a szabadkőmivesség szerepét a világhábrú felidézésében, amely annyi százezer magyarnak lett aztán véres temetőjévé. (Magyar Kultúra 1928. év 32. lap.) Természetesen Ghyczy úr azon állítása is a népámítás céljait szolgálja, hogy Kazinczy Ferenc, gróf Széchenyi Ferenc és Kossuth Lajos a mai értelemben vett szabadkőművesek lettek volna. Ezt a megállapítást Ghyczy úr úgylátszik Arató Frigyes: „A szabadkőművesség" cimű munkájából vette jurans verba magistri, anélkül, hogy komolyabban utána nézett volna e szabadkőműves dicsekedésnek. Kazinczy valóban forradalmi érzelmű ember volt, aki a Martinóvics-féle összeesküvésben is részt vett s ezért börtönbüntetést is szenvedett el s igy valóban tagja volt a XVIII, században annyira divatos vallásnélküli jelszavaknak hódolva, a Rózsarend nevű titkos társaságnak, amely azonban teljesen más volt, mint a mai szabadkőművesség. Gróf Széchenyi Ferenc se volt szabadkőműves, csak II. József korában az arisztokraták között meghonosodott illuminátusok közé tartozott! Kossuth Lajos pedig egyáltalán nem volt szabadkőműves, mindössze az Egyház elleni támadásokban értett egyet velük, de áthidalhatatlanul elválasztotta a szabadkőművességtől őt haláláig megőrzött erős nemzeti érzése! Hogy a szabadkőművesek a nagy embereket szeretik hozzájuk tartozóknak feltüntetni, az tudott dolog. Igy a „France Maconnerie demasquee" c. folyóirat szerint Homeros, Vergilius, Cicero és Mahomed is „diszszabadkőművesek" voltak! A halottak már nem tiltakozhatnak, gondolják a szabadkőművesek, de amikor élő nagy embereket akartak hozzájuk tartozóknak feltüntetni, bizony nem egyszer visszautasításban volt részük, mint pl. az Jókai Mór jubileumakor történt, aki finoman, de határozottan visszautasította a szabadkőműves felkinálkozást. Ami már most a ránkszórt rágalmakat illeti, erre is vissza fogunk még térni. A mi cikkeink hangja azonban nem mentheti Ghyczy úr szabadkőmives szereplését a múltban és válasza szerint ma is meglévő agresszív szabadkőmives felfogását I Ezek után azonban már csak két kérdésünk lehet Huszár Aladár főispánhoz. A legnagyobb nyilvánosság előtt kérdezzük tőle, ismerte e Ghyczy Elemér szabadkőmives múltját és meggyőződéses felfogását akkor, amikor felsőházi tagnak ajánlotta? Mert Ghyczy úr válaszának azon része, hogy barátai ismerték múltját és szerepét, bizonyára elsősorban reá, s nem a Philantrópiában együtt ült s levitézlett barátaira vonatkozott. Ha ismerte, miért nem tárta fel ezt őszintén a felsőházi tag választás előtt, ha pedig nem ismerte, hajlandó-e garanciát nyújtani, hogy a 70 %-ban katolikus vármegyével szemben többé az a hiba meg ne essék, hogy a felsőházban egy meggyőződéses szabadkőmives képviselje? A másik kérdés laptársunkhoz szól. Ghyczy Elemér úr cikkét az okt. 4-i számában minden külön megjegyzés nélkül közölte le, látva az általános felháborodást, a szerkesztőség az okt. 7-i számban sietett egy menteNON QU IS, SED QUID!
