Esztergom és Vidéke, 1931

1931-01-25 / 8.szám

.ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 8. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, JANUÁR 25 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 120 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér MPIPIPIPIPIPIPIPIPfPIPfPPPIPfPWflllW^ A vidéki sajtó A vidéki lapok hétfőesti díszvacsoráján, egy fölöttébb illusztris társaság közepette a magyar szellemi élet legfőbb őre és irányítója, gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, hosszabb beszédet mondott a vidéki sajtó értékéről, leientőségéről és igazi hivatásáról. Ez a nyilatkozat annyira kedvező, hogy azt szerénytelenség volna ehelyütt megismételni. A miniszter ismeri a sajtót. A fővárosi sajtót is, a vidéki sajtót is. A miniszter tizedik éve épit a romokon és ő tudja, hogy ebben a sziszifuszijmunkában kik voltak legodaadóbb, legönzetlenebb és leglelkesebb munkatársai. A miniszter, aki a neonacionalizmus irányvonalainak kijelölésével új életformákat keresett a halódó, vergődő magyar élet számára, tudja, hogy a vidéki redakciók Íróasztalai mellől miként sugároztak szerteszéjjel, felerősítve, hangszerelve és szuggesztív erőkkel új lendületbe indítva ezek a gondolatok. Mt voltunk és mi vagyunk a magyar szellemi élet perpetuum mobile-ja. A mi szüntelen érdeklődésünk ott száguld az események nyomában, de a vidéki sajtó már régesrég túlnőtte Clio szerepét: a vidéki sajtó nemcsak jegyzi az eseményeket, de minden esemény összefüggő láncolatát tárja napról-napra az olvasó elé. Zászlóhordozója minden nagy gondolatnak, őrtálló eszményeknek, terveknek; tespedés közepette eleven lendülete a jobb jövendőnek, hithirdetője a bizakodásnak, mindent összevéve : fókusza a centralizált Magyarország elhagyott, elhanyagolt vidékének. A miniszter, aki szives és kedves szavakkal emlékezett meg a vidéki sajtóról, szavaival és egész munkásságával ugyanazon bizonyságtétel a vidéki sajtó értéke, jelentősége és hivatása mellett. Mi tudjuk, milyen rész esik a vidéki sajtóra az ország legutóbbi tiz évének heroikus küzdelmeiből. Mi tudjuk, ha számon nem is tartjuk, mennyi teremtő gondolat indult hóditó útjára a poros vidéki szerkesztőségi asztalok mellől. A vidéki sajtó volt az eleven lelkiismeret dörömbölése akkor, amikor mindenből a lemondás és az elpusztulás meggyőződése áradt. Itt a szerkesztőségi asztalok mellett, olyan szellemtornát vivnak Trianon óta is, amelynek eddig még nem volt egyetlen percnyi pihenője. A közhitben élő „lázas munka" fogalmát alig érdemes lekicsinylő mosolygással fogadni, ha a vidéki szerkesztőségek életéről van szó. Azokban a szó legigazibb értelmében vett lázas munka folyik. És a lelkes vidéki ujságrendszerét, hitét, lelkesedését, munkakedvét és teremtő erejét, aki elég és elfogy mások, az egész társadalom helyett, aki készséggel szolgálja ki a kultúrember egyetemes érdeklődését, gondolatokkal pótolja a csendet, tettekkel az elfáradtságot, lelkesedéssel a pesszimizmust, vájjon mit kap ezért cserébe azon a megnyugtatáson kivül, hogy teljesítette kötelességét ? A miniszter szavai ebben az esetben ezen messze túlmenő elismerés és a sajtó, amely az elhangzott szavakat őszinte hálával fogadja, a jövőben is hittel és lankadatlan kitartással fogja szolgálni városát, hazáját, nemzetét. A pilisszentléleki útra már nagyon sokszor panaszkodott a nép. Annyit panaszkodtak miatta, hogy már meg is unták és egy ideig nem is esett szó róla. Meghalt egy fuvaros. Most felújulnak a panaszok, amelyekre az adott ujabb okot, hogy egy fuvaros, amint a pilisszentléleki úton döcögött, leesett a kocsiról és meghalt. Igaz, kissé italos volt a kocsis, de talán nem esett volna le, ha az ut jó. A fuvaros akkor esett le, amikor a kocsi egy gödörbe zökkent és ettől a zökkenéstől esett le. Meghalt és most a pilisszentlélekiek, de az esztergomiak is erről beszélnek. Mindenki azt mondja, hogy az ut ölte meg az embert. Ha az ut jó lenne, nem történt volna meg a szerencsétlenség. A felsőbb helyeken talán máskép vélekednek: ha nem lett volna italos az ember, nem esett volna le. Az ő hibája. Senkit sem terhel a felelősség. A szentléleki úton. Kimegyünk a pilisszentléleki útra. A vámnál megállunk és visszanézünk a városra. A bazilika idenéz, ez a széles ut éppen feléje torkollik. Ha idegen itt szemlélődik, gyönyörű képet lát. A hegyek fehérek. Szinte vonzzó a város a bazilikával. Megfordulunk és most Pilisszentlélek felé nézünk. Egyenesen fut az ut és sima a hótól. Az idegen azt mondaná, hogy az ut főútvonala Esztergomnak Pilisszentlélek—Dobogókő felől. A hótól sima ut nagyszerű autóutat sejtet és valóban nagyszerű érzés, benyomás lenne, ha autóval uton a bazilika felé. Sajnos ez csak elgondolás, mert autó erre el nem mehet. A földmives sem gondol ilyesfélére és csak azért fohászkodik, hogy kocsival mehetne itt rendesen. Mi pedig gyalog megyünk. Amint lépésenként előre jutunk, látjuk, hogy a sima ut még sem sima, ha hó esett is. Amerről a nap süt, kilátszanak a göröngyök és vigyáznunk kell, hogy hová lépjünk. Pedig az ut szélén járunk. Nem lehet járni. Az ut közepe olyan, mintha két barázda futna előre, a ^ocsik kerekeinek a nyoma. Erre ment terhes kocsijával a fuvaros és szinte látjuk, hogy billen jobbra balra a kocsi. Gyakran jég ropog talpunk alatt, sok helyen a jég beszakad és sáros viz buggyan fel a töréseken. Bokán felül ér a sár. Több helyen valóságos gödrök. — Ne tessék az ut közepén menni, hiszen ott még a kocsikerék is eltörik, hát könnyebben az ember bokája — szól egy szembejövő ember. — Bizony, rettenetes ut ez. — Most még csak hagyján, mert alul fagyos, de máskülönben hat ló sem huzza el a kocsit. Elérünk a Látó hegy alá. Két turista a Barátkut felé fordul be. Hajadonfőn baktatnak, izzadnak. — Meg kell szenvedni itt a kirándulásért — mondják. A kereset az erdőben marad. A rossz utat kissé enyhítik a kétSAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- T% l 8 , köző, konyha- és kenyérruha, ©11^7 111 ÍJ 11 tl I £1^7 abrosz (nagyban és kicsinyben) • VäUfcl BIGLI SI I l-Cla&l legjutányosabban beszerezhető „, ,„ ^MMHM—, , , házi szövött oldali hegyek. Szép hegyszoros ez itt. De észre sem vesszük, hogy az ut is megszűkült. És sűrűbben következnek a kátyúk, a gödrök. Talán ezen a részen eshetett le a szegény fuvaros. Az erdők felett köd úszik. A hegyoldalon két ember ereszkedik le hátukon egy-egy köteg rőzse. Megvárjuk őket. — Messze van még Szentlélek ugye — kérdezzük. — Még félórányira. — Es maguk ilyen messziről cipelik hátukon a rőzsét ? — Hát mit csináljunk. Kocsival nem tudunk érte jönni. Ha fagyna és hó esne szánkóval elvihetnénk. Igazán csak ebben bízunk, mert ezen az uton . . . — Kitöri az ember a gerincét — feleli a másik. — Szabad rőzsét hordani az erdőből? — kérdezzük. — A mi részünket hozzuk. A fát nem tudjuk behordani, mert rossz az ut. Nem tudjuk eladni a fát, nem mehetünk kocsival a városba. Pedig ebből élünk, ez a mi keresetünk. De ki mer nekivágni, mert ha összetörik a kerék vagy atengely oda a napi kereset. A rossz ut bezár minket a hegyek közé. Nálunk ez a nyomorúság. Az egyik fordulónál az erdőkerülővel találkozunk. — Hé, szomszéd, jó lenne már a elvitetni az erdőből, mert majd büntetést kell fizetni. — Büntetést? Ez a mi büntetésünk, — mutat az ember az útra. Mikor csinálják meg már? Tönkre megyünk miatta, nincs keresetünk, nem mdunk a városba menni. A két ember nem üres panaszként mondja a szavakat. Ugy beszélnek a bajukról, mint a városi munkanélküliek, akiknek hónapok óta nincs keresetük és családjuk éhezik. Van olyan nagy kérdés ez az utügy, mint a városi munkanélküliség, amidőn az emberek a városháza előtt állnak és munkát kérnek. Ez az ut munkát és kenyeret jelent a népnek. De nemcsak a pilisszentlélekieknek hanem, az esztergomi földmiveseknek is. Hazafelé az ut minden röge, minden kátyúja eszünkbe juttatja a keserves panaszokat. Az elkeseredett embereket. Aztán a fuvarost, aki leesett a kocsiról és eltörte a derekát. Hogy eshetett le ? Fejtetőre ? Nem, akkor a nyakát törte volna. Csak ugy történhetett, hogy a mély kocsivágás dombjára esett a hátával. Igaz ugyan, hogy ha sáros idő lett volna és ha csakugyan ivott, akkor meg megfulladt volna. Csak az út lehetett a gyilkos. Vagy ahogy az emberek mondják, ez az út az ő büntetésük. Egyharmad hozzájárulás. Érdeklődtünk illetékes helyen, hogy mikor kerül sor a pilisszentléleki ut megépítésére ? Azt válaszolták, hogy az idei útépítési programmbó! kimaradt. Azzal indokolják, hogy Pilisi Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatta