Esztergom és Vidéke, 1931

1931-08-30 / 70.szám

ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 70. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, AUG. 30 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra T20P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Rakovszky István + Rakovszky István halálának hire úgy érinti a magyar poli­tikai életet, mint egy hatalmas tölgy kidőlésének megrendítő eseménye. Közel negyven éves politikai pályájának sikerei s küzdelmei; mély hite hazája igazságaiért; a csalódásokban is bámulatos, csüggedéstől ment energiája és keresztény altruisz­tikus lelki egyensúlya a nagy­selmeci családi sirból is felénk sugárzik, hogy éltető példája maradjon a keresztény nemzeti politika harcosainak s letéte­ményeseinek. Szemfödőül keresztes vitézi zászlót kellene koporsójára bo­ntanunk. Mert világi emberben kevés ilyen rendületlen, kitartó, meg nem alkuvó és követke­zetes keresztény politikust volt alkalmunk ismerni, mint Ra­kovszky István. A papi politiku­soknak s publicistáknak is örök eszménykép és példa arra, hogy minden önérdek keresése nél­kül kell a keresztény nemzeti politika zászlaját, az elvek szárnyaló magaslatán nemcsak lobogtatni, hanem azért küz­deni és szenvedni is. Bár ma amúgy is feketében jár-kel a magyar Géniusz a csonka magyar földön, Ra­kovszky István halála mégis a nemzeti gyász öntudatát vetiti a keresztény magyar közéletre. De ha el is földeltük, ha ve­zérlő csillagként nem is él már, azért érezzük, hogy alakja lel­kileg kilép a sirból és beszé­des szoborként vértezi, inti, fegyelmezi a keresztény poli­tika harcos szolgálatára a ké­sőbbi nemzedéket, nehogy el­bizakodva, széjjel sodortassunk. Ebben a nagy munkában, mint szónoknak fegyvere volt a bátor s tántorithatlan szó­kimondás ; írásaiban pedig az éles, a lelket átjáró hév és konstrukció. Hatását emelte, a mélyenjárő, a Krisztus tanítá­sán nyugvó tudása, amely egy­ben muníciója is volt harcias felkészültségének a küzdelmek­ben. Érdekes Rakovszky István politikai pályájának kiindulása. A pozsonyi jogászévek után a katonai pályára lépett. Mint ulánus tiszt, lemondva a kato­nai pályáról, 33 éves korában a politikai élet szinterére lépett. Ennek az elhatározásnak a mozgatója egy néppárti gyűlés volt. Visszaborzadt, amikor azon a gyűlésen, kirendelt pa­rancsra, az ő vezetése alatt álló csapatnak kellett az ellen­zéki választókat szétverni. Erre letette kardját. A hatalmi erő­szak gyakorlásának nem kivánt többé a gyűléseknél, a válasz­tásoknál eszközül szolgálni. El­határozta, hogy a magyar poli­tikai közélet megtisztításának lesz harcos katonája. Az egy­házpolitika révén már megindult a néppárti politikai szervezke­désben és Liptó megyei életé­ben kezdve a szereplést. Csak­hamar bejutott 1896-ban, a BánrTy-féle választások idején, a magyar törvényhozás kép­viselőházába. Mint volt katonatiszt, termé­szetesen elsősorban katonai ne­veléssel, műveltséggel s szak­ismerettel rendelkezett. Érezte azonban, hogy a politikai pá­lyához, a közéiéti s publicisz­tikai írói tevékenységhez, a komoly működés szempontjá­ból nem elég s nem stílszerű tisztán a katonai képzettség, még ha előzőleg jogász volt is. Elég fiatal volt még. Neki fo-. gott tehát az önképzésnek. Komoly politikai, történeti, szónoki könyveket; a sajtót s az országgyűlési tárgya­lásokat tette tanulmányozása tárgyává, hogy minél szélesebb körű ismeretekkel rendelkezzék. Látta s tapasztalta, hogy a po­litikusnak s a politikai irónak (publicista) szélesebb látókörrel, alapos tudással kell bírnia, ha a közéleti kérdésekhez kritikai­lag s irányitólag akar hozzá­szólni. Amikor aztán Rakovszky pár évi képviselősködés u^án mind sűrűbben lépett fel a ház­ban beszédeivel s az újságok­ban cikkeivel, mindezekben már érezhetők voltak az oroszlán­körmök. Ugy, hogy egyik poli­tikai ellenfele báró Fehérváry Géza honvédelmi miniszter volt kénytelen kijelenteni: ezt az embert komolyan kell venni, mert ez nemcsak beszél, hanem tanul is. Azok közé a képvi­selők közé tartozott, aki leg­több könyvet vett ki a képvi­selőház könyvtárából. Követke­zetes érveléssel fölépített, sok­szor ironikus, találó s ellen­félt verő beszédei s cikkei csak­hamar politikai kiválósággá avatták, ugy hogy pártjának s a háznak (a koalíció alatt) al­elnöke s minden politikai ak­cióban vezérszereplő lett. ön­zetlenségét s puritán egyénisé­gét ellenfelei is elismerték. A kommün alatt fogságot szenvedett. A mai politikai rendszerrel két évig együtt ha­ladott, sőt tekintélye révén az első nemzetgyűlésnek elnöke is lett. 1921-ben, Beniczky Ödönnel kapcsolatban, az el­nöki tisztség kezelése miatt összeütközésbe került a kor­mánnyal. Lemondott az elnök­ségről s ellenzéke lett Bethlen­nek. Öt év előtt találkoztam s beszéltem vele utoljára Buda­pesten. Azután, amikor elég szégyenére a nemzeti ellen­zéki szereplés tiszteletének, félve erejétől, mint gróf An­drássy Gyulát, Rakovszkyt se engedte mandátumhoz jutni a kormányerőszak taktikája, amit a keresztény pártnak nem lett volna szabad elnéznie. Beszél­getésünk alkalmával, nagyon komoly megállapítást tett a ke­resztény pártról, amelyből a régi néppártiak közül sokan visszavonultak. A pártot a kor­mánypárt kitartott pártjának mondotta s mert a kormány utján nyerte mandátumai nagy­részét, azért gyönge a kormány­nyal szemben, az igazi keresz­tény politikai elvek érvényesí­tésében s ellenőrzésében. Kife­jezést adott annak is, hogy a keresztény pártnak nem kellene a kormányban helyet foglalni; mert ha benne van, felelős egyben a kormányzati bajokért is. Az elvek biztosítása az első, nem pedig a hatalom mellett melegedni. Mindezen felfogásában Ra­kovszkynak, sok igazság van. Nem arról van szó, hogy a keresztény párt harcos, kimon­dott ellenzéke legyen az egy­séges pártnak. Hanem meg­őrizve függetlenségét, mint igazi középpárt, ellenőrző s fékező legyen a kilengésekben, akár jobbról, akár balról jönnének. A kormányba csak pártközi kon­centrációs alapon lépne be, ami­kor, különösen válságos idők­ben, az összes nemzeti alapon álló pártok kezet fognak a kor­mányzat felelősségében. Mint pl. most Angliában vagy Né­metországban, vagy nálunk a koalíció s a háború alatt. Kiszorítva Rakovszky a ma­gyar politikai közéletből, köz­ben a király kérdésben is fogsá­got szenvedett. Mindkét tény­állásból a politikai erő fölénye, a nemzeti történelem súlyos ítéletet fog megállapítani a mai rendszer kárára. Rakovszky ezekután természetes, hogy visszavonult a politikától. Ál­landó tartózkodásra a liptó­megyei nagyselmeci birtokára vonult vissza. Időnkint azon­ban megjelent Budapesten s józsefvárosi lakásán érintkezett ittlévő politikai barátaival. Esztergomban, három eset­ben emlékszem, hogy itt járt. Egyszer Sujánszky püspök adott ebédet a néppárti kép­viselők tiszteletére, amelyen Zichy Nándor is megjelent. Más alkalommal Csernoch János dr. kanonoknál volt összejöve­tel, melyen szintén jelen volt Rakovszky s közismert szelle­mes politikai humorával ki­tréfálta az összes ott levő kép­viselőket. Harmadszor 1908-ban járt itt, amikor mint vendégem, kérelmemre megalakította a Ka­tolikus Népszövetséget s a „ Für­dő "-beli gyűlésen nagy beszé­det mondott. Gyűlés után ná­lam volt tiszteletére ebéd. Rakovszky emlékénél kegye­lettel lehet megpihennünk, Ko­mor s nehéz időkben, a ke­resztény politikai erő gyújtó röppentyűivel világította meg a sötét hátteret s tollának szár­nyain magasba repült, mint a publicistika pilótája, A magyar gondolat, a történeti jog, a ke­resztény politika osztozkodnak nagy értékén. Ezekre a közé­leti harcterekre sugározta szét tüzét. A keresztény s nemzeti küzdelmekben acélozta meg ere­Pelczmann László I férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Teleion 135 I Uri öltönyöket ég felöltöket = a legújabb divat s zerint mérsé kelt áron koszit kedvező fizetési feltételek mellett, smmmmmma^ Úgyszintén hozott szövetből is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom