Esztergom és Vidéke, 1931

1931-08-02 / 62.szám

EBB ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 62. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, AUG. 2 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Lap tulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Antóny portréja Már többször akadt meg te­kintetünk Antóny Béla dr. volt polgármester portréján, amely ott lóg a városháza közgyűlési termében. Szép festmény, mar­káns vonások, élénk, határo­zott szinek. Igazi polgármester­tipus. Ott van Vak Bottyán ku­ruc generális képe is, még több főpap és helyi nagyság képei. Antóny portréja azonban kitűnik, kiemelkedik a többi közül, mintha nagy érdemek, nagy cselekedetek emlékezte­tője lenne ez a kép. Félév óta tudjuk csak iga­zán ennek a képnek jelentősé­gét. Valahogyan a kép mögé tudunk nézni és amikor nagy viták folynak, viharos gyűlés van, akkor különösen figyeljük Antóny képét és magunkban sok kérdés kergeti egymást. Antóny felfüggesztése után pár hónap multával azt is kér­dezzük : miért lóg még mindig a portré a közgyűlési terem­ben ? A vélemények megoszlanak és a legutóbbi közgyűlés, ame­lyen Antóny ügyét tárgyalták, élesen elhatárolja ezeket a vé­leményeket. Az egyik csoport véleménye az, hogy súlyosbíta­ni kell az ítéletet, vagyis a kény­szernyugdijazás nincs arány­ban a történtekkel, azokkal az intézkedésekkel, amelyek orszá­gos érdeklődésbe vonták Esz­tergomot, különösen, hogy a januári nyilvános tárgyalással a primási város békéje borult fel és lavinaszerűen hozta az iz­galmasabbnál izgalmasabb ese­ményeket. Ha eszerint Ítéljük meg a helyzetet, akkor méltán kérdezhetjük, nem volt-e mond­vacsinált az Antóny ellen in­dított minden támadás és váj­jon, amint a pesti lapok is ír­ták, nem személyi hajsza folyt-e itt féléven keresztül ?! A sze­mélyi hajszával kapcsolatban még ma is az sokaknak a meg­győződése, hogy nem is An­tónyt magát, hanem legfőkép­pen az állását bombázták. A helyettes polgármester-válasz­tás lefolyásának módja is ezt látszik igazolni. Ha fennáll ez a személyi hajsza, azt ugyan cáfolják, ak­kor Antóny nem is várhat mást, mint nyugdíjazást. Ez nobilis eljárás felettesei részéről. De kérdeznünk kell akkor, hogy nem lehetett volna ezt szép csendben, zajtalanul elintézni ? Huszár Aladár főispánnak kell ezért felelnie és valóban, ma, az ítélet után, Gróh József dr. februári beszédjét kell feleleve­níteni, amelyben elégtételt kö­vetelt a főispántól a város ré­szére. Antóny polgármester nyug­díjaztatása azt jelenti, hogy el­lene nem tudtak főbenjáró bűnt produkálni és ebben az eset­ben, a januári vádakat véve alapul, Antóny bűntelen. Ha azonban magát a nyugdíjazta­tás tényét vesszük, Antóny ti­zenötéves polgármesteri műkö­déséhez tapad a város eladó­sodása, az a borzasztó helyzet, amely kétségessé teszi a jövőt. Az nem mentség, hogy Antóny alatt „naggyá" lett Esztergom. Ez nem igaz. Itt nem történt más, mint az a rossz várospolitika, hogy felvették a Speyer-kölcsönt és jövedelmetnem hozó beru­házásokba fektették. Van víz­vezetékünk és keramitutunk, csináltunk fürdőpropagandát, de emellett a polgárság elszegé­nyedett, a város csődbejutott és korog a gyomrunk, amikor a „nagy tettek" keramitútján állunk. El keli ismernünk, Antóny Bélának van koncepciója a pol­gármesterségre, kitűnő a kép­zettsége, gyors észjárású és igazán nem lehetett probléma a számára, hogy ezt a kis vá­rost elvezesse. Sok nehéz dol­got oldott meg, csak eggyel nem tudott megbirkózni: a Speyer-kölcsönnel és a többi adóssággal. Ezért pedig egye­dül őt okolni nem lehet. Sok­felé elágaznak az okok szálai. Személyi kapcsolatok, klikkér­dek és az a bizonyos túldi­menzionálás, amelyről olyan sokat beszélnek. Az a tempó, hogy fejlődjünk, szintén egyik oka az Összeomlásnak és An­tóny esetének. Talán másnak az „eset" szó helyett inkább a tragédia szó jön a