Esztergom és Vidéke, 1931
1931-10-04 / 80.szám
A legilletékesebb hely döntött. És ezzel befejeződött a harc is, amely közel egy éve folyik Esztergomban. Mi ennek a harcnak szószólói, harcosai voltunk. Nem személyek ellen indítottuk, nem is személyek között folyt, hanem az ellen a rendszer ellen segítettük a közvélemény harcát, amely rendszer Esztergomot az eladósodásba, a polgárságot a terhekbe és nyomorúságba vitte. Küzdöttünk meggyőződésből, önzetlenül, igazi keresztény célokat tűztünk ki és harcoltunk a primási város tekintélyéért, békéjéért és boldogulásáért, és hittük, hogy erkölcsileg hozzáférhetetlen emberekkel sikerülni fog is Esztergomban jobb, embereket, lelkeket összefogó közszellemet teremteni. Tettük ezt elsősorban azért is, hogy minden következő bajt megelőzzünk. Mert a keresztényi és a mai nemzeti elv azt parancsolja, hogy igyekezzünk szelepet nyitni a túlfűtött és elégedetlen állapotoknak, ismerjük fel a mult hibáit, amelyek miatt a mai rendszer fennáll, amely miatt annyi az elégedetlenség és amely miatt felelősségrevonást követelnek. Harcoltunk, küzdöttünk, hogy az elégedetlenség nyomán támadó felforgató eszméknek gátat vessünk, hogy megelőzzük a nagyobb bajokat. Esztergom helyzete azonos az ország helyzetével. Csakhogy ami a volt kormánynál nagyban történt, itt fennáll kicsiben. Országszerte ostorozzák a bajokat okozó rendszert és ezt tettük mi is Esztergomban. De úgy látszik, eddig szélmalom-harcot folytattunk. Tovább ilyen harcot nem akarunk állni. Nem akarunk azért sem, mert a legilletékesebb hely kimondta a harcban az Ítéletet: egyhangú lelkesedéssel bizalmat szavazott a főispánnak, aki a tiz éves rendszernek esztergomi első és felelős képviselője. A legilletékesebb hely, a vármegye törvényhatósága kimondotta szerdán Fehér Gyula dr. nagyprépost indítványára, hogy rendületlen bizalmáról biztosítja a főispánt, teljes elismerést ad a főispánnak eddigi munkásságáért és annak a ragaszkodásnak is kifejezést adott, hogy a főispán továbbra is a kettős vármegye élén maradjon. Egyszóval Esztergomban az a rendszer üdvös és szükséges továbbra is, amely eddig I volt. Igy akarja a vármegye törvényhatósága. Nem tehetünk ellene semmit, bele kell nyugodni, az idő mindent meghoz. wmmmmmmmmímmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Hagyjon föl a város a házi gazdálkodással Ahol egy költségelőirányzatba a földbirtok termése és annak értékesítése be van állítva, ott a földes uraság (városi gazdálkodásnál a város képviselőtestülete) legalább azt megkívánhatja a város vezetőségétől, hogy időnkint tájékoztassa az érdeklődőket arról, hogy a gazdasági előirányzat miképen vált be az eredményekben. Nemcsak azért, mert ez a város jövedelmeinek egy részét képezi, hanem különösen azért, mert az adófizető polgárok tudni óhajtják, mi értelme van a házi kezelésű gazdálkodásnak, vájjon az hasznot hajtó e, vagy pedig veszteségekkel járó. Kivált az idei katasztrofális termésnél, de mindenkoron tudni akarja a tu lajdonos, hogy milyen volt a termés, a gazdálkodás jövedelmezőségének az alapja és miként lett az értékesítve. Ennélfogva követelje be időnként a következő részletes kimutatásokat : 1. a házilagos kezelésű városi birtok pontos területét, művelési ágak szerinti tagozásban, a megállapított kat. tiszta jövedelem adataival együtt és a házilagos birtokra kirótt öszszes adóka<t és közterheket; 2. az őszi vetés befejeztével és a tavaszi vetések elvégzése után a vetéskimutatásokat az istálótrágyázás és a műtrágyázás feltüntetésével, dátumok, területek, átlagok, vetőmagminőség szerint; 3. A cséplés befejeztével a terméskimutatásokat, terület, hektolitersúly, átlag és összes gabona, szalma és törektermést, arató és cséplőrészt, elérhető egységárakat; 4. az őszi betakarítás után a tengeri, burgonya, répa, kertészeti és egyéb termények kimutatását. Ez szól a bolgárkertészetre és a felesdinnye és káposztásra is; 5. szőlő, bor, gyümölcstermés és értékesítés kimutatását, nemes oltvány és füzeiadást; 6. legalább évnegyedenkint az állatállomány kimutatását, tejtermelést, sajttermelést és azok mikénti érté kesitését, gyapjú eladást, állatok eladását, dögbőrök értékesítését, szó val minden az állattenyésztéshez tar tozó adatokat; 7. az év végével egy pontos leltárat, amely tartalmazza : a) a földbirtok adatait, b) állatállományt, c) gépparkot és eszközleltárt, d) a megfelelő termény és anyagkészleteket, a zöld vetések és előkészítő földmunkálatok jegyzékét; 8. év elején jóváhagyott személyzeti illetménytáblázatokat; 9. év végével egy pontos és reális mérleget a házikezelésű gazdálkodás pénzügyi eredményéről. Sajnos ezeket eddig kiböngészni és megállapítani sem a költségvetési előirányzat számadatainak halmazából, sem a zárszámadásokkól megállapítani senkinek sem sikerült. Az 1931. évi kölségvetési előirányzatnak a házi kezelésű gazdaság termésadataira nézve meg kell jegyeznünk, hogy sem a kat. holdanként! átlagtermések, sem az egységárak nem felelnek meg a mai konjunktúrának. Mindenből kevesebb termett, csak a borból több, de áremelkedés legfeljebb a szálastakarmányoknál lehetséges, más terményeknél csakis csökkenés. Ez pedig az előirányzat szerinti jövedelmet nem csakhogy teljesen eltünteti, hanem bizony súlyos veszteséget jelent. A városi gazdálkodás minden ágánál : szántóknál és kaszálóknál, tehenészetnél, juhászainál, sertéstenyésztésnél, lótartásnál, szőlőgazdaságnál kevesebb a bevétel az előirányzottnál. Talán nem csökkent az előirányzott bevétel a baromfitenyésztésnél és a bolgárkertészetnél. Abban az esetben, ha az előirányzott kiadásoknál nem volt lehetséges megtakarítás, a veszteség meghaladja a 30.000 pengőt, a mi számitásunk szerint. Példának felhozzuk, hogy a költségvetésben holdaként 9 q búzatermés van felvéve, q-ként 20pengőért értékesítve, viszont a rozs értékesítési ára q-ként 15 pengővel van számítva. Ez a mai áraknak nem felel meg. 4 Amikor a város adófizető polgársága 100%-os pótadó alatt nyög, akkor ilyen veszteséggel dolgozó gazdaság fenntartását nem szabad a képviselőtestületnek megengednie. A gazdaságot bérbe kell adni, mert az adófizető polgárok a veszteségeket a pótadóból nem fizethetik ki. A bérbeadás esetén legalább némi nyeresége lenne a városnak. Reméljük, hogy az egész gazdálkodásra nézve a fenntebb kért ki mutatásokat meg togjuk kapni és a pénzügyi s gazdasági bizottság, továbbá a képviselőtestület — az adófizető polgárság igen súlyos helyzetét szem előtt tartva — fog foglalkozni a házi gazdálkodással, (n) 24 pengős bazaar ós 1 pengős borár Az 1931. évi városi költségvetés szerint a kegyúri plébános buza- és borváltságát olyan számításokban tünteti fel amilyen számítás nem fedi a valóságot. A költségvetés ugyanis Mátéffy Viktor kegyúri plébános buzaváltságát métermázsánként 24 pengőben állapítja meg, holott a valóság azt állítja, hogy a ielenlegi búzaár métermázsánként 6 pengő, a bolettával 12 pengő. Ehelyett Mátéffy Viktor plébános 24 pengőt kap métermázsánként, sőt mi több a váltságot havonkint kapja. A városnak alkalma lenne havonkint a napiárt megállapítani, de ez nem történik meg, hanem egész éven keresztül, amikor a földmives csak 12 pengőért adhatja el a búzáját, Mátéffy 24 pengőt kap a buza mé tet'mázsájáért. De nemcsak a buzaváltsága kétszerese a napiárnak, hanem a borváltságot is túlfizetve élvezi Mátéffy Viktor. Ma 20—30 fillért kap a gazt da literjéért és örül, ha ilyen árban vevőre talál. Mátéffy Viktor borváltsága literenkint 1 pengőt tesz ki, ami több mint háromszorosa a napi árnak. A buza- és borváltság öszszege a fenti árakat véve háromezernégyszázhatvanhét pengőt tesz ki. Tekintettel arra, hogy a buza ára ma nem 24 pengő és a bor ára sem 1 pengő, a kegyúri plébános évi kétezerkétszánkilenc pengővel kap többet, mint ami őt megilletné. Szóvá kell tennünk ezt a tényt, különösen most, mikor minden vonalon takarékosságot hirdetnek. Ha takarékosságot akarnak keresztül vinni, hogy a város és a polgárság Pelczmann László 1 •I I ^'w, Uri öltönyöket ~ ^ s felöltőket ff. = a legújabb divat szerint mérsékelt áron készít kedvező fizetési S feltételek mellett. •••»• ügyszintén hozott szövetből is.