Esztergom és Vidéke, 1931

1931-01-25 / 8.szám

árúk 40°°-kal olcsóbban kedvelő zenekar sok szép számmal gyönyörkö itette a közönséget. Ügyesen szavalt Dolina János, tréfás dialógot adott elő Biró Mária és Reitknecht Ferenc. A kiváló műsorokat Ogonovszki Ernő igazgató-tan itó állítja egybe. Dorog. A községi kultúrházban állandóan folynak az előadások, melyeket Salamon Imre kántortanító vezet. A községi dalárda már több izben közreműködött. Ann a vögy bányatelep. Csenke István ig. tanitó vezetésével folynak az előadások, melyen átlagosan 200 hallgató van jelen. Lukács Lajos bányafőmérnök és a tantestület méltó segítőtársai. Tata. Tata község Népművelési Bizottsága f. hó 19-én tartotta IX. népművelési előadását. A műsor első száma Deutsch László és Veiser Károly hegedű-cselló duója volt, melyet a közönség nagy tetszéssel fogadott. Füredi Lajos és Nagy Nusi ügyesen szavaltak. Vajda Mancika és Schmiedmayer Etuska tréfás monológot adtak elő. „A sertések okszerű táplálása" címmel értékes előadást tartott Kaptay Ferenc állatorvos kÖ7kedvelt előadó. A műsort a „Rádió" cimű dialóg és film zárta be. Komárom. F, hó 20-án népművelési előadás volt Komáromban. Az előadó Fadgyas Aladár evangélikus lelkész volt, ki a „Barátságiról tartott előadást. Hallgatósága nagy figyelemmel kisérte beszédét. Verbőczy Marika és Kiss Lajos szépen szavaltak. Kálmán Ilonka ügyesen adta elő Mihály Ignác: „Cserebogár" cimű magyar ábrándját zongorán. Martini Eteika bájosan énekelt több dalt BischofY Géza rk. karnagy zongorakísérete mellett. Kötött-szövött árúk Virág és Szántónál 40%-al olcsóbbak. Hócipő, sárcipő leszállított árban Keménynél. HIBEK Űj prelátus-kanonokok Mint legutóbbi számunkban röviden megírtuk, Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás a székes-főkáptalanban megüresedett prelátus-kanonoki állásokra Jeszenszky Kálmán balassagyarmati apát-plébánost, Szo kolay Antal c. kanonok, budapestujlaki esperes-plébánost és Meszlényi Zoltán dr. pápai kamarás, hercegprimási irodaigazgatót nevezte ki. Jeszenszky Kálmán prelátus, balassagyarmati apát-plébános 1873 október 11-én Balassagyarmaton született. 1896-ban szentelték pappá, majd Nagysárra került kisegítő lelkésznek. Utána 1897-ben hitoktató lett Budapesten. 1900-ban a budapesti felső leányiskola és leánygimnáziumba vallástanárnak nevezték ki, majd innen 1905-ben Balassagyarmatra került, ahol először adminisztrátor, majd 1907-ben plébános lett. Erdemeinek elismeréséül 1914ben zebegényi c. apáttá, majd 1924-ben Őszentsége házi főpapjává, prelátussá nevezték ki. Szokolay Antal budapest-ujlaki esperes-plébános 1879 november 8-án Nemeskajaron született. 1903-ban szentelték pappá, hitoktató volt Budapesten, majd 1907-ben a budapesti tanítóképző intézet vallástanára lett, 1916 ban budapest-várbeli segédlelkész, 1918-ban budapest-ferencvárosi káplán, 1921-ben budapest-ujlaki plébános, 1927-ben helyettes esperes, 1928-ban tiszteletbeli kanonok, 1929ben pedig esperessé nevezte őt ki a hercegprímás. Meszlényi Zoltán dr. hercegprimási irodaigazgató 1892 január 2-án Hatvanban született, 1915-ben szentelték pappá, 1916-ban segédlelkész volt Komáromban, majd berendelték az ^esztergomi érseki irodába, 1917-ben primási kincstárnoki szertartó, 1920an szentszéki jegyző, 1922-ben pápai amarás, 1926-ban primási titkár, ajd érseki irodaigazgató lett. Meszlényi Zoltán dr. hercegprimási irodaigazgató kinevezését, miután Meszlényi Zoltán dr. már hosszú ideje Esztergomban működik az aulában és így közéleti tekintélynek jis örvend, a város társadalma különösebb örömmel fogadta. Az ő kinevezése egyben elismerés is az egyházmegyei ügyek kitűnő vezetésének és a kiváló nagy egyházjogásznak. Meszlényi Zoltán dr. munkásságát már Csernoch János hercegprímás is nagyrabecsülte és munkásságának további értékelése és megbecsülése az is, hogy Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás alatt is betölti ezt a fontos és nagy tudást követelő állást. Fiatal kora is kiemeli kinevezésének nagy megérdemeltségét. A beiktatások a közeljövőben történnek meg. Farsangi naptár. Jan. 31. M. kir. Helyőrségi Altiszti Kaszinó műsoros táncestélye a Fürdőben. Febr. 1. Öreg cserkészek táncestélye a Fürdőben. , 1. Esztergom-Szenttamás és Vízivárosi Kath. Polgári Kör farsangi táncesestélye saját helyiségében. , 1. Kath. Legényegylet farsangi estéIye saját helyiségében. , 7. Női kereskedelmi tanfolyam „Fehér rózsa est"-je a Fürdőben. „ 16. Turista Egyesület és dalárdájának műsoros farsangzáró táncestélye a Fürdő Szálloda nagytermében. Idegen országokról (Bolívia) V. Tarija régi városa Bolíviának. A tizenhatodik század végén már erődítmény volt a chaxoi indiánok gyakori betörés ellen, LTgyanakkor lett miszsziósközpontnak is kiszemelve a Ferenc-rendi barátok által. Ma is még központ, legtöbbnyire olasz barátok élnek itt. Köztük azután igen sokan és súlyos áldozatok árán a vad Chiriguan, Toba és Mataco indiánok között eredményesen gyakoroljak a hittéritést és terjesztik a civilizációt. Tarija csodaszép völgyben fekszik. Rengeteg a narancsültetménye. Tizenötezer lelek lakja, akik dohány, cukornád, kávé és gyapotültetvényekkel foglalkoznak. Egyetlen hátránya a városnak, hogy nem fekszik vasútvonal mentén, de idővel a fővonalból ideágazó mellékvonalat kap. Mindenesetre Bolivia egyik legtermékenyebb része, nemcsak a felszínén van gazdag kultúrája, hanem a kö-j zeli hegyei aranyat, ezüstöt és rezet' is tartalmaznak. A szomszédságában fekvő Jakuibai petróleumtelepek még kellő kiaknázásra várnak. Visszaérkezve Tupizába, feltűnik, hogy éjfél dacára a posta előtt mily forgalmas élet uralkodik. Kérdésemre megtudom, hogy most viszik el in nen a vonatunkkal érkezett postát és egyéb árút öszvérkaravánn ú az ország belsejébe. Reggel hat órára tovább indulunk. A La Quiaxa folyó mai utunkban mélyebben folyik mellettünk. Mintha magas falak közé volna beékelve. Különleges a folyópart. A viz és az idő ebbe a földrétegbe egész groteszk konstrukciókat ásott bele. Ennek a vidéknek a megismerése a végtelenség fogalmát ébreszti az emberben, ha arrra gondol, hogy a leesett vízcsepp az idők múlásával e

gy °ly mély és széles hasadást tudott teremteni a föld arcába. Ilyen természeti megfigyelések mellett elérkezünk Oploxa helységhez, amely régi arany- és ezüstbányáiról hires. Hogy az utazás élvezete teljes legyen, trópusi viharba kerülünk. A nap eltűnik, hirtelen besötétedik, mintha éjszaka lennne. A kezdetben messziről hallható dörgés egyszerre közelünkben van. Hamarosan egy borzasztó fensíkviharban halad a folytonos dörgés százszoros visszhangjával rémítgeti a gyávább utasokat. Mellettünk a folyó is megárad és attól tartunk, hogy valahol majd újra alámossa a síneket. Néhány órát megyünk ebben az ítéletidőben, azután hirtelen újra kibújik a nap, mintha semmisem történt volna" Feltűnik Oro Ingenio állomás. Az indiánok itt kecsketejjel várják az utasokat. Az állomás mellett látok egy magtárszerű kis vályogtemplomot, egy félig összedőlt falon két kis harangot és a postaépületet, az egész egy mocsárral körülvéve. A kis állomásépületben a másodosztályú utasok számára a nagyhangzású „Chaldito de Chuno con Aji" nevű ételt árusítják, ami magyarul annyit tesz, hogy édes burgonyaleves spanyol borssal. Ezen a vidéken fekszik a hires tatasi nagy ezüstbánya, mely az északamerikaiak kezében van. Felnyergelt öszvérek várják a bányába menő munkás utasokat, legtöbbnyire vállalkozó szellemű németek, akik idejönnek szerencsét próbálni. Tovább megyünk. A sceneria változik. Most 3500 m magasságban haladunk A legtöbb utas lélegzési zavarokkal küzd. Szomorúak és levertek. És most hirtelen, egy nagy kanyarodónál, gyönyörű hegyvidék tárul a szemeim elé. A kellős közepéből — mint egy óriás törpe világból — kimagaslik az Andesek legmagasabb gletscherje, a több mint 7000 m magas Charloque óriási jégcsúcsaival. Micsoda csodálatos látvány! A három majdnem egyforma, örökös kékes-fehér jégben ragyogó kúp, — mint valami hótiszta köppenybe burkolva, amelyekre a nap sugarai arany szálakat szőnek — megostromolja a kék eget. Itt van az a vidék, ahol a hires angol-bolíviai bányavállalat „Aramayo Frank Mines Ltd* a legsikerültebbek és legkiadósabb operációit Wolfram, Wismut és Zink ércekben végzi. Délben újra látunk egy hegyoldalban kb. nyolcvan kicsi, leginkább fából épült házakat, ez Atocha állomás. A pályaudvar előtt és körülötte sok lámát, egy teve fajtájú, csak sokkal kisebb állatot látok. Ezek az itt lakó indiánok elválaszthatatlan társai. Közelebbről megnézem őket. Egy kicsi lámát meg akarok simogatni, de az egyik indián nem engedi. Nem szeretik az idegen szagot. Milyen gyönyörű a szemük! A hosszú szempillákkal beárnyékolt fekete szempár úgy tekint reám, mint valami szégyenlős és mégis kíváncsi női szem. A fülük át van fúrva és tarka pamutcsomókkal átfűzve, úgy festenek, mint valami farsangi menet. Gazdájuk hívó szavára azonnal engedelmeskednek. Mindenféle árú szállítására használják őket. /*z indián nagyon szereti a lámáját és ezt tudva, nevetve megkérdem az egyiket spanyolul, tudna-e egy ilyen hűséges társat le is ölni ? Elkomolyodik és tört spanyol nyelven feleli: — Igaz, a láma nekünk mindenünk és csak ha feltétlenül szükséges, ölünk le egyet, rendszerint holdfogyatkozáskor. Akkor elkülönítjük a többi társától, hogy ne lássák meghalni. Indián és láma ! A sorsuk hasonló. Amig a városokban mindent az indián hátán szállítanak, addig a fensikon a láma a legolcsóbb szállítási eszköz. Bolíviában a vasút előfutárja a láma volt. Itt, ahol ma a vonat száguld, évszázadokkal ezelőtt már a láma szállította az inkák számára az aranyat, ezüstöt. Mai napig, ahol még vasút nincs, a láma az élő konkurens. Egy órai érthetetlen vesztegelés után innen is elindulunk. Homokos vidéken kúszunk fel négyezer méteren fekvő Uyuni állomásra. (Folyt, köv.) Schayné Gangl Giiha.