nyelvére, hogy Antónynak tragédiája van, hogy mártír, hogy áldozata e hajszának. Nem, erről nem lehet szc és erről beszélni sem lehet. Antóny annak idején erős kéz­zel veszi kezébe a város gyep­lőjét és nem engedi maga köré a „tanácsadókat", akkor talán máskép lett volna. Egy kis hiú­ság is közrejátszott Antónynál. Még emlékezünk, hogy egy vá­rosi képviselő Lueger volt bé­csi polgármesterrel hasonlította össze Antónyt, azt mondván, hogy Esztergomnak Antóny lesz a Luegere, ha a város meg­marad abban a fejlődési lendü­letben, amellyel megindult. Hát sem nagy város nem lett itt, se második Lueger. Ehelyett jött a szanálás és jött Antóny bukása. De amint Antóny portréját nézegetjük, a városházán ural­kodott szellem is eszünkbe jut. Sohasem volt harmónia a vá­rosházán. A tisztviselők fölött depresszió volt örökké. Igazat kell adnunk a főispánnak, ami­kor januárban azt mondotta, hogy nemtörődömséget, lazasá­got tapasztalt a varosházán. Valóban, Antóny valahogyan nem tudta magát beleélni a polgármesterségbe az utóbbi években. Ha valamelyik tiszt­viselője jelentést tett, sokszor kétszer kellett azt elmondani, mert másfelé voltak a gondo­latai. Az mondják, hogy valakinek a magánélete privátügy. Ez igaz, ehez senkinek semmi köze, de pardon, egy primási város pol­gármesterének, általában véve minden vezetőférfiúnak erköl­csileg hozzáférhetetlennek kell lennie. Antónynak lehet tragédiája a családi életében, elvégre ő is ember, de kritika nélkül azt nézni, tekintettel, hogy mi itt a primási városban vagyunk, nem lehet. Végre ezt is meg kell egyszer mondani, hogy a jövőben erről az oldalról se essék csorba a tekintélyen. Igaz, — világi szemmel nézve — ez nem olyan nagy bűn Antónynál, mert Mátéffy Viktor, akinek tizenkétéves po­litikai szerepléséhez irányul leg­inkább minden várospolitikai ténykedés és tulajdonképpen ő enne az, akit nyugdíjazni kel­lene, sokkal jobban esik a meg­.télés mérlegébe, mint Antóny Béla. Mátéffynak volt érzése ahhoz, hogy sorozatos bukások után fellépjen képviselőnek és man­dátumát erőszakosság és meg­félemlítések segítségével meg is szerezze. Szereplései és el­járásai, különösen a választás alatt tanúsított magatartása, nem méltó egy katolikus plé­bánoshoz. Ezzel nemcsak a vá­rosnak ártott súlyosan, hanem a primási székhelynek, de a papságnak is. Amikor tehát Antónyt nyugdíjazták, ez az összeg is Mátéffy rovására esik, és nem visszatetsző-e, amikor a klikk főemberei Antóny fejét követelték januárban, most szinte védelembe veszik és nyugdijat szavaznak neki. És itt kell megírnunk a má­sik véleményt, amely az Antóny­ügyben kialakult. A polgárság jogosan tiltakozik az ujabb te­her ellen, amely a polgármes­teri nyugdíjjal jön. Megírtuk egyik mult számunkban is, ha Antóny ellen csak azok a vá­dak állnak fenn, amelyek nyug­díjaztatását vonták maguk után, akkor ezek a vádak nem ér­nek annyit, hogy a város egy nagy nyugdijösszeget elviseljen. Gondolhatunk-e másra, mint arra, ahogy ezt meg is mon­dották a legutóbbi közgyűlésen, hogy itt csak a polgármesteri állás megüresedése volt a fon­tos, hogy valakit beleültesse­nek. Helyes az a következtetés is, hogy Antóny munkaképes, és mivel a vádak nem súlyo­sak, foglalja el újra állását. Ez mind megállja a helyét, de ennél a pontnál, hogy An­tóny foglalja el újra állását, meg kell állnunk. Nekünk nem polgármesteri állásbetöltés kell, hanem polgármester. Olyan pol­gármester, aki koncepciójával segíteni tud a városon, aki a tekintélytisztelet tiszta alap­kövén áll, aki hozzáférhetetlen­ség nélkül tudja reprezentálni Pelczmann László 1 u férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135 = Cri öltönyöket és felöltöket § a legújabb divat szerint mérsékelt áron koszit kedvező fizetési °- feltételek mellett, aamummt» Úgyszintén hozott szövetből is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